Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-17 / 241. szám

Híven a hármas követelményhez Hirdetés útján... Egyik Tolna megyei, Duna menti gyár élére hirdetés út­ján kerestek új igazgatót a fővárosi vállalat vezetői. A napilapban megjelent hírre meghökkenve figyelt fel a közel nyolcszáz főnyi dolgozót foglalkoztató üzem Budapesten tartózkodó, éppen pártisko­lán tanuló párttitkára. Ta­nulmányai a végéhez köze­ledtek, nem maradt tétlenül. „Nálunk nem találtak alkal­mas embert az igazgatói posztra? Hogyan egyeztetik a főnökök ezt a hirdetést a párt káderpolitikájával, s az igazgatóval szemben támasz­tandó követelményekkel?” — töprengett. Hazatérte után sem volt egyedül kifogásaival és ellen­tétes véleményével. A járási pártbizottság vezetőinek in­dítványára sürgősen sort ke­rítettek arra, hogy még a döntés előtt lehívják a vál­lalat igazgatóját, aki hely­ben adjon számot arról, mi­ként gondolta a kulcsállás betöltését. Szenvedélyesen érveltek, összecsaptak ekkor a néze­tek és tisztult a felfogás. Az emlékezetes helybéli tanács­kozás alkalmából, a húsz fő­nyi kollektíva előtt adott számadás nem volt hiábavaló. A vállalat kommunista igaz­gatója ugyan ott is állította, hogy ő nem talál a módszer­ben semmi kivetnivalót. In­dokolt azzal, hogy akkor tért haza a szomszédos, bará­ti Jugoszláviából, ahol meré­szen alkalmazzák e módszert a vezetői posztok betöltése­kor, s ő ezt újításnak szánta. Végül abban egyet kellett értsenek, hogy milyen egyér­telmű követelményeket állít­sanak a kinevezendő igazga­tóval szemben. A sajátos „fe- lelősségrevonós” döntőnek bi­zonyult ahhoz, úgy válassza­nak a jelentkezők közül, hogy a kiszemelt káder megfelel­jen az MSZMP káderpoliti­kai szempontjainak. Két év telt el azóta, amióta a hirdetéssel „szerzett” gyár­igazgató tevékenykedik. Ez az időszak elegendő lehet ahhoz, hogy véleményt al­kossanak, s kialakuljon, mi­lyen vezetőnek tartják a hir­detés útján hozzájuk került igazgatót. Idézzük az üzemi párttitkár és a járási párt­bizottság első titkárának szavait. „Többek között erős­sége a demokratizmus. Fon­tosnak tartja, figyelembe ve­szi a munkások véleményét. Több esetben konzultál a szakszervezeti bizalmiakkal csoportosan, s ők ennek ha­tására is jobban dolgoznak, maguk is fontosabbnak tart­ják mozgalmi munkájukat, rendszeres tájékozottságukat.” A járási első titkár így nyi­latkozik : „Politikailag, szak­mailag jó, tud vezetni. Fenn ugyan nem tartják elég erős- kezűnek, néha azt szemére is vetik. Párosuljon nála a má­sok véleményének meghall­gatása a határozottsággal.” Mindketten alkalmasnak tartják, bevált tehát az új igazgató. Ennek ellenére, ma is vitába szállunk a hirdetés közlésekor domináló hibás felfogással, a mögötte rejlő nézetekkel. Mégis miért?! Félreértés ne essék, nem va­gyunk ellene egyéb témakö­rökben a rendhagyó módsze­rek bátor alkalmazásának (káderkérdésekben is indo­kolt lehet, de más posztokon) de annak igen, hogy hirdetés­sel szerezzünk napjainkban egy megyéi viszonylatban nagy gyárhoz igazgatót. Elle­ne vagyunk, azért is, mert esetünkben a káderutánpót­lás hézagairól, vagy bizal­matlanságról .árulkodik, véle szegénységi bizonyítványt ál­lítanak ki egy ekkora üzemi gárdáról, Őszi megyei Az őszi megyei könyvhete­ket — a falusi-szövetkezeti könyvterjesztő hálózat legna­gyobb könyv- és irodalomnép­szerűsítő akcióját — az idén rendezik meg kilencedszer. Ezekben a hetekben — ha­gyományosan október 15-től november végéig — a szövet­kezeti könyvterjesztők: az ál­talános fogyasztási és értékesí­tő szövetkezetek és 10 ezernél több könyvterjesztő bizomá­nyos arra törekednek, hogy az átlagosnál is több alkalmat te­remtsenek a könyvvel, iroda­lommal váló ismerkedésre, il­letve az ismeretség elmélyíté­sére. Az alkalmak sokfélék és szintén hagyományosak már. Egy részüknél az irodalomnép­szerűsítés dominál — ilyenek az író-olvasó találkozók, iro­dalmi estek, ankétok, irodal­mi vetélkedők, mások inkább terjesztői, akciók, házról házra árusítások, utcán, tereken, for­galmas helyeken felállított könyvsátrak, árusító asztalok. A szövetkezetek arra töreked­nek, hogy ezekben a hetek­ben a falu egyetlen megmoz­T udomány politikánk időszerű kérdéséiről Értelmiségi ankétok a megyében Csütörtökön délután Tolna megyében két helyen zajlott le értelmiségi ankét, Szek- szárdon Tóina megye vezető és kutató orvosai, Iregszem- csén pedig a kísérleti , inté­zet tudósai, agrárszakemberei tanácskoztak. Az összejövete­lek célja, hogy a tudományos munka bázisát képező cent­rumokban hallgassák meg az MSZMP Központi Bizottságá­nak 1969. június 27-i állás- foglalását, s a tudománypoli­tikai tézisekét ismertető vi­taindító előadásokat, majd te­rületük sajátosságait és le­hetőségeit figyelembe véve ar­ról tárgyaljanak, miként gya- rapíthatók a szocializmus építésének gyorsítását, a gya­korlatot szolgáló, tudományos eredményeik. A megyei kórház kutúrter- mében sorra került szekszár­di ankétfa, a kórház főorvo­si karán és az intézmény tu­dományos kutatással foglal­kozó gyakorló orvosain kívül meghívták a megyei, járási egészségügyi osztályvezetőket, a járási kórházak igazgatóit, valamint a megyei jellegű egészségügyi intézetek veze­tőit. Ezen az ankéton dr. Gál György, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának alosz­tályvezetője tartott előadást a párt tudománypolitikájának időszerű kérdéseiről. A tudományos eredményei­ről és. gyakorlati sikereiről közismert iregszemcsei kuta­tóintézetben Herczeg Fe­renc, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa is­mertette a KB téziseit és ál­lásfoglalását. Mindkét helyen nagy ér­deklődéssel kísérték a részt­vevők az előadást, s azt kö­vetően megvitatták az. intéz­mény, az intézet kutatói ál­tal eddig elért eredményeket, törekvcsoi,'et és soronlévő. reális teendőiket. Ezen a poszton óriási a tét, az előzmények birtokában különösen. Itt a rizikó az egész üzem, a sok-sok mun­kás és műszaki dolgozó ro­vására mehet, különös figye­lemmel arra, hogy ez az üzem előzőleg hosszabb időn át ve­zetői válsággal küszködött, Mit mond ki a kádermunkó- ról a IX. kongresszus? „A társadalomnak. . . megfelelő vezetőkre van szüksége. A feladatokra való alkalmasság társadalmunk minden vezető tisztségében a szocializmus iránti odaadást a szakmai fel- készültséget és a vezetőkész­séget egyaránt és együttesen megköveteli.” Nálunk ez így szükséges, s miheztartás vé­gett sem árt kimondani, hogy a vezető párt joga. kötelessé­ge volt és maradt a káderki­választás, s annak elvei adot­tak. Az időben jött erőteljes fi­gyelmeztetés hatására ese­tünkben el tudták kerülni, hogy alkalmatlan ember ke­rüljön a nyolcszáz embert, a jelentős üzemet vezető-irányí­tó igazgatói posztra. Mivel továbbra is aktuális, nem fe­lesleges emlékeztetnünk a hármas és egységes követel­ményre. H. E könyvhetek dulásáról, összejöveteléről se hiányozzék a könyv, a könyv- terjesztő. Az őszi megyei könyvhetek terjesztői akció — azaz a ki­adók külön erre az alkalom­ra nem jelentetnek meg köny­veket. A könyvhetek idején a vásárló elé kerülő könyvök te­hát azonosak azokkal, amiket év közben bárki, bárhol meg­vehet. A különbség csupáíi annyi, hogy ezekben a hetek­ben a könyvterjesztők kon­centrált erőfeszítése következ­tében sokkal több helyen, sok­kal több vásárló elé sokkal több könyv kerül, mint más­kor. S a rendezvények százai keltik fel az érdeklődést a könyvek iránt. A Szövetkezeti Könyvter­jesztő Vállalat elsősorban a jó és elegendő könyvválaszték biztosításával és a központi­lag készített propaganda­anyagokkal járul hozzá a megyei könyvhetek sikeréhez. A SZÖVKÖNYV az idén — fokozandó a könyvválasztékot — kísérleti jelleggel bevezeti a könyvheteken a kedvezmé­nyes árú könyvárusítást. Most lesz először alkalmuk a falu­siaknak arra, hogy a szövet­kezeti könyvesboltokban ré­gebben megjelent könyveket kedvezményes áron vásárol­hassanak — az eredeti fo­gyasztói ár hatvan százaléká­ért. Ha a kezdeményezés si­kert ér el a vásárlók körében, a SZÜVKÖNYV állandósítja ezt a terjesztési módszert. Az utóbbi években az őszi megyei könyvhetek forgalma átlagosan 30—35 millió forin­tot tett ki. Ehhez az ered­ményhez az alapvető fettéte­lek az idén is megvannak: a 156 szövetkezeti könyvesbolt­ban és bizományosaiknál 74 millió forint értékben mint­egy 3 millió kötet várja a vá­sárlókat — s ehhez kiegészí­tésképpen mintegy 2 millió kötet (49 millió forint) vára­kozik a SZÖVKÖNYV raktá­raiban. Elérhető tehát a cél, amely­nek jegyében szervezik az idei, a kilencedik nagy őszi könyvvásárt: úgy egy-másfél millió kötetet juttatni a falu­si házakba. A világkongresszus szivárványa A z országban már mindenütt megjelentek a pla­kátok: kék mezőben hétszínű szivárvány vonul át a két félteke felett. A VII. Szakszervezeti Világ- kongresszus, október napjainak nagy nemzetközi ese­ménye ihlette meg a plakátrajzolót. Rajza kifejező és a gondolat, amelyet felébreszt, valóban rokon azzal a törekvéssel, amelyet a Szakszervezeti Világkong­resszus szervezői és résztvevői magukénak vallanak. A munkásosztály reménységét fejezi ki az egységes cselekvésre az imperializmus ellen, a dolgozó száz­milliók érdekeinek védelmében, annyi ellentmondással terhes korszakunk hihetetlenül gyorsuló fejlődése kö­zepette. . Miről tárgyal a világ munkásadnak ez a sajátos arculatú vezérkara? A „sajátos” jelzőt használjuk, mert ezúttal neon egyszerűen az SZVSZ tartja a maga összejövetelét, hanem nyílt tanácskozást tartanak, amelyen az SZVSZ-en kívül álló szakszervezetek is részt vehetnek. Ennek megfelelően eljön a pánafrikai szakszervezeti szövetség, a latin-amerikai szakszer­vezeti egységkongresszus, a mezőgazdasági szakszer­vezetek nemzetközi szövetsége és több más szervezet is képviselteti magát. f\ kongresszus feladata — mint ezt néhány nap- pal ezelőtt Piene Gensous főtitkárhelyettes is hangsúlyozta —, hogy az elé terjesztett okmány alap­ján kidolgozza, meghatározza, milyen legyen, miként tevékenykedjék a jelenkori szakszervezeti mozgalom. Ez óriási feladat önmagában is, hiszen a nemzetköz: helyzet felmérését követeli meg és logikusan követ­kezik belőle, hogy a szakszervezeteknek megfontolt cselekvést követelő a feladatuk a világ több részé’ fellépő ágresszív imperializmussal szemben. Elsőrendű helyet foglal el ilyen körülmények között a szakszer­vezeti mozgalom egységének kérdése is. hiszen a 24 éves SZVSZ-bői az első kongresszus óta több szak- szervezet kilépett. Ez azonban az eredeti célkitűzése­ken mit sem változtatott, és 24 év alatt bebizonyoso­dott, hogy ez a világszövetség életképes, világszerte harcol a dolgozók élet- és munkakörülményeinek vitásáért, következetesen, a küzdelem első vonaléhr az emberiség sorskérdése a béke megőrzése és biz­tosítása érdekében. Az a 124 ország, amely a mi szó fővárosunkba elküldi küldötteit — többségében távol van a szocializmus társadalmi rendjétől — és mégis a nagy reménységet a mun kásosztály számára a szocialista országok léte, a szocialista világrendszer kialakulása, vele a történelem nagy fordulata adta meg. A haladásért, a békéért, a munkásosztály és min- den haladó erő akcióegységéért azok is együt1 dolgozhatnak, akarnék -ideológiájuk..elgondolásaik sok ‘ban különböznek a miénktől. Megtárgyalnak .olya> kérdéseket, amelyek látszólag egyáltalán nem poli tikaiak, —mint-amilyen a tudományos-technikai fo radalom, gyorsuló üteme, amely a munkásosztály sza­mára egy, sor új feladatot vet fel már a jelenben még többet tartogat a jövőben. Beülnek, hogy ki­cseréljék gondolataikat a dokumentumról, amely magyar szakszervezetek véleménye szerint kitűnő alap a véleménycserére, ugyanakkor elfogadható mind munkásszervezet, az olyanok számára is, amelyek ]■• vül állnak az SZVSZ szervezeti keretein. Kapcsol" felvétel, útkeresés, jószándék a mi oldalunkról, az SZVSZ oldaláról — és örvendetesen növekvő mérték­ben a többiek részéről is: ez előzte meg Budapestet. Reméljük, jó lesz a folytatás: a két félteke munkás- osztálya számára valóban reálig távlatot mutat p plakátok szivárványa. B. F. Közéletünk Tegnap tartotta ülését a Bonyhádi Járási Tanács VB. El­sőként Schneider György, a Bonyhádi Vasipari Ktsz elnö­ke, a ktsz szolgáltató tevé­kenységéről és fejlesztési ter­véről szólott. Vázolta a szö­vetkezet kétoldalú tevékeny­ségét; az árutermelést és a javító szolgáltatást. Cél az árutermelés jelentős mértékű növelése, de úgy, hogy ez ne menjen a szolgáltatások ro­vására. Ezután Énekes Béla keres­kedelmi felügyelő számolt be a járás kiskereskedelmi és vendéglátói áruellátásának alakulásáról. Megállapította, hogy a lakosság áruellátását három szövetkezet, a Népbolt Vállalat és a Vendéglátóipa­ri Vállalat látja el. A keres­kedelmi hálózat biztosítani tudja az igényeket, problémák csak Bonyhádon vannak, s a szanálások következménye­ként — különösen a vendéglá­tó iparban — ezeket a közel­jövőben nem is tudják meg­oldani. Tegnap délelőtti ülésén a Tamási Járási Tanács Végre­hajtó Bizottsága a községi ta­nács vb-ken folyó hatósági munkát értékelte, s előkészí- tete az e hó 24-én esedékes tanácsülést. Dr. Puskás Kál­mán osztályvezető írásos elő­terjesztésében rámutatott, hogy az 1957. évi IV. törvény jó alap az államigazgatási tevé­kenységhez. A hatósági mun­ka színvonala emelkedő ten­denciát mutat, — főként a vb-titkároknak és a szakigaz­gatási szervek dolgozóinak kö­szönhetően. A községi tanács vb-k ügyforgalma igen nagy: a szeptember 30-ával végző­dött 21 hónapos időszak alatt 50 000-nél több ügydarab ér­kezett. Július 1 és augusztus 31 között az összes ügyek nem egészen nyolc százaléka volt elintézetlen. E 415 ügyből 302 Koppányszántóra, Diósberény- re és Varsádra esik. Mindeb­ből logikusan következik, hogy a községek zöme megtartja az ügyintézésben a törvényes ha­táridőt. Összességében kielégí­tő tehát a tamási járásban a községek államigazgatási mun­kája; a még meglévő hibák megszüntetésére a vb határo­zatot hozott, ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom