Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-17 / 241. szám
27x2 I A helyes megfejtés 2 pont 15. nap. 1. Francia építész, újító egyéniség. Hatása az egész világ építészetében érez hető. Sok épület tervét készítette a Szovjetunióban is, töb bek között a kongresszusi palotáét. Ki ő? 'V : .r 2. Mi a dolmen? Nagy siker az ifjúsági hangversenybérlet hangversenyein Kimondhatatlanul vágyott már erre a percre. Rendet és nyugalmat akart végre. Melegséget. A munkára is sokat gondolt. Hazamegy, jelentkezik, s mindent ott folytat, ahol négy éve abbahagyta. A világ nyilván otthon is sokat változott. de az állatokhoz ma sem ért mindenki. Kétszáz tejelő marha, ötven pár igavonó — ezt a kincset nem bízhatja akárkire az ispán úr. Lehunyta a szemét, s látta magát, amint odaáll a rettegetett úr elé: Szadovszky úr, alázatosan jelentem, megjöttem... Az ispán úr bizonyára újra végigméri majdtmint annak idején, tíz egynéhány éve, amikor az apja kérésére szolgálatba vették. Lehet, hogy néhány dolog felől még kérdezősködik is, hisz a frontot járt, fogságból szökött ember mégse akárki. Tudta, nehéz sora lesz, mint amilyen _ volt is. mégis mindennél jobban kívánta, hogy hajnalonként újra hallja az ispán recsegő parancsait. Tisztában volt magával, világosan látta, jó katona is azért lett belőle, mert Szadovszky úr vérévé tette a fegyelmet. És amit tett, azt is azért tette, mert elvesztette parancsnokaiba vetett hitét. Szadovszky úr mellől soha senki nem szökött «heg..; Esténként Urickij rendszeresen meglátogatta őket, ilyenkor beszélgettek is. Július közepe volt, s ha nehezen is, de lassan kirajzolódott előttük az oly sokat emlegetett forradalom képe. A népek megunták a háborút és el akarják kergetni az urakat. Urickij na- sőt Moszkvából is voltak hírei, s bár a frontok valódi állását senki sem ismerhette, ő gyón sokat tudott Pétervárról, magabiztosan hajtogatta: pár hónap még, s itt lesznek a vöröskatonák... Bodó kivételével valameny- nyien szívesen hallgatták jótevőjük jóslatait, s jötte, a vele folytatott beszélgetés olyany- nyira szerves része lett napjaiknak, mint az étkezés. Pihenőjük hetedik napjaO nagyon sokáig várták, s más éppen lefekvéshez készülődtek, amikor végre megérkezett. Egy idegen, szakállas kis öreg vott Vele; amolyan városi ember. — Baj van? — kérdezte Berkner aggódva. — Nem, dehogy — tiltakozott Urickij, miközben beljebb tessékelte az idegent. — Valamit kérni szeretnék tőletek.— Mindenki a jövevények köré gyűlt. — Mond meg nekik, hogy mindent megteszünk — mondta Jancsik Berkernek, mert félt, hogy hiányos nyelvtudása következtében szavai elvesztik komolyságukat. — A vezetőnk azt mondja, mindent megteszünk — mondta. Az idegen bólintott, B bal karjával átfogta Jancsik vállát. Most látták csak: jobb keze tőből hiányzik. — Ö Vaszilij Szavcsin — mondta Urickij. — Szibériából tart nyugatra, — El kell jutnom Pétervár- ra — mondta Szavcsin —, s gondoltuk: közietek kevésbé tűnnék fel. — Üldözik? — kérdezte Bodó. ~ Sem — - iwcnäfo —, dehogy. — Legyünk pontosak, Szása. Egyelőre még nem.», — A barátunk jól beszél németül. Az a tervünk, hogy mind német hadifogoly szerepel majd köztetek. — Ha elfogják így jobban Jár? — kérdezte Jancsik. — Igen. •— Rendben van — mondta Jancsik. Még mindig a szoba közepén álltak. — Hát akkor beszéljük meg a részleteket — mondta Lovász, s a sarokba megvetett vackára heveredesti. Bodó Jankóhoz lépett, s halkan azt kérdezte: — Te mtt szólsz ehhez? Jankó szemöldöke jjsszeug- rott, látható volt, hogy valami dühöset akar mondani, így aztán Bodó megelőzte: — Mert szerintem ez természetes, nincs rajta mit megbeszélni.»; $ A tutaj után az Urickij által szerzett bárka igazi luxushajónak tűnt. Hat méter hosz- szú volt. Gondosan kátrányo- zott teste tölgyfából készült, s hátsó harmadát erős ponyva takarta. Á ruhájukat is kicserélték — erős szélálló halászgúnyát kaptak. Este kilenckor indultak, s miután éjfél után a szél is segítségükre sietett, Hajnalra olyan mesz- szire jutottak a fűrészteleptől, mintha jól kipihent lovakon nyargaltak volna. Vaszilij Szavcsin egész éjszaka ébren volt, s ha csak lehetett, hasznosította magát. Jancsik őszintén örült új uti- társuknak, jövetelével valahogy egyszeriben más lett az ő helyzetük is: nem voltak már mindenki által üldözött, védtelen idegenek. Egyszerre voltak gyámolítottak és gyámolí- tók. Vaszilij Szavcsin hallgatag embernek bizonyult, Jancsik mégis úgy érezte; mindent tudnak egymásról. Hogy mi a titka ennek a szótlan kitárulkozásnak — egy percig sem firtatta; jó volt a kis Öreg közelében lenni, s .ez elég volt ahhoz, hogy léte és jötte természetes legyen számára. Kedden Bonyhádon 1000 Középiskolás, ipari tanuló és általános iskolás előtt a cipőgyári művelődési otthonban, szerdán Szekszárdon 700 középiskolás és általános iskolás jelenlétében nagy sikerrel mu~ tatkozott be a Budapesti Fúvósötös az ifjúsági hangversenybérlet nyitó hangversenyén. A műsort ismertető Jenei Zoltán rendkívüli közvetlenséggel teremtett kapcsolatot a hallgatóság és az együttes tagjai között. A zenét és a táncot ikertestvéreknek nevezte, amelyek az elmúlt 1000 esztendő folyamán (Ezer év táncban és zenében a műsor címe) egymásra óriási hatással voltaké ■ Különösen nagy sikerük voll a különböző táncokat, a gótikus táncot, a menüettet, a gavottot, a kontratáncot (vidéki tánc), a keringőt, a bluest, o swinget és a sháket bemutató Forgács Mártának és Molnár Lajosnak, akik korabeli jelmezekben léptek a hallgatóság elé. De kijutott aZ ünneplés* bői a Budapesti Fúvósötös tagjainak is (Jeney Zoltán, Szesz- ler Tibor, Meizl Ferenc, Med- veczky András és Hara László), akik a bemutatott táncok után egy-egy zeneművel illusztrálták a bemutatott táncnak megfelelő hangszeres változatát, Csütörtökön Tolnán, Gyön- kön és Dombóvárott folytatódott a sikersorozat Ma, pénteken kerül sorra a paksi és a dunaföldvári bemutató, majd az együttes Tamásiban fejezi be megyebeli körútját, A turnénak még csak a felén vagyunk túl, de máris megállapíthatjuk, hogy a Filharmónia kezdeményezése átütő sikert aratott Tolna megyében is. ► l ► l l ► ► ► l ► l ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► \ I ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► AAAAAAAAAAAAAJ rnmTTTT»T»TTmmmmmmmmmTHTT»TTT»TTmw Szamos Rudolf: Kántor és Csupati (Részletek egy nyomozókutya történetéből) „Záróra, kedves vendégeink, záróra!” hallatszott be a raktárba a bárpulttól elválasztó vastag brokát függönyön. Távolabbról halkabban a kémelhárító csoport vezetőjének felszólítása hallatszott, ahogy az igazolványokat kérte. „A katonák a ruhatári kijáratnál dolgoznák” ötlött fel Csupati fejében. „Az igazolványokat... Hé, önöknek is szól.” Hangzavar, lárma. A függöny előtt a bárpultnál a mixemő suttogott: „Jencikém, ez borzasztó. Újabban itt minden éjjel razziáznak... Nem tudja, mi van?” „Valami hullát találtak a hekusok az egyik szobában.” „Aha, szóval a személyzet még nem tudja, ki az áldozat. Ez jó. Nagyon jó” — gondolta elégedetten magában Sátori. — Mire várunk, főnök? *— türelmetlenkedett Csupati. — Hadd ürüljön ki egy kissé a terem, akkor jövünk mi. — Kántor olyan váratlanul lépett ki a függöny mögül, hogy a keskeny káva között oldalával a mixernő lábát súrolta. „Segítség!” visított a nő, ahogy Kántorra pillantott és kezéből kiejtette a konyakosüveget, amibe a pincérek által visszahordott poharak maradékát, töltögette. „Zagyválunk, nyuszikám, zagyválunk?” Lépett elő a függöny mögül Sátori is. — Ja, maga az? — derült fel a rendőrtiszt láttán a mixemő képe. — Már azt hittem egy fenevad lapul a raktárban. Csak nincs valami szajré ott? — kérdezte aggódva. „Szóval szajrét is rejtegettek?” jegyezte meg magának Sátori. — Nem, semmi — mondta hangosan. — Csupán érdekelne, kik jártak ma éjjel a függöny mögötti helyiségben. — Én. A két áruhordó, Jenci, a főúr. — és elakadt. — Más nem? — Más? Azt hiszem, nem. . 7 ja, dehogynem. A 11 órás szünetben Maca és Jonny ugrott fel a szobába, valamilyen kottáért, mert az egyik vendégnek nem volt elég jó a sving és gersvinget akart hallani... mondta is Maca, milyen kukacosok itt a vendégek. Ebben neki teljesen igaza van... Én is beszélhetnék róla, hogy mennyit molesztálják az embert. , — Ne tartsd fel az urakat, — robogott elő az L-alakú helyiség zenekari pódiuma felőli zugából a főpincér és tálcányi poharat, kistányért zúdított a pultba épített mosogató szélére. „Ki az a Jonny?” hajolt a mixernőhöz Sátori. Nem ismerik? A dobosunk. Ott megy 'kifelé a fiúkkal, meg valami haverjával... Az a magas, fekete hajú. Csodálom, hogy nem hallotta még játszani. Hű, hogy tudja keverni az ütőt? Tényleg nem hallotta? Pedig már három hónapja játszik itt és minden valamirevaló hekus... - — zavartan harapta el a folytatást és kezét szája elé kapta. — Jaj, ne haragudjon. de annyira rájár a szám. — Sátori felnevetett: „Oda se neki”. — Főnök, — szólt halkan Csupati. — Kántor a zenekari dobogó szélén álló nagydobot szimatolta, növekvő izgalommal. Az illatok és szagok ilyen hatalmas burjánzásába még sose tévedt. Szesz, parfőm, izzadt testek, étel, padlóviasz; terpentin, különböző cigaretták és tárgyak tobzódó szag-dzsungelében csak egy vékony erecske vezette a dobig. „Hé, Főúr!” — szólította Sátori a főpincért, aki görnyedt, alázatos tartással közeledett- — „Rumot, konyakot az uraknak?.. — Nem! Kapcsolja be a világítást, ■— för- medt rá ingerülten Sátori, aki már az előbb észrevette a főpincér gúnyos tüszkölődósét. — De kérem, hiszen minden lámpa ég. Itt csak hangulatfények vannak. — Sátori nyelt egyet, és bosszúsan folytatta: — A dob világítását. .. — A főpincér széttárta kezeit és megjegyezte, hogy ahhoz nem ért és egyébként is csak Jonny kezelheti. Ez a séf utasítása. Ezalatt Kántor nyugtalanul szimatolta a dobozt és végül baloldalt, ahol a keret a tartófával találkozott, izgatottan megállapodott. Szipogva kapkodta a levegőt és jelezte gazdájának, jöjjön közelebb. Csupati Kántor mellé guggolt és zseblámpája fényénél vizsgálgatta a dob oldalát. „Kérem, ha bármi kárt okoznak, az urakat terheli a felelősség” — szólalt meg ekkor, alig leplezett gyűlölködéssel a hangjában a főpincér. Sátori a legszívesebben kizavarta volna a középmagas, kopaszodó fejű embert. „Folytasd nyugodtan” — szólt Csu- patinak. Az előtérből behallatszott a spicces vendégek méltatlankodása. Csupati zsebkése hegyével a dob oldalát piszkálta. Négyszögletes fémlap ébresztette fel gyanúját. Kántor is oda- dugdosta orrát, miközben hasrafeküdt, hogy fejét kényelmesebben dughassa a dob aljához. „Főnök”, — emelkedett fel Csupati, — ..ez a bigyó kulcsra jár”. — Mindegy. Feszítsd le, ahogy tudod, csak gyorsan — nógatta Sátori, „önök fizetik a kárt” szólt a főpincér. — Ne károgjon! — förmedt rá a főhadnagy. f AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAXM, üaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaá aaaaaaaaaaaaaaaáaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaáaa
