Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-31 / 201. szám
S ez a szív 1i r ' ■ > * •• T*"- r egyre öregszik (A dombóvári vasútüzemek összesen 360 személlyel foglalkoztatnak kevesebbet; • mint ahogy a munka megkívánná.) Nem múlik el járási párt- vb-ülés, egyéb tanácskozás a dombóvári járási pártbizottságon anélkül, hogy ne kerülne szóba, lassan egy évtizeden át, a vasút munkaerőgondja. Ha most kellene a vasútüzemi pártbizottságnak jelentést készíteni, azt tudnák közölni, hogy a fél tucatnyi vasútüzemből összesen 360 személy hiányzik ... A hiányzókat túlórával, a foglalkoztatott személyek túlterhelésével „pótolják”, így a vasútüzemekben az egy dolgozóra eső havi ledolgozott órák száma meghalad ja a 260-at. . . Vasutasszív kell ahhoz... A dombóvári vasúti csomópont súlyos gondjait évek óta nem sikerül megoldani, sőt egyre elszomorítóbb a hely. zet. öt évvel ezelőtt még az választotta a vasúti pályát, akit másutt nem vettek fel. Ma jószerint senki nem kezdi munkáséletét a vasúton. A fiatalok száma, igen kevés, ég csak az veszi magára a vasutasegyenruhát, akinek már a belépés előtt is a szíve vasutas volt. Ma nem találhatók meg azok a híres vasutasdinasztiák Dombóvárott, amelyek jellemzőek voltak itt is, mint másutt. A fiatalok más pályát választanak, elmennek olyan helyre dolgozni, ahol kevés munkáért is több pénzt kapnak ... : ' És kérés a pénz Az elmúlt hónapokban a vasutas szakfolyóiratokban megindult egy vizsgálódási folyamat, annak kiderítésére, hogy mi az oka a vasút elnéptelenedésének. elöregedésének. A jelenségek itt Dombóvárott különösen élesen vetődnek fel, így ezek vizsgálata nem nehéz. Nem egy érdekes tanulmányt készítettek már e létszámhiány megoldására a dombóvári állomáson. E hasznos javaslatok azonban vagy a pécsi igazgatóságon, vagy a MÁV Vezérigazgatóságán kerültek íróasztalfiókba... S közben, egyre nagyobb gond, hogyan oldja meg feladatát a vasúti csomópont... Mert új emberek nerc jönnek ide dolgozni, kevés a pénz. Nincsenek megfizetve a munka veszélyessége, és egyéb nehéz körülményei miatt úgy a vasutasok, mint más veszélyes, és fontos szakmák művelői. A vasútnál sajátos helyzet alakult ki, össze kell egyeztetni a vállalati, tehát MÁV-érdekeket a népgazdasági érdekkel, és a szállíttatok igényével. Emiatt nem lehet bevezetni a rövid munkahetet, a munkaerő-toborzás egyik legfontosabb tényezőjét. A vasútnak felkínált összes árut el kell szállítaná. Sőt, a szabad szombatos üzemek pénteken már befejezik; a rakodást, a munka a vasúton vásárnap „csúcsosodik”, ekkor kell a legtöbb emebér, mert hétfőn az üzemek már a pénteken feladott nyersanyagot, félkész terméket akarják feldolgozni.... Ma pedig a szabad szombat, a hétvégi víkend már mindennapos, tény, a vállalatok kilencven százalékánál, amivel szemben, a MÁV sem. mit sem tud felmutatni, A folyamatos üzem megszüntetése a vasúton lehetetlenség. Itt nincs húsvét, karácsony, búcsú, lakodalom. A vonatnak menni kell minden jeles ünnepen. éjjel is meg nappal is. A fiataloknak az ilyen jellegű folyamatos munka még annyira sem tetszik, mint * háromműszakos üzem. Mégis csak hu n telhetnek A vasútüzem százéves múltja erősen rányomja bélyegét a modem korra is. Itt nehezebben tör utat az új, itt nem egy jó kezdeményezésnek kell elsikkadni amiatt, mert a vaskalap alá kerül, vagy az igazgatóságon, vagy a vezérigazgatóságon. A munkásokkal sem úgy bánnak, mint az kívánatos volna. Nem gorombák az emberekkel, de túlságosan sok a büntetés. Szinte minden dolgozót naponta fél- tucatszar lehetne megbüntetni, mert képtelenség betartani a rengeteg szabályt. (Van egy előírás többek között, amely kimondja, hogyan kell bebújna a vagon közé. melyik lábbal kell előbb belépni!) Kis vétek, itt súlyos katasztrófát eredményezhet. Ha egy cipész elvéti a bőr szabását, a' felsőrészt félredobják, de ha egy vasutas kisebb figyelmetlenséget követ el. százezrek mehetnek tönkre ... Pélnek az emberek. Nem mondja még ki senki — a dombóvári állomáson talán egyedül Bogdán Gábor közgazdász, üzemmérnök az egyedüli —, hogy a vasút csak akkor lehet korszerű. ha teljesen kiforgatják mostani szervezeti formájából, és gyökerétől új alapokra helyezik a szervezést, forgalom- lebomyoflítást, miunkásellátást — mindent, Ma már képtelenségnek számítana egy akármilyen tröszt leányvállalatánál is az az ön- állótlanság, ami a vasúton még ma is fellelhető. Itt csak a legritkább esetben dicsérnek meg dolgozót. Itt jószerint csak büntethet a főnök, de a megmaradó jutalmat nem oszthatja el annak, aki megérdemli. Itt nem tudják bevezetni azt a létszámkímélő munkamódszert, amelyet egyik napról a másikra Dombóvárott már be lehetne vezetni; egy személy kísérje csak a vonatot... Képtelenség úgy megszervezni a munkát, hogy a szabadnapokat, a szabadságot úgy adják ki, ahogy az a dolgozóknak megfelel. A létszám feltöltése évek óta nem sikerül, mert más üzemek többet, jobbat kínálnak, s adnak. mint a MÁV. Hol vannak már. azok a kedvezmények, amelyek révén főnyereményei felért, ha valaki a MÁV-hoz került.„ Á munkakörülmények sem változtak Fél évszázada is a kalauz- kocsi olyan volt. mint napjainkban. Akkor is gond volt, az emberek, az utazó személyzet ellátása. Fűtetlen vagonban, előfordul, hogy még mindig fékezőbódéban tizenöt, húsz órát töltenek a vasutasok távol a családtól. S itt a munkaidő nem nyolc óra, előfordul, hogy húsz-huszonöt órásra nyúlik egy műszak. S ilyenkor a dolgozó — hiába tölti ezt az időt távol a családtól — nem kap ennek megfelelően felemelt bérezést, mert a vonatra várás készenléti díja szinte egyenlő a nullával. ... A másik kérdés: itt a 12 óra szolgálat nem tizenkettőt, hanem tizenhármat jelent. Ugyanis a munka átadása. átvétele fiél-fél órába telik. Ezt a tényt kollektív szerződés. szakszervezeti okmány, üzemi utasítás, minden elismeri — csak éppen nem történik a többletmunka anyagi honorálása érdekében semmi... S most ú jaibb tíz perccel megnövelik a munkaidőt: minden műszakkezdés előtt tízperces oktatást kell tartani vezérigazgatói rendeletre, hogy csökkenthessék a vasúton az utóbbi időben vészesen elszaporodott balesetek számát. Úgy véljük, elsősorban más kérdésben is legalább ilyen határozottan kell intézkedni, hogy a vasúti közlekedés biztonságosabbá váljék. Megfelelő képzettségű emberek A vasút korszerűsödik, de nem figyelhető meg ezzel arányosan a mérnökök, szak- technikusok számának emelkedése. Ma különös kegynek számít, ha valaki munkája mellett szakmai tanulmányokat folytathat a vasúton, s mondani sem kell, hogy a képzett szakemberek mind kevesebb százaléka marad a közvetlen forgalom irányításánál. Évente 25 vasúifi mérnököt képeznek ki, de közülük 3—4 vállal csak a közvetlen forgalomirányításban munkát... A fiatal szakemberek nem adják murücakönyvüket a vasúthoz. Egy üzemmérnök fizetése például tízforintos órabérre rúg, ennyit pedig még a tanácsi ipar Is tud adni a közepes képességű szakmunkásnak. Bs nincs kellően megbecsülve az sem — aki kiöregedik például a forgalmi tiszti szakmából — aki legveszélyesebb munkát öt-hat évig végzi A forgalmista, de az állomásfőnök sem szakember, nincs képzettsége. Hiába tesz le tucatnyi vizsgát, ismeri a for- galomszeryeaés minden csín- ját-binját, ha kiöregszik a .munkahelyéből, csak alacsonyabb fizetésű állásba tudják tenni, de az ilyen munkahelyek szárna egyre kevesebb, s ebből következően egyre nagyobb gond a kiöregedőket helyre állítani. Kevés szakma kíván olyan állandó felkészültséget, felfokozott idegállapotot, mint a vasúti. Egy vonatvezetőnek például több mint három kilóra való szabályzatot kell magával vinni, s természetes hogy ezt „fújni is kell”. Mindennapi munkaeszköz a Menetrend, a Menetrendi függelék, a Forgalmi utasítás, az E—2-es könyv. a Jelzési Utasítás, a Közlekedési Határoz- mányök, és az Útvonal-menetrend ,. j Ebből következik, hogy a vasúton a bürokrácia is nagy... Csak egy példa: a dombóvári személypénztárnál ötszáz féle jegyet kezelnek a péztáros kisasszonyok, s e rengeteg jegyről három- napomként zárlatot kell készíteni ..: Teheti, mert vasúti Volt egy régi sláger, aamely a vasutasokat dicsérte. Ezt fújta mindenki. Teheti, mert vasúti, magyar állam fizeti. Azt mondják a mostani, vasutasok, hogy a vasutas már nem teheti — bár most * az állam fizeti... Ma már nem a pénz. a kiváltságok tartják össze a MÁV-oi — hanem a vasutas szív:*: S ez a szív egyre öregszik, mindinkább felfrissítésre, s talán színesemére is megérett. — PÁLKOVÁCS JENŐ fTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTfTVTTTTTTTTTTfTTTTTWTTTTTTTTTTTTTfTTTti ■« LAAi m Főhivatalban senki nem kételkedett abban, hogy ha egy szobrász valamikor erre szánná el magát, a Főnökről mintázhatná az eszményi tisztviselő szobrát. Sok egyéb mellett, erről árulkodtak hivatali pályafutásának nyers tényei is. Ködös évtizedekkel korábban, pontosan harminchat esztendeje, a Főhivatal alagsori iktatójának egy szellőző udvarra nyíló ablaka mögött kezdte pályáját, mint Hl. osztályú segédhivatali alírnok. Pályájának emelkedése nem volt éppen rohamosnak nevezhető, de tagadhatatlanul mentes minden protekciótól. Kizárólag munkabírásának, szorgalmának és szívósságának köszönhette, hogy tizenhét esztendő alatt maga mögött hagyta a II. és I. osztályú alírnoki, az írnoki, a segédhivatalt csoportvezetői, majd vezetői állást, míg végül a Belég- osztályon előadó, utóbb főelőadó lett. Ekkor felfigyellek rá. A Főhivatal igazgatója úgy ■vélekedett, hogy aki mindezt kibírta és önerejéből fölemelkedett az alagsorból egészen a magasföldszint 116. számú szobáig, az többre hivatott. Mellőzzük a pálya további részleteit. Elég annyi, hogy újabb tizenegy év múltán a Főnök eljutott a Belbizonylati Főosztály vezetői székébe. f lV. emelet 6. szh szoba). Ekkor lett Főnök, sőt olyannyira az, hogy családi nevét hovatovább már csak a személyzeti osztályon és a bércsoportnál ismerték. Főnök volt, csupa nagybetűvel. Természetesen nem nősült meg, nem. óhajtván kockáztatni, hogy a házassággal óhatatlanul együttjáró, mindenféle lekötöttség hátráltassa hivatali munkájában. Minden nap reggel héttől, délután fél ötig dolgozott. Ezután aktatáskájába süllyesztette a legfontosabb belbizonylati aktákat és otthon azokat olvasgatta, olykor pirkadatig. Talán ebből is kitűnik, hogy munkabírása nem volt mindennapi és rosszakarat sem vádolhatta azzal, hogy érdemtelenül került magas beosztásába. Amennyire ezt kideríteni sikerült, a Főnök érzelmekkel csak az ügyiratok iránt viseltetett. Kér telhetetlen pontossággal ellenőrizte a legkisebb formaságot is, alaki hibát egyáltalán nem tűrt és már segédhivatali másodírnok korában feltalált egy újfajta gemkapcsot, mely száz A főnök százalékos biztonságot nyújtott a belégek elkallódísá- val szemben. Az ügyiratok közt eltöltött évtizedek fokozatosan elfeledlették vele az — általában iktat- hatatlan — érzelmeket. Amikor például Klárika, a gépírónője, kisirt szemekkel és duzzadt arccal ült a gépe mellé, megkérdezte: — Mi az, asszonyom*? Csak nem náthás? Valószínűleg az akták közti porban tenyésző penicillinflóra jóvoltából ő maga sosem volt náthás. — Nem, főosztályvezető kartárs. Csak meghalt a férjem. — Kérem iktatni. Négy példány, kis alak, a segélykérelem indoklásául a halotti bizonyítvány eredeti példánya. Részvétem egyidejű, kartársnő. Most pe- dik diktálok. Nem sokkal ezután, közmeglepetésre, mert örök életűnek vélték, a Főnök meghalt. Ez volt élete egyetlen formahibája, hisz senkinek nem jelentette be, nem kért tartós szabadságot és helyettesítéséről sem gondoskodott. Természetesen munka mellett halt meg, a Belbizonylati Közlöny aznapi számára borulva, kezében piros ceruzával. A Főhivatal, melynek tagadhatatlanul saját élője volt, nem késlekedett saját halottjának tekinteni. Temetésének megrendezésére társadalmi bizottság alakult, mely eredményes munkát vépzett. Megtalált végrendeletéhez híven (az OTP-nél összegyűjtött, több tízezer forintját a Főhivatalra hagyta, egy elektronikus iktatógép beszerzésének költségeire), búcsúztatásánál magnetofonszalagról írógépkattogás szólt. A búcsúbeszédek minden részletre kitértek. Méltatták pályafutását, szorgalmát, ügy- buzgalmát, szakmai hozzáértését, önfegyelmét, forradalmi gemkapocsújítását, a Belégosztályon és a Belbizonylati Főosztályon kifejtett kádernevelési tevékenységét. Részletezték, hdgy milyen kiválóan dolgozott, mint szakszervezeti főbizalmi, mint tisztasági vezérfelelős és mint a Főhivatal takarítószereinek társadalmi főrevizora. A szónokok (öten voltak) minden elképzelhető jót elmondtak róla, amiként az temetéseknél általában szokásos, hisz pejoratív jelzőktől hemzsegő sírbeszédet még senki sem hallott. Csak egyet felejtettek el említeni, amire életében valószínűleg ő maga sem gondolt. Azt, hogy ember is volt valaha. (ordas) ► l > ► ► ► ► l ► ► ► ► ► t ► ► ► t ► ► ► ► ► ► ► t ► t ► ► t ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► UAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA lAí
