Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-06 / 180. szám

A városi tanács vb-ülesc Iskolák „házassága“ — Szanálási bizottság alakult Figyelő Aggódva kérdezzük: ez MESZÖV-álláspont ? Kedden délelőtt ülést tar­tott Szekszárd Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága, ame­lyen részt vett és felszólalt Rúzsa János, a párt városi bizottságának első titkára. A végrehajtó bizottság tag­jai elsőként a szekszárdi is­kolák 1968—69-es tanévben végzett munkájáról, az okta­tással kapcsolatos tapasztala­tokról tárgyaltak. Erről a té­máról a megyei tanács végre­hajtó bizottsága legutóbbi ülé­se kapcsán már részletesen szóltunk lapunkban, így most csak a keddi ülésen elhang­zott, néhány lényeges kér­désre térünk ki. Lencsés László, városi művelődésügyi osztályvezető véleménye, s tájékoztatása szerint a szek­szárdi Zrínyi utcában épülő, korszerű iskola munkái nem fejeződnek be a tanév meg­kezdéséig, így továbbra is szükség lesz az általános is­kolák „házasságára”. Az új iskola teljes befejezése után is még legalább egy hónap kell ahhoz, hogy ott a taní­táshoz szükséges feltételeket biztosítani tudják. A nevelő­munka hatékonyságának nö­velése érdekében újabb ta­nulócsoportokat bontanak meg, hogy a város általános iskoláiban biztosítani lehes­sen az osztályonkénti 30—35- ös átlaglétszámot. Ez a jelen­legi tanteremhelyzet miatt azt is jelenti, hogy az I. szá­mú iskolában váltakozó ta­nítás lesz a következő tanév­ben. A pedagógusok vélemé­nye szerint — elsősorban a diákok szempontjából — ez a megoldás még mindig jobb, mint 55—58-as átlaglétszámú osztályokban tanítani. Felvetődött a szekszárdi ál­talános iskolák és középisko­lák kapcsolata. Ezt a kap­csolatot a jövőben szorosabb­ra fűzik, az elképzelések kö­zött szerepel többek között az is, hogy általános és közép­iskolai szaktanárok találkoz­nak egymással, megbeszélik az adott tárgy oktatásával kapcsolatos gondokat. Szekszárd eléggé elmaradt a nyelvi képzésben, a végre­hajtó bizottság szükségesnek látja — a Szekszárd—Bezons-i kapcsolatok miatt is —, a francia nyelvoktatás beveze­tését néhány általános isko­lában, — fakultatív alapon. A végrehajtó bizottság meg­tárgyalta a városi tanács 1969. első félévi fejlesztési alapjának és költségvetésének végrehajtásáról szóló jelen­tést, majd határozatot hozott egy szanálási bizottság meg­alakítására. A bizottság fel­adata a megyeszékhely gyors ütemű fejlesztésével együtt járó szanálások és a haszno­sítási eljárások irányítása, koordinálása. A bizottság, amelyben a vb, az igazgatási osztály, építési—közlekedési osztály, a tervcsoport és be­ruházási vállalat képviselteti magát, szeptember elsején kezdi meg munkáját. Munkasziinet feketén ? A lapok hírül adták a Munkaügyi Minisztérium utasításnak is felfogható tájékoztatását, amely szerint nem szabad meg­változtatni az augusztus 17-e és 20-a közötti munkaidő-beosztást. Egyes vállalatok ugyanis négynapos munkaszünetre készülnek, s sajnos minisztériumi figyelmeztetésre Van szükség, hogy elálljanak ettől. Egyébként az idén, 1969-ben néhány vállalatnál már volt négynapos, önkényes munkaszünet. Mindenképpen elejét ^kellett venni annak, hogy ez megismétlődjék, hiszen a vállalatok önálló­sága nem jelenthet, de ne is jelentsen szemben állást az érvényben lévő rendeletekkel, törvényekkel. Más szempontból pedig egyáltalán nem állunk a termeléssel oly jól, hogy bármiféle ürüggyel, munkaidő-átrendezéssel napokig áll­janak a gépek, összességében: napokig kihaltak legyenek a gyárak, a termelő üzemek. A fekete munkaszüneti napokkal egy eléggé általános szem- ** lélet próbál magának utat törni. Olyan szemlélet, amely a munkából majálist, a munkahelyekből meg afféle kvarterkázó klu­bokat szeretne csinálni. Szeretne? A hivatalokban, az üzemekben a rengeteg ráérő, mérsékelten dolgozó ember láttán számos kül­földi, főleg nyugati üzletember csodálkozva teszi fel a kérdést: hol vannak a dolgozók? Az új gazdasági mechanizmus bevezetése előtt a munkások kö­rében reménykedő hangok hallatszottak arról, hogy az üzemek fe­lelős vezetői a munkafegyelem megszilárdítása érdekében a javít­hatatlan lógósokat elbocsájtják, s valóban visszaállítják a munka, a teljesítmény rangját. Sajnos ez a veszély csak igen mérsékelten fenyegeti a fegyelmezetlen, a kötelességmulasztó, a silány munkát végző embereket. A kifogások, a mellébeszélések adnak számukra menedékjogot. A liberalizmus, az elnézés több, mint amennyit a népgazdaság megengedhet magának. Rengeteg a ráérő ember. E bben a helyzetben sokasodik azoknak a száma, akik elfe­lejtik : az igények jobb, tökéletesebb kielégítése a termelés­től elválaszthatatlan. Csomagolni, kimérni, árusítani lehet jól is, rosszul is, korszerűen is, korszerűtlenül is, de csomagolni, kimérni, árusítani csak azt lehet, ami van, amit megtermeltünk. Akik lel­kendezve újságolják a nyugati árubőséget és áruválasztékot, azok ne feledjék: nem holmi varázslat, s nem kapun belüli munkanél­küliség, s nem a pihenőnapok garmadája, hanem a fegyelmezett munka hozta létre az irigyelt és mindannyiunk által áhított bőséget. M indenképpen csak üdvözölni lehet a Munkaügyi Miniszté­rium előrelátását, azt, hogy megtiltotta a sok helyen szá­mításba vett négynapos munkaszünetet. Imponált ez a minden kicsinyes kedéstől, bürokratikus kerü­lőktől mentes szervezés, ám őszintén szólva nem hittünk benne túlzottan, hogy „Ádi” (elnézést kérünk a keresztné­vért, de a segítőkész gépkocsi- vezetőt mindvégig csak így emlegettük) megérkezik az ígért időre. Szinte percnyi pontosan megérkezett egy mikrobusszal, s egy vadonatújnak tűnő (ké­sőbb kiderül miért ez az óva­tos fogalmazás) rohamcsónak- motorral A masinák kicseré­lése a meredek partoldal, no meg a két „Kovács’ igen szá­mottevő súlya miatt négy em­bernek sem volt könnyű fel - adat. Ebből kifolyólag megtör­tén a Sió-túránk első fürdése, ami igen kellemes lett volna, ha egy úszónadrágban, s nem teljes „menetfelszerelésben” történik. A baj ritkán jár egyedül: a víz nagy sodra miatt a csónakba kellett kapaszkodni, ami ettől a hirtelen támadás­tól szép csendesen elsüllyedt. Kihuzigálása a vízügyisek szakértelme mellett is némi búvárkodásba, s nem csekély fáradtságba került. Annál büszkébben intettünk búcsút a sárszentlőrinci partoknak... A Sió csak a mi fogalmaink szerint folyó, bár a vízről egész tekintélyesnek tűnik — de mellékfolyóit igazán csak a legnagyobb jóindulattal le­het folyónak nevezni. A leg­többször fel sem tűnt a part­menti fűzfák között megbújó torkolat, vizet pedig nemhogy hozott volna, inkább — a Sió természetellenes vízmagassága miatt — kapott a „főfolyótól” A legkellemetlenebb „mellék­folyóval” egyébként Simontor- nyánál találkoztunk, és a he­lyi bőrgyár produkálta: olyan iszonyatosan kellemetlen sza­gú vizet eresztett a Sióba, hogy nem csodálkoznánk, ha igaza lenne a horgásznak, aki egyenesen tagadta, hogy hal van ebben a vízben. A rohamcsónak „kapitánya” Gulyás János Fürdőzőkkel nagyon kevés település mellett találkoztunk, azok is többnyire apró gyere­kek voltak, úgy látszik, a Sión még — a méretei miatt indo­koltan szerény — fürdőélet sem alakult ki. Ez azért is fur­csa, mert néhány helyen szin­te kínálta a part egy csekély munkával kialakítható strand lehetőségét. Igaz, a víz az eresztés néhány napját leszá­mítva, egyáltalán nem „csak úszóknak” való, de legalább a gyerekeknek lenne biztonsá­gos, jól megközelíthető fürdő­helye. Motorunk egy ideig igen büszkén szelte a vizet, aztán hol ezzel, hol azzal fejezte ki nemtetszését. Gulyás János de­rekasan küzdött a mindig újabb meglepetésekkel szolgá­ló masinával, s ha meg is áll­tunk néhány percre, addig-ad- dig mesterkedett a csavarhú­zóval és a kulcsokkal, hogy végül csak ő maradt felül, en­gedelmesen morgott tovább a motor. A rocsóvezetés külön­ben egyáltalán nem könnyű mesterség, távolról sem emlé­keztet kedélyes motorcsónaká­zásra. A súlyos motort állva kell tartani — ami önmagá­ban is komoly fizikai munka — és állandóan figyelni a kes­keny medret, a víz hangulatát. Az út tekintélyes részét megtettük már, gyönyörű er­dőn keresztül úsztunk Siófok felé. A mezőkomáromi hídról lányok integettek. Akkor még nem is gondoltunk rá, hogy kár volt integetniük, néhány óra múlva szóban tolmácsol­hatták volna az üdvözletét... (Folytatjuk) D. KÓNYA JÓZSEF — ORDAS IVÁN „Tolna megyében immár kevés azt mondani, hogy szö­vetkezet is van. Nem is Tolna megye fő jellegzetessége a szövetkezeti élet, életünk Összenőtt a szövetkezeti formával, s itt inkább az a család számit kivételnek, amelyik nincs közvetlen kapcsolatban valamelyik szövetkezeti formával’’ — olvashatjuk örömmel és elégedetten a Tolna megyei MÉSZÖV lapjában, a Szövetkezeti Híradóban. Ugyanott a harmadik oldalon beszámoló jelent meg arról a vitáról, amely a hőgyészi fogyasztási szövetkezet igazgató- sági ülésén bontakozott ki. Ez a vita szolgált ürügyül arra hogy a MÉSZÖV lapjában a cikkíró, ellentétben a hőgyészi ÁFÉSZ igazgatóságának álláspontjával, s ellentétben az első oldalon olvasható örvendetes ténymegállapítással, leszögezze: különbséget kell tenni a tagság és a lakosság érdekei között. Röviden: Az igazgatóság Zomba egyik kis forgalmú, el­avult vegyesboltjával foglalkozott amelyet csak úgy lehet korszerűsíteni, ha a fogyasztási szövetkezet megvásárolja a boltnak helyet adó házat. Az adás-vétel nem sikerült. A cikkíró megelégedéssel közli: „A vezetők egybehangzólag bi­zonyítják, hogy ha művésznek egy épületet, (korábban erre határozatot hoztak), 160 ezer forintért és ráköltenek még kö­zel ennyit, akkor lesz elfogadható vegyesbolt, de belátható időn belül nem lesz nyereséges. Akkor minek vegyék meg? — hangzott el a szónoki kérdés”. Erre az igazgatóság, mármint arra, hogy „Akkor minek vegyék meg?”, nem csekély éleslátással kifejtette: Mégis meg kell oldani a kérdéses zombai bolt ügyét. Az volt az egyetlen érv. hogy így kívánja a tagság és a lakosság érdeke” — írja a cikkíró. Nem tudjuk még, milyen érveket kellett volna az igazgatóságnak felsorakoztatnia, tény azonban, hogy a szóban forgó cikk szerzője most már az igazgatósági ülés anyagát ürügyül használva fel, kifejti a saját álláspontját a követke­zőkben: „Nem tudom, ki hogy van vele, de jómagam ez utób­bival vitába szállók. A lakosság érdekét, amelyet olyan tiszte­letre méltó meggyőződéssel védett egyik-másik igazgatósági tag, Hőgyészen a szövetkezetnek nem kell figyelembe venni. Egész pontosan: ha a lakossági érdek miatt egy üzletre ráfizet az egész tagság, azt nemcsak, hogy nem érdemes tovább fenn­tartani, de amilyen gyorsan lehet, még kell szüntetni. Igen?... A lakosságnak viszont minden körülmények között biztosítani kell, hogy lakóhelyéhez a lehető legközelebb megvásárolhassa a napi közszükségleti cikkeket — érveltek a hőgyészi igazga­tóság tagjai. Igazuk van! Am erről manapság nem a szövet­kezet, hanem az állam gondoskodik. Elméletileg úgy, hogy az állami, szövetkezeti, vagy magánkisiparost teszi érdekeltté abban, hogy a településen kiskereskedelmi egységet üzemel- teasen”. Az idézett rész nyílt és világos beszéd. Az ezután követ­kező magyarázat már nem annyira. Itt kissé zavaros fejtege­tésbe bonyolódik a cikkíró, valószínűleg alátámasztani szeret­né. hogy miért nem kell figyelembe vennie a hőgyészi fogyasz­tási szövetkezetnek a lakosság érdekeit. A következőket ol­vashatjuk: „Megítélésem szerint minden körülmények között tisztázni kell, hogy melyek azok a gyakorlatban előforduló esetek, amikor a demokratizmus jegyében nem lehet olyan határozatot hozni egy kisebbség érdekében, ami ellentétes a többség érdekével. Tudniillik, ha alaposabban elemezzük a szóban forgó esetet, olyan konzekvenciát is levonhatunk, hogy a tagság elnyésző kisebbségének érdekében kellene anyagi ál­dozatot hozni a többségnek”. Hogy ez mi akar lenni, azt lehetetlen megfejteni, de re­méljük, hogy a MÉSZÖV üzletpolitikája nem ilyen zavaros. Megtudjuk még, hogy a cikkíró, ha rajta múlna: „azt javasol­nám a szövetkezet tagjainak, hogy a ráfizetés ellenére üze­meltessék a zombai boltot és tegyenek meg mindent, hogy legyen nyereséges, mert ezt kívánja a tagság érdeke. Azt vi­szont nem javasolnám, hogy lakóházat vegyenek, és abból korszerű üzletet létesítsen a szövetkezet, jóllehet ez a fel­tétele annak, hogy legyen bolt”. Nos, ha ettől sem megy falnak a hőgyészi ÁFÉSZ igaz­gatósága, akkor semmitől. Itt ugyanis, ha jól értjük, arról van szó; a bolt létesítésének, fennmaradásának az az előfeltétele, hogy lakóházat vegyenek. A házvásárlást azonban a cikkíró nem javasolja. Javasolja viszont, hogy tegyenek meg mindent, hogy legyen a bolt nyereséges. Ennek viszont a korszerűsí­tés az előfeltétele. Ne folytassuk. Miután a falvak áruellátá­sáról van szó. aggódva kérdezzük: a lakosság érdekeivel nem törődni, ez MESZÖV-álláspont? SZEKULITY PÉTER Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek figyelem! Aratási—cséplési munkák időszakában alkatrész osztályun­kon tartott ügyeleti szolgálatunkat 1969. augusxtus 9-én 13 órával megszüntetjük Továbbiakban alkatrészkiadás: naponta 8—17 óráig Szombaton: 8—13 óráig AGROKER Vállalat Szekszárd, Mátyás kir. u. 63. (120)

Next

/
Oldalképek
Tartalom