Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-02 / 228. szám
A kis téglalap alakú karton pályafutása 100 éves a Már annyira hozzászoktunk a levelezőlaphoz, hogy eszünkbe sem jut megkérdezni, honnan származik. A levélbeli közlés egykorú az írott szóval, de a levelezőlap csak 100 éves. Az osztrák postai adminisztráció hozta forgalomba ezt az újítást 1869. október 1-én. A siker rendkívüli volt. Mindössze három hónappal később, az év végén, az osztrák postahivatalok több mint 3 000 000 levelezőlapot árusítottak ki. Britannia követtea példát és rövidesen a rendőrség segítségét kellett kérnie, hogy helyreállítsa a rendet, akkora tömeg ostromolta meg a londoni főpostát a levelezőlapokért. Más európai országok is hamarosan bevezették a találmányt' — Németország, Luxemburg és Svájc. Már 1871- ben csatlakozott Belgium, Kanada; Dánia és Hollandia, majd utánuk — 1872-ben •— Ceylon, Svédország, Norvégia és Oroszország. Franciaország — 1873-ban, majd mások is, az Űj- és Övilágban — Románia, Szerbia, Spanyolország, Chile és az Egyesült Államok. Kezdetben a levelezőlapokat országonként a belső forgalomban használták és csak 1874-ben a bécsi nemzetközi levelezőlap postai megállapodás aláírásakor engedélyezték külföldre küldését. Ebben az évben létesítették az általános postai uniót is. Új típusú levelezés A levelezőlap feltalálója, dr. Emanuel Hermann osztrák közgazdász, a bécsi és a gráci politechnikai iskolák előadója volt. Szakcikkeket írt. 1869. január 23-án — Hermann ekkor 29 éves volt — a bécsi „Neue Freie Presse” közölte írását az „Űj postai levelezésmód előnyeiről”. A cikket von Mally, az osztrák posta vezér- igazgatója is elolvasta, nyomban utánanézett az ügynek és lepeseket tett az ötlet megvalósítása érdekében. Hermann javasolta, legyen a levelezőlapok postai díjszabása két krajcár (nem öt, mint a leveleké) és a bélyeget nyomtassák rá a lapra. Mindkét javaslatot elfogadták' és a levelezőlap világsikert aratott. Négy évvel korábban, az észak-németországi postai konföderáció igazgatója, von Stephan vetette fel a levelezőlap gondolatát, de a csökkentett tarifára nem is gondolt és ezért a terv kudarcot vallott. Ma már nehéz elképzelni. micsoda felbolydulást okozott egykor a levelezőlap megjelenése. Az elsőket barna papirosra nyomták (hogy kér vésbé lássék rajtuk a piszok) és személytelenek voltak, mint valami hivatalos űrlap. A hölgyek nerh vásárolták, mert nem tartották esztétikusnak, no meg — elég diszkrétnek. Akkoriban még nem létezett telefon és a levelezőlapnak az volt az előnye, hogy bármit kevés szóban, praktikusabban, kevésbé ünnepélyesen közöljenek, mint levélben, amelyet szépírással kellett írni és ez bizony sok időbe tellett. A modern ember szolgálatában Használt-e a levelezőlap feltalálása a lustáknak? Talán. Mint később kiderült, mindenesetre jó szolgálatot tett a modern embernek, aki nagyon elfoglalt és kevesebbet ad a szertartásosságra elődjénél. Az első levelezőlapok egyéb jellegzetességeik miatt is „modernek” voltak — szabványméretük miatt. 1869-ben egy szabványosított árucikk valóban forradalmi volt. Az eltelt 100 év alatt két új találmány rendítette meg a levelezőlap egyeduralmát — a telefon és a képes levelezőlap megjelenése. 1894-ben „határ- átlépési engedélyt” kapott a képes levelezőlap is. Akkoriban, századunk elején, szerte a világon szenvedélyesen gyűjteni kezdték a képeslapot. Csupán Angliában hetenként 16 millió képes levelezőlap került a postaládákba, 1904-ben. A gyűjteményalbumok kimentek a divatból, de a levelezőlap továbbra is életképes. Az idegenforgalom fejlődése pedig valósággal szárnyakat ad az iparának. A két világháborúban ismét hasznosnak bizonyult a „lev- lap”. Segítségükkel juttattak szűkszavú értesüléseket a legközelebbi hozzátartozók a fronton küzdő katonákról, hadifoglyokról ... A háború alatt, nyomtatott képes levelezőlapok, a tájképesek és a humorosak, a fizetett válaszlevelezőlappal kombináltak, a reklám- és pro- pagandacélúak, az érzelgő- sek, a művészi reprodukciók, az újévi üdvözletek, a feketefehérek, a színesek, a többé vagy kevésbé ízlésesek — Emanuel Hermann találmányának, a kis téglalap alakú kartonnak utódai — elszaporodtak és biztos a jövőjük. Az üzenetváltás legolcsóbb eszközei. A bratszki őri- ás vízierőmü rövidesen elveszti világelsőségét, a krasznojárszki óriás veszi át tőle a „stafétabotot”. Tizenkét, egyenként 500 ezer kw-os turbinája lesz, amelyekből eddig ötöt helyeztek üzembe, s még ebben az évben négy újabb beszerelésére kerül sor. Ennek megtörténtekor a Jenyiszej folyó vízére épült erőmű kapacitása már meg fogja haladni a bratszkiét. A majdan teljes — 6 millió kw — kapacitással dolgozó, a hidrotechnika Iemodernebb elvei alap ján éryj- lö vízi erőmű nemcsak a legnagyobb, hanem a leggazdaságosabb a Szovjetunióban, de vi- lágvi szony latban ia. Igenről és nemről A közelmúltban egy hír jelent meg arról, hogy Dombóváron 300 fő ellátására alkalmas, konyhától is rendelkező kollégium épül az ipari tanulók részére. A hír tárgyát képező kollégiumra múlhatatlanul szükség van már most, egy-két éven belül pedig elképzelhetetlen a szakmunkásképzés az iparosodó Dombóváron megfelelő létesítmény nélkül. A kollégiumépítés terve az OTH döntése értelmében nem valósulhat meg azon az időn belül, amelyet a helyi vezetők jónak láttak meghatározni. Mi várható? Az, hogy a szakmunkás- képzés egy olyan városiasodó községünkben kerül a jelenleginél is súlyosabb helyzetbe, amely igen fontos területe a megyénkben folyó iparfejlesztésnek. Már most az a helyzet évek óta, hogy nem tudja teljesíteni Dombóvár az ipari tanulók beiskolázásának tervét. Nem azért, mert nem lenne elég jelentkező, hanem azért, mert a szakmunkásképzés objektív feltételei mostohák. Azt mondta erről a járás egyik, vezetője: — Nem hogy kiváló szintű, elfogadható szintű szakmunkásképzést is nehéz biztosítanunk. Egy pedagógus: — Reggel 7-tői este 9-ig oktatunk. E tényből még a laikus is le tudja vonni a megfelelő következtetéseket ... Egy szülőt — Kérem, amíg a nem helyi gyerekek kénytelenek ipari tanuló épeikben albérletben lakni, a szakmunkásképzés nem lesz valami vonzó oktatási forrna , Egy gazdasági vezető! — Már most szegények vagyunk fiatal szakmunkásokban. Ellentmondásos helyzeti hiszen köztudott dolog, hogy Dombóvár tartja számon a legnagyobb munkaerő-fölösleget. De a fölösleg már most nem a szakmunkásokból adódik, hanem a szakképzetlen munkáim 11 áfákból, Ugy ét* zem. készületlenül ér bennünket az iparfejlesztés. s hozzáteszem mindjárt, nem azért, mert nem gondoltunk a szakmunkásképzés jelen problémáinak megoldására. Mi égetően aktuálisnak, érezzük az ipari- tanuló-iskola fejlesztését, de kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy nem nyújtózhatunk tovább, csak addig, ameddig a takaró ér. A beszélgetés során elhangzott egy keserű utalás arra, hogy országos szinten napjainkban igen sok szó esik a szakmunkás- képzés rangjáról, arról, hogy a holnap szakmunkásait fölkészítő iskolák a fejlődés parancsára mind összetettebb oktatási, nevelési feladatot kell ellássanak. Ugyanakkor mi itt igen szegényen startolunk, s a rangosodásról legfeljebb úgy ejtünk szót, hogy igen, igen ... szükség lenne itt is a minőségi fejlődésre, de a pillanatnyi helyzet még a mennyiségi fejlődésnek is gát jaj Nem véletlen, hogy nem tudjuk teljesíteni beiskolázási terveinket .ál A dombóváriakat szfi- mos esetben érte — mert érhette — bírálat azért a türelmetlenségért, ami fejlesztési terveinkben és ezek realizálásában megnyilvánul. Véleményünk szerint ebben az esetbem nem az ismert és gyakran bírált türelmetlenségről van sző, hanem arról. hogy látják) mily en feladatokat heti megöl d anÉ cjffö sped & li~ san a szakmunka s- k épzés, ítletve ntán- pő 11 ás itetrül Ezért reméljükt hogy az iparitanuló-iskola fejlesztési terve, a kollégium megvalósításának ugyancsak égetően szükséges terve nem lesz füstbe ment terv, s az illetékesek visszatérnek még időben a megoldás keresésére. Időben és nem akkor, amikor az üzemek fiatal szakmunkásokért döngetik o kapukat! ) Földrengés-pánik San Franciscóban Kalifornia államon halad keresztül egy csendes-óceáni szeizmikus övezet, amelynek egy része San Francisco város alatt is végigvonul. Bár utoljára 1906-ban pusztított itt földrengés, amely a város nagy részét romba döntötte, csaknem biztosra vehető, hogy ismét sor kerül majd hasonló katasztrófára. Hogy mikor, azt a legkiválóbb szakemberek sem tudják megmondani. A Kaliforniai Technológiai Egyetem Szeizmológiai Intézetének professzora, akiről a földlökések erősségének mérésére szolgáló skálát elnevezték, kijelentette: „Egy nagy- földrengés állandó fenyegetése lebeg felettünk. Nem hiszem, hogy bármi meg tudná Akadályozni bekövetkeztét”. A város máris megtette a szükséges óvóintézkedésekek: óvóhelyeket létesítettek a nagy raktárházakban, a mélyhűtési üzemek tárházaiban, a város lakosságának két heti élelmezésére „vastartalékot.” tárolnak, megszervezték autóbuszok mentőkocsikká történő gyors átalakítását, bonyolult vízhálózat létesült a minimális vízszükséglet biztosítására rendkívüli esetben. Felkészítették a kórházakat is. Sok család elköltözik a San- Francisco öböl környékéről, s a földrengéstől való félelemnek tulajdonítják, hogy csökken a kaliforniai bevándorlók száma.
