Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-05 / 179. szám

Ipart kap Kisszékely

A kisszékely!. községi tanács és a simontornyai Bőrés Szőrmefeldolgozó Vállalat megállapodást kötött. Előbbi — felettes szervei jóváhagyásával — egy isko- . Iái, és egy tanácsi helyiséget biztosit a vállalatnak, mely az ezekben berendezendő üzemében 30—35 helybeli asszonnyak ad állandó munkát. A varrógépek a tanácsháza régi istállójából átalakított teremben működnek majd, míg az iskolában a teljesen zajtalan válogatás, ragasztás, rámázás, szabás folyik. A villanyszerelés már megkezdődött, a szükséges munkáslétszámot pedig hirdetés útján toborozták egybe.

I

Napirenden:

az egészségSgy Nagyszokoiyban

A község egészségügyi helyzetét tárgyalta a legutóbbi tanácsülés Nagyszokoiyban. Az év első felében 3592 beteg fordult meg a községi orvos rendelőjében, 316-ot otthon kerestek fel, 186 személyt szakrendelésre és húszat kórházba utaltak. Nágyszokoly egészségügyi helyzete jónak mondható, de bő helye van a kifogásoknak is. Az orvos legfőbb segítőjének a körzeti beteg- ápolónak, a munkáját nem szeretik a faluban, mert akiket felkeres, többnyire önhatalmúan és indokolatlanul egészségesnek nyilvánítják magukat. Gondot okoznak a cigány családok is, amelyek igyekeznek kivonni magukat a kötelező oltások alól. Egy esetben csak a gyors beavatkozás gátolta meg, hogy gyatra tisztasági viszonyaik következményeként vérhas- járvány ne törjön ki a faluban. A tanácsülés a községi orvos jó munkájáért elismerését fejezte ki.

nek, segítséget kérve a rétjeiket (önmaguk védelmére emelt) gátjaikkal elárasztó őcsényiek ellen:

„ne kényteleníttetnénk miatta olly iszonyú károkat szenvedni, már maid minden rétyeinket elvévén, Fölséges Királyné Asszonyunk szolgálattyára marhát sem tarthatunk.’’

Gazdasági okok sürgették tehát a szabályozásokat. A gazdasági indokok persze olykor enyhén bizarrak voltak, hiszen a XIX. század elején egy zalai megyegyűlés a legkomolyabban tárgyalta a Balaton kiszárításának lehetőségeit, hogy a környező földesurak birtokaikat a tómederrel megnövelhessék. A Siót érintő első komoly terveket Bőhm Ferenc mérnök „mély tudományu és széles tapasztalásu inzsenér. a kinél tapasztaltabbat a posván szárításnak tudományában czideig hazánk nem szült ”

készítette. A tervek megvalósítása azonban állandóan húzódott, miközben Somogy és Tolna megyék vezetői időtlen vitákat folytattak a községek megosztásán. Az első • terv

Kisemmizték,

majd utcára került

Léíekháborító galádságról hozott hírt Iregszemcséről a posta. Ha a levelet olvasván- élnének is kételyek az emberben, a kinüllázótt, kifosztott, munkaképtelen öregasszony meglátogatásakor felötlik a kérdés: büntetlenül meg lehet-e ezt tenni, egy kiszolgáltatott, magára maradt, jóhiszemű emberrel ?

mint

a kutyávalM

Akik ismerték Iregszem-. csén özvegy Szabó Jánosné, született Pintér Erzsébetet (sokan voltak, hiszen közel ötven esztendőn át volt a község lakója),. élénken méltatlankodtak az öregasszony csúfos visszatérése után. Ott hányódott a faluban néhány napig, miután tulajdon házába nem mehetett,. mert abban már más, az új tulaj'do- t nos lakott, aki a vételárat-lefizette. .Jótét lelkek rövid J időre befogadták.

Komisz, kegyetlen emberek, a saját léáriya és veje áldozatává vált, a férje halálakor magára maradt Szabóné — ezt tartják ma ^regszemcsén a beteg asszony sorsát ismerő, rajta szánakozó falubéliek.

Idézünk az Iregszemcsé- ről kapott, a felháborodás szülte levélből: „Itt volt neki egy kicsiny házacskája és kb, egy katasztrális hold 'földje. Leánya, Szabó Gizella 1955-ben ment férjhez, egy Németh Lajos nevű emberhez. A vő évekig ott volt a. család nyakán, jóformán semmit nem dolgozott. Miután Szabó János 1966-ban meghalt, a félig nyomorék özvegygyei 1967-ben 21 ezer forintért eladatták a házát, a földért 9600-at kapott, volt neki egy biztosítása baleset ellen, ahol 7500-at fizettek, a takarékbetétje pedig 4600 forint volt. Voltak neki ezenkívül ingóságai, ezeket is eladatták vele, majd az anyát elvitték magukhoz, Túrkevé- re, ott, a Rácz utca 9-es számú .házban lakott velük

együtt az öregasszony. Mind elvették a pénzét, elköltötték, közben úgy bántak vele, mint a kutyával. Kijelentette a veje, hogy úgy utálja, rá sem tud nézni. Néhány héttel ezelőtt aztán végeztek vele; kiutasították a lakásukból, szegényes kis bútoraival felpakolták egy teherautóra, és ideküldték Iregszemcsére ahol már semmije nincs. Iregen mélységesen fel van háborodva a lakosság azon az alávaló, undorító magatartáson, amit a fiatalok az anyjukkal szemben tanúsítottak”.

„Megbíztam bennük“

Egybeépült ház, három felé szakaszolva. A középső, hosz- szú bejáratos kis lakás küszöbje előtt üldögél özvegy Szabó. Jánosné, mellette,, a lépcső előtt néhány, hevenyészve , . odavetett deszka, hogy könnyebben fel tudjon menni, ha elindulna.. Most itt, ebben a házacskában jutott ideiglenesen fedél a feje fölé, miután testvére, Pintér István befogadta szekszárdi, Tavasz utca 18-as számú otthonába. Szabó néni lett a hatodik, ő az új jövevény, a szoba-konyhás, szűk lakásban. ,

A görcsös botot szorító, befelé görbülő,’ göcsörtös kezek, a merev jobbláb, a vékony lábszárak, , a természetellenesen duzzadt térdek arról árulkodnak, hogy izületi gyulladása^ majd lábtörése nyomorékká tette. Tíz-tizenöt lépést tud tenni, azt is csak erőlködve. Orvosi igazolás tanúsítja, hogy özvegy Szabó Jánosné munkaképtelen.

— Nagy az én bajom, még nagyobb a lelki bánat. Megbíztam bennük, ők meg, amikor elfogyott a pénz, sajnálták tőlem a hideg vizet, a hajában főtt krumplit is — motyogja zokogva, foghíjas száját eltakarva. '

1763-ban készült, megvalósításához 1776-ban kezdtek és négy év alatt 10 018 öl csatornát ástak ki, aztán 1806-ig vi- tatkozgattak a folytatás módozatain, míg végül mindent félbe hagytak.

Az, hogy a Sió—Sárvízből használható víziút lett, Széchenyi István egyik közeli munkatársának, Beszédes József mérnöknek köszönhető. Beszédes 1816 és 1825 között volt a szabályozás igazgató mérnöke és — részben korábbi tervek felhasználásával — azt végre is hajtotta.

Beszédes munkájának gyümölcseit a Sárköz termelőszövetkezetei máig élvezik. Kereken százhúszezer hold ármentesítésével megteremtette a Sárköz gazdasági felemelkedésének alapjait, sőt —bármilyen furcsán hangozzék ez — még a ma már világhírűvé vált népművészet kialakulásához is hozzájárult, lévén ez a jómód, vagyis gazdasági tényezők függvénye.

Beszédes József — aki 1852 február 28-án halt meg — Dunaföldváron van eltemetve. Nevét Siófokon múzeum vi„Fordul" a Sió.

— Az én drága leányomat unokatestvérönnél naeghúzcWellenem hergelte az ura, kifor- hatok. Szerencsétlen feje, 5

dította önnön valójából. Az sem tudott Iregen befogadni,

yplt a bajuk, hogy nem hal- hiszen neki sincs nyugalma a

tam meg egy hét alatt? Ami- részeges ura miatt. Kérdezte

kor azt mondta az én drá- a sofőr, most mit csináljon,?

ga’ Giziké leányom, hogy miattam nem kíván hazajönni, mert én még sokáig élhetek a nyakukon, én is arra vetemedtem, jobb lett volna, ha meghalok és nem fájna semmi — kesereg Néha várni kell, mert nem tud szólni,' a sírás elfojtja hangját. Csendben hallgatom, mert ugyan mit lehetne erre szólni?

— Kötöttek-e szerződést, amikor Szabó néni „átadta magát”? — kérdezem néhány perc múlva.

— Az a baj, hogy írásban nem volt nekünk semmi egyezségünk, csak szóban, de álnokul megszegték. Akadt volna nekem Iregen igazi gondviselőm is. Szépen, csúnyán, minden volt minálunk. Odajöttek az ágyamhoz és gorombán követelték, írjam alá az iregi ház adásvételi szerződését. Amikor szabódtam, azt is megígérték, hogyha ápolni kell, felfogadnak mellém valakit, meg, hogy hazavitetnek az Iregen elkészített sírhelyre, ha meghalnék. Az apja példáján buzdulva aztán még a hőn szeretett, ti- zenkétéves unokám is rám- . kiabált, amikor odacsoszogtam a szőlőhöz és leszakítottam egy fürtöt. Hát ezt érdemeltem? -Inkább 'világ koldusa lészék, de ott nem maradok. Felpakolták a motyó- mat, se ház, se pénz visszamentem Iregre. Cstk' Tahi a megmondhatója pedig, hogy ménnyi fát, élelmet, kukoricát, baromfit és mindent vittünk a vontatón, amikor Túr- kevére költöztem.

— Mit tervezett, amikor útra kelt visszafelé?

— Nem is tudom, csak el onnan. Nem marasztaltak azok egy árva szóval sem. Hiába adtam nekik a lelke- met, a pénzemet, mindenemet Gondoltam, tán az

seli, mely előtt ott áll mellszobra is. Megyénkben szobra emelőre még ’ hiányzik.

»

Az elmondottak különböző forrásmunkákból kigyűjtött ismeretek summázását tartalmazzák. Nem lévén vízügyi szakemberek, természetesen ilyenekhez kellett fordulnunk, hiszen a folyóról édeskeveset tudtunk. Legyünk őszinték, nem is nagyon vettük komolyan, alig-alig tekintettük fo- lyónak. Aki a Sió fölött ívelő hidak valamelyikén gépkocsival néhány másodperc alatt átsuhan, könnyen eshet hozzánk hasonló hibába. Alulról már más a látószög és mások, emberközeliek az élmények. Éppen ezért fogadtuk köszönettel a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság és ennek Szekszárdi Szakaszmérnöksége segítségét, amikor kérésünkre rohamcsónakot bocsájtott rendelkezésünkre, hogy szakképzett vezető irányításával végig utazzuk a Sió teljes hosz- szát Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen is a Sió, „legrangosabb” napjaiban, vízeresztés !dején, közelről?

(Folytatjuk#

D. Kónya Józkef—Ordas Iván

Mondtam neki, pakoljon le az utcán. Nem tette meg. várt. Aztán megjött a férjem húga nála voltam egy hétig, most meg itt vagyok, de innen is tovább kéne állnorh.

— őrzi a válaszlevelet, amit férfitestvére pirongató leveliére írt Túrkevéről a leánya. Azt felelte, hogy ő ugyan tad aludni, de az anyja biztosan nem, mert fél, hova legyen. Kegyetlen szavak.—

— Hova, merre menne, Szabó néni?

— Ha bevennének a szociális otthonba?... Gondoltam, hogy Gyönkre, mert ott sokan vannak iregiek. Nem bíztatták a testvéremet a városi tanácsnál, azt mondták, hogy nagyon sok a jelentkező. — Időközben odaállt a szomszédasszony a kerítésbe, sokat beszélgettek az egy hét alatt egymással, ők is. Csendesen ennyit fűz hozzá a lányát védő asszony szavaihoz!

—i Kígyó az a lány, ne védje egy percig se, Szabó néni, hiszen 'nem érdemel egy jó szót, nem „drága” az á Gizi.

— Szabó néni bólogat de szavakban még mindig nem tud. nem helyesel.

Földönfutóvá nem lehet. ~

kj . -Törvény miként büntethet■ hé-? Kötelezhetik Szabóné lányát anyja eltartására, de szívet törvényileg nem adhatnak neki. Ha sújtja is a közmegvetés a lelketlen leányt, az anyán ejtett sebek holtáig nem tudnak begyógyulni. És kálváriáját sem tehetjük meg nem történtté. Ki tudják játszani, mert jóhiszeműsége folytán ki lehetett nullázni a szinté tehetetlen, beteg asz- szonyt. Keserves áron szerzett okulása mementó, ma is van igazsága a régi paraszti mondásnak: „Ne vetkőzzünk le, amíg le nem fekszünk”.

Ha a többség nem is olyan, maga a jelenség — sajnos — nem ismeretlen. Csak addig jó az öreg, amíg pénze van, amíg szipoly ózható?

Másutt is vannak még magányos, elesett, idős emberek, akik rászedhetők. De ritkán tudjuk megelőzni a bajt. Miért? Meddig magánügy és mikor válik közüggyé? Mikor kell beleszólni és mikor nem szabad?

Ami pedig a földönfutóvá tett Szabó Jánosné további sorsát illeti, szerezni kell fedelet a feje fölé. Tudjuk, valóban kevés a szabad férőhely a szociális otthonokban. De kit vesznek fel, kit kell felvenni, ha azt sem, akinek nincs hova lennie? Tegyünk róla, hozzon neki valamelyest megnyugvást, hogy éppen helyzete és munkaképtelensége miatt gondoskodnak róla. Leányával pedig fizettessék meg a hozzájárulást, de segítsenek azon,akinek sehol nincs maradása.

Ha tudjuk, próbáljuk másoknál megelőzni a bajt, hogy elkerülhessék.

SOMI BENJAMINNÉ