Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-02 / 228. szám

A kis téglalap alakú karton pályafutása 100 éves a Már annyira hozzászoktunk a levelezőlaphoz, hogy eszünk­be sem jut megkérdezni, hon­nan származik. A levélbeli közlés egykorú az írott szóval, de a levelezőlap csak 100 éves. Az osztrák postai admi­nisztráció hozta forgalomba ezt az újítást 1869. október 1-én. A siker rendkívüli volt. Mindössze három hónappal ké­sőbb, az év végén, az oszt­rák postahivatalok több mint 3 000 000 levelezőlapot árusí­tottak ki. Britannia követtea példát és rövidesen a rendőr­ség segítségét kellett kérnie, hogy helyreállítsa a rendet, akkora tömeg ostromolta meg a londoni főpostát a levelező­lapokért. Más európai országok is ha­marosan bevezették a talál­mányt' — Németország, Lu­xemburg és Svájc. Már 1871- ben csatlakozott Belgium, Ka­nada; Dánia és Hollandia, majd utánuk — 1872-ben •— Ceylon, Svédország, Norvégia és Oroszország. Franciaország — 1873-ban, majd mások is, az Űj- és Övilágban — Ro­mánia, Szerbia, Spanyolor­szág, Chile és az Egyesült Ál­lamok. Kezdetben a levelezőlapo­kat országonként a belső for­galomban használták és csak 1874-ben a bécsi nemzetközi levelezőlap postai megállapodás aláírása­kor engedélyezték külföldre küldését. Ebben az évben lé­tesítették az általános postai uniót is. Új típusú levelezés A levelezőlap feltalálója, dr. Emanuel Hermann osztrák közgazdász, a bécsi és a gráci politechnikai iskolák előadója volt. Szakcikkeket írt. 1869. január 23-án — Hermann ek­kor 29 éves volt — a bécsi „Neue Freie Presse” közölte írását az „Űj postai levelezés­mód előnyeiről”. A cikket von Mally, az osztrák posta vezér- igazgatója is elolvasta, nyom­ban utánanézett az ügynek és lepeseket tett az ötlet meg­valósítása érdekében. Hermann javasolta, legyen a levelezőlapok postai díjsza­bása két krajcár (nem öt, mint a leveleké) és a bélye­get nyomtassák rá a lapra. Mindkét javaslatot elfogadták' és a levelezőlap világsikert aratott. Négy évvel korábban, az észak-németországi postai konföderáció igazgatója, von Stephan vetette fel a levele­zőlap gondolatát, de a csök­kentett tarifára nem is gon­dolt és ezért a terv kudarcot vallott. Ma már nehéz elképzelni. micsoda felbolydulást okozott egykor a levelezőlap megje­lenése. Az elsőket barna pa­pirosra nyomták (hogy kér vésbé lássék rajtuk a piszok) és személytelenek voltak, mint valami hivatalos űrlap. A hölgyek nerh vásárolták, mert nem tartották esztéti­kusnak, no meg — elég diszk­rétnek. Akkoriban még nem léte­zett telefon és a levelezőlap­nak az volt az előnye, hogy bármit kevés szóban, prakti­kusabban, kevésbé ünnepélye­sen közöljenek, mint levél­ben, amelyet szépírással kel­lett írni és ez bizony sok idő­be tellett. A modern ember szolgálatában Használt-e a levelezőlap feltalálása a lustáknak? Ta­lán. Mint később kiderült, mindenesetre jó szolgálatot tett a modern embernek, aki nagyon elfoglalt és keveseb­bet ad a szertartásosságra elődjénél. Az első levelezőlapok egyéb jellegzetességeik miatt is „mo­dernek” voltak — szabvány­méretük miatt. 1869-ben egy szabványosított árucikk való­ban forradalmi volt. Az eltelt 100 év alatt két új találmány rendítette meg a levelezőlap egyeduralmát — a telefon és a képes levelezőlap megjelenése. 1894-ben „határ- átlépési engedélyt” kapott a képes levelezőlap is. Akkori­ban, századunk elején, szerte a világon szenvedélyesen gyűj­teni kezdték a képeslapot. Csupán Angliában hetenként 16 millió képes levelezőlap ke­rült a postaládákba, 1904-ben. A gyűjteményalbumok kimen­tek a divatból, de a levelező­lap továbbra is életképes. Az idegenforgalom fejlődése pe­dig valósággal szárnyakat ad az iparának. A két világháborúban ismét hasznosnak bizonyult a „lev- lap”. Segítségükkel juttattak szűkszavú értesüléseket a leg­közelebbi hozzátartozók a fron­ton küzdő katonákról, hadi­foglyokról ... A háború alatt, nyomtatott képes levelezőlapok, a tájké­pesek és a humorosak, a fize­tett válaszlevelezőlappal kom­bináltak, a reklám- és pro- pagandacélúak, az érzelgő- sek, a művészi reprodukciók, az újévi üdvözletek, a fekete­fehérek, a színesek, a többé vagy kevésbé ízlésesek — Emanuel Hermann találmá­nyának, a kis téglalap alakú kartonnak utódai — elszapo­rodtak és biztos a jövőjük. Az üzenetváltás legolcsóbb eszkö­zei. A bratszki őri- ás vízierőmü rö­videsen elveszti világelsőségét, a krasznojárszki óriás veszi át tőle a „staféta­botot”. Tizenkét, egyenként 500 ezer kw-os tur­binája lesz, ame­lyekből eddig ötöt helyeztek üzembe, s még ebben az évben négy újabb be­szerelésére kerül sor. Ennek meg­történtekor a Je­nyiszej folyó ví­zére épült erőmű kapacitása már meg fogja halad­ni a bratszkiét. A majdan tel­jes — 6 millió kw — kapacitás­sal dolgozó, a hidrotechnika Iemodernebb el­vei alap ján éryj- lö vízi erőmű nemcsak a leg­nagyobb, hanem a leggazdaságo­sabb a Szovjet­unióban, de vi- lágvi szony latban ia. Igenről és nemről A közelmúltban egy hír jelent meg arról, hogy Dombóváron 300 fő ellátására alkalmas, kony­hától is rendelkező kollé­gium épül az ipari tanulók részére. A hír tárgyát képe­ző kollégiumra múlhatatla­nul szükség van már most, egy-két éven belül pedig elképzelhetetlen a szak­munkásképzés az iparosodó Dombóváron megfelelő lé­tesítmény nélkül. A kollé­giumépítés terve az OTH döntése értelmében nem valósulhat meg azon az időn belül, amelyet a he­lyi vezetők jónak láttak meghatározni. Mi várható? Az, hogy a szakmunkás- képzés egy olyan városia­sodó községünkben kerül a jelenleginél is súlyosabb helyzetbe, amely igen fon­tos területe a megyénkben folyó iparfejlesztésnek. Már most az a helyzet évek óta, hogy nem tudja teljesíteni Dombóvár az ipari tanulók beiskolázásá­nak tervét. Nem azért, mert nem lenne elég jelentkező, hanem azért, mert a szak­munkásképzés ob­jektív feltételei mostohák. Azt mondta erről a járás egyik, veze­tője: — Nem hogy kiváló szin­tű, elfogadható szintű szak­munkásképzést is nehéz biztosítanunk. Egy pedagógus: — Reggel 7-tői este 9-ig oktatunk. E tényből még a laikus is le tudja vonni a megfelelő következteté­seket ... Egy szülőt — Kérem, amíg a nem helyi gyerekek kénytelenek ipari tanuló épeikben al­bérletben lakni, a szakmun­kásképzés nem lesz vala­mi vonzó oktatási forrna , Egy gazdasági vezető! — Már most szegények vagyunk fiatal szakmun­kásokban. Ellentmondásos helyzeti hiszen köztudott dolog, hogy Dombóvár tartja számon a legnagyobb munkaerő-fölösleget. De a fölösleg már most nem a szakmunkásokból adódik, hanem a szakképzetlen munkáim 11 áfákból, Ugy ét* zem. készületlenül ér ben­nünket az iparfejlesztés. s hozzáteszem mindjárt, nem azért, mert nem gondol­tunk a szakmunkásképzés jelen problémáinak meg­oldására. Mi égetően ak­tuálisnak, érezzük az ipari- tanuló-iskola fejlesztését, de kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy nem nyúj­tózhatunk tovább, csak ad­dig, ameddig a takaró ér. A beszélgetés során el­hangzott egy keserű utalás arra, hogy országos szin­ten napjainkban igen sok szó esik a szakmunkás- képzés rangjáról, arról, hogy a holnap szakmun­kásait fölkészítő iskolák a fejlődés parancsára mind összetettebb oktatási, neve­lési feladatot kell ellássa­nak. Ugyanakkor mi itt igen szegényen startolunk, s a rangosodásról legfel­jebb úgy ejtünk szót, hogy igen, igen ... szükség len­ne itt is a minőségi fej­lődésre, de a pillanatnyi helyzet még a mennyiségi fejlődésnek is gát jaj Nem véletlen, hogy nem tudjuk teljesíteni beiskolázási ter­veinket .ál A dombóváriakat szfi- mos esetben érte — mert érhette — bírálat azért a türelmetlenségért, ami fejlesztési terveinkben és ezek realizálásában meg­nyilvánul. Véleményünk szerint ebben az esetbem nem az ismert és gyakran bírált türelmetlenségről van sző, hanem arról. hogy látják) mily en fel­adatokat heti meg­öl d anÉ cjffö sped & li~ san a szakmunka s- k épzés, ítletve ntán- pő 11 ás itetrül Ezért reméljükt hogy az iparitanuló-iskola fejleszté­si terve, a kollégium meg­valósításának ugyancsak égetően szükséges terve nem lesz füstbe ment terv, s az illetékesek visszatér­nek még időben a megol­dás keresésére. Időben és nem akkor, amikor az üze­mek fiatal szakmunkáso­kért döngetik o kapukat! ) Földrengés-pánik San Franciscóban Kalifornia államon halad keresztül egy csendes-óceáni szeizmikus övezet, amelynek egy része San Francisco város alatt is végigvonul. Bár utol­jára 1906-ban pusztított itt földrengés, amely a város nagy részét romba döntötte, csaknem biztosra vehető, hogy ismét sor kerül majd hason­ló katasztrófára. Hogy mikor, azt a legkiválóbb szakembe­rek sem tudják megmondani. A Kaliforniai Technológiai Egyetem Szeizmológiai Intéze­tének professzora, akiről a földlökések erősségének mé­résére szolgáló skálát elne­vezték, kijelentette: „Egy nagy- földrengés állandó fenyegetése lebeg felettünk. Nem hiszem, hogy bármi meg tudná Aka­dályozni bekövetkeztét”. A város máris megtette a szükséges óvóintézkedésekek: óvóhelyeket létesítettek a nagy raktárházakban, a mély­hűtési üzemek tárházaiban, a város lakosságának két heti élelmezésére „vastartalékot.” tárolnak, megszervezték autó­buszok mentőkocsikká történő gyors átalakítását, bonyolult vízhálózat létesült a minimá­lis vízszükséglet biztosítására rendkívüli esetben. Felkészí­tették a kórházakat is. Sok család elköltözik a San- Francisco öböl környékéről, s a földrengéstől való félelem­nek tulajdonítják, hogy csök­ken a kaliforniai bevándorlók száma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom