Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-29 / 251. szám

«£re«3B Báta falu szép helyen van... így mondja a ruVta, és ez! mi béta* úttörők igyekeztünk és igyekszünk is bebizonyítani. Szeretjük falunkat, szívesen dolgo­zunk érte. Nagy esemény színhelye volt október 18-án iskolánk, illetve út­törőcsapatunk otthona. Itt tartotta országos szerkesztőbizottsági ülését az üttörövezető című folyóirat szerkesztősége. Ez alkalommal meglátogatta csapatunkat Szabó László az Országos Ottőróelnök- ség titkára és Varjas János a megyei úttörőelnökség elnöke. Nagy szeretettel fogadtuk vendégeink között Lóránd Ferenc főszerkesz­tőt és Szabó Béláné főszerkesztő-helyettest is. Annak pedig külön örülünk, hogy csapatunkat érte ez a nagy megtiszteltetés. A bizottsági ülés után bemutató rajfoglalkozást tar­tottunk az Ifjú Gárda raj részvételével. A foglalkozás témája: Bé­ta múltja, jelene, jövője. A múltat egy öreg halász idézte fel. Bol­dogan mesélt a régi időkről, amikor még Sátán a halászat volt a főfoglalkozás. Az asszonyok otthon szőttek; fontak, készítették a szép sárközi szőtteseket. Vasárnaponként a Síkra jártak karikázni. is* •. Lesütött a nap a Síkra, jönnek én utánam sírva,*1 „Villás farkú fecske, ttófeú menyecske...s És már hangzott is a dal a tánccal együtt a tánccsoport előadásában. Azután János bá­csi elmesélte, hogyan éltek, művelődtek és közlekedtek a régi Báta emberei. Bizony ne­héz éveket éltek át. A negy­venes évek különösen megvi­selték a bátai embereket is. Várták a reményt, a háború végét, s a felszabadulást Az­tán elérkezett ez is. Egyik nap megjelent két szovjet katona, vörös zászlóval. A hősöket a bátai emberek borral kínálták meg. így tettük most mi is, hiszen Báta felszabadulását idéztük: 1944. november 28- át. A felszabadulás évei után átküzdve a nehézségeket el­érkeztünk a mához. Most a pajtások mesélték el az úttö­rőélet szépségeit romantikáját Elmondták a raj csatakiáltá- sát: ,Jíjú Gárda mi vagyunk, A békéért harcolunk. Hurrái Hurrá! Hurrát* és elénekelték a rajindulót is. Tanúbizonyságot tettünk ar­ról, hogy ismerjük falunkat, Báta már a rómaiak előtt fennállt Nevét a keltáktól kapta, mely Lugió volt Ez a sző kellemeset világosat je­lent Közben a két őrs kiállí­tást készített a faluban felku­tatott népművészeti eszközök­ből (tányérok, köcsögök, kor­sók stb.) A másik őrs felada­tai közé tartozott egy tabló ké­szítése a régi fényképekből. Előrepergettük az idő kere­két 25 évvel. Elképzeltük, hogy milyen lesz Báta 25 év múl­va. Megépül az új iskola, kul- turkombinát és a zenés presz- szó jelentős társadalmi munkái­val, amit az Ifjú Gárda raj már el is kezdett. Utakat, hi­dakat javítunk és növeljük Báta idegenforgalmát Két paj­tás le is rajzolta az új létesít­ményeket. Eközben kői szovjet katona egy mozgalmi dalt énekelt: „Völgyvidéken és hegygerin­cen át” címmel. A tánccsoport előadott még két bátai nép­táncot, majd az öreg halász, aki eddig némán szemlélődött, vette át a szót: „Kedves paj­tások! Büszke vagyok rátok! Kívánom, hogy ezután is így dolgozzatok, ilyen munka­kedvvel és lendülettel a fa­luért, és annak előrehaladá­sáért. Ezért a faluért dolgoz­tunk mi is, s harcoltak a szovjet katonák is. .. Ott pihennek csendesen E földért meghalták Sk Mely nekik idegent ■« • Sír u kát Srfeze kegyed Emléküket az iüő.^ Ezzel foglalkozásunk véget ért. Jó érzés volt együtt éne­kelni, játszani a felnőtt ve­zetőinkkel, és itt a szerkesz­tőbizottság tagjaival. A foglal­kozás emlékezetes marad szá­mukra, mellyel már falunk felszabadulásának huszonötö­dik évfordulójára készülünk. A szép ajándékot pedig ezúton is nagyon megköszönjük, melyet ezen a foglalkozáson szinte zá­logként kaptunk, ösztönözve a további még jobb munkára, Dancsa Márta I Úttörő túraindulő Induló tempo Pajta*,pojtós.kedtt) pajtát. Együtt dobban stS-yüak, fe=5= r : i - K , =f=F4=F-=f=P F Y g vi •dóm dal —j-j-ra jLjLí. ür-ge láb búl.imnd egyneire-f*—TJ~ -- ",—I- ■ T "1 ■ 1 ■ T m=p= ,r..i ip r Ji-JjjJi £2“ «ngjen a jelszó: mindég csak elő - re. lő - re Télen, nyáron, hegyen-völr Vígan száll az ének A táborban, a sátorbav Hej, de szép az élet. Várnak erdők • Mi vofi a „Csörsz árka44 ? Népünk gondolatvilágát — parasztemberét, tudósét, köl­tőét egyaránt — századok óta foglalkoztatta a „Csörsz ár­kának” rejtélye. Több száz ki­lométer hosszú, látni valóan ember kezemunkájával alko­tott sánc- és árokrendszer ez. A Csörsz árkához fűződő mondákat elsőként Székely István jegyezte fel a XVI. századi Világkrónikájában. Úgy tudja: az i. sz. után 718- ban Seita, Pannónia királya ásatta meg „Csensz árokj át”. E tudálékos mendemondának a régészeti valósághoz semmi köze. Később akadt olyan ku­tatónk is, aki a Gsersz név­ben Julius Caesar elferdített nevét vélte. Ennek éppfen úgy nincs történelmi magva. E találgatásokkal szemben nyel­vészeink már a múlt század­ban kiderítették, hogy a Csörsz név a szlávok „Cser- tovszkij jarek” azaz „Crdög árka” elnevezéséből magya­rosodon; eL Most pedig régé­szeink megállapították: a Csörsz árkát a rómaiak épí­tették a IV—V. században. Céljuk, hogy a pusztai nomád népeket — szarmatákat, jazi- gokat — távoltartsák fő ha­tárvonaluktól, a Dunától. Ez­által egy új fogalmat sike­rült tisztázni, s egy régi ba­bona ismét halálát lelte Levelezés A váraljai általános iskolá­ból messze nyúlnak a barát­ságot összefonó szálak. A fel­ső tagozatosok közül sokan nagy várakozással lesik a pos­tát. s azt. hogy érkezik-e levél külföldről. S ha igen, akkor következik igazán az izgalmas felvonás; a válasz megfogal­mazása. A címzés minden esetben külföldre szól, a re­pülőposta Szovjetunióba, Cseh­szlovákiába, Lengyelországba, Jugoszláviába, Bulgáriába és Romániába, viszi a leveleket. Különösen sok levél jut el a Szovjetunió városai közül Ka- ragandába és Habarovszkba. Jó érzés, ha az ember tud­jay hogy a nagyvilágban is vannak barátai! Fritz Judit Barkácsolj unk Akvárium a levegőben Karton, festék, hurkapálca, fonal, lakk, ügyesség. Ezek a kellékeit. Kartonra akvarel- lel vagy temperával fessünk szép, színes halakat. Kontúr­jaikat ablaküvegen másoljuk át a karton túloldalára, s a rajzot ezen az oldalon is fes­sük ki. Halainkat vékony fo­nállal függesszük hurkapál­cára, a pálca mindegyik vé­gére egyet-egyet. Egyensú­lyozzuk ki a pálcákat úgy, hogy azok lehetőleg vízszin­tesen helyezkedjenek el. Mi­kor kész a „légi akvárium”, függesszük a mennyezetre vagy a lámpára. A szobában mindig tapasztalható enyhe légáramlás állandó mozgásban tartja a helyiség díszét. Ak­kor tetszetős igazán a lebegő akvárium, ha eleven színeket használunk, s a halak belak- kozásáról sem feledkezünk meg. Egy kis türelmet... Többen fordultak szerkesztősé­günkhöz azzal a kéréssel, hogy közöljük, mikor kapják meg a lap hasábjain ígért könyvjutalmat. Sőt olyan levél is érkezett, mely­ben azt kérdezi írója: „meg fo­gom-e kapni egyáltalán?”. Sze­retnénk közölni a jutalmazás rend­jét. A kisorsolt könyvek tulajdo­nosainak címét összegyűjtjük, és negyedévenként egyszerre postáz­zuk a jutalomkönyveket. Az au­gusztusi, szeptemberi és az októ­beri megfejtők tehát a jövő héten kézhez kapják az ígért könyveket. Készül az új alapszabály Névadási gond Dombóváron — Tag-e minden tag? — Bízni kell a tagok józanságában — 80 millió forint vagyon Az fmsz-ek most készítik az új alapszabályt. Ellátogattunk az ország legnagyobb fmsz-ébe, a dombóváriba, hogy megtud­juk, hol tartanak, milyen problémák is merülnek fel e nagy munka során, hogyan próbálják tovább gyarapítani a már ez idő szerint is meg­lehetősen magas szövetkezeti vagyont. A dombóvári fmsz vagyona jelenleg 80 millió fo­rintot tesz ki, és a tagsági ér­dek azt kívánja, hogy ezt to­vább gyarapítsák. A legelső, ami figyelemre méltó Dombóváron, hogy az alapszabály egyrészt a tagság véleményén alapszik, másrészt pedig a szövetkezeti törvé­nyen.- .<*" Széles körű bizottságot hoz­tak létre az alapszabály előkészítésére, s közben megkérdezték a tagságot — gyűléseken, szőkébb kört» beszélgetéseken —, mit javasol az alapszabályba Jellemző, hogy ezzel kapcso­latban külön gyűlésre hívták össze a mozgalom veteránjait Amikor a helyi javaslatok és központi irányelvek aíapján megszövegezték a tervezetet, azt hatezer példányban sok­szorosították, s kiosztották a tagok közt. Az új alapszabály feltételezi az eddigi centralisztikus név­meghatározás helyett az ön­álló névválasztást. A szövet­kezetek ennek megörültek, hi­szen ezzel lehetőség nyílik az eddig meglehetősen elsikkadó helyi sajátosságok kidomborí­tására, s ez most az új gaz­dasági mechanizmus üzleti életében rendkívül lényeges. A dombóvári fmsz-ben mintegy 10 000 tagot tartanak nyilván. A tagnyilvántartás tüzetesebb vizsgálata során azonban kiderült, hogy a valóságban nem lehet mind a 10 000-et tagnak venni, tagként kezelni Egy-egy családban 3—4 fmsz-i tag is van, sokan tagok a diá­kok és a vasutasok közül. Ez eddig rendjén is van, hiszen az fmsz-i mozgalom fejlődésé­nek éppen az az egyik figye­lemre méltó vonása, hogy- ma már a szőkébb értelemben vett parasztságon túl más nép­rétegekre is kiterjed. De ez kifejlesztette a maga konflik­tusát is: egy-egy családból ál­talában egy személy él a szö­vetkezeti jogokkal, s termé­szetszerűleg igyekszik képvi­selni az egész családot A gyű­lésre péidául nem megy el mind a 3—4 tag. Rendszerint nem mennek el a diákok sem, mert köti őket a tanulás, de nincs ott a vasutasok nagy ré­sze sem, mert a szolgálati be­osztásuk olyan, hogy ugyan­arra a gyűlésre csak kisebb részük tud' eljutni. Ugyanak­kor a határozatképességet az össztagság létszámához kell arányítani. Az érvényben lé­vő állami törvények egyelőre nem teszik lehetővé a csa­ládi képviseletet, pedig a dombóváriak szerint is, má­sok szerint is jó lenne va- ‘ lamilyen áthidaló megoldást találni. Az fmsz-i tagság ma egyre inkább gazdasági jelle­gű, s miért ne képviselhetné például családon belül az egyik tag a másik érdekeit is, ha a pénzügyi élet más te­rületein ez lehetséges. Sok családon belül rész- jegyátiratással. összevo­nással automatikusa» megoldódik ez a probléma, de jó lenne központi in­tézkedés. A vezetők kinevezése, elbo­csátása nem a felsőbb szer­vek hatásköre lesz a jövőben, hanem teljes egészében szö­vetkezeten belüli üggyé válijt. Valaki egyéni sérelemből ki­indulva egyszerűen, a vezetőifi ellen hangolhatja a tagokat, s ez könnyen megpecsételhe­ti sorsukat. Feltettük a kérr dést Bertus Ferencnek, a dom­bóvári fmsz igazgatósági el­nökének s úgy is mint a me­gye egyik legrégebbi ímsz-.i funkcionáriusának: hogyan látja ez a veszélyt. — Nálunk is felvetődött e* a probléma — mondotta — S érdekes, hogy elsősorban nem apparátxBon belüliek részéről. Elvileg előfordulhat, hogy egy vezetőt lejáratnak még ak­kor is, ha kiválóan dolgozik. Ettől azonban nem szabad tar. tanunk, még akkor sem, hú akadnak, akik személyes' ügyekből kiindulva megpró­bálják tévútra vezetni a tago­kat. Nem szabad elfelejteni.' hogy a tagok többsége ma már elég széles látókörű, ao egyéni döntését a saját belá­tására, meggyőződésére ala­pozza. nem pedig másokéra. Tehát bízni kell és lehet $ tagság józanságában. Ennek persze az az alapja, hogy egy vezető munkájával győzze meg a tagságot — maga mellett. Központi kérdésként keze­lik az alapszabály készí­tésekor a tagsági érdekelt­ség kidomborítását. A Javaslatban a többi közt szerepe^ hogy például munka- erő-felvételnél előnyben ré­szesítik azonos felkészültség, rátermettség esetén a tag okai vagy azok hozzátartozóit. A dombóvári fmsz jó pár községet egyesít. Ennek kifeje­zésre kell jutni az alapsza­bályban is: minden községnek adott a maga sajátos érdeke, s ennek benne kell lenni a, nagy egészben. Ezt úgy kí­vánják elérni, hogy az egyes községek közgyűlésein dönte­nek a fejlesztési pénz egy ré­szének felhasználásáról. BODA FF.RfcftiP A szekszárdi kórház fel­vételre keres magasnyomású fűtői ké­pesítéssel rendelkező kazánfűtőket (kereseti lehetőség: 1700. Ft. alapfizetés 400.— Ft céljutalom, korpótlék, éj­szakai pótlék) valamint ASZTALOS szakmunkást és 16 évet betöltött FIATALKORÚT irodai munkára. Jelentkezni le­het a kórház munka­ügyi csoportjánál napon­ta 8—12 óráig. (298) Népújság 5 1969. október 2S'

Next

/
Oldalképek
Tartalom