Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-09 / 183. szám
Üzem a hegy tetőn A Balatonhoz tartó utasok Tamási alatt *-*■ jobbra tekintvén, könnyűszerrel ész- revehetik azt az épületet, amely az erdők és a szőlőligetek között magasodik, a hegy legtetején. Kanyargó út vezet ehhez a betonból emelt épülethez, amely nem. más. mint a három tamási termelőszövetkezet szölöfeldől- ■ gozó üzeme, pincével, gépekkel, motorokkal, kövekkel, üveghordókkal, vezetékekkel és csempeborítású, patikatisztaságú falakkal. Pompás látvány. A présházromaniikát nem, nyújtja ugyan, de az új varázsát maradéktalanul adja. Bent a hatalmas, templommagas feldolgozó teremben akaratlanul is arra gondolok: az emberi munka szentélyébe érkeztem. A szövetkező magyar parasztság erejét érzem, felfelé tartását látom. ■ A tamási té£- tagok immár nem présházakat, hanem új, gépesített várat emelnek a szőlők között,, a hegyen. '. Távol a völgyben, a község házait látom, odébb a tó vize csillog. A kilátás minden pénzt megér. Mellettem áll a megyei IBUSZ- főnök. aki elmondja, nemrég a földrajziJ vándorgyűlés több száz résztvevőjét terepjáró kocsikkal szerette volna a Vörös Szikra Tsz felszállítani a hegyre. „Sajnos nem fért bele az időbe.” A Vörös Szikra Tsz elnökét megértem: ez a környezet mindenképpen méltó arra, hogy turistakildtó, pihenőhely, borkóstoló legyen, s ernyős asztalokat helyezzenek a szőlőfeldolgozó előtti teraszra. Az- IBVSZ-főnök szerint ide jó út kell és fel ■ lesz fedezve. „A vendégnek itt a helye.” Tgy igen, de úgy már aligha, ahogyan most csinálják. Bent a feldolgozó- , teremben két hosszú asztal poharakkal. Misz- lai József, a pincemester helyettese rakja a poharakat az asztalra. Kijött a közös vállalkozás főkönyvelője is, mert ő főzi a halat. A járási tanács pénzügyi osztálya csinálja a. rendezvényt, húszvalahány személyre ieríie- nek. Az egészben csupán az a meglepő, hogy se ünnep, se munkaszüneti nap. Latom á szőlőmunkásokat és megkeseredik a szám íze. Erről a hétköznap délben kezdődő rendezvényről, meg arról, hogy a főkönyvelő műn-, kaidőben szívességből pucolja a halat, ho- •- qyan vélekednek ők, a gazdák. Nem kérdezem meg tőlük, úgy is tudom. A főkönyvelő ■ mintegy mentegetőzve elmondja: a megyétől is jönnek és ő szívességből vállalta a Hal- főzést, megkérték rá, de közbén egy .gép* kocsivezetőt küldtek ki, hogy az főzze meg helyette. r h, mindegy. Nincsen öröm üröm nét- •*-* Ízül. Másrészt meg úgy látom, az itteniek már megedződtek, nem úgy nézik a dolgokat, aJiogy én. Jön a brigádvezető: csupa derű ember. A tagok? „Kapálnak szegények” — mondja zavarbaejtő közvetlenséggel. Erősen süt a nap, kibírhatatlan a hőség, gondolom, a brigádvezető együttérzését fejezi ki, ha nem is a legszerencsésebb módon. Az is lehet azonban, hogy úgy véli, az idejövő vendégek szeretik, a kissé „cinkos” hangot. Miszlai József kezébe" nyom egy héidecis üveget és a brigádvezető elmegy, örülök, hogy eljöttem megnézni a tamási termelő- szövetkezetek szőlőfeldolgozóját, de bánom is. Túl nagy a kínálgatás és látnom kell azt. ami cseppet sem tetszik. Azt. hogy néhány ember teli jószándékkal, úgy osztogatja itt a bort, a gyümölcsöt, mintha a sajátja lenne. Miért van erre szükség? Hol van az előírva, hogy aki elmegy megnézni egy sertésfiaztatót, azt választási malaccal engedjen tovább? A pirtcé se más. Egy dolog bizonyos: ez a modem szőlőfeldolgozó, a körülötte elterülő 64 hold gépi művelésre telepített - termő szőlővel a tsz- vállalkozásokban rejlő nagy-nagy lehetőségeket reprezentálja. Érdekes, hogy Tolna megyében néhány tsz már évekkel ezelőtt elismerte a szőlőnél a társulás fölényét, hisz Tamásihoz hasonló közös vállalkozás műkő* dik Pakson és Dunaföldváron is. Tény, hogy á tgrnási termelőszövetkezetek külön-külön önerőből nem építhették volna fel ezt a szőlőüzemet, amely már nem terv. nem elképzelés, hanem valóság. Miszlai József miközben végigvezet a szőlőfeldolgozó üzemben, ismerteti annak rövid életrajzát. IJ'zek szerint a szőlőfeldolgozó a három . tamási tsz: a Vörös Szikra, a Széchenyi és az XJj Élet tulajdona. Egy esztendeje működik, három évvel ezelőtt kezdték építeni, Ide tartozik még 32 hold őszibarackos is. Tavaly az olaszrizling holdanként 60—70 mázsát termett. „Van egy kevés bánáti rizlin- günk is és valamennyi csemegeszőlő” — mondja Miszlai József. Azonkívül, hogy az üzemben szőlőt dolgoznak fél, semmi nem emlékeztet a régi présházakra. A berendezéseket, az edényeket, a gépeket az egyénileg dolgozó parasztok annak idején nem ismerték, nem is ismerhették. Szüretkor vontatók hordják a szőlőt a feldolgozó elé. A termést beleereszük a bogyózó darálóba és onnét minden műveletet gép csinál, az ember felügyelete mellett. A szőlőlevet csöveken keresztül nyomják a hordókba, öt ember dolgozza fel a termést a pincemester irányításával. A pincemester szakmérnök. Az üzem dolgozói egykor, földművesek voltak. Miszlai József úgy tudja, hét és fél millió forintba került a három termelőszövetkezetnek ez a létesítmény. Nézem, s arra gondolok, az állattenyésztésben, az élelmiszerfeldolgozásban. a hizlalásban is az a jövő, amit itt látok: a társulás. A feldolgozó korszerű, modern, s van ■ perspektívája. Annak ellenére, hogy most éppen kicsit körülményes a borra vevőt találni. Yalóban üzem, s ezt nemcsak a présházméretekhez szokott szem mondatja velem, hanem a „tényállás”. Sz. P. ladtunk át. * Utóbbiak száma Hírmagyarázónk írja: Szaktanácsadás kistermelőknek is A vizi teherszállítás szempontjából előre láthatólag csak a folyó alsó, Szekszárdig terjedő szakaszának lesz jelentősége. A part mentén fekvő tolnanémedi kendergyár és a Simontornyai Bőrgyár nyersanyag- és áruszállítását kifizetődőbb az új közlekedéspolitikai koncepció elveinek megfelelően, közúton megoldani. Mérsékeltebb arányokban a későbbiek során esetleg sor kerülhet mezőgazdasági termények (például cukorrépa) vízi úton történő szállítására. Szekszárd helyzete egészen más, hiszen a torkolati zsilip, az „árvíz-kapu”, nemcsak a Duna áremelkedésének behatolását gátolja majd meg, hanem a megyeszékhelyig olyan vízszintet is biztosíthat, hogy Szekszárd — enyhe túlzással — előléptetheti önmágát a „kikötő városi” rangra. A távolabbi tervek között szerepel a Magyar Hajó- és Darugyár egy részlegének ide költöztetése is, ami újabb lépést jelent majd Tolna megye iparosodásának útján. A Sió hosszában tett kirándulásunk során négy vasúti és tizenegy közúti híd alatt'hanemsokára gyarapszik eggyel. Siófok alatt láttuk az új híd alapozási munkáit. Ez azt a célt szolgálja majd, hogy áz átfogó forgalmat elterelve, tehermentesítsék a nemrégiben városi rangra emelkedett Siófok belső területének közlekedését. Komp egyetlen van Gemenc- ■ nél, ahol a már megkezdődött nagy építkezés dolgozóit és a szükséges építőanyagokat hordja az egyik partról a másikra. A komp igencsak kuriózumnak számít ezen a folyón, hiszen á víz szélessége alig pár méterrel nagyobb, mint egy közepes kompé. így nem kerül túlzottan nagy munkába az • átkelés, olykor egy ráálló teherautó lendületével is dlérni a másik oldalt. A Sió legszebb szakasza a gémének A‘ sokak által megcsodált valóban elragadó szépségű erdő oly bőséggel kínálja a látniválókat, hogy arról szinte felesleges írni. Látni kell. A lehetőség az év két hónapjában adott: ilyenkor turistacsoportok kereshetik fel az erdőt, gyönyörködhetnek a háborítatlan természet, ben, amely már nem is mindenütt háborítatlan, mert megjelent az ember is: erős gépek sokasága túrja, marja a talajt, évszázados fák szakadnak ki gyökerestől a földből (a tekin- télyesebbjével már a gép sem bír, robbanóanyaggal kell segíteni). Betonút szürke szalagja kúszik végig a gáton. A folyó túlpartjáról már látni az olajfúrókhoz hasonló tornyokat dübörögnek a szivattyúk motorjai, hogy kellően kiszárítsák előkészítsék a talajt a nagyméretű építkezéshez. Távolabb épületek sora emelkedik, mind mind része a temészetzabolázó munkának. Uj mederbe terelik itt a folyót, kicserélik a talajt a védgátépítéshez, s ha elkészül a torkolati mű — a tervek szerint 1972-re várható a munkák befejezése — az ember uralkodik majd a vizen, s nagyon sok minden megvalósulhat abból, aminek elképzeléséhez ma még merész fantázia kell... D. Kónya József — Ordas Iván Néhány • évvel ezelőtt meglepetést keltett a tsz-vezetők között az iregszemcsei kutató- intézet ajánlata: kössenek olyan értelmű szerződést, amelyben a tsz vállalja a napraforgó-termesztést az intézet szaktanácsai alapján, ennek fejében az intézet meghatározott termésmennyiséget, holdanként! átlagtermést garantál. A szaktanácsadás azóta kiterjedt és szervezett formát kapott. Az AGROINFORM által vezetett Központi Szaktanácsadói Címjegyzékben ma már száznál több tudományos kutatóintézet, országos hatáskörű vállalat, állami gazdaság, termelőszövetkezet szerepel és ad szaktanácsokait kijelölés, illetve önkéntes jelentkezés alapján. A szervezett mezőgazdasági szaktanácsadást tavaly miniszteri rendélet szabályozta, elsősorban hatékonyságának növelése érdekében. A rendelet meghatározása szerint a szak- tanácsadás olyan szolgáltatás, amely az állami (népgazdasági) és üzemi (állami gazdasági, mezőgazdasági termelőszövetkezeti) érdekek szoros kapcsolatát, az üzemek jövedelmezőbb és korszerűbb termelését hivatott elősegíteni, a nagyüzemi termelés fejlesztésének, az élenjáró termelési tapasztalatok, valamint a gazdasági és technikai tudományos eredmények gyorsabb és hatékonyabb elterjesztésének egyik eszköze. Az üzemi szaktanácsadás előzetes elemzés alapján a helyes üzemi arányok, termelési arányok, ezeknek megfelelő munkaszervezet kialakítását, a munka-- folyamatok célszerűbb megszervezését végzi* . v Az 1969-es tavaszi és nyár* el’eji — kedvező eloszlású — csapadék hatására a mező- gazdasági növények Tolna megyében is kedvezően fejlődtek. A több, mint két bete tartó kánikula hatására azonban fejlődésükben megálltak és helyenként a szárazság jelei mutatkoznak. Veszélyben a lucerna negyedik hozama, a cukorrépa, a sekélyen gyökeredző kertészeti növények és a fejlődésük kezdeti szaka- szában lévő másodvetések termése. Kritikus időszakban van a kukorica. Amennyiben az aszály és a meleg tovább tart, a korábban várt és kilátásba helyezett terméseredmények csökkennek a kései betakarítása növényeknél. A jelenlegi, száraz melegben a napi víz- fogyasztás, növénytől függően, 4—7 milliméter is lelhet. A talajok nedvességkészlete viszont alacsony, mivel téli csapadék hiányában a növények eddig is á rendszeresen lehullott csapadékból fedezték víz- szükségletüket. A megye gazdaságai ennek ellenére- még mindig nem használják ki öntözőberendezéseiket. Ezt bizonyítja: a július végéig megöntözött terület a megye 25 000 holdnyi kapacitásának csak 20 százaléka, 5000 hold. Kedvezőtlen tehát az öntöző- berendezések kihasználása. Még nincs baj az öntözésre felhasználható vízkészletekkel. Az aratás vége felé közeledik, ez munkaerő-felszabadulást jelent. Ahol megvan a lehetőség — öntözőtelep, vagy -berendezés —, még nem késő, nyújtott, vagy kettős műszakban való öntözéssel sok termés megmenthető. A kedvező időjárás után egyszeri öntözés is gazdaságos lehet, különösen, ha időben adjuk a vizet. Az eddigi, rendszeres öntözésen túl a megyében további 20 000 katasztrális holdon, kü-, lönböző növények jó termése biztosítható, a meglévő kapacitással, ha azt azonnal üzembe helyezik. Ahol víz van és alkalmi öntözés lehetséges, a Közép- dunántúli ' Vízügyi Igazgatóság az elmúlt évhez hasonlóan, átemelő szivattyút biztosít a gazdaságoknak, kölcsöngép címén. Az ágazati szaktanácsadás az egyes termelési ágakban az új termelés- és tenyésztéstechni-j kai ieljárások, elsődleges feldolgozás és értékesítés, valamint a korszerű anyagok és technika helyes felhasználási módjainak elterjesztését, azok gazdaságos alkalmazását segíti elő. A szervezett mezőgazdasági szaktanácsadás most ismét előrelépett egy fokkal. A TOT és a SZÖVOSZ javaslata, az AGROINFORM előterjesztése alapján a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a Központi Szaktanácsadói Címjegyzékbe július 21-ig felvett szervek tevékenységi körét, működési körüknek megfelelően, kiterjeszti a háztáji, általában a kistermelők termelésével kapcsolatos szak- tanácsadásra is. Ennek megfelelően —az állami, szövetkezeti, vállalati és társadalmi szervekre érvényes feltételek mellett — mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok, egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetek tagjai, kiskertek és gazdasági épületek tulajdonosai, tehát kistermelők is igényelhetnek szaktanács- adást. Ez különösen a termelés korszerűsítésére, a mező-; gazdasági kisgép és eszköz, valamint alkatrész utánpótlására, meglevő állatférőhelyek gazdaságos kihasználására, megfelelő berendezésekkel való felszerelésre, azok beszerzésé-: re terjed kü A rendelkezéshez nem szükséges bővebb kommentárt fűzni, hiszen az világosan kifejezi azt az általános igényt, amely'ál háztáji, a kisgazdaság gok termelésére, termékeire irányul. Ezen gazdaságok számára is adott a korszerűsítés lehetősége. B.I. Helyreigazítás helyett Sokan kétségbe vonták a mezőgazdasági szakembere«: közül, amit lapunk július 29-i számának első oldalán közöltünk egy tudósításban, hogy tudniillik megkezdődött a ai- lókukorica betakarítása a bonyhádi Petői Tsz-bén. Kétségbe vonták azt, hogy ez silókukorica lenne, hiszen annak betakarítása akkor még korai volt. Azóta személyesen is meggyőződtünk a bonyhádi Petőfi Tsz-ben a főagronómustól, Kalita Imrétől annak idején kapott tájékoztatás pontosságáról : valóban silókukoricát takarítottak be július végén. Tíz nappal a hírközlés után már olyanok a csövek a szövetkezet silókukoricáján hogy például főzni lehet őket. Annak idején természetesen még kisebbek voltak a szemek, de mivel a növény tömege rendkívül nagy (két és fél méter, sőt még magasabb helyenként'a kukoricaszár), nem tudtak várni a Petőfi Tr ben arra, hogy valamennyi siló- kukorica elérje a legideálisabb betakarítási állapotot. Természetesen akkor sem, (tehát július végén) volt messze a fejlettségi állapot az úgynevezett ideálistól. A helyzet az. hogy jó a talajerő és a sok eső hatására korán kifejlődött a növény. Mindezt a hitetíenkedők megnyugtatására közöljük, helyreigazítás helyett. («. i-)
