Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-30 / 252. szám

Molnár Géma i és hóhérok 27x2 A helyes megfejtés 2 pont 26. nap. 1. Melyik város kinek az emlékére állíttatta a képen látható szobrot? Ki a mű alkotója? 2. Mi a tónus? Pisztoly az orvostudomány szolgálatában — Bolondság, ne haragudj — Jenő fel s alá sétált, hátra­kulcsolt kezében ott lobogott a sárga behívópapír. — Csak nem képzeled, hogy ki fogunk lökni az utcára? — Eddig is együtt voltak, Lacika, együtt maradnak ez­után is — erősítette Rigó né­ni. — Tegyük el magunkat hol­napra. — Jenő fáradtan le­gyintett — Reggel okosabbak leszünk. A behívóparancsot szétszag­gatta s bedobta a kályhába. Rigó néni magukra hagyta őket, de még sokáig fennma­radt, gonddal készítette, válo­gatta az útravalót, 'fehérneműt, téli meleg halmit a fiának. — Egyre inkább biztos va­gyok benne, hogy Szigetcsépre kell mennünk — szólalt meg Jenő úgy, mintha hosszú fej­tegetés végére tenné a záró­mondatot. — Hogy jön most ide Szi­getcsép? — ügy, hogy a két Somos­fiúnak van egy bérelt szobája a határban, vén sváb paraszt tanyáján. Nyáron kint töltik a hétvégét, közel a Duna, csendes, nyugodt öböl. Ősszel- télen egészen elhagyatott a ház, a gazda beköltözik a fa­luba. — Sváb parasztok..: — morfondírozott Laci. Az is nyugtalanította, hogy messzire kerül Magdától. — Nyáron beszélgettem az öreggel, nem szereti Hitlert Azt magyarázta, neki itt a földje, családja, innen hová mehetne? Az oroszok a Kár­pátokban vannak, hagyjanak néki békét a Birodalommal. — Azért az mégis elég ve­szélyes. .. Idegen faluban... Es oda lejutni... — És ha itt teszik nyakadra a kötelet?... Jenő reggel korán kelt, ment Somosékhoz, de útba ejtette Ácsékat is, hogy Magda még elköszönhessen Lacitól. — Azt hiszem, Jenőnek iga­za van — mondta. — Ürügyet is lehet találni a leköltözésre: kibombáztak benneteket. Vi­szont papírokat kell szerezni. Ebben tudok segíteni. Egymás mellett ültek a sezlonon. Laci magához szo­rította Magdát, a ruhán át érezte teste melegét. Most döbbent csak rá, elsodródnak egymástól, hetekre, talán hó­napokra. Eddig mindig együtt voltak, szinte kamyújtásra, akár minden este beszélget­hettek, csókolózhattak. Nézte a lány szürke szemét, gyen­géd, fekvő-holdsarló száját, érezte a hozzátartozást, mely — mint valami láthatatlan su­gárzás —, Magda testéből jött feléje, s átszőtte az idegeit, pórusait. — Nem tudlak így itthagy­ni. Kell, hogy még egyszer, hogy most... — Itt?... — Nincs itthon Rigó néni sem. Egyedül vagyunk a há?-_ ban. — De akármelyik pillanat­ban megjöhet Magda fölállt. Laci keserű grimaszt vágott, nehéz volt most lemondani a lányról. — És ha egy bomba, vagy valami ... Akármi megtörtén­het, g talán többé... Magda hirtelen magához szorította a fiú arcát — Lacikám, ne beszély ilyen szörnyűségeiket... Megtörtén­het, de beszélni nem lehet ró­la. És ha megtörténne — mit változtatna, mit' hagyna ez a néhány topott, nyugtalan perc?..J Laci újra érezte, milyen erős ez a lány. milyen bizto­san tudja a határt, amely el­választ a banálistól, a .szenti­mentális tói! Nem sóikkal később megér­kezett Jenő. Minden rendben van, Somos Árpival beszélt, a szobát nyugodtan lakhatják, karácsonyig ki van ffizetve a bére. mivel... hát szóval van két lánytestvér a faluban, a két Somos fiú azoknak udva­rol ég emiatt erre a szobára a téli hónapokban jg szükségük volt. de ez most éppen jól jön. Jenő belevörüsödött, míg Magda előtt kimagyarázta a bérlemény jellegét. Laci nem állhatta meg, hogy komiszul ki ne röhögje. Magda fényképet kért a fi­úiktól, aztán elment Délben jött vissza, arcképes hadiüze­mi igazolványokat hozott s fel­mentő iratokat a katonai szol­gádat alóL — Most már meg vagytok pa/tkolva, — mondta. A fiúk útnak indultak. Át­gyalogoltak a Soroksári útra, a ráckevei HÉV-hez. Laci drukkolt valahogy össze ne akadjon anyjával, vagy az öccsével, vagy valamelyik szomszédjukkal, soha nem le­het tudni, kit hoz az ördög az ember útjába. Maradt még tíz percük a vonat érkezéséig, az utcán bá­mészkodtak. Hadifoglyokat hajtattak a németek, gyalog. Pest felé. Le­rongyolt, piszkos, éhező, ván- szorgó sereget mezítlábas, gör­nyedt nyomorult hadat Talán azért is terelték így mindenki szeme előtt, hogy lássák, mi­vé lett a Vörös Hadsereg, mi­vé lettek a szovjet katonák. Hogy tényleg olyanok ami­lyennek a Magyar Futárban fényképezték őket, szőrös, visz- s zabaszító népség. Volt köztük, aki bicegve, sántikálva vonszolta zsákda­rabba burkolt lábát. volt. akit hóna alatt átkarolva két szom­szédja támogatott. Puskás né­metek mentek mellettük, mindegyre nógatva, siettetve őket. Egy fogoly a sor szélén meg­botlott s fölbukott. Pár pilla­natig arcra zuhanva feküdt, aztán négykézláb megindult, s megpróbált fölállni, de vissza­hullt. Az őr hozzásietett, me­net közben vette le a puskát a válláról. — Jézusom, mindjárt agyon­lövi — mondta egy nő Laci mellett. Már mások is kijöt­tek a váróteremből, álltak a járda szélén és nézték a mene­tet. de eddig senki nem tett megjegyzést. (Folytatjuk.) Az Ukrán Tudományos Akadé­mia villamoshegesztési Intézetében olyan pla 2 mapisztolyt szerkesztet­tek, amelynek segítségével ko­rábban nehezen vagy egyáltalán nem hegeszthető fémek hegeszté­sét is megoldhatják. Ennek segít­ségével az emberi hajszálnál sok­kal vékonyabb finom fémlemeze­ket szinte láthatatlan varrattal egyesítik. Azért tudnak ilyen tiszta mun­kát végezni, mert a hegesztés so­rán a 10—15 ezer fokra felheví­tett plazmasugarak finoman érin­tik a hegesztendő felületeket, ás mivel impulzusárammal működ­nek, nem égetik el, csak egyesí­tik a fémlemezkéket. Ezért alkal­mazható ez a „pisztoly” a tran­zisztor elemek hegesztésénél, amikor az elemek még annyira se melegíthetők fel, hogy azt érin­téssel érzékelni lehessen. Most új megrendelő jelentke­zett, az orvosok személyében. A plazmapisztolyt ugyanis fel akar­ják használni a mesterséges szív­billentyűk elemeinek egyesítésé­re. 'TTTTTTTTTTTTTfTTmTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTT'f TTYTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTyVTVT» njwtrrM 1948-ban esedékessé vált a Missouri állam kormányzói székének betöltése. Binaggio már régóta mint tehetős kereskedő szerepelt a vá­rosban. Biztonsági ügynökség tulajdonosa volt, és számos egyéb üzem részvényese. Mint az első választási körzet főnöke, a Time Magazin szerint 30 ezer szavazatot tudhatott biztosan a zsebében. így az állam parlamentjének negy­ven képviselői helye közül az egyikre biztosan számíthatott. Két demokrata volt Missouriban, aki a kormányzói posztra áhítozott: Binaggio jelöltje Smith és egy bizonyos McCatrac. A McCatrac és Binaggio között lezajlott párbeszé­det a későbbiekben a Kefauver szenátor vezette vizsgáló bizottság előtt így rekonstruálták: Binaggio: Neked ki kell lépned. East Sain Louisból a fiúk nem fognak téged támogatni. McCatrac: Ha te úgy határozol, a játék — megítélésem szerint — végül a javamra dől el, akkor is, ha csak te támogatsz. Binaggio: Úgy vélem, te lehetnél Missouri főállamügyésze. McCatrac: Miért akarod, hogy én főállam- iigyész legyek? Binaggio: Nem vagyunk bizonyosak afelől, hogy Smith kezébe elegendő hatalom jut-e. Szá­molunk azzal, hogy te, amennyiben főállam­ügyész leszel, mindenben támogatod törekvéseit és így a teljes hatalom a birtokunkba jut... A Cosa Nostra-nak Smith választási kampá­nya százezer dollárjába került. A befektetés azonban megérte! A kormányzói és a főállam- ügyészi hivatalt védencei foglalták el és ezzel a törvénytipró maffia kezébe került a törvény. A Kansas City-i demokraták a demokrata párt­elnök, William Boyle tiszteletére a győzelem után uzsonnát adtak és a fogadás tiszteletre méltó vendégei között, a maffia-gengszter ol­dalán ült az Egyesült Államok elnöke, Harry S. Truman is. EGY A NAGY HÉT-BÖL A gengszterek és Amerika hivatalos uralko­dókörei között a szoros baráti kapcsolatok tör­ténete évtizedekre nyúlik vissza. E kapcsolatok­ra jellemző Luciano Cosa Nostra-vezér — a Hét Nagy egyikének — története. 1942-ben egy na­pon Lucianot — aki tizenkét évi börtönbünte­tését töltötte Dannemora-ban — váratlanul át­szállították a Comstock-i börtönbe. Itt a kisebb bűnözők és a beteg foglyok éltek. Lucianónak fogalma sem volt arról, mivel magyarázza ezt a kitüntetést. Három nappal később, amikor a látogatóterembe kísérték, megtudhatta, hogy minek köszönheti áthelyezését. Normális körül­mények között a börtön hatalmas és rosszul fű­tött hideg termében — amelyet középen vas­tag átél drótháló választott ketté — az egyik oldalon a látogatók, a másik oldalon pedig a foglyok foglaltak helyet. Ezúttal azonban a te­rem üres volt, csak az ajtónál ácsorgott néhány börtönőr. Luciano pár percig várakozott. Ekkor kinyílt a látogatók számára fenntartott ajtó ... Luciano egy székre ült és vele szemben foglalt helyet Moses Polakoff,, régi kipróbált ügyvédje. Az ügyvéd mögött a Nagy Hét kompániájából való Meyer Lansky gengszter állt. „Mi a pok­lot keres itt ez a fickó?” — csodálkozott Lucia­no. Hogy mit kerestek? Luciano segítségére jöt­tek? Nem csupán ezért. Sőt elsősorban nem ezért, hanem ezúttal Lucianónak kellett az amerikai véderőt kisegítenie. Ezért keresték fel az „urak” és ezért szállították őt a dannemorai szigorú fegyintézetből Comstockba. Itt ugyanis nem őriztek jelentős és jelentékeny gengszter-társa­ságot, amely egy ilyen látogatásból esetleg fél­reérthető következtetéseket vonhatott le. Hogy így történt? Ez bizony hosszú história! 1941. december 7-én a japán haditengeré­szeti légierő váratlanul lecsapott a Hawaii-szi­geteken lévő Pearl Harbour amerikai hadiki­kötőre és támadásával az amerikai csendes­óceáni flotta fő erőit megbénította. Ezt követően a japánok partra szálltak a Fülöp szigeteken. 1941. december 11-én pedig a náci-Németország és Olaszország szintén hadat üzent az Egyesült Államoknak. Ezzel az amerikai véderő teljesen új helyzet elé került. Az Egyesült Államok hosszú keleti partvidéke, az ország hatalmas ki­kötői, az egész Atlanti part hosszában védte­lenek voltak a fasiszta tengeralattjárók táma­dásával szemben. Az USA-ban már régóta sok ezer német élt, akik közül sokan a német-amerikai Volksbund- ba tömörültek, amely szoros kapcsolatokat tar­tott fenn a berlini náci-párt központjának kül­földi irodájával. Ez a szövetség vajon tagjai közül az új helyzetben nem adhatott-e számos szabotőrcsoportot Amerika ellen? Ami a fasisz­ták számára nem volt lehetséges az európai had­színtereken, azt esetleg az amerikai kikötőkbe beépült náci szabotőrök véghezvihették. ■ű , ................................................... í AAAAA AAAAAAAAA AAAAAAAAA AAAAAA AAAAAA A A A A A A twlltmuiiiuui AA A AA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AA ii iiii A A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom