Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-06 / 180. szám
A Szovjetunió űrkutató»!programja IX. Az aprólékos és különleges tudományos kutatások céljára a Szovjetunióban más szput- nyik-típusokat is felhasználnak, köztük az Elektron - rendszereket, amelyek egyidejűleg kutatják a Föld sugárzási övezetének Külső és belső zónáját. Egy-egy ilyen rendszer két szputnyikból áll, s mindkettőt egy hordozórakéta juttatja fel pályájára. Az első ilyen rendszert 1964 januárjában hozták létre, a másodikat 1964 júliusában. Mindkét rendszerben az egyik szputnyikot, amely a belső sugárzási övezetet kutatta, olyan pályára juttatták, amelynek apogeuma kb. 7 ezer, peri- geuma pedig 400 kilométer volt. E rendszerek másik szputnyikát ennél sokkal elnyújtotta bb ellipszis pályára lőtték fel. amelynek apogeuma több mint 66 ezer kilométeres magasság volt 4 Proton sorozat Napjainkban a legnehezebb szputnyikok, amelyeket időszakonként juttatnak fel pályájukra, a Proton sorozatú tudományos műholdak. Ezek komplex módon tanulmányozzák a kozmikus sugarakat, és kölcsönhatásukat a szupenna- gas energiák részecskéinek anyagával; e részecskék földi laboratóriumokban elérhetetlenek. A Proton-sorozat szputnyik- jainak a súlya eléri a 12—17 tonnát. Hatalmas erejű hordozórakéták juttatják fel őket pályájukra. A Proton-szput- nyikok 190—630 kilométeres Mozgó hírlapárust keres a szekszárdi postahivatal. Jelentkezni lehet a szekszárdi postahivatal vezetőjénél. (x) magasságban szondázzák a kozmikus térséget. A hatalmas erejű vegyi áramforrások és napelemek biztosítják rendes működésüket hosszú időn keresztül. Annak ellenére, hogy ezek a szputnyikok nincsenek felszerelve űr-stabili- zátorral, a szputnyiknak a Földhöz viszonyított helyzetét regisztráló automata rendszer nagyon pontosan meg tudja állapítani a feléje érkező kozmikus kisugárzás irányát. Meteorológiai szputnyikok A Szovjetunióban olyan meteorológiai rendszer működik, amely Kozmosz- és Meteor - szputnyikokat használ fel céljaira. Ezek az információkat a moszkvai Hidrometeorolp- giai Központba továbbítják. Ez egyike azon világközpontoknak, amelyek a meteorológiai adatok összegyűjtésével és kicserélésével foglalkoznak. A meteorológiai rendszerhez tartozó szputnyikokat körpályára lövik fel, amelynek magassága kb. 600 kilométer. Minden egyes műhold fedél- 'zetén tv-kamera van, amely felvételeket készít a Föld azon oldalának felhő-, hó- és jégtakarójáról, amelyet a Nap megvilágít. Fedélzetén vannak még infravörös műszerek is, amelyek hasonló felvételeket készítenek a Föld meg nem világított oldalán. Egy készülék pedig bolygónk hőegyensúlyát tanulmányozza. A szputnyik tájoló és stabilizáló rendszere biztosítja, hogy az érzékeny műszerelemek állandóan a földfelszín megfelelő körzeteire legyenek irányítva, a napelemek pedig a Napra legyenek tájolva. A műhold-meteorológia igen érdekes kísérleteket végez; tv-felvételeket készít a Földről 20—40 ezer kilométeres távolságból, mégpedig a Mol- nyija hírközlő szputnyikokkal. A Szonda n»vű űrállomás is készített felvételsorozatot nagy távolságból. A világűrből készült Földfelvételek lehetővé teszik a földfelszín visszaverő képességének a tanulmányozását. Az infravörös sugarakban készült Föld-felvételekbői megállapítható a folyók és tavak víztartaléka, az erdő- tömegek jellege, a legelők nagysága és minősége stb. Fedélzeti rendszereket kikísérletező műholdak A Kozmosz sorozat szputnyik jainak harmadik fontos rendeltetése a műszaki megoldások helyességének ellenőrzése, a különböző űrkészülékek konstrukciós elemei felhasználási módjainak kikísérletezése. Ennek élénk példája volt 1967 októberében a Kozmosz—186 és a Kozmoszr- 188 műholdak, és 1968 áprilisában a Kozmosz—212 és Kozmosz—213 automatikus összekapcsolása. Az automata rendszerek minden esetben biztosították, hogy a műholdak a legnagyobb pontossággal megközelítsék egymást, utána pedig elvégezzék a manőverezéseket A megközelítés során az „aktív” műhold rádiótechnikai rendszere vette a „passzív” szputnyik jelzéseit. A helyzetükről és viszonylagos sebességükről szóló adatok a fedélzeti számító-megoldó berendezésekbe érkeztek, amelyek osztogatták a parancsokat a két műholdban lévő tájolórendszer hajtóműveinek, s az „aktív” műhold hajtóművének a bekapcsolására. Aztán létrejött a két szputnyik összekapcsolása. (Folytatjuk.) A világ leggyorsabb vonala A japán államvasutak megtartották a világ leggyorsabb vonatának a próbajáratát. Az új vonat óránként 250 km-es sebességgel a most épülő fővonalon jár majd 1972-től. 1 (MTI Külföldi Képszolgálatt!. Meztelen kutyák Érdekes kutyafajtát láthatnak az érdeklődők a Budapesti Allatkertben. A Berlinből érkezett mexikói meztelen kutyák egyelőre még bizalmatlanul fogadják a látogatókat, (MTI foto — Benkő Imre felvétele). Azóta a detektívekkel együtt mindig egy ujjlenyomat-szakértő is kiszáll a bűntény helyére, hogy finom, fehér porával behintse a tárgyakat és lefényképezze az ennek folytán láthatóbban kirajzolódó ujjlenyomatokat. AZ ELSŐ NAGY NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁS Monsieur Bérré, a híres belga mesterdetektív gyakran összeült más országbeli kollégájával egy kis tapasztalatcserére. — Véleménycsere és együttműködés nélkül nem lehet boldogulni — hangoztatta. Egjjik esete klasszikus példája annak, hogy alkalomadtán mennyire szükség van több ország rendőrségének összefogására. 1892. januárjában nyomtalanul eltűnt Antwerpen leghíresebb ügyvédje, Guillaume Bernays. Nagy vagyona, jól menő irodája és csodaszép felesége volt, barátai szerint felhőtlen boldogságban élt. Eltűnéséről persze többféle hír kapott szárnyra. Egyesek szerint az utóbbi időben vallási megszállottság jelei mutatkoztak rajta, valószínűleg belépett valamelyik szerzetesrendbe. — Bernays nem olyan ember, aki személyes ügyének rendezése nélkül csapot-papot otthagy és felcsap szerzetesnek — vélekedtek józanabb barátai, és bejelentették eltűnését a rendőrségen. Az ügyet Monsieur Bérré, az antwerpeni titkosrendőrség főnöke vette a kezébe, ö nem bízott vakon abban az állításban, hogy Bernays minden szempontból boldog volt. Sorra meglátogatta az eltűnt ember barátait, és elbeszélgetett velük. Többek között megtudta, hogy az ügyvéd körülbelül két évvel eltűnése előtt megbarátkozott egy Armand Peltzer nevű kollégájával, és gyakran meghívta ebédre, vacsorára. Peltzer lassan a ház barátja lett. Fiatalabb, csinosabb, mint Bernays, ízlésesen öltözködik, megnyerő modora van, a nők rajonganak érte. Helyben vagyunk! Bernays észrevette, hogy Peltzer mind bizalmasabban beszélget feleségével, féltékeny lett, és kitiltotta házából a nem kívánatos vetélytársat. Bérré következő útja Peltzerhez vezetett. A csinos szívrabló a legnagyobb nyíltsággal fogadta. — Mint már bizonyára tudja, néhány hónapja nem szívesen látnak a Bernays-házban. őszintén szólva azóta egyáltalán nem találkoztam volt barátommal, elhidegültünk egymástól. Sajnos, nem rajtam állt, hogy így történt. Berrének ekkor már birtokában volt egy fontos adat. Nyomozói kiderítették, hogy Bernays január 14-én a 9,30-as vonattal hagyta el a várost és utoljára a shaerbecki vasútállomáson látták. Következő kérdése tehát így hangzott: — Mit csinált, merre járt január 14-én? — Január 14-én?... Várjunk csak... — vette elő naplóját Peltzer, és kikereste, hogy kivel volt dolga a kérdéses napon. Bérré kikérdezte a felsorolt embereket. Peltzer nem hazudott. Mit tehetett mást, újabb nyomozócsoportot vezényelt Shaerbeckbe, hogy a lehető leggondosabban fésüljék át a helységet. Miközben a detektívek Shaerbeckben dolgoztak, a városka halottkémje egy különös levelet kapott. „Házamban (Bruxelles, Rue de la Noix 159) megtalálhatják Monsieur Bernays holttestét. Sajnálatos tragikus halála a következőképpen történt: Nyolc nappal ezelőtt meghívtam Monsieur Ber- nays-t, hogy üzleti okokból keressen fel. Tárgyalásunk közben meglátta az íróasztalomon fekvő régi pisztolyokat, engedélyt kért, hogy megnézhesse őket, és az egyiket a kezébe vette. Ahogy vizsgálgatta, a fegyver elsült, és a golyó legnagyobb megdöbbenésemre a nyakába fúródott. A szörnyű esemény annyira megzavart, hogy elvesztettem idegeimet és elmenekültem, hisz rajtam kívül senki sem volt a szobában, aki bizonyíthatná ártatlanságomat. Aláírás: Henry Vaughan.” Bérré a legelső vonattal Brüsszelbe utazott, és megkereste a Rue de la Noix 159. számú házat. Zárva volt. A szomszédoktól megtudta, hogy csakugyan egy Henry Vaughan nevű hajótulajdonos lakik ott, de csak ritkán tartózkodik otthon, most is úton van. Más választása nem lévén, Bérré betört egy ablakot és bemászott a házba. Az egyik szobában — nyilván a dolgozóban — iszonyú látvány tárult a szeme elé. Az asztalnál ott ült a halott ügyvéd, előtte öt pisztoly, a hatodik mellette feküdt a padlón. Bérré a padlástól a pincéig tüzetesen átkutatta a házat, de néhány belga, francia és német ho- telszámíán kívül semmit se talált. Vaughan, úgy látszik, mégsem olyan sietve hagyta el a házat, ahogy a levélben írta, hanem előbb minden olyasmit eltüntetett, ami a nyomára vezethetne, kilétére utalhatna. Ha ló nincs, a szamár is jó — gondolta Bérré, és az egyedül rendelkezésére álló hotelszámlák nyomán indította meg a kutatást. Mozgósította a Scotland Yardot, a párizsi Suretét, és összeköttetésbe lépett a német rendőrséggel is. i C 4 i 2 >4
