Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-30 / 252. szám

Gondolatok a termékben

Ua a középkori kézműves termékét egy mai hasonló rendeltetésű tömegcikk ímellé helyezzük, a formai különbségek nyomban szemet szúrnak. S aligha gondolunk a bennük megtestesült munkák lényeg, tartalmi eltéréseire. (Nem a társadalmi viszonyok különbözőségeire gondolunk. hiszen ahogy Marx írta a Tőkében: a gabonán — mármint a használati értéken — nem látni, hogy azt indiai rabszolga, orosz. jobbágy, avagy amerikai farmer termelte-e.) A kézművesnél a gyakorlati tapasztalatokon, a mesterségbeli fogásokon, a rutinszerű fizikai munkán volt a hangsúly. A mostani tömegcikkre viszont sokkal inkább a termék vagy a gyártóberendezés konstruktőre nyomja : rá sajátos bélyegét, semmint a .termékeket előállító fizikai munkás,

..Mát. a tőkés társadalom kialakulását kísérő ipari forradalomnak is természetes velejárója volt a szellemi munka részarányának növekedése az ipari termelésben és annak eredményében. Napjaink műszaki-tudományos forradalma pedig rendkívüli módon felgyorsította ezt a folyamatot. Az alkalmazott mérnökök, matematikusok, közgazdászok arányától, a fejlesztő, kutató, szerkesztő bázis nagyságától meghatározó módon függ a vállalatok fejlődése, versenyképessége.

Vajon hazánkban másfajta tendenciák érvényesülnek? Köztudott ugyanis, hogy országunk viszonylag kis lélekszánjánái fogva a legtöbb területen nem vállalkozhat önálló kutató, fejlesztő munkára, hanem csak a külföldön elért eredmények átültetésére,

adaptálására. Ennek ellenére a szellemi munka részaránya mind a termékben, mind a termelésben nálunk is szüntelenül ■ növekszik. Egyrészt az élenjáró műszaki tudományos eredmények átvétele is értékes szellemi munka. Másrészt néhány jól kiválasztott területre nagy szellemi erőt kell összpontosítanunk ahhoz, hogy a világpiacon versenyképes eredeti megoldásokkal is szolgálhassunk. Vegyük ehhez még az* is, hogy egyre nagyobb mértékben alkalmazunk termelékeny gépsorokat, automatarendszereket. (Az ilyen bonyolult és termelékeny apparáfusoffcreak viszont nemcsak tervezése és megépítése, hanem a karbantartása, az üzemeltetése is elsősorban szellemi munkát igénylő mérnöki, technikusi feladat.)

A reform által célzott ter- melósszerkezet-változ- tatás tovább növeli a szellemi munka szerepét, súlyát. Egyrészt azért, mert az aktív piaci mechanizmus, s a nyereségérdekeltség hatására a vállalatok igyekeznek rugalmasan követni a változó szükségleteket. Ez pedig több fejlesztő munkát, nagyobb termék- választékot igényel. Másrészt a belső és a külső piacok szerves egységbe kapcsolásával meggyorsult a termelés szerkezetének, gyártmányösszetételének átalakítása. Vagyis a korszerűbb, a gazdaságosabb termékből egyre több készül és csökken a korszerűtlen, a kevéssé keresett cikkek gyártása, értékesítése. A hazai piacon az importverseny, kültoidőn peffig a világpiaci Kotin

kurrencia, az állami támogatások mértékének csökkentése szorítja erre a vállalatokat.

TVerh szabad tehát csodál™ ' kozni, vagy retán. hú- borogni azon, ha a dinamikusan fejlődő vállalatoknál nö= v eliszik a műszaki-adminisztratív létszám, az alkalmazott mérnökök, technikusok, közgazdászok, szervezők, stb. száma. Természetesen, sőt leggyakrabban elkerülhetetlen folyamat ez, a vállalat jövőjének, a népgazdaság fejlődésének megalapozását, a mind több és színvonalasabb, elmélyültebb szellemi munka szolgálja. De csak akkor, ha « szellemi munkát végző seregnyi embér tevékenysége értelmes, alkotó jellegű és kezdeményező, s nem fut az üresjáratot, felelőtlenséget ‘■enyésző bürokratizmus zátonyára.

K. i

Közéletünk

A városi tanács vb ülése

Segítenek

A dolog valahogy úgy kezdődött, hogy a paksi járási művelődési központ egyik előadója — aki új ember lévén nem volt tisztában a viszonyokkal — arra gondolt, hogy Dunaföldváron szerez tapasztalatokat a Pakson megalakítandó ifjúsági klub érdekében. Dunaföldváron viszont csak keserű tapasztalatokat szerzett: a klub inkább csak névlegesen működik, a modem, kulturált berendezés ellenére sem látogatják a fiatalok.

így született meg az elhatározás, hogy a paksiak segítettek életet teremteni DunaisKSi-.v.'VJíjj-'Yí» ü

a paksiak

földváron. Úgy látszik ez sikerül, mert az első „mézesmadzagnak” szánt rendezvényen szép számban képviseltették magukat a dunaföldvári fiatalok. A paksi magnósklub tagjai látogattak el hozzájuk, természetesen készülékeikkel együtt, s nagy tetszéssel fogadott magnós hangversenyt rendeztek.

A sikeren felbuzdulva elhatározták, hogy a paksi járási művelődési központ ezután is patronálja a dunaföldvári klubot, havonta egyszer ellátogat- p^.hozfájuk*. müsMpkkal. színesítik. a klpb, programját. ,

Elsők lesznek?

A Tolna és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet tavaly egész évben egymillió négyszázhatvannégy ezer forintos eredményt produkált. Ezt az összeget idén már az év első kilenc hónapjában tizenhétezer forinttal túlszárnyalták, így jogos a reményük, hogy 1969. végére a megyei ÁFÉSZ-ek versenyében eljuthatnak az első, vagy má-' sodik helyre. Különösen sokat emelkedett a négy községben — Tolnán, Mözsön, Bogyisz- lón és Fácánkerten — lévő tizenhárom vendéglátóipari egység nyereségessége. Ezek a tavalyi év hasonló időszakához mérten már kétszáz- harmincezer forinttal több netto nyereséget hoztak.

Szerdán délelőtt ülést tartott Szekszárd város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága. A vb tagjai két fontos témát tárgyalták: Szekszárd kenyérellátásáról tájékozódtak, majd a város kisipari termelőszövetkezeteinek helyzetéről volt

szó.

A beszámoló szerint az új iparengedélyek kiadása, s a kenyérfogyasztás csökkenése lehetővé tette, hogy az eddig három műszakban működő kenyérgyárat két műszakban

üzemeltessék, így mindig friss kenyérhez jut a vásárló Szek- szárdon, — kivéve a hétvégi megnövekedett forgalmat. A megyeszékhely kenyérellátása

jó, fennakadás alkalmanként a szállítás miatt van. Péksüteményekből viszont nem tudják az igényeket megfelelően kielégíteni, elsősorban szakmunkás hiány miatt.

A kisipari szövetkezetek munkájáról tárgyalva a végrehajtó bizottság megállapította, hogy főként a megyeszékhely peremén, az új lakótelepeken kell növelni a szolgáltató tevékenységet. Megállapodás született arról, hogy az ezután kialakítandó új lakótelepek munkálatainak megkezdése előtt a KISZÖV vezetői a Város vezetőivel közösen megbeszélik, hova, milyen szolgálta-; tó egységre van szükség.

Annak, aki a bonyhádi járásban a politikai oktatást vezető legjobbak iránt érdeklődik, a pártbizottságon az elsők között említik Vörös Istvánt, a cipőgyár főmeósát.

Húsz esztendeje vezet már pártoktatást, szakszervezeti szemináriumot, a két évtized alatt közel ezer embernek magyarázta az. eszme, a marxizmus—leninizniüs igazságait.

Miközben az üzemi portán látom őt, látom, hogy az udvaron egymás után ketten is leállítják az erre haladó, ősz fejű, markáns arcú, magas férfit, akinek jó tíz percébe telik, míg a rövid utat megteszi. Hírlik, hogy tavalyi tanítványai közül többen ragaszkodtak ahhoz, hogy idén is az általa vezetett tahfolyampt látogat- ' hassák. ’ " • > " -■ — Kitől, hogyan kapta a megbízatást? — kérdezem Válaszából érdekes életútjának főbb .. állomásai is kikerekednek.

— Báró Kornfeld földjeinek szétosztásában 1945-ben Iregszemcsén vettem részt. Dombóváron én voltam az utolsó főszolgabíró,, a tanár csők létrehozása előtt Tolna megyében meg én

voltam az utolsó parasztpárti megyei titkár, nekem jutott a parasztpárt felszámolásának feladata. Mióta Bonyhádon vágyok, egyhuzamban végzek propagandistamunkát

— Annak idején Lambert elvtárs „szervezett be”, én az ő akkori tisztségére már nem is emlékszem. Frissiben végeztem el a közigazgatási iskolát, ő meg ráterelte a szót,’ vállaínám-e, hogy propagandista legyek? Gondoltam, megbirkózom vele, ha alkalmasnak tartanak rá. -Szívesen csináltam, később aztán jött az esti egyetem. Nehezen álltam kötélnek, szabódtam, hogy öreg fejjel rászánjam magam. Aztán elfogadtam, amit mondtak: „Ha továbbra >is jól akarod csinálni, szükséged van rá”. Megérte elvégeznem, sokat adott, . . . •

Az esti egyetemen ő volt a legidősebb az osztályban, a cipőgyárban pedig ő végzett elsőként. Amíg a gyerekek kicsik voltak, .bizony gyakran abba kellett hagynia otthoni felkészüHúsz éve propagandista

lését, a csivitelésük miatt. Idő közben felnőttek már az apróságok, felesége pedig méltányolja férje pártmunkáját és gondoskodik a csendről. Esténként otthon a konyhában teregeti ki a könyveket, az , egyéb forrásmunkákat, kéznél Van a szépirodalom, a próza és a verses kötet is, amikor vázlatot készít.

— Mit kell tudni ma egy propagandistának? — kérdezem az ötvenhárom esztendős, ősz hajú férfit, aki az üzemben a gazdaságpolitikai tanfolyam ipari tagozatát vezeti.

Jóízűen nevet. — Sok mindent. Emberismeret, tájékozottság, alapos marxista képzettség kell hozzá. Vegye észre, hogy a hallgatói mit akarnak tőle, bátorítsa őket, tudnia kell közérthetően „aprópénzre” váltani a politikát. Én a legfontosabbnak, aranyszabálynak tartom, hogy soha le ne maradjon. Ehhez az elmélet mellett naprakészen kell ismernie a hazai politikát, a nemzetközi helyzetet, a járási és az üzemi dolgokat. Az is fontos, hogy a propagandista ne járjon a fellegekben, értesse meg, a gyakorlatban tanítsa az elveket.

— Összetettek a követelmények. Hagynak-e

foglalkozásokon nyitott kérdést? Egy üzemben sok egyéb téma is felmerül, olyan, ami nem tartozik szorosan a tananyaghoz. — Érthető. Az új gazdasági ■ mechanizmus vólt a témánk, amikor az izraeli—arab háborúskodásról, okairól és kilátásairól intéztek hozzám kérdéseket Úgy állhat nyugodtan elébük az ember, ha tájékozott, ha időben tesz erőfeszítéseket tudása érdekében. Szerintem nem csökkenti a propagandista tekintélyét, ha adott esetben őszintén megmondja, erre a legközelebbi foglalkozáson visszatérünk. Ehhez azonban legyen álláspontja, és mondja is el. Amikor a nyereségrészesedési levonásokról kérdeztek, elmentem a főkönyvelőhöz, készítettem egy magyarázó táblázatot, így sikerült megértetni a hallgatókkal, hogy mi a helyzet. Gondolom, így helyes. Szeretem ezt a munkát, szívesen végzem.

Vörös István propagandista nem egyszer beállít a pártbizottságra, mert egy új dologgal kapcsolatban eszébe jut, hátha megkérdezik tőle hallgatói, és konzultál, hogy kialakíthassa magában a helyes képet. Nem tekintélyféltésből teszi, adni akar a pártoktatás résztvevőinek.

— Beszélt arról, szereti ezt a munkát Hatása pedig nehezen mérhető. Miben látja megbízatásának szépségét?

— Van szépsége, észrevehető. Fájna, ha megvonnák tőlém. Amikor új társasággal kezd az ember, még keveset tudnak. A tanév végére megértik, és ők segítenek továbbadni, magyarázni. Hát nem öröm ezt látni? Emondok egy epizódot: korábban, a szocializmus építésének kérdéseivel foglalkozó tanfolyamot vezettem, tavaly és idén gazdaságpolitikait. Mi akkorra már átvettük a gazdasági reformot, amikor termelési tanácskozáson került napirendre. Jó érzéssel hallgattam a mögöttem sustorgó hallgatók szavait, ők már értették. Van értelme, de egy propagandistának soha nincs megállás a fejlődésben. Sok olyan ismeretet adott az esti egyetem, aminek birtokában jobban felfogja és főként tovább | tudja az ember adni a tananyagot — fejezi be szavait a két évtizede propagandistatevékeny- . séget folytató cipőgyár! kommunista.

Nála nincs lemorzsolódás, annyian fejezik be a tanfolyamot, ahányan elkezdték. A nagy többség számára észrevétlenül munkálkodó, jó propagandista rászolgál a megbecsülésre. .

SOMI BENJAMINNÉ