Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-31 / 201. szám

K özeleg relszabadulásunk 25. évfordulója Ennek jegyében beszélgetünk Csajbók Kálmánnal, a Hazafias Népfront megyei titkárával arról a barátságról, amely fel- szabadulásunk történelmi vívmányaként mé­lyült el a magyar és a szovjet nép között, a magyar dolgozók és a szomszédos népi demok­ráciák dolgozói között. — 0O0 — — Azt tapasztaljuk, Csajbók elvtárs, hogy a Hazafias Népfront Tolna megyében sokat tesz annak érdekében, hogy a dolgozók a Szovjet­unió és a népi demokráciák polgárainak életét, munkáját megismerjék. — Ezt tenni kötelességünk. Természetes igényt elégítünk ki. Gondoljon csak arra, hogy Szekszárdon és a megye községeiben a dol­gozók ezreit személyes, érzelmi szálak kapcsol­ják össze a felszabadító szovjet katonákkal. De továbbmegyek. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése óta a küldöttségek sokasága fordul meg a megye termelőszövetkezeteiben, állami gazdaságaiban. Uj ismeretségek, új barátságok születnek. Innét, tőlünk is sokan járnak ta­pasztalatszerző úton a Szovjetunióban, vagy a népi demokráciák valamelyikében. Ezek a sze­mélyes találkozások még jobban elmélyítik a barátságot és még inkább felkeltik az érdek­lődést. — Bevallom, én is úgy vagyok, hogy Bul­gária azóta nőtt igazán a szívemhez, mióta ott jártam, láttam, éreztem a bolgárok irányunk­ban megnyilvánuló szere tétét. — így vannak ezzel mások is. Számtalanszor megfigyeltem, hogy a magyar—szovjet baráti esteken azok a dolgozók beszélnek a leg­nagyobb elismeréssel a Szovjetunióról, akik már jártak ebben a hatalmas országban. Tehát látták, érezték és élvezték a szovjet emberek őszinte, szívélyes vendégszeretetét. — A Hazafias Népfront titkára hogyan látja; minthogy elég gyakoriak a községekben a ba­ráti estek, szinkronban van ezzel az érdeklő­dés is? — Először érdeklődést keltünk fel, majd ki­elégítjük azt. A magyar—szovjet, a magyar— lengyel, a magyar—bolgár, a magyar—román baráti estek, hogy úgy mondjam, a közelebb kerülés eszközei. A Hazafias Népfront mun­kájának jelentős része abból áll, hogy ezeket a rendezvényeket megszervezze és lebonyolítsa. Kezdetben volt bizonyos kampányszerűség. A kampány jelleg megszűnt. Az érdeklődés ugyanis állandósult. Már nemcsak ősszel, vagy télen Barátainkról Nő az érdeklődés, fokozódik a megbecsülés rendezünk baráti esteket, hanem az év bár­melyik időszakában. Most, augusztus 20-án a munkás-paraszt találkozók egy részét például nemzetközi találkozóknak ú tekinthetjük. — A résztvevők száma bizonyára elárulja, hogy érdeklődést elégít-e ki a népfront. — Kétségkívül így van. Gyakran fordul elő, hogy a község dolgozón be sem férnek a terem­be, ahol a baráti estet rendezzük. Nemrég Für­gédén is sokan kívül rekedtek. A lengyel nép életéről és munkájáról volt szó. Fürgéd, a népi demokráciánk éveiben alakult községgé. Szinte hihetetlen, hogy ebben a kis községben milyen nagy az érdeklődés barátaink iránt. Szerintem nagyon sokat adott az elmúlt huszonöt eszten­dő abból a szempontból is, hogy a környező országok dolgozói és a magyar dolgozók köze­lebb kerültek egymáshoz. Amikor egy termelő­szövetkezetben a gazdák nagy elismeréssel be­szélnek a Szovjetunióban gyártott kombájnok minőségéről, a népi demokráciákból érkező erő- és munkagépekről, akkor ez azzal jár, hogy a tsz-tagok megbecsülése is, kíváncsisága is nő. Számomra különösen érdekes, hogy a magyar— szovjet baráti találkozókat több községben ké­rik. S ez gyakran most már úgy bonyolódik le, hogy a vendéglátók számolnak be a vendégek­nek arról, amit Moszkvában, Kijevben, Lenin­grad ban, vagy éppen a kolhozokban láttak. — Úgy vélem, Csajbók elvtárs, önön ered­ményeinket is jobban tudjuk értékelni, becsül­ni, ha széles körben ismerjük a baráti orszá­gok dolgozóinak munkáját, eredményeit. — Ezt feltétlenül aláírom. Nyilvánvaló, hogy a haza és ezen belül a szűke bb haza szeretete feltételezi más népek megbecsülését, szeretetét. A gőg, az álmagyarkodás, a sovinizmus leg­hatásosabb ellenszere ha látjuk, hagy más nem­zetek is nagy értékekkel, nagy eredményekkel büszkélkedhetnek. Akik személyesen is meg­fordultak a baráti országok valamelyikében, azok gyakran elmondják, bizony meglepődtek, mert saját szemükkel győződtek meg arról, hogy mire képesek a bolgárok, a lengyelek, vagy más népek. Sok-sok előítélettől, hazug­ságtól sikerült megszabadulni a barátkozások, a személyes látogatások során. — A Hazafias Népfront a barátság elmélyí­tése jegyében az utazásokat is szervezi? — Bizonyos vonatkozásban és alkalmakkor igen. És ebben az esetben is valóságos igénye­ket elégítünk ki, hisz látjuk, hogy sokan látni akarják a baráti országok tájait, városait, léte­sítményeit, üzemeit. Amint ez közismert, Tol­na megyéből például évek óta indul a Szovjet­unióba a barátságvonat. Elmondhatom, hogy ennek ma már hagyományai vannak. A Haza­fias Népfront, hogy úgy mondjam, a barátság­vonatok gazdája. Az IBUSZ közreműködésével szervezzük az utazást. Az idén arra gondol­tunk, hogy valószínűleg mérséklődik az érdek­lődés, éppen a más irányú utazási lehetőségek miatt. Csalódtunk. Az érdeklődés változatlanul hagy, ennek megfelelően, október 25-én, majd­nem 300 Tolna megyei dolgozóval ismét elimiul a Szovjetunióba a barátságvonat. — Annak is hagyományai vannak, hogy a vállalatok ezzel az úttal jutalmazzák a legjobb dolgozóikat. — Igen, a vállalatok, a termelőszövetkezetek, az intézmények, felismervén ennek az útnak a politikai jelentőségét, jutalmul küldik el a Szovjetunióba a jól dolgozókat. Megemlíthetem a szekszárdi szakmunkásképző iskolát. A pe­dagógusnap alkalmával néhány pedagógus ju­talmul a barátságvonatra kapott helyet. A dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezetben is az a szokás alakult ki, hogy a munkában élenjáró szövetkezeti tagoknak fizetik az út költségeit. A dunakömlődi tsz évente 15—20 gazdát küld a bar átságvonattal a Szovjetunió­ba. Tapasztaljuk azonban, hogy akik egyszer ott jártak, azok másodszor rendszerint a csa­ládjukkal mennek vissza újból. Talán érdekes­ségként elmondhatom, hogy akik a második világháborúban katonákként kikényszerültek a Szovjetunióba, azok ts roppant kíváncsiak erre a hatalmas, békeszerető országra — mondta befejezésül Csajbók Kálmán, a Hazafias Nép­front titkára. Szp. yTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTVTTYVVTVTVTTT’rTTTTTTTTdrTTTTTTT'rYTTTYTTTVTTVTVVTVTTTVTVVVTTTTVTTTTTTTTTTYTVVTT* oo forint A történészek egyelőre még vitatkoznak László Gyula elméletén, de egy­re nagyobb a valószínű­sége annak, hogy igaza van. Eszerint honfoglalásunk két részletben történt volna és nagyjából jövőre ünnepel­hetnénk a Kárpát-meden­cébe érkezésünk ezerhá- romszázadik évfordulóját. Ha azonban csak az állam­má szerveződés 1996-ban esedékes ezerszáz éves ju­bileumával számolunk is, akkor sem lehet vitás, hogy sok százados történel­münk folyamán még soha nem fordult élő, hogy ma­gyar anyák kizárólag gyer­mekeik viszonylagos gond­talan felnevelése érdeké­ben havi készpénziárandó- ságban részesültek volna. A 3 1 969. számú, majd az ezt kiegészítő 5/1969. számú kormányrendeletek­re gondolunk, vagyis a hatszáz forintos gyermek- gondozási segélyre. A se­gély természetesen nem fi­zetés, hanem az. aminek nyelvünk etimnlóeiája sze­rint értenünk kell: segít­ség, az állam teherbíró képességéhez mért anyagi támogatás. Ma már azon­ban a statisztika nem vi­tathatóan konkrét számai vallanak arról, hogy ezzel a segítséggel milyen sokan éltek. A számok azt bizo­nyítják, hogy a gyermek - gondozási segélyt életbe léptető rendelet, minden túlzás nélkül, korszakai - kötő volt. Nem is olyan régen még rangos irodalmi folyóiratokban vitatkoztunk a népszaporodás katasztro­fális helyzetéről, sőt a vi­ták mögött — kinek kinek érzékenysége szerint — oly­kor már szinte a nemzet­halál réme is felsejlett. A Központi Statisztikai Hivatal szociálstatisztikai osztálya, a Nénességtudo- mánvi Kutatóintézet és a SZOT Társadalombiztosítá­si Főigazgatósága terjedel­mes tanulmányban tette közzé az eddig mérhető ta­pasztalatokat a segéllyel kaocsolnthan. Az alábbiak Kan ebből idézünk orszá­gos érvényű és megyénkre vonatkozó tén veket. Ezek, figvalmesen olvasva, önma- hec7plnpk\ kommen­tárt ahg igényelnek. A gyermekgondozási se- géívt a k»reső szülő nők Vpthormada vette ieénvhp mintpgv százharminc—száz­negyven ezren. Ók az or­szágban történt összes szü­lés hatvan százalékát kén- vioel+ék. A segély összege évente. kerek számban mintegy egymillióid forint Egyelőre még nem lehet végleges következtetéseket levonni azzal kapcsolat­ban, hogy a segélyezés tar­tósan mennyire lendít majd a népszaporodáson. Az vi - szont már most biztosnak tűnik, hogy lendített. 1966- ban ezer 15—49 éves korú nőre 55 élveszületés jutott, 1967-ben 58, vagvis az esz­tendővel korábbinak száz­öt százaléka. Ezen belül azonban még sok érdekes adat kínálkozik ismertetés­re. Közel tíz éven keresz­tül a fizikai munkásnők termékenvséae ugyanazon a szinten stagnált. A segély bevezetése óta egy negye­dével emelkedett. A se­gély — erre is szánták — elsősorban a kiskeresetű- eknek és a fiataloknak je­lent támogatást. 1967-ben az ezt igénvbe vettek öt­hatoda fiatalabb volt har­mincévesnél, átalában alacsonyabb iskolai végzett­ségűek voltak (háromne- "ved részük csak általános iskolával rendelkezett), zsú­folt lakásokban laktak — hárman egy szobában —, kilencven százalékuk pedig első. vagv második gyer­meke után kérte a spgélvt. A segélyezésért folyamo­dott anvák keresete ala­csonyabb volt a nők orszá­gos átlagáénál, fériiiké vi­szont valamivel maeasabh. ami teliesen érthető, hi­szen énoen pz^rt. vállalhat­ták yermekük érdekében az időlegesen csökkent csa­ládi jövedelmet. A családi jövedelmet anyagi lehetősé­geket valószínűleg annyi­féle módon mérlegelik. ahány család az országban akad. Időközben bekövet­kezett változások miatt a segélyezettek tíz százaléka kérte a segélyezés meg­szüntetését. Tolna megye az ország tizenkilenc me­gyéje, fővárosa és négy megyei jogú városa között rangsorban épp középen, a tizenkettedik helyen áll. A kereső szülő nők 65,6 szá­zaléka vette igénybe a se­gélyt. (Pest megyében 73,4, Zalában 60,2, országosan 67,4 százalék.) Legelsősor­ban az iparban foglalkozta­tottak, majd a mező- és erdőgazdaságbeliek, a ke­reskedelmi dolgozó nők, a kulturális ellátás terén működők, az egészségügyi­ek, az egyéb állami és tár­sadalmi szervek alkalma­zottai, Ezután a szállítás­hírközlés, építőipar, egyéb szolgáltatás és a lakás­kommunális ellátásban fog­lalkoztatottak következtek. Az első gyerek után 1095, a második után 590, a har­madikat követően 123, ne­gyedik, vagy ennél több gyerek után 57 asszony, il­letve szülő nő. A számok mellett azonban érdemes néhány szót vesztegetni a segélyezés ritkábban emle­getett oldalairól is. Két és fél év egy gyermek mellett gyorsan elszáll, mégis elég AAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaAAAAAAAAAAAAAA álAiátlliiltliiiiliitlili.liltt. hosszú idő. Egy nemcsak gonoszkodó, hanem ostoba férfivélemény szerint a gondozási segély az első lépés azon az úton, melyen a nőket vissza lehet irá­nyítani „természetes” ren­deltetési helyükre, a ház­tartásba. A megjegyzés szűkagyúsága sok szót nem érdemel, de az otthonlét­hez kapcsolódó tényleges problémák igen. Két és fél év alatt valóban ki lehet szakadni egy közösségből, lelkileg és eltávolodni a munkahelytől. A munka­hely sokaknak szakképesí­tést is adott, de a szak­mák — főleg az igénye­sebbek — fejlődése nem áll meg. Könnyen megeshet, hogy a gyermeknevelésre állami segítséggel szentelt idő elmúltával, a szakmai lemaradást ismét csak ál­lami segítséggel, vagy leg­alábbis a népgazdaság terhére, kell majd pótolni. Az lenne üdvös, ha a munkahelyek és az otthon maradt anyák kapcsolatát a puszta utalványozásnál, egy személyi karton rova­taiba tett bejegyzésnél szo­rosabbra és bensőségesebb­re lehetne kovácsolni. En­nek részleteivel foglalkoz­ni, azokat kidolgozni azon­ban, érzésük szerint, nem az újságíró, hanem a szak- szervezetek, nőtanácsok és munkahelyek feladata. 1 3 4 t s ! A \ ORDAS IVÁN d A A d iAAAAAA A AAAAAAAAAAAA A aÁ“s

Next

/
Oldalképek
Tartalom