Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-04 / 230. szám
1 > MI, PESTIEK. .. Az illető, akit most láttam először, zsakettet viselt, s kezében egy papírtekercset tartott. A küszöbön meghajolt és így szólt: — Mester! Engedje meg, hogy megilletődötten közöljem : a Franyó Mátyás-társaság önt egyhangú felkiáltással tagjainak sorába választotta. Könnybelábadt a szemem. Nem tudtam ugyan, ki volt Franyó Mátyás, s udvariatlanság lett volna megkérdeznem. De bizonyosnak látszott, hogy nagy ember volt, ha egyszer társaságot alapítottak az emlékezetére. — Mester — folytatta az Illető —, a Franyó Mátyás- társaság az ön egyhangú meghívásával meg akarja hajtani az elismerés lobogóját a Nyu- szek-viccek írója előtt. E díszes meghívólevél, amelyet ime, a kezemben tartok, örök időkre tanúsítani fogja, hogy Ön, Mester, egy áldásos élet zenitjén jutott be a Franyó Mátyás-társaság halhatatlanjai közé. És most, Mester, válaszát várom: elfogadja-e a tagságot? Feleségemre pillantottam, aki mellettem állt. Nedves szemekkel nézett rám és forrón megszorította a kezem. Ezek után nem haboztam: — Elfogadom — feleltem röviden —, és köszönöm. Erre egy blokkot vett elő a zsebéből és így szólt: — Akkor kegyeskedjék aláírni ezt a belépési nyilatkozatot és kérek tíz forintot. Októberi tagdíj. i A feleségemre pillantottam, aki mellettem állt. Elengedte a kezemet és kinézett az ablakon. Rútul magamra hagyott. Már , éppen elő akartam kotorni a tízest, amikor eszembe jutott valami. Nagyon ünnepélyesen azt mondtam: — Igen tisztelt uram! Szerény munkásságomnak azon elismerése, amit az ön szavai jelentettek, jólesett. Valóban, uram, kutyakötelessége mindannyiunknak azon fáradozni, hogy a becsületes munka ne csak anyagiakban érje el jutalmát, de erkölcsiekben is. Az ön munkálkodása kulturális felemelkedésünk érdekében, felettébb értékes. Engedje meg, hogy szerény elismerésem jeléül felajánljam önnek a Csömösz Tódor-tár- saság tiszteletbeli tagságát, amely társaságnak elnöke vagyok. Erre sűrűn és laposakat «pislogott. Láttam, hogy nem mer érdeklődni Csömösz Tódor iránt. — Kérem — folytattam —, nyugtasson meg... Elfogadja-e a tiszteletbeli tagságot? Egy pillanatig rágta a szá- jaszélét, aztán: — Elfogatom — mondta halkan és szomorúan. — Mennyi a tagdíj? Sohasem tudtam kegyetlen lenni. Most sem. — Nyolc forint — feleltem Halványan elpirult és vidámabb lett: — Akkor két forintot még én kapok... Elővettem két forintot és átnyújtottam neki. Aztán kikísértem. ! Mielőtt kilépett volna a folyosóra, visszafor— Bocsánat, Mester... Még be sem mutatkoztam... Franyó Mátyás vagyok. Tabi László — VÉGE — dúlt: Ki mit tud a képzőművészetről? A helyes megfejtés 3 pont 4. nap: 1. Georges Seuraí — és más festők is — fizikusok segítségével tudományos módszerekkel tanulmányozza a fény törvényeit, hogy a fényfestészet követelményeinek jobban megfeleljen. Uj festésmódot alakít ki. Mi ennek a neve? Mi a fent látható kép címe? 2. Hogyan nevezzük azt a képet, amelyik színes üveg-, kő-, vagy kerámiadarabkákból van összerakva? 27x2 Lesz televíziójuk A kétyi általános iskola régi vágya valósul meg: lesz televíziójuk. A kétyi pedagógusok nem vártak külső segítségre, hogy másoktól kapják a televíziót saját bevételükből teremtették elő a szükséges forintot. Az iskola felső tagozatos tanulói a Hős vészi Állami Gazdaság nagytormási üzemében komlót szedtek, melyért hatezer forintot kaptak. A kétyi Kossuth Termelő- szövetkezet is megbízta őket munkával: szilvaszedéssel. Ezért kétezer-ötszáz forintot kaptak. Az elmúlt vasárnap jól sikerült szüreti mulatságot rendeztek a nyolcadik osztályosok, melynek tiszta bevétele megközelíti a nyolcszáz forintot. A több mint kilencezer forintból az iskola vezetősége televíziót vásárol a közeli napokban, sőt a pénzből még arra is futja, hogy az iskola labdarúgóinak mezt és nadrágot vásároljanak. A kezdeményezésért dicséret illeti az iskola tanári karát, köztük Kasziba István úttörővezétőt. VISSZHANG Elutasították a péket A Tolna megyei Népújság 1969. augusztus 23-i számában a „Napirenden a gyulaji kenyér5* című újságcikkei kapcsolatban a következőket közöljük: Hohner Ferenc gyulaji stersütő kisiparos gyulaji telephellyel sütő iparigazolvány iránti kérelmet adott be a Dombóvári Járási Tanács VB ipari szakigazgatási szervéhez. A kérelmet az I. fokú iparhatóság elutasította. Az ösz- szes iratok nevezett fellebbezése folytán került II. fokú döntés végett osztályomhoz. Az iratok áttanulmányozása alapjáp megállapítást nyert, hogy a helyi tanács úgy nyilatkozott, hogy a lakosság a jelenlegi kenyér- és péksütemény-ellátással úgy mennyiségileg mint minőségileg meg van elégedve, így az I. fokú határozat helyben hagyása mellett a benyújtott fellebbezést elutasítottuk. Dr. Kelemen Sándor Tolna megye Tanácsa Végrehajtó Bizottsága ipari osztályvezetője : ... •>.: KÖVETEI ? Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum r^jrjTjrjTjrji Másnap a legalaposabban átkutatták azt a te- • rületet, amely fölött az esemény lejátszódott, de nem találtak roncsokat. Wilson hadnagy, gépével együtt nyomtalanul eltűnt. 1965. szeptember 13-án röviddel éjfél után egy órakor New Ham pshire amerikai államban, Exeter város közeléb en Eigene Bartrand rendőr őrmester járőrszolgálata teljesítése közben egy kocsit látott az országút szélén állni. Idősebb nő ült a kormánykeréknél, egyedül a kocsiban, és igen zavarodott volt. Nem volt hajlandó tovább hajtani kocsijával, habár tilos helyen állt. Azt állította, hogy egy vörösen fénylő óriási repülő tárgy követte tíz mérföldön át, aztán eltűnt az erdő fölött. A rendőr őrmester, — egyébként idősebb, józan ember — nem tudta mitévő legyen. Azt hitte, hogy hirtelen elmebaj tört ki a nőn. Még mielőtt bármit is határozhatott volna, megszólalt kocsijának rádióvevője, s hallotta, hogy egy másik járőr hasonló jelentést tesz a központnak. Nyomban utána utasítást kapott a központtól, hogy sürgősen térjen vissza. A rendőrségen egy fiatalember ugyanazt mondta el neki, mint amit az országúton az idős hölgytől hallott: őt is üldözte a vörösen fénylő repülő alkotmány. Gene Toland rendőrfőnök utasítására Bart- rand egy másik rendőr kíséretében újra kocsiba szállt, hogy bejárja a város környékét és megpróbáljon nyomára jutni a titokzatos repülő tárgynak. Két óra hosszat jártak a város körüli országutakon, s már visszatérőben voltak, amikor az országút menti mezőn legelő hat ló hirtelen vad futásnak eredt. Ugyanabban a pillanatban vöröses fény árasztotta el a tájat. — Ott van! Nézze csak! — kiáltott fel a fiatalabb rendőr. Valóban vörösen fénylő és vörös fényt árasztó tárgy közeledett feléjük. Rövidesen a közeli farmokat is vörös fény világította be. Bartrand rádióján érintkezésbe lépett Tolanddal, s közölte vele, hogy saját szemével látja a rejtélyes jelenséget. Még mielőtt a fénylő test eltűnt a szemük elől, csikorgó fékekkel égy másik rendőrségi járőrkocsi állt meg. Dave Hunt rendőr őrmester szállt ki belőle. — Lehallgattam készülékemen a jelentésedet, hallottam, mit mondtál Tolandnak, s azt hittem hirtelen megbolondultál. Iderobogtam, s most én is látom ... , A később megindult vizsgálat során 58 szemtanút hallgattak ki, egytől-egyig megbízható, szavahihető emberek, köztük meteorológusokat, a parti őrség néhány tagját, egyszóval olyan személyeket, akik tudják, mi a meteorológiai adatgyűjtő léggömb, "mi a gömbvillám. Igen érdekes adatokat szolgáltattak, de még ezek alapján sem tudta a vizsgálóbizottság megállapítani, mi lehetett a titokzatos jelenség. 1967. május 5-én Mariién dél-franciaországi község elöljárója furcsa dolgokat észlelt hereföldjén, amely 632 méterre van az országúttól. öt méter átmérőjű, 30 centiméter mély kör alakú bemélyedés volt a hereföldön. S körülbelül 10 centiméter mély barázdák vezettek minden irányban, a barázdák végén 35 centiméter mély kerek lyukak voltak. Arra lehetett következtetni, hogy a hereföldre súlyos kerek tárgy ereszkedett le, amelyből bizonyos szerkezetek ágaznak ki. Végükön lábszerű dolog van, amelyre az alkotmány támaszkodik, s ezek okozták a barázdák végén keletkezett mélyebb lyukakat. Még rejtélyesebbé tette az esetet, hogy a barázdákban és a lyukakban fehéres-lila színű finom port találtak. A nyugat-németországi televízió 1967. november 6-án Invázió a világűrben című érdekes műsort sugárzott. Ennek keretében a német légiforgalmi vállalat a Lufthansa egy főpilótája elmondta, hogy gépének négyfőnyi személyzetével együtt milyen jelenségnek volt a szemtanúja 1967. február 15-én: Azon a napon, 10—15 perccel mielőtt San Franciscóban leszálltak, hirtelen, tíz méter átmérőjű, erősen világító repülő test bukkant fel gépük mellett, egy ideig a gép mellett haladt, azután eltűnt. Leszállásuk után a pilóta jelentést tett észlelésükről a Colorado egyetemnek. Jobb magyarázat híján az egyetem tudósai azon a véleményen voltak, hogy a német gép pilótái egy korábban kilőtt rakétának visszahulló darabját látták, ami a zuhanás okozta súrlódás következtében vörösen izzott. Televíziónyilatkozatában a pilóta leszögezte, hogy kétmillió légi kilométert tett meg, és tapasztalatai alapján sem ő, sem társai nem hihetik el, hogy egy lezuhanó fémtömeg negyedóra hosszat lebeg a levegőben, és képes a repülőgéppel párhuzamosan repülni. Ez annál kevésbé hihető, mert ezt a rejtélyes repülő testet mások a földről Is megfigyelték és csaknem háromnegyed óra hosszat látták. A Münchenben megjelenő Süddeutsche Zeitung című tekintélyes napilap 1967. november 21-i és november 23-i számában a következő jelentéséket közölte: * f X ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ f ■¥ ♦ ♦ t * * ♦ ♦ X ♦ i ! I ► I l l f * » ♦ X ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦ * ♦ » í ►
