Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-04 / 204. szám
Molnár Károly: Korzikától Szent Ilonáig Mire fordítják a pénzt ? A császárt ezekben az időkben az is foglalkoztatta, hogy Spanyolországot és Portugáliát is bekapcsolja politikai, katonai terveibe. A spanyol trónra fivérét, Józsefet ültette, a nép azonban szembeszállt a francia császár helytartójával. Napóleon felismerte, hogy személyesen kel] az Ibériaifélszigetre mennie, ha meg akarja erősíteni fivére ingatag trónját. Előbb azonban találkozni akart Sándor cárral, hogy megerősítse kettőjük szövetségét, mert kölcsönös bizalmatlanság rontotta kapcsolatukat. 1808 szeptember huszonhete- dikén Erfurtban tárgyaltak és egykorú leírások szerint „királyokból álló nézőtér előtt történt meg a két császár találkozása”, többször megölelték és megcsókolták egymást, de ez a külvilágnak szólt; a jelenetek nem oszlatták el a gyanakvás légkörét. Napóleon mégis úgy vélte; közvetlen veszély nem fenyegeti Péter- vár felől és így novemberben elindult Spanyolországba, hogy megpróbálja eloltani ezt az egyre izzóbb tűzfészket. Amint Henri Jomini, az egyik nagy kritikusa mondta róla: — Az egész világot átfogó politikájának az volt az egyik következménye, hogy mindig új feladatok keletkeztek, mielőtt a korábbiakat megoldhatta volna. X. 1812 JÚNIUS 28. „Aki mindent tehet, az végűi azt gondolta, hogy szabad is mindent tennie.” (Napóleoni Energikus hadvezetéssel, néhány győzelemmel látszólag visszaállította tekintélyét a francia császár Spanyolországban. Csatákat nyert, hadseregeket szétvert, de igazán nem hódította meg az országot, nem törte meg a népet, nem tudta leigázni. Párizsból a császár riasztó jelentéseket kapott. Külügyminisztere közölte vele, hogy Ausztria lázasan készül egy újabb háborúra. Napóleon visszasietett Franciaországba, 1809 januárjában utazott haza és balsejtelmei valóra váltak, mert áprilisban Becs hadat üzent. Károly főherceg 200 000 emberrel indul meg, a franciák ötvenezerrel gyengébb sereggel rendelkeznek, azonban ezt a számbeli hátrányt kiegyenlíti Napóleon szinte művészi hadvezetési képessége. öt nap alatt négyszer győzi le az ellenfelet, Regensburg- nál meg is sebesül, de jóformán be sem kötözik, máris újra lován ül és parancsokat osztogat. Május tizenharmadikán másodszor is elfoglalja Bécset, ahonnan kiáltványt intéz a magyarokhoz, hogy fosszák meg a tróntól a Habsburgokat, legyenek függetlenek, szakadjanak el Ausztriától. A harc még nagyobb hévvel tombol tovább. Károly főherceg szeretné visszafoglalni az osztrák fővárost és a Duna partján Aspern mellett megállt. Napóleon át akart kelni a folyón, de a hídépítés a magas vízállás és az ellenség zavaró akciói miatt nehezen haladt előre. Hadseregének egy része végül is átjutott a túlsó partra, elekor támadtak az osztrákok. A heves küzdelem közben a híd összedőlt és így Napóleon erősítést nem kaphatott. Többször megváltozott a helyzet, Aspem 36 órás öldöklés után az osztrákok kezébe került. A császár vereséget szenvedett. Ezt jelzi a veszteséglista is: 7300 francia halott maradt a csatatéren, 34 773 emberük megsebesült és 2300 katonájukat elfogta az ellenség. Az osztrákok vesztesége: 42fi6 halott, 16 314 sebesült és 2740 fogoly. Napóleon futárokat küldött a viszonylag közelben tartózkodó tábornokainak, hogy csapataikat erőltetett menetben vezessék hozzá. így július elején már 170 000 ember fölött rendelkezett. tehát jóval nagyobb erőt állíthatott szembe Károly főherceg seregeivel, mint korábban Aspemnél. Július hatodikén Wagram mellett összecsaptak a francia és az osztrák hadosztályok. S amit ott Napóleon produkált, az külön tantárgy lehetne a katonai akadémiákon. Adolphe Thiers francia történetíró szerint a császár hadműveleteit „művészi szempontból” lehet megítélni. A Schönbrunnban megkötött béke szigorú feltételeket szabott Ausztriának, de az igazság az, hogy Bonaparte is örült, amikor elhallgattak a fegyverek, mert először került szembe olyan heves ellenállással, amely elgondolkoztatta. Ráadásul Bécsben merényletet akart elkövetni ellene egy fiatalember. Ez is arra figyelmeztette, egyre több azoknak a száma, akik mindent kockáztatva szembe szállnak vele. Ilyen jelnek tartotta a tiroliak harcát is. amelyet a vakmerő Andreas Hofer irányított. Amikor visszatér Párizsba, újabb diadalmenetet tarthat, de közben már újabb tervednek megvalósítására készül. Dinasztiát akar alapítani, feleségét Jozefint változatlanul szereti, azonban a császárnak nem lehet magánélete. Gyerekük nincs, ezért elhatározza, hogy elválnak. Amikor ezt a császárné meghallja, elájul. Napóleon ezzel vigasztalja az asszonyt: — A politikában nincs szív, csak ész... Megegyeznek és elválnak, azonban Napóleon rendszeresen hosszú leveleket küldött Jozefinnek. Hamarosan lépéseket tett, hogy rangjához illő fejedelmi házasságot kössön. A pétervári francia nagykövet megkéri császára nevében I. Sándor cár 16 esztendős húgát, Anna Pavlovnát. Amikor Párizsba érkezett a válasz, hogy a kiszemelt menyasszony férjhez adásával a családja még várni óhajt, még ugyanaznap megkérdeztette Napóleon az osztrák követet, hogy Ferenc császár hozzáadná-e a leányát. Mária Lujzát? Bécs igent mondott és a házasságot úgy kötik meg, hogy a férj és a feleség előzőleg még csak nem is látták egymást, Sőt, Bonaparte nincs is ott az 1810 március tizenegyediki ünnepélyes aktuson a Stephans-dómban, ahol Bertier marsall képviseli őt. (Folytatjuk.) Községfejlesztés Fácánkert. Az első félévben egyetlen forint értékű társadalmi munkát som végeztek a fácánkertiek, pedig a terveikben 180 000 forintnyival számoltak. Az 1820-as létszámú községben 462-en fizetnek átlag 284 forintos községfejlesztési hozzájárulást. Az elmúlt években a lakosság segítségével elkészült 6050 négyzetméter betonjárda. A villanyhálózatot 3470 méterrel bővítették a község területén. Várótermet építettek a vasútállomáson és az autóbuszmegállóban. Elkészült a tűzoltószertár is. A legnagyobb fácánkerti beruházás a művelődési ház megépítése volt. A negyedik ötéves terv időszakában, úgy 2 kilométer betonjárdát és egy ravatalozót kívánnak megépíteni. Harc. A 850 lakosú községben 283-an fizetnejc fejlesztési hozzájárulást, átlag 285 forintot. A tanács vezetői 85 000 forint értékű társadalmi munkát terveztek erre az évre. Június 3űrig ennek jelentős részét — 62 000 forintnyit — már sikerült a lakosságnak elvégeznie. Az elmúlt kilenc évben Harcson 1800 méter kemény burkolatú út és 1200 méter betonjárda készült el. Átadtak rendeltetésének egy autóbusz-várótermet, a tűzoltószertárat és a ravatalozót. Felszerelték a hangosbemondót. Épületet vásároltak óvoda részére, ég kerítést építettek az iskola köré — 120 négyzet- méternyi területen — terméskőből. Jelenleg 393 000 forintjuk van tartalékban, amelyet majd a klubkönyvtár építésénél kívánnak felhasználni. A közeli évek tennivalói is kibontakoztak már a tanács tagjai előtt. Már a jövő évben el kívánják kezdeni a község jobb ivóvízzel való, ellátása érdekében a tórpevízmű építését. Terveik között szerepel a Fő utca kövezése, valamint a Fő és a Kossuth utca betonjárdájának a megépítése is. Kötesd és Kistormás. A múlt évtől közös tanács irányítja a két községet. KölesFácánkerten Harcon Kistormáson Kölesden den 2291. Kistormáson pedig 553 lakos él. A Jtölesdiek közül 659-en fizetnek átlag 255 forintos községfejlesztési hozzájárulást, míg a 162 kistor- mási lakó® átlag 275 forintot fizet be a község pénztárába. Kölesden három üzem működik. amelyik kommunális adóval 62 300 forinttal járul hozzá a község fejlődéséhez. Kölesden az elmúlt kilenc év alatt a községfejlesztési alapból 5481 négyzetméter járdát és egy ravatalozót építettek meg. Ezenkívül hozzájárultak a törpevízmű és az egészségház építéséhez. A két utóbbi beruházás lekötötte a múlt év; és az ez évi rendelkezésükre álló pénzösszeg nagyobb részét. Kistormáson is történt fejlődés az elmúlt években. Megépítettek 1827 négyzetméter betonjárdát. Még 1953-ban elkészült egy autóbusz-váró- terem, s ennek felújítását, rendbe hozását 1968-ban végezték el. A közös tanács pénzügyi kereteit a negyedik ötéves tervben még jelentősen le fogja kötni a már megkezdett fejlesztés a törpevízmű építése. A fennmaradó összeget tartalékolni kívánják, arra az ötéves terv végén lesz szükségük. amikor a faluközpont rendezését akarják megvalósítani. Magyarkeszi siker Az időjárás kegyeibe fogadta a tamási járási szántóversenyt, — sorrendben az ötödiket — amit augusztus 31-én, vasárnap a sza• kályi Kaposvölgye Termelőszövetkezet majorja melletti táblán ren. deztek meg. Szternáth Alajos, a járási tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztály vezetőjének megniitó beszéde után, nyolc térrrielöszövetkezet és egy állami gazdaság 21 traktorosa versengett. A szép számmal összegyűlt nézők előtt lezajlott versenyt és a területi szövetség átlal kiírt első díjat Bebesi József, a magyarkeszi Petőfi Termelőszövetkezet traktorosa nyerte. A második és harmadik díjon szintén a magyarkeszi termelőszövetkezet traktorosai osztoztak. KELEMEN LÁSZLÓ közgazdász, Tamási ; ♦ a UILUGŰBl KÖVETEI ? Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum ELMÉLETEK A PIRAMISOKRÓL Ha egyszerűen tudomásul vesszük azt. amit a régészek elébünk tálalnak, akkor el kell fogadnunk, hogy az ókori Egyiptom hirtelen és minden átmenet nélkül egy fantasztikusnak látszó civilizációba csöp pent. Úgyszólván a földből nőttek ki a nagyvárosok, óriási templomok, minden méretet felülmúló szobrok, tökéletes rendszerek, kemény sziklába vájt pompás sírhelyek, felülmúlhatatlan piramisok. Valóságos csoda, hogy egy nép hirtelen és váratlanul, minden előzmény nélkül ilyen teljesítményre képes! Az akkori Egyiptomban csak a Nílus deltájában és a folyó két partja mentén egy keskeny csíkon volt termőföld. A régészek becslése szerint azonban a nagy piramisok építése idején Egyiptomnak 50 millió lakosa volt. Ilyen becslésekben néhány millió nem játszik szerepet, de akármennyién is voltak az egyiptomiak, élelemre volt szükségük. El kellett látni a piramisokat építő rabszolgák megszámlálhatatlan seregét, a hadsereget, a papok légióját, az udvartartáshoz tartozó ezreket. Elegendő volt-e ehhez az, ami a Nílus mentén megteremhetett? A mai tudomány azt állítja, hogy a piramisokba beépített hatalmas méretű kőkockákat görgőkön szállították az építkezés színhelyére. Fagörgőkön. Azonban nem valószínű, hogy azt a kevés fát. főleg pálmát, ami akkoriban — n int ma is — Egyiptomban nőtt, kivágták, hogy a törzseket görgőként használják fel. mert hiszen szükségük volt a termésükre. Máshonnan hozták mai kifejezéssel élve, importálták a fatörzseket? Ehhez nagyarányú hajóhadra lett volna szükségük a tengeren és a Níluson egyaránt, mert hogyan szállíthatták volna a fát az építkezés helyére, hiszen akkoriban még nem ismerték a lovat, sem a kocsit. A ló és a kocsi használatát csak a 17. dinasztia idején, körülbelül 1700-ban időszámításunk előtt vezették be. A piramisok építése körül igen sok a megfejthetetlen rejtély. Hogyan, mivel vágták a sírokat a kemény sziklába? Milyen eszközök álltak a rendelkezésükre, hogy a folyosók és helyiségek egész labirintusát építsék a piramisokba? Kitől tanulták, kitől sajátították el az építkezés módját? Az építkezés módjában a legcsekélyebb fejlődés sem tapasztalható. A legrégibb sziklasírok éppen olyan módon épültek, mint a későbbiek. A 6. dinasztiához tartozó Teti fáraó sírja és I. Ramszesz sírja között nincs semmi különbség, habár építésüket egy évezred választja el. Az egyiptomiak nyilván semmivel sem tökéletesítették az építkezésnek egyszer elsajátított módját. sőt a későbbi építkezések egyre inkább a korábbiaknak mind tökéletesebb utánzatai. Mi célból, miért építették a piramisokat? Sok száz elmélet és vélemény van erről, Charles Smyth 1864-ben megjelent hatszáz oldalas könyvében egész sereg hajmeresztő összefüggést talál a Cheops-piramds és földgömbünk között. Megállapításai között van néhány valóban elgondolkoztató tény. Mielőtt ezekre rátérnénk, utalnunk kell arra, hogy az óegyiptomiak napimádók voltak. Napistenük bárka fedélzetén közlekedett az égen. Régi szövegmaradványok még azt is közlik, hogy a napisten nem egyszer a fáraót is meghívta egy kis égi hajókázásra. Tehát az ókori egyiptomiak is tudtak égi járművekről ... Lássuk most a letagadhatatlan tényeket: Merő véletlennek tekinthető-e. hogy a Cheops- piramis magassága, egymillióval beszorozva a Nap ás a Föld közötti távolságot adja? Véletlen-e, hogy a piramison áthaladó délkör a szárazföldeket és az óceánokat két teljesen egyenlő részre osztja? Véletlen-e, hogy a piramis alapja magasságának felével osztva éppen a híres Ludolf-féle számot adja, vagyis a hányados 3,1416? Ha mindez nem a véletlen műve. akkor — képzeletünk szárnyán repülve — arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a Cheops-piramis helyét olyan lények jelölték ki, akik tudták, hogy a Föld gömb alakú és ismerték a szárazföld és a tengerek megoszlását is. Olyan lények, akik nagy magasságból látták és esetleg le is fényképezték a Földet... Voltaképpen milyen erővel, milyen „gépekkel”, milyen műszaki felszereléssel nivellálták, egyengették a sziklás talajt? Milyen módon „hajtották előre” az építőmesterek az aknákat? Mivel világították meg őket? Sem itt, sem a Királyok völgyében feltárt •ziklasírokhan nyomát sem találták fáklyának vagy más hasonlónak. Nincsenek füsttől megfeketedett mennyezetek vagy falak, s annak sincs nyoma, hogy ilyesmit valaha eltávolítottak a falakról... X * t * ♦
