Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-11 / 210. szám

Paksi áttekintés Közérdekű vizsgálatok Vannak-e még gyenge lsz-ek a ABBAN AZ ÉRTELEMBEN ma már nem beszélhetünk gyenge közös gazdaságokról, amilyenben ezt a kifejezést nyolc vagy tíz évvel ezelőtt használtunk. A paksi járás termelőszövetkezeteinek döntő többségében nem gond többé munkára mozgósítani a tago­kat, a növényápolást, a beta­karítást akkor végzik el, ami­kor elérkezik annak az ideje, s egyáltalán nem számít kü­lönösebb érdemnek, az ilyen vagy az olyan mezőgazdasági munkát optimális időben, jó minőségben befejezni. Bátran használhatjuk tehát azt a kifejezés, hogy a gyer­mekbetegségekből kigyógyul­tak. A határ, járjunk bár­merre, jó gazdára valló gon­dossággal van megművelve, s mikor nemrég egy jugoszláv állampolgárral a paksi, mega szekszárdi járást bejártuk, ő a növényzet láttán kijelentet­te: itt a nagyüzemi gazdálko­dással nem lehet semmi hiba. A közvélemény is potimista, s joggal, mert a mezőgazda- sági termelésről érkező hírek bizakodóak, kedvezőek. Álta­lában. Ha azonban néhány tsz-t nem a régi állapothoz, hanem a mostani lehetőség- " hez hasonlítjuk, akkor nyom­ban kiderül; a korszerűség­ben, a termelésben egyik- másik közös gazdaság annyi­ja lemaradt, hogy még a leg­nagyobb jóindulattal sem ne­vezhető másnak, mint sor vé­gén kullogásnak. A paksi járásban a kajdacsi és a nagydorogi tsz-t emlege­tik a mindjobban konzervá­lódó üzemek között, mivel ea a két üzem valahol egy pon­tson megállt és korszerű kon­cepciók híján a termelésben, a fejlődésben ma már nem tart lépést, a környező, azo­nos adottságokkal rendelkező gazdaságokkal. A konzerváló­dás okát feltárni és megszün­tetni nem könnyű, s nem túl hálás feladat, de a tagok ér­dekeit szem előtt tartva, múl­hatatlan időszerű munka. Az a kérdés csupán, hogy kire, kikre háruljon? A termelőszövetkezetek ön­állósága nem tűri a külső be­avatkozást, s ebből követke­zik, ha Kajdacson és Nagy- dorogon a gazdák, a tulajdo­nosok számára elfogadható a jelenlegi helyzet, akkor he fájjon másnak se. Ilyen meg­gondolásból ma már kizáró­lag a tagokra, a vezetőkre tar­tozik a konzerválódás okait megszüntetni, de külső segít­ség nélkül még nem megy. Más szóval a kívülállók köz­reműködése távolról sem be­avatkozás, legfeljebb elvtársi segítségnyújtás, a jelen eset­ben is. A KAJDACSI HELYZET ismerői úgy vélekednek: sok jelből arra kell következtetni, hogy a főagronómus erejét a feladatok meghaladják. S amit nem győz energiával, azt oly­kor hangerővel próbálja pó­tolni. A feszültség szinte ál­landó, a tagok egy része és á főagronómus között. Hogy eb­ben a beosztásban meg tud-e birkózni a feladatokkal, vagy sem, azt nem nehéz megálla­pítani. Létezik egy elfogulat­lan és objektív mérce. De meg kellene állapítani, mert vágy igen, vagy nem. Nem használ Kajdacson sem a ter­melőszövetkezetnek, sem afő- agronómusnak ez a tartósított, felemás állapot. Az lenne az elvszerű álláspont, ha a járás kezdeményezné az őszinte szembenézést, ha segítené a tagokat és a főagronómust abban, hogy öntsenek végre tiszta vizet a pohárba. Figyel­met érdemel ebből a szem­pontból a szekszárdi járás po­litikai vezetésének következe­tessége. Emberekről lévén szó fáj­dalmas volt a műtét, de né­hány termelőszövetkezetben, ahol kellett, az alkalmasság figyelembevételével segítették a szövetkezeti gazdákat, a ve­zetést megszilárdítani. A járá­si pártbizottság azon az ala­pon tette azt, hogy aki nem felel meg elnöknek, az attól még nagyon rendes ember'le­het, s kapnia kell tudásának, erejének megfelelő mun­kakört. Ez a következetesség a szekszárdi járásban rövid idő alatt azzal járt, hogy a kritikus közös gazdaságok el­mozdultak a holtpontról. Fel­tételezhető, hogy Kajdacson és Nagydorogon is hasonló kö­vetkezetességre volna szükség. Volt idő, amikor az úgyne­vezett gyenge tsz-ekben a ve­zetők idejük nagy részét a tagok mozgósítására fordítot­ták. Némelykor a főagronó- musnak kellett végigjárni az utcákat, s munkába hívni a gazdákat. Ebben a helyzetben a szakembertől aligha lehe­tett számonkémi, hogy szak­ember-e valójában, hogy ren­delkezik-e koncepcióval, kez­deményezőkészséggel, vagy sem. M a már azonban, mint­hogy többé nem érdem opti-; malis időben befejezni az ép-; pen soronlévő mezőgazdasági munkát, a szakembernek azt, hogy szakember, bizonyí­tania kell. MIVEL, HOGYAN? Azzal, hogy úgy vetteti el a búzát, ahogyan kell? Azzal,- hogy úgy szervezi meg a betakarítást, ahogyan a nagykönyvben meg­írták? Nem. Napjainkban ez már kevés. Annyi csupán, mint mikor az egyéni gazda kettes ekével szántott: termé­szetes dolog. Figyelembe véve az agrárpolitikai intézkedése­ket, a belső fegyelem megszi­lárdulását, a jobb lehetősegek sokaságát, ma már a hozzá­értés, a rátermettség, a tudás, a képesség bizonyítása ott kez­dődik, ahol egyik évről a má­sikra megduplázták a kuko­rica átlagtermését, új jövedel­mezőbb üzemágakat létesítet­tek, állattenyésztési telepeket építenek, stb. Csakhát az a kérdés, hogy mondjuk Kajda­cson jobbak-e a lehetősegek, mint öt vagy nyolc évvel ez­előtt? Mindenképpen. Az ag­rárpolitikai intézkedések a kajdacsi közös gazdaságra is érvényesek. A belső fegyelem megszilárdulása Kajdacsra is vonatkozik, a munkaerőhely­zet ott is javult, hisz éppen a kajdacsi termelőszövetkezetbe kezdődött meg néhány évvel ezelőtt a nagy visszaáramlás. Jórészt az agrárpolitikai in­tézkedések hatására, a belső fegyelem megszilárdulásának következtében, , száznál több eljáró dolgozó kérte a felvé­telét a közös gazdaságba. Ebben a megvilágításban nemcsak meglepő, hanem el­fogadhatatlan, hogy . jCajdacs Pálfához. Dombóvárhoz, Fadd- hoz és még igen sok község­hez viszonyítva, a lehetőségek azonosságát, hangsúlyozva, le­maradt A jobb lehetőségek járásban? szempontjából a nagydorogi szövetkezeti gazdák sem nyu­godhatnak bele a kimutatható konzerválódásba Pálfán, hét- szer-nyolcszor több műtrágyát használnak fel, mint a nagy­jából hasonló adottságú és nagyságú nagydorogi termelő- szövetkezetben. Kajdacson. el­készült az állattenyésztési te­lep terve, de visszamondták. Nem kell. Ezzel szemben Dombóváron folyik az építke­zés, hogy rövid időn belül a mostani dupláját, ötezer hízó­sertést adjanak el évente. A termelőszövetkezetek többségé­ben ma már nem azt teszik, hogy mivel „kevés a takarmányt az állatállomány egy részét fel­számolják, hanem azt teszik, hogy a kukorica átlagtermését növelik és az állattenyésztést fejlesztik FABDON a sertéshizlalást a termelőszövetkezetben meg­szüntették de a hústermelést nem, sőt, többet termelnek, mint bármikor. Nagyon egyet kell tehát érteni Juhász Ká­roly elvtárssal, a paksi járási pártbizottság munkatársával, aki azt mondja; Kajdacs és Nagydorog lemaradt. A szak­vezetés nem bír lépést tartani a követelményekkel. De eddig még nem sikerült a helyzeten változtatni. Kérdés, ki változ­tasson a helyzeten. Ez a fel­adat elsősorban a kajdacsi tsz- tagokra hárul. Sz, P. A Szekszárdi Járási és Vá­rosi Népi Ellenőrzési Bizott­ság a közeljövőben több köz­érdekű vizsgálatot végez. Or­szágos vizsgálatba kapcsolódva az új gazdaságirányítási rend­szerről gyűjt tapasztalatokat. Ezen belül érdeklődik a for­góeszköz- és pénzgazdálkodás­ról, az építőipari beruházások ütem szerinti kivitelezéséről, az áruszállításról, a fuvarozá­si versenyről, s arról, milyen a. közgazdasági szabályzók szerepe a kereskedelemben. A megyed NEB munkájába szo­rosan kapcsolódva vizsgálja majd a járási és városi NEB az iskolai napközi otthonok munkáját, működésük gazda­Befejeződték a szekszárdi járásban a néhány hét múlva induló pártoktatási évad elő­készületei., Az üzemi, termelő­szövetkezeti. községi pártszer­vezetek körültekintő tervezé­se és kiválogatása biztató elő­jel. A tömegesebbé váló poli­tikai oktatást jelzi, hogy a szekszárdi járásban az 1969/70-es oktatási évadban ötezerháramszázan fogják ta­nulmányozni különböző szin­ten a marxizmus—lendnizmus igazságait. Ez a szám a két évvel ezelőtti résztvevőkhöz viszonyítva közel ötvenszáza­lékos létszámbeli' növekedést jelent, S elérték, hogy a párt­tagság mintegy háromnegyed része vesz részit az oktatás­ban. sági • vonatkozásait. Tanulsá­gosnak ígérkezik a mezőgaz­dasági vegyszeres növényvé­delem helyzetének' vizsgálata is. Speciálisan szekszárdi téma: miért gyenge a megyeszékhely zöldség- és gyümölcsellátásai noha mindkettőnek jó hagyo­mányai vannak, s a termelő­szövetkezetek is fáradoznak az ellátás színvonalának emelé­sén. S végül, bizonyára basz­ni® . tanulságokkal szolgál majd az állami lakások vizs­gálata arra. vonatkozóan, kä hogyan vigyáz rájuk, s hogy ütemesen valósulnak-e meg felújítási terveik. A párt járási oktatási albi­zottságának és alapszerveze­teinek gondossága kiterjedt a tömegmozgalmi, tömegszerve­zeti politikai oktatás segítésé­re is. A szakszervezett, a KISZ, a népfront égisze alatt szervezet oktatáshoz több he­lyen jól felkészült kommunis­ták kaptak megbízatást, hogy mint propagandisták járuljad nak hozzá az ott &úyó oktar» tás szfrwonailánafe növeléséhez. Az ez évi jobb előkészületek is befolyásolták, hogy a já­rásban tevékenykedő tömeg- szervezeti oktatásba kétezer»; négyszáz, zömében párton tó- •wüR dolgozó jelentkezett. A jó felkészülés, fél sikert Beszédes számok-«. Felkészültek az induláshoz A szüreti napokon nyílik meg Készül a Béri Balogh Ádám Múzeum új kiállítása Megkezdődött a kiállítás anyagának szállítá­sa. Elsőnek a madarak érkeztek a helyszín­re. Foto: Tóth Iván A szekszárdi szüreti napok keretében ter­mészettudo­mányi kiállítás nyílik a Béri Balogh Ádám Múzeumban, amely Tolna megye vad­gazdasága cí­met viselhetné, hiszen a Ge- menci és agyu- laji, de tulaj­donképpen a tolnai erdőkben található ál­latfajtákat mu­tatja be. A ki­állításnak nem­csak a szak­emberek örül­nek. Ezt bizo­nyítja az irán­ta megnyilvá­nuló érdeklő­dés, amely már megrende­zésének lehe­tősége, terve után azonnal megnyilvánult. A szüreti napok rendezvény­sorozatának egyik jelentős ese­ménye lesz a kiállítás meg­nyitása. Különös jelentőségét az adja, hogy már vagy tíz éve annak, amikor hasonló természettudományos kiállítás nyílt a megyeszékhelyen. A most megrendezésre ke­rülő kiállítás ízelítőt ad a megye erdővilágának életéből. Egyaránt érdeklődésre tarthat számot a vadászok, az isko­lások, s a nagyközönség előtt. Jellege nem csupán doku­mentáló, hanem oktató is. A vadászok zoológiái ismeretei­ket bővíthetik majd megte­kintése alkalmával. Az isko­lásoknak — kicsiknek és na­gyoknak egyaránt — nagy se­gítséget nyújt a környezetis­mereti, de a földrajzi, bioló­giai, növény-, és állattani is­mereteik elsajátítása során is. A kiállítás célja tehát elsősor­ban nem a reprezentálás, ha­nem a népművelés. Mit láthat majd ezen a kiállításon az érdeklődő? Ügy 60 trófeát, 50 féle ma­darat, s mintegy 50 féle em­lős állatot. Lesz itt a géménci erdőben található gímszarvas, és a gyuláji erdőségben honos dámvad. Láthat majd az ér-' deklődö vaddisznót, szarvashi­bát, őzbakwt, és őzsutát, rókát, vidrát és görényt. De ki tud-; ná felsorolni a kiállítóterem-; be kerülő valamennyi álla­tot?! Bemutatja a kiállítás a gemenci erdő Kelet-Európá- ban egyedülálló madárvilágát. Az állatok természetes környe­zetükben lesznek elhelyezve. Ehhez mintegy egy köbmé­ternyi különböző fajtájú fa­anyagot használnak fel. A ki­állítás így nyújt az állattani ismeretek mellett növénytani­akat is. A diorámákban bemu­tatott „élő” képeket a gemen­ci erdőben készült fotókká! egészítik ká. A Tolna megye vadgazda­ságát bemutató kiállítás meg­rendezésére külön, bizottság alakult. A rendezésében közre­működik: Farkas Dénes, Frank József, dr. Mészáros Gyula, Parti István, Tarlós István és Vadócz Kálmán. A kiállításra kerülő nagy mennyiségű anyag részben magángyűjtőktől, rész­ben pedig a Természettudo­mányi Múzeum anyagából származik. A bemutatásra ke­rülő madárvilág Sáfrai Lajos Paks-csámpapusztai és Szélei! Béla paksi magángyűjtők tu­lajdona. A trófeákat pedig va­dászok — jelentős részét Pap- ti István — bocsátották a mú­zeum rendelkezésére. A kiál-; íítás megrendezését a Termé­szettudományi Múzeum vál­lalta magára. A megnyitásra tehát a szü­reti napokon kerül sor. A ter­mészettudományi kiállítás elő­reláthatóan hat hétig tart nyitva. M. &

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom