Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-03 / 229. szám
KONFLIKTUSOK... Kétszázharminc munkás Párbeszéd a békéről Legyen béke Vietnamban bérpanasza Maga a szám is meghökkentő i. Újszerű, figyelemre mél ti momentuma ennek a munkaügyi vitának, hogyan lett a százharminc munkásból kétszázharminc. Megfogalmazták a panaszt, aláírták, s ezzel a dunaföldvári kendergyár bútorlapüzemének százharminc munkása fordult az első-, majd a másodfokú munkaügy1 döntőbizottsághoz kérésével, hogy ítélje meg jogosnak tartott bérkövetelését. A sok ember panaszának lényege, hogy szerintük óránként 12 fillérrel fizettek nekik kevesebbet tizenhat hónapon át, az 1361. január 1-től 1969. május 1-ig tartó időszakban. I Két tárgyalást*, son a megyei, a Területi Munkaügyi Döntőbizottság a munkások tömegét érintő ügyben. E két tárgyalás között, idő közben úgy határozott a kendergyár szakszervezeti bizottsága, azt kéri, terjesszék ki az orvoslást azokra az üzemi dolgozókra is, akik ugyanúgy részt vettek a termelésben, akiknek szintén jár a pénz, bár nem írták alá a döntő- bizottsághoz címzett panaszlevelet. Sajátos, érdekes érdekvédelmi fellépése ez a szakszervezeti bizottságnak. Kérésüket méltányolta a döntőbizottság, a többi száz munkásra is kiterjesztették a jogorvoslatot. Ettől kezdve már kétszázharminc kendergyári munkás bér- követelésének jogosságát, vagy jogtalanságát vizsgálták. Nem hiába kellett annyi idő, s annyi erőfeszítés a panasz érdemi részének kivizsgálásához. Ezen túlmenően, magábanvéve már az is nyugtalanító, hogy egy üzem kétkezi dolgozói szembe kerülnek vezetőikkel. Ilyen esetben óhatatlanul úgy lesz. különösen érvényes ez bérügyekre, s növeli a feszültséget a hosz- szadalmas tdőz.és. (Az üzemben járva lépten-nvomon tapasztalhattuk. hogy becsülik ugyan a munkások saját vezetőik erényeit, de a bérkérdés miatt nemegyszer drasztikus, erős kijelentések is elhangzanak ellenük.) Mibői fakadt ez az ellentét, az ütközés? A dunaföldvári kendergyár bútorlapüzemének dolgozói 1860. január 1-től új munkarendre tértek át, amikor bevezették az úgynevezett 6-}-2-es munkabeosztást. így kerítettek sort a szabad szombat alkalmazására. Az új munkarend beindításával együtt a korábbitól eltérő, másfajta és nehezen követhető bérezést is alkalmaztak. A törvény szerint jogos vasárnapi százszázalékos bérpótlék helyett, a vasárnapi munka dotálására ettől kezdve 12.5 százalékos bérkeretet adott a felettes szegedi vállalat az üzemnek. Tették ezt abból á meggondolásból. hogy az átalánnyal egyszerűsítsenek. Ehelyett szelet vetettek és vihart arattak. | Becsületükre válik a dunaföldvári üzem gazdasági vezetőinek, hogy vitatkoztak a vállalat szegedi vezetőivel, az összeget elégtelennek tartva. Ennek az erősködésnek következtében lett az először beígért tízből 12.5 százalék és akkor leálltak. Mint később kiderült baj lett abból, hogy ez a bizonyos 12,5 százalék összegszerűségében nem fedte a törvény szerint előírt, a vasárnapi túlmunka felében járó százszázalékos pótlék ősz- szegét. A munkások ezt eleinte nem tudták, ' később kiderült. Hogyan? Négy laboráns panaszával kezdődött. Amikor tavaly december 1-én a korábbi óra- béres rendszerről ők is .áttértek az úgynevezett folyamatos 6-f-2-re, szembetűnt a laboránsoknak. hogy egyszerre kevesebbet keresnek, szerintük havi 70—80 forinttal. Panaszukkal az üzemi döntőhizott- rághoz fordultak, később aztán — ki tudja- miért — V'tsz- crnvonták orvoslást igényüket Már ebben is susku.st láttak a munkások. Osztottak-szorozA jó minőségű kadarka iránt nagy az érdeklődés A területi tsz-szövetség szervezésében megtartott tegnapi tanácskozáson Kurucsai József, a Magyar Állami Pincegazdaság mecskevidéki üzemének igazgatója tartott tájékoztatást és válaszolt a kérdéseimé. A kérdések között egészen súlyos témái is feszegettek, például a paksi tsz-ek közös vállalkozásának főkertésze, Keller János elmondta, hogy náluk az idén ráfizetéses lesz a szőlőtermesztés. A termés nem nagy, mert homokról lévén szó. az ültetvény nem lehet magas művelésű, hiszen elfagyna, másrészt pedig mivel most nem elég édesek a szőlők, rendkívül olcsón vásárolják fel tőlük. Kurucsai József közölte, hogy a legújabb értesülés szerint a harmadik árterülete csoportba tartozó nagyüzemeknek hat százalék felárat fognak fizetni. Az erre tartalékolt pénzből Tolna megyének több mint félmillió forint árkiegészítés jut. A pincegazdaság igazgatója gyezte. most sok termelőnek az nem tetszik, hogy szabadáras felvásárlás van, viszont amikor ennek az ellenkezője volt, gyakran azt kifogásoltáK. Mindenesetre a minőséget dotálni fogják és bár országosan sok a fölösleges kadarka bor, a szekszárdi jó minőségű kadarka iránt továbbra is nagy az érdeklődés. Már bejelentették a pincegazdaságnak az igényeket, szinte korlátlan mennyiség elkelne. A nem a legjobb adottságokkal rendelkező szőlőtermesztő gazdaságok, mint például a paksi homokon és más helyeken gazdálkodók, lényegesen nehezebben tudják biztosítani bizonyos fajtákból a jó minőséget. Most is mindent megtesz a pincegazdaság a vártnál jóval nagyobb termés felvásárlásért, tárolásának megvalósításáért. Baranya és Tolna mérvében több mint 50 eze^ hektóval növelték tavaly óta a tárolóhelyet. Mindenképpen érdekük tehát, a termelőknek a lébe4*' ’-'Mohh minőségű bor előálltára. illetve az alapanyag minőségének megóvása. tak és egyre inkább úgy érezték, őket is megrövidítik. Sorsdöntőnek tekinthető intézkedésre került sor május elsejétől. Ekkcn- a vasárnapi túlmunka fedezése végett, elrendelte a vállalat igazgatója, hogy ezentúl 1,8 százalékkai kiegészíti a 12,3 százalékot és így 14,3 százalékos keretet biztosít előbbiekre. Ekkor megerősödtek a munkások abban, hogy megrövidítették őket. kevesebb bért kaptak. Ha mostantól jogos, miért nem jár az előző 16 hónapra? Először maguk között beszélték, egymástól kérdezgették, majd a szakszervezet nyolc bizalmiját ostromolták, s egyöntetűen előadták panaszukat az üzemi döntőbizottságnál. Akkor ott elutasították kérésük teljesítését. | Móiodfokon, Döntőbizottságnál határoztak, itt már számukra kedvezően. Ehhez a döntéshez alapvető dokumentumként szolgált a dunaföldvári üzem vezetői által készíttetett, a TMDB által kiegészítésül kért keresetkimutatás. Ez a négy, fél asztal nyi nagyságú, sok rubri- kájú kimutatás abc-be szedve tartalmazza minden érdekelt munkás nevét, a neki 1968 január 1-tői 1969. április 30-ig elszámolt alapkeresetet, a vasárnapi túlmunka fejében felvett összeget, illetőleg a száz- százalékos pótlék alapján kiszámított, régebben fizetett összeget. így aztán tételesen, részleteiben és egészében beigazolódott, hogy mindannyian kevesebbet kaptak a járandóságnál. A gondos helvszíni vizsgálat, a tájékozódás, a tárgyalási mérlegelést követően hozott határozatában megállapította a Területi Murkaügyi Döntőbizottság a dolgozók követelésének jogosságát és helyt adott Fehér Istvánné és kétszázharminc társa fellebbezésének. Egyidejűleg kötelezték a kendergyárat, hogy közel ötvenezer forint elmaradott bért fizessen ki munkásainak. Meghozták a határozatot, kifizethető tehát az összeg. Pontot tett a szeptember 9-i döntés a bútorlapüzem munkásainak bérvitájára. Jogilag be is fejeződött, de egyébként nem. | Miközben vizsgálták a komplikált, nehezen kibogozható bél-ügyet, két levél érkezett Dunaföldvárról Lőrincz Jánoshoz, a TMDB elnökéhez címezve. Egyik levélben Takács Gyula, az üzemi döntőbizottság elnöke jelentette be. hogy lemond társadalmi tisztségéről, nem vállalja tovább a döntőbizottság elnöki tisztét. A másik levél sürgetés volt. s benne ezt írja Fehér Istvánné gépkezelő, szak- szervezeti bizalmi: „Nagyon megkérem elnök elvtársat, szíveskedjék értesíteni, hogy kapunk-e pénzt, vagy elévült a panaszunk? Ugyanis nem tudom már megnyugtatni a munkatársaimat, hogy bízzanak az igazságban és meglesz a pénzünk.” Nincs megnyugvás? SOMI BENJÁMINNÁ Következik: ÍGY LÁTJÁK AZ ÜZEMBEN 2. „A vietnami háború korunk leghosszabb háborúja: csaknem harminc esztendeje tart. A japánok, majd a franciák elleni háborúból az amerikaiak elleni szabadságharcba nőtt át.” így kezdődik az a tanulmány, amelyet jeles közéleti emberek: tudósok, újságírók, politikusok, a kérdés néhány szakértője a VII. magyar békekongresszust megelőzően kidolgozott Fedőlapján aláhúzva: vitaanyag. — Annak is szánjuk — tájékoztat Harmati Sándor, a „Szolidaritásunk Vietnammal” című téma bizottság társelnöke. — Igyekeztünk sokoldalúan megvilágítani a vietnami agressziót, az amerikaiak hadüzenet nélküli brutális háborúját. A kongresszuson pedig módunkban áll a szekció ülésén még szélesebb körben, még többek álláspontját, véleményét meghallgatva kiegészíteni a témát. A szerényen vitaanyagként kezelt húszegynéhány oldalas tanulmány így is hű képet, áttekintést nyújt a vietnami helyzetről. Nyugati forrásokra hivatkozva megállapítja: az USA repülői kilenc esztendő alatt hárommillió tonna bombát szórtak le Vietnam területére, másfélszer annyit, mint az angol és az amerikai légierő a II. világháborúban a nácik által megszállt országok hadszínterein. Megrázó képet fest az amerikaiak kegyetlenkedéseiről: jellemzésül a szerzők megemlítik, hogy Észak-Vietnamban 1968 végéig 668 iskolát, 181 kórházat és egészségügyi intézményt, 485 templomot romboltak le, s legalább 250 ezer gyermek lelte halálát a bombázásokban. Elemzi a vitaanyag a két Vietnam: Dél és Észak helyzetét. Míg délen egyik bábrezsim követi a másikat, addig északon, a Vietnami Demokratikus Köztársaságban lebilincselő egységben a bombázások idején is példás fegyelmezettséggel dolgoznak az emberek, folytatják a szocialista építőmunkát. A felszabadító harcok eredményeként az 1960-ban alakult Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front a legfrissebb adatok szerint a déli országrész 44 megyéjének többségét ellenőrzése alatt tartja: 1290 falusi, öt városi, 146 járási és 37 megyei forradalmi tanácsot alakított. — A békekongresszus szekcióülésén bizonyára még alaposabban áttekintjük a párizsi Vietnam-tárgyalások legújabb fejleményeit — folytatta Harmati Sándor. — Anyagunkban természetesen szólunk a Fehér Ház időhúzó taktikájáról, Nixon békeszólamairól és a háború „vietna- mizálására” irányuló amerikai manőverekről. Témabizottsé- gunk szükségesnek tartotta megfogalmazni álláspontunkat: ismerjük a VDK és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány párizsi küldötteinek erőfeszítéseit a békés politikai megoldásra. Kormányunk annak idején nyilatkozatban támogatta a 10 pontból álló javaslatukat, amelynek első helyén az amerikai és csatlós csapatok Vietnamból való. feltétel nélküli kivonása áll. Összegezi a kongresszusi témabizottság tanulmánya a nemzetközi közvélemény — benne a békemozgalom — egyre nagyobb tömegeket átfogó akcióit Vietnam ügye mellett. A múlt évben például 1200 nemzeti és nemzetközi szervezet csatlakozott ahhoz a felhíváshoz, amely a bombázások megszüntetését követelte. Ez év júniusában a berlini Béke-világtalálkozón 102 ország, több mint 300 békemozgalom képviselői egységes akcióprogramot dolgoztak ki a vietnami nép támogatására. Hazánkban immáron hagyományosnak mondható az együttérzés különböző megnyilvánulása: társadalmi akciók, rétegtalálkozók, nagygyűlések és gyűjtés formájában. Az önkéntes adakozásokból eddig több mint 180 millió forint gyűlt össze, amiből kórházi berendezések, gyógyszer. ruhanemű, iskolai felszerelés indult útnak a testvéri nép megsegítésére. GYAPAY DÉNES NAPIRENDEN: Pénz munka nélkül (?) A városi tanács legutóbbi intézkedése nyomán már bizonyossá vált, hogy a jövőben nem fordul elő az a sok szanálási-bontási eset, melyekről városszerte mindenki beszélt. Azonban alig sikerül egy ilyen, könnyű pénzszerzési forrást kiiktatni, máris új, lényeges módok jelennek meg, s lehet ezekkel találkozni. A város több pontján építettek magánosok garázsokat. Ehhez a tanács az építési engedélyt annak rendje, módja szerint megadta, a városgazdálkodási vállalat vedig arról gondoskodott, hoav a garázs az állam tulajdonába kerüljön, s a „tulajdonos’’ hosszú évek során a garázs becsült árát „lelakhatja”. Szabályos ügy. Hogy' lehet ezen mégis keresni? — teszik fel joggal az olyanok a kérdést akik nem ismerik a garázsokkal kapcsolatos manipulációk legújabb verzióját. Ugyanis sokan, összeköttetés, szabályos engedély, más úton-módon tudtak garázst építeni. Az autótól idő közben megváltak, a garázs üresen maradt. Mi sem természetesebb, hogy ezt a garázst az illető kiadja, bérbe — állami vállalatnak, szövetkezetnek, magánosnak, aki hajlandó megfizetni a háromszáznégyszáz forintos havi bérleti díjat.. . Előfordul azonban olyan eset is, amikor az autó- és garázstulajdonos járművét a szabadban tartja, de a garázst kiadja, természetesen nagyobb bérleti díjért, mint amennyit törlesztésként — a becsült ga- ró,zsértéliből — havonta leírnak. így tehát már világosan következik, hogy nem is rossz dolog szedett- vedett anyagból garázst építeni, azt felértékeltetni ■— és kiadni bérbe. . . — pj —
