Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-20 / 218. szám
Bemutató a vakufóliás silózásról Miről érdemes vitatkozni? Három megyéből adtak csütörtökön találkozót — Somogy- •ól. Tolnából. Baranyából azok a tnpgiiyaTiiaBigi ij-n]k..^ Sióagárdon, akik érdemesnek tartottak eltölteni egy napot, hogy egy új silózási eljárással gyakorlatban ismerkedjenek meg. (Kár, hogy Tolna megyéből keveseket érdekelt ez a bemutató.) Pedig maga a téma azért is időszerű, mert éppen most van a főidény, másrészt, egyetlen gazdaságnak, egyetlen gazdasági vezetőnek nem lehet közömbös, milyen veszteséggel tárolja a Szarvasmarhatartás eme tömegtakarmányát. A hagyományos silóban a mennyiségi veszteség a harminc százalékot is meghaladja, és kárba vész az értékes tápanyagok egy része is Ezeknek a károknak csökkentésére dolgozott ki új módszert a Pestvidéki Gépgyár a Keszthelyi Agrárföiskola Termelésfejlesztési Intézetének közreműködésével. Kiss Ferenc, a gépgyár mérnöke elmondotta: két évvel ezelőtt kezdtek a témával behatóbban foglalkozni, majd 1968- ban kötöttek együttműködési szerződést a keszthelyiekkel, amikoris négy Zala megyei termelőszövetkezétben végeztek kísérleteket az úgynevezett vakufóliás silózással. Az eddigi kísérletekben a mezőgazdasági üzemekben már meglevő, illetve beszerezhető gépekre alapoztak elsősorban. Az eljárás lényege: a fóliazsákba csomagolt szecskázott zöldtömeg, amelyet vákum- mal tömörítenék. A zsák egy előre hegesztett, 5x10x5 méteres nagyságú, 250 köbméteres befogadóképességű zsák, amelynek fenekéhez automatikusan üzemelő vákumszivatytyú csatlakozik. A fóliatartályt a töltés ideje alatt csövekből és ponyvából összeállított palánk vesz körül. A siló töltése a VSZ 140-es silómaróval történik, amelyre a zöldtömeget trágyaszóró pótkocsikkal hordják. Megfelelő munkaszervezéssel naponta 12—18 vagon zöldtömeg silózható. A munkához a betakarítást, a behordást, illetve a silómarót kezelő traktorosokon kívül mindössze egy személy szükséges. A vakufóliás siló beltartalmi értékének vizsgálatáról Képes András, a keszthelyi termelés- fejlesztési intézet főmunkatársa számolt be. A hagyományos, traktortaposással készült silóval szembeni előnye az állategészségügyi követelményeknek megfelelő tisztaság, a megmaradó nagyobb keményítő, emészthető fehérje, és ka- rotinérték, azonkívül az a megmaradó ásványi anyag és nyomelem, amely a taposás következtében a sej tiével elfolyik. Zalalövői termelőszövetkezetben, ahol etetési kísérleteket végeztek, a vakufóliás silóval etetett tehenek a kontroll állománynál 1,4—1,6 literrel több tejet adtak naponta. Ha úgy tetszik, a számokból következtetve, a vakufóliás siló alkalmazásával „növelni” lehet a takarmánytermelő területet! Abban az esetben, ha országosan már mindenütt a vakufóliás silózást alkalmaznák, a taposásra eddig alkalmazott — általában lánctalpas — traktorok felszabadulásával 300 000 holddal több mélyszántást lehetne végezni — amelyekre amúgyis nagy szükség van ebben az időszakban. A gépgyár az intézet közreműködésével egyébként kísérleteket végez szemes kukorica, burgonya, fonnyasztott és szecskázott lucerna tárolásával is. Az ismertetés, és a Sióvölgye Tsz majorjában történt gyakorlati bemutató után olyan vita alakult ki, amelyhez hasonló még nem volt hasonló bemutatókon. A meglepő az volt, hogy a jelenlevő szakemberek egyöntetűen és egyértelműen elismerték a vákumos silózás rendkívüli előnyeit, ugyanakkor annál nagyobb volt a véleménykülönbség 3 hozzá kapcsolódó üzemszervezési kérdésekben. Az állami gazdaságok szakemberei például kicsinek tartották a 250 köbméteres fóliazsákokat, és különösen kicsinek a kiszolgáló gépek teljesítményét. Ezekre a felvetésekre a gépgyár képviselője őszintén válaszolt: a módszer kidolgozásában elsősorban a száz—három- száz-négyszázas tehenészetekkel rendelkező termelőszövetkezetek igényeit és lehetőségeit vették figyelembe. Találóan jegyezte meg egyik felszólaló: — Az új eljárás üzemszervezési eljárásain lehet vitatkozni, gyakorlati hasznáról viszont nem, mert jelenleg ez a legkorszerűbb silózási módszer, de nem a legdrágább. B). A z utolsó statisztikai adatok szerint, 1967-ben a tamási járásnak kereken félszázezer lakosa volt. A termelőszövetkezetek kezelésében lévő összes mezőgazdasági terület nagysága kevés híja elérte a százezer holdat, pontosan 93 460 katasztrális hold volt. Ezt a két számot azért érdemes rövid időre emlékezetünkben tartanunk, mert összefüggnek a később mondandókkal. Közismert, hogy ezen a majd százezer holdon változatos, de sokszor nagyon szép termelési eredmények születtek. A termelési eredményekben természetesen szerepe van a mindenkori időjárásnak is, de elsősorban a legkülönbözőbb munkát végzők hozzáértésének, szakértelmének. Még nem egészen bizonyos, hogv a közgondolkodás felismerte-e, de tudomásul kell venni, hogy a mezőgazdaság szakma, amely már rég túl van azon, hogy apáról fiúra szállt hagyományok alapján űzni lehessen. A szaktudáshoz gyakorlat is kell, de legalább ennyire a jól megalapozott elméleti felkészülés. Utóbbihoz pedig könyvek. Úgy érezzük, az eddig elmondottak gondolatsora annyira logikus, hogy immár nyugodtan következhetnek a nyers tények. Kelemen Lászlónéval beszélgettünk, a Tamásiban lévő könyvesbolt, a helyi Áfész 30. sz üzletének vezetőjével, aki immár tizennyolcadik éve van a szakmában, tehát szerezhetett és szerzett is némi tapasztalatot. — Mekkora az üzlet évi forgalma? —. kérdeztük. — Tavaly pontosan kilencszázhatvanezer forint volt. ... — Csak Tamásiban? Méh, nyúl, gyiimölcssövény — Nem. Itt és még tizenhárom környező községben, ahol bizományosaink vannak. — Becslése szerint ebből a tekintélyes ösz- szegből menixyi juthatott a mezőgazdasági szakkönyvekre? ' —■ Sokat mondok, ha harmincezer forint. Ez egész pontosan 3,1 százaléka (!) az összforgalomnak, ami még akkor is megdöbbentő lenne, -ha a könyvárak a csillagos eget súrolnák. Nem ez a helyzet. Természetesen vannak borsosabb árúak is, de a legtöbb húsz és negyven forint közötti öszegért (egy-két liter bor ára) megkapható. — A falvakban, termelőszövetkezetekben lévő bizományosok természetesen nagy részét hozták ennek a harmincezer forintnak? — Gyakorlatilag semekkora részét sem. Elhanyagolható összeget. — Ezek szerint bizonyára maguk az üzemek költekeztek, hogy felfrissítsék szakkönyvtárukat? — Nem. A közületi vásárlás szinte teljesen megszűnt. Tavaly egyes egyedül a járási tanács mezőgazdasági osztálya vásárolt háromezerötszáz forintért szakkönyvet. Ehhez tíz százalék kedvezményt adtunk, amit szintén könyvbe fektettek, tehát a végösszeg háromezernyolcszázötven forint. — Tulajdonképpen ki hát akkor a vásárló? — Mindenki, akinek csak valamekkora kis kertje, művelhető telke van. A szakkönyvek iránti érdeklődés struktúrája néhány év le'forgása alatt teljesen megváltozott. A mezőgazdasági üzemek, kereskedelmi szakszóval: közületek, egyáltalán nem vesznek. Vagy úgy okoskodnak, hogy könyvtáraik feltöltődtek (ami kétséges, hiszen a szakmai fejlődés nem áll meg), vagy úgy, hogy a szakembereik épp eléggé jól keresnek ahhoz, hogy megvehessék a maguk zsebére a könyveket (ami egyesekkel kapcsolatban lehet igaz, de általános elvként ugyancsak kétes értékű). Kelendő csak az a könyv, ami a kis kertekkel, méhészettel, nyulászattal, baromfitenyésztéssel, gyümölcstermesztéssel, szőlészettel, borkezeléssel foglalkozik. Mohácsv Mátyás, örösi Pál Zoltán könyvei. Ezen a téren a közigény nagyon is lépést tart a szakmai fejlődéssel. Molnár László, Hybridtyúk a háztájon című könyvét tavaly óta kapkodják, úgyszintén Fejes—Horn—Brunnertől: A gyümölcssövény címűt. M indennek természetesen örülni kell. A házikertek, háztáji gazdaságok a népgazdaság egyáltalán nem elhanyagolandó, sőt nagyon is fontos termelési bázisát képezik. Az azonban gondolkodásra késztető, és mondjuk ki kereken, hogy hibás, rossz szemléletre vall, amikor a tényék a nagyüzemi mezőgazdálkodás szakkönyvei iránti érdeklődés csökkenéséről, majdnem teljes hiányáról vallanak egy olyan fontos mezőgazdasági tájon, mint Tamási és környéke. as (6) A Baranya—Tolna megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat. Pécs, Kossuth L u. 21. értesíti kedves üzletfeleit, hogy Pécs. Siklós. Szigetvár, Mohács. Szekszárd, Dombóvár. Tamási fiókjainál 1969. IX. 26— 30-ig ÉV VÉGI VAGYON- MEGALLAPfTÓ LELT AKT TART. A leltározás ideje alatl az árukiadás szünetel. Az ellátás zavartalan biztosítása érdekében időben szíves felkészülését kérjük! (82) A MERKUR Személy- gépkocsi Értékesítő Vállalat értesíti a vásárlóközönséget, hogy 1969. október 1-től október 6-ig Autószalonjait (Budapest, VI. Népköztársaság útja 8 és VI. Lenin krt. 77.), valamint a Használt Személygépkocsi Telepét (Budapest. XIII. Röppentyű u. 73.) leltározás miatt zárva tartja. MERKÚR Személygépkocsi Értékesítő Vállalat (147)
