Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-29 / 251. szám

AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa M olnár Géma t Harcosok és hóhérok 27x2 | Ki mit tud a képzőművészetről? A helyes megfejtés 3 pout 25. nap. 1. Műfordításainak egyik gyűjteménye „örök barátaink” címen jelent meg. Szoborportréját láthatjuk a képen. Ki a költő és ki a szobrász? 2. 1953-ban jelent meg Barcsay Jenő egyik alapvető művészeti könyve. Mi a mű címe? Ezüstdénár Még soha így nem áhítot­ta a korszakos változást a vi­lágesemények végső, döntő megfogalmazódását. A vég­eredmény teljesen világos volt, de a folyamat végtelenül hosszú. Suháng azt mondta: „Egy­két napig rejtőzz el, aztán eldugunk.” Magda is bíztatta: „Húzd meg magad valahol, aztán szerzünk lakást.” Magda nap, nap után jött, tehetetlenül széttárta karját; Suháng egyáltalán nem jelent­kezett, egyelőre el kellett tűnnie, senki sem tudott ró­la, merre van. Magda Bor­dás Francival, Hámos Pistivel dolgozott, a veszély nagy volt, egymást érték a lebukások. Laci nem tartozott a csoport­jukhoz, nem kapcsolhatták be. Laci újra és újra türelemre intette magát. Sok százezer ember él Pesten, senkinek sincs az arcára írva, hogy ka­tonaszökevény. Suhángék ha­marosan jelentkeznek, fegyvert adnak, harcolni fog ő is. Ad­dig azonban itt kell lapulni, úgy, hogy a szomszédok se vegyék észre. Magában élvezte is a hely­zetet; anyáék itt laknak, né­hány utcával arrébb, apa min­den reggel itt megy el a sar­kon a villamosmegállóhoz. ..Katonafiúnk van, anyus” — mondogatja meghatottál, anya felsóhajt: „Vajon merre jár az a szegény gyerek? Hol tépi a szél, hol süti a dér?.. Ha meghal, jó emléket hagy maga után. Ha meghal; de él­ni kell. Olvasott & olvasott, sorra vette Jenő könyveit s közben egyre gyakrabban meredt ma­ga, elé. Egyszer aztán váratla­nul rádöbbent a helyzetére: „Ez a vállalás, ez a tett, ez a nagy lépés zsákutcába vitt.” Káromkodott: „A kutya iste­nit, ez egy egérfogó. Csak ülük és ülök, várom, mikor csípnek nyakon”... Keserűen elhúzta a száját; valami csak lesz. Lett is, hamarosan, a. i Vacsora után voltak, Rigó néni a kályha mellett ült, az újságot böngészte, ők halkan beszélgettek. Nagy őszi csend ült a tájon. Valaki kegyetlenül megver-; te a kaput. Beledermedtek a székeikbe, Lacinak átviliánt az agyán: valamelyik szomszéd beköpte. A kilincset csapkodták ököl­lel s a deszkát rugdalták, a zörgés, csattogás kihívóan szállt az éjszakába, szemér­metlen, arcátlan meztelenség­gel az agyukban dörömbölt. „... Semmit sem lehet csi­nálni, menekülni sem lehet, rejtőzni sem, azt a szégyent, ha az ágy alól húznának ki, mondtam én, egérfogó ez, most majd kivesznek a csap­dából, elegánsan, két ujjal, a tisztnek talán fehér kesztyű is lesz a kezén, azt fogom mon­dani. éljen a haza és a kom­munista párt. A szekrénybe se lépek, egyenesen eléjük megyek, nem kell cirkuszolni.” — Laci halványan mosolygott, hogy a többiek megnyugodja­nak s kicsit szégyellte is magát, hogy ilyen bajt csinált, azt meg se beszélték, hogy ebben a helyzetben mi lesz, mit mond majd Jenci, őt is elkap­hatják. rejteni, dugni a szö­kevényt tilos. Fölállt és az ajtó felé in­dult. — Maradjatok nyugodtan én ma jöttem, azt kell mon­dani; összevesztem az öregek­kel, azt hittétek, mindenesetre ti nem tudtok semmit — mondta s mosolygott, legalább­is ő azt hitte, hogy mosolyog. Valójában sápadt volt, mint a mész és komorságán átütött valami szomorú félelem is; amelyről nem akart tudomást venni, de amely mégis előka­paszkodott belülről s ebben a nehéz percben fiatal szája kö-*, ré tapasztotta védtelen kezét Jenő sziszegve ráförmedt: — Meg vagy őrülve! Itt ma­radsz. nem mész sehova, majd én megnézem, mi van — félre taszította őt, eloltotta a vil­lanyt s kiment Rosszul tette be az ajtót amely újra fel­nyílt, halk, lassú nyikorgás­sal. Laci a falhoz szorulva állt, odatartotta arcát az éj­szaka hűvösének a lombok, füvek szagának s kinézett a sötétbe. Fényszórók pásztázták az eget, némán, nyugtalanul, pedig semmi donogást nem lehetett hallani, csak a kapu felől ideszűrődő szófoszlányo­kat m „Érdekes — gondolta Laci — én mindig hajnalra képzel­tem. Nyirkos, nedves őszi haj­nalt láttam magam előtt, kö­döt, mely vízalatti világgá vál­toztatja az udvart, a rakat, a falat. S most vaksötét este van.’’ Nagyon befelé figyelt a ful- lasztó feszültségbe, amely úgy nyomta most, mint egy idegen test, de csak Magdát érezte magában senki mást. Aztán Jenő közeledő lépteit hallotta. Egyedül jött. Laci megérezte a szabadu­lást, de még nem merte hin­ni, szíve nagy, bongó ütések­kel oldotta a gyötrelmet. Jenő becsukta az ajtót, fel­kattintotta a villanyt s a mo­hó fényben előre .nyújtotta ke­zét. amelyben sárga papírla­pot tartott. — Én is megkaptam a SA‘3- behívót. A postás volt, — Jézusom, drága fiacs­kám. .. — Rigó néni hevesen magához ölelte Jenőt. Laci becsukta szemét, hogy úrrá legyen a maga kavargó boldogságán, amelyet most il­letlennek érzett. — Ezt tényleg kihagytuk. Hogy te is sorra kerülhetsz. Rigó néni megrettenve szi­pogott. — Mi lesz velem, ha téged is elszakítanak tőlem?... — Ugyan, anya. — legyintett Jenő — Nem ez a probléma... i Ha engem keresnek. Lacit is I itt találják. Mindenesetre még I van huszonnégy óránk. Tanakodtak. Az egyetlen, amit Laci megtehet a barát­jáért az volt. hogy felajánlot­ta: vele ne törődjenek. — Holnap jön Magdus, ad valami címet, majd elboronál- juk a dolgot — mondta s gondterhelten hozzátette: — Sajnos, ezzel még a te helyze­ted nincs megoldva. (Folytatjuk.) Értékes középkori pénzlelet, — ezer ezüstdénár — került elő a Baranya megyei Bezedek község határában. Egy nyugdíjas állami gazdasági dolgozó, Blond Péter és felesége a répaföldön dolgozott, amikor a kapa kifordította az el­ső érméket. Ezek nyomán felás­ták a területet és mintegy fél kilogrammnyi ezüstpénzt ffyvj­a répaföldön töttek össze. A leletet eljuttatták a pécsi Janus Pannonius Mú­zeumba, amelynek munkatársa, — dr. Kiss Attila — régész — meg­állapította, hogy az érmék a mo­hácsi vész körüli időből származ­nak. Azon a helyen, ahol a kincs előkerült, valaha falu állt, a tö­rök hódoltság idején azonban tel-r je sen elpusztult. ’'YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY Szomn <Äh cUtf: HMHFFM Shakespeare, New Orleans-i polgármester a városi tanács elé terjesztett jelentésében a ki­alakuló maffiáról ezt írta: Egy tekintélyes és tiszteletre méltó kö:össég nem létezhet olyan tár­saságoktól megfertőzötten, mint a Fekete Kéz. Ezt a bandát szét kell verni, ha nem — a kö­zösség meghal. Az ideérkezett szicíliaiaknak ame­rikai állampolgárságot kell adni és így az or­szág törvényeinek tiszteletben tartására kény­szeríteni. Ha ezt nem akarják, akkor ki kell őket utasítani az országból. A kiutasításból semmi sem lett, ellenben a New Orleans-i eset a múlt század végén, előre vetette árnyékát azoknak a későbbi titkos gengszterháborúknak, amelyek a század elejétől napjainkig meghökkentő szenzációi a krimina­lisztikának. New Orleansban kezdődött, Chica­góig ért. Mindenütt megjelent a maffia, ahol az olasz bevándorlók nagyobb számban letele­pedtek, így Washingtonban, New Yorkban, Phi­ladelphiában, San Franciscóban, Los Angeles­ben, Las Vegasban, Dallasban, Houstonban, Bir- minghamban, hogy csak a legfontosabbakat em­lítsük. Ugyanis az 1900-as évek elején a szicí­liai maffiához hasonlóan a különböző városok­ban működő titkos gengszterszövetségeket A1 Capone-nak véres harcban (ennek során három év alatt Csupán New Yorkban és Chicagóban 2600 gengszter halt meg) sikerült egyesítenie és az amerikai maffia Onorata Societa-ját, tehát a Tiszteletreméltó Társaságát, a Cosa Nostra-t megalakítania. A Cosa Nostra, vagyis a Mi Ügyünk rövid idő alatt behálózta egész Ameri­kát, mindvégig szoros kapcsolatot tartott a Banditák Szigetével, Szicíliával. Sőt, a máso­dik világháború során és az azt követő évek­ben a maffia teljhatalmú don-ja, Vito Genove­se, szinte önálló államként támogatta hol Mus­solinit, hol pedig Amerikát — az utóbbit akkor, mikor nyilvánvalóvá vált Mussolini közelgő bu­kása. A TÖRVÉNY A MAFFIA KEZÉBEN 1943-ban a Missouri állam-beli Kansas City­ben a rendőrség felfigyelt egy meglehetősen szö­vevényes ügyre. Már rég közismert volt, hogy a 20-as évek óta A1 Qapone ebben a városban leányvállalatot alapított, amely később önálló­sította magát. Az 1943-as esztendőben a rend­őrség felfedte egy kábítószerkereskedő-hálózat Kansas Citybe vezető szálait. A város egyik szállodai -szobájában a Kábítószeriroda (az Ame­rikai Szövetségi Nyomozó Iroda speciális rész­lege, amely a kábítószer-csempészet ellen küzd) rejtett mikrofont szerelt fel és ennek segítségé­vel lehallgatta Antonio Lopiparo és Giuseppe Antinori, két ismert maffia-tag beszélgetését, és így a rendőrségnek lehetősége nyílt néhány kisebb gengszter őrizetbe vételére. A Cosa Nostra azonban már sokkal korábban uralma alá hajtotta a várost. A polgárok emlé­kezhettek még a „véres választásira, amely 1934. március 27-én zajlott le, amikor is a gengszterek fekete Limousin-on járták a várost és egész sor politikai ellenfelüket agyonlőtték. Kansas City ez időben Tom Pendergastnak, közismert nevén Big Tómnak (az öreg Tom) engedelmeskedett. Pendergast hajózási nagyvál­lalkozó és egyidejűleg kereskedő volt. Úgy mel­lékesen a város demokrata klubjának elnöksé­gét is kezében tartotta. Ö volt az, aki 1908-ban a KANSAS CITY STAR fiatal szerkesztőjét fel­vette a klubba, és azután is védőszárnyai alatt tartotta. Ez a szerkesztő neki köszönhette ké­sőbbi karrierjét is. A szerkesztőt Harry S. Tru- man-nak hívták. Pendergast elég okos volt ahhoz, hogy felis­merje: milyen jelentős hatalma van a Cosa Nostra-nak a gazdasági és a politikai életben. Ezért szövetséget kötött a maffiával. Pender­gast helyettese, Don Carollo, szintén bevonult a demokrata párthierarchiába. Azon a bizo­nyos, 1934-beli véres választáson minden Pen- dergast-ellenes szavazóval szemben a legtömö­rebb maffiamódszereket alkalmazták. Pender­gast pártfogoltja, Harry S. Truman így került be óriási többséggel az amerikai szenátusba. A maffia készítette elő útját. Még az évben Pendergast meghalt. A szená­tor megjelent a pompás temetésen, és a kopor­sóra — hálája jeléül — rátűzte a fekete gyász­szalagját. Tom Pendergast utóda unokaöccse, Jim lett, aki Don Carollo helyére Charlie Bi- naggiot vette maga mellé. A szövetség Truman és Kansas City-i demok­raták között 1946-ig tartott. Ekkor Binaggio elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy a poli­tikai élet magasabb régióiba törjön. A válasz­tásokon Jim Pendergasttal szemben jelöltette magát. Kijelentéseiből, választási felhívásaiból és a burkolt fenyegetéseiből meg lehetett álla­pítani, hogy a választásokat meghamisították. A hatóság hetvenegy személy ellen emelt vá­dat szavazócédula-hamisításért, az urnákat — mint bizonyítékokat — a Kansas City-i Igaz­ságügyi Palota egyik alagsori termébe szállít- taták be. Innen azonban a terhelő bizonyíték nyomtalanul eltűnt. A választási győztes Bi­naggio bandájának emberei ugyanis behatoltak az alagsorba és az urnákat, a szavazólapokkal együtt ellopták. 3 ◄ ■* ◄ < 4 ■4 •4 3 H1Aíi.i,4íAAA,AaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi kAAAAAAAAA AA A A A A A A A A A A A A AA.A,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom