Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-10 / 184. szám
Rettentően kifárasztott a szabadság. Hogy lássa, mi mindent csináltam, és a szabadságom alatt, elmondok ízelítőül egy esetet. Egy este jót mulattunk. Ez még nem lett volna fárasztó, de barátom, aki szintén, hogy is mondjam, olyan mulató állapotban volt, becitált a hivatalába és ott rámsózott kél lexikont, meg egy frdncia nyelvkönyvet, hogy tanuljak meg franciául, meg művelődjek. Az isten . tudja hogyan, hazacipeltem a könyveket és másnap hozzá is láttam a tanuláshoz, mit sem tudva arról, hogy amíg én tanulok, addig az én ismerősöm mindenkit végigkérdez a hivatalaban: nem gyanítja-e valaki, hogy ki vitte el a két lexikont, meg a francia nyelvkönyvet? Egy hét múlva visszavittem a könyveket és akkor az én ismerősöm megcsodálta olvasási készségemet. Újabb könyvekkel akart megajándékozni, de én nem fogadtam el féltem, hogy megint a munkatársain keresi majd azokat. Persze én is csodálkoztam. Nem is ismerősöm f eledé- kenységén, hanem azon, hogy a Népújságban is megjelennek már pornográf képek. Igaz, hogy egyelőre csak kutyá- . kát közöltek meztelenül, amelyeket direkt meztelenre tenyésztettek a tudósok. Nagyon érdekes kutyák voltak ezek, . különösen, ha az ember a mi pulijainkhoz hasonlítja őket, amelyek a kutyatársadalomban valóságos hippiknek számítanak. Ezzel nem azt akarom én mondani, hogy nálunk csak a kutyák között van hippi, hanem azt. hogy nálunk . a hippiknek kutyaéletük van. mert mindig zargatják. pisz- - hálják őket. A piszkálasról jut eszembe Azt mondják: én is mindig piszkálódom. Ez nem igaz. Ezt a gyanúsítást én visszautasítom. Én nem piszkálok soha senkit, mindig engem piszkálnak. A szerkesztő úr bizonyára elKiszi, hogy így van, ha megírom, mi történt velem a minap is. Megyek gyanútlanul Szekszárdon, a Mártírok terén, amikor hirtelen a Garay gimnázium előtt egy - akadályba ütközöm. Még szerencse. hogy volt akadály, mert különben beleestem volna abba a gödöi-be, amit az isten tudja hányszor betömtek már, r de ez a gödör olyan, mint a fekély, mindig kiújul. Ez a gödör aztán nagyon felpiszkált engem. És ekkor eszembe jutott, hogy Hollandiában láttam én olyan városrészeket, amelyeknek a helyén valamikor tenger hullám- ' zott, de a hollandok elkergették a tengert, gáttal odébb ' hajtották és most állnak a házak. Szép házak. Masszív há- ' zak. Nem süllyednek le, mint nálunk ez az út. Persze gondoltam én arra is. kis nép vagyunk, nekünk a kis lyuk is nagy gond. de a hollandok is kis nép és mégis megbirkóznak még a tengerrel is. Mi meg évek óta birkózunk a Duna volt medrével és mégis minden évben, hol itt, hol ott mozdul meg alattunk a talaj. Hát- az ilyesmik engem nagyon bosszantanak, helyesebben piszkálnak. Tehát nem én piszkálódok. Nem is mernék piszkálódni. Mert, ha még én is piszkálódnék, ha én is segítenék a természetnek, akkor lenne ám még csák sok lyuk Szekszárdon! Egy ideig piszkált az is engem: vajon le kell-e bontani a Széchenyi utcában azt a házat, arriti nemrég építettek? Amikor leverték a karókat, ámelyekröl én azt hittem, hogy az épülő út széléi jelzik, azt gondoltam: na fuccs a ház sarkának. Törtem is a fejem: vajon a házat építették rossz helyre, vagy az Utat akarják rossz helyre építeni? Egy heti szcwgalmas megfigyelés után kiderült, hogy a ház marad és .az utat is úgy építik, hogy közvetlenül a Tejbár előtt megy el, olyannyira megközelítve a Tejbárt, hogy a hosszú kezű autósoknak csak ki kell nyúlniok a kocsiból'és máris ki lesznek szolgáivá. Először bosszankodtam ezen is. Ilyen marhaságok jutottak eszembe: bemegy majd a por a Tejbárba, inkább a járműüzletet kellett volna ide1 tenni, meri a motoroknak később úgy is meg kelf szokni a port.... Amikor jól kidühöngtem magam, helyesebben, amikor már jól felpiszkáltak ezekkel a dolgokkal, akkor belém- nyilált a gondolat: „De nagy bolond vágy te, Johannes! Hát nem látod a mechanizmus kellős közepén az új lehetőséget?! Nem látod, hogy ez a Tejbár Magyarország első autós tejbárja lehet? \ A szerkesztő űr most már világosa* láthatja, hogy folyton piszkálnak engem. Hol ézzel. hol azzal. És még azt mondják, hogy én piszkálódom. A szerkesztő úrnak, meg mindenkinek most ünnepélyesen megfogadom: a jövőben sem piszkálok senkit, hacsak engem nem piszkálnak. Ha pedig engem piszkálnak, azt mindig megírom a szerkesztő úrnak. Igaz, hogy nem lesz semmi haszna, de legalább kiönthettem a bánatomat, mint némely üzemben, hivatalban a dolgozók, akik szintén elmondhatják panaszaikat, megkönnyebbülhetnek és ezzel vége. Bizonyára lesznek, akik ezt te piszkálódásnak veszik. Éppen ezért azt már nem is merem leírni: azt kérem én mindenkitől, ismerőstől és ismeretlentől, ne piszkáljanak engem. Kérésem megismételve maradok tisztelettel: Skót anekdoták — Hol a jegygyűrűd? — Ezen a héten a feleségem viseli. Egy skót házaspárhoz vendegek érkeztek. Leültek, beszélgettek... — Kínál-j a vendégeknek valami frissítőt! — figyelmezteti a háziasszony ■ a férjét. — Ó. persze! — kiáltott a férj és... kitárta az ablakot. Új ár A festőművész eladásra kínálta egyik képét egy kereskedőnek, aki 5 shillinget ajánlott érte. — öt shilling! — kiáltotta felháborodottan a művész; — De hiszen én csupán a vásznat 10 shillingért vettem öntől. — Hát igen, de akkor még tiszta volt. — . válaszolt rendíthetetlen nyugalommal a kereskedő. Lámpaernyd Két skót találkozik. — Hová? — kérdezi az egyik. — Lámpaernyőt akarok venni. — Miért nem veszel inkább gyengébb villanykörtét? Az iskolában A tanító az órán a kénsavról magyaráz, majd megkérdezi : — Ezt az aranyérmet most kénsavba teszem. Mit gondoltok, árt a kénsav az aranynak? : ■ , A gyerekek hallgatnak. — Nem! — kiált fel hirtelen az egyik tanuló. ' — Miért nem? •— kérdezi a tanító. . —.Ha valóban ártana neki. akkor a tanító bácsi nem tenné belei A rendelőben — Doktor űr, valahányszor felkelek, mindig nagyon rosz- szul érzem magam, de ez csak negyedóráig tart Mit csináljak? —Keljen föl negyedórával később! Paradoxon — Mennyibei kerül kérem ez a hirdetés? — Soronként 20 korona. — Ne tréfáljon! Soronként 20 korona! Hiszen az egész lapot bárhol megkapom egy koronáért! Népújság 10 I960, augusztus 10. Immun-bioiógíai reakció idegen testre. Hf/MOR Kár am bői. Kakukk! 1
