Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-31 / 201. szám

Molnár Károly: Korzikától Szent Mire fordítják a pénzt? Az első konzul a második itáliai hadjáratban is győzött. Az osztrák főparancsnok újabb futárt küldött Becsbe, most már azzal a hírrel, hogy Marengónál tragikusan végző­dött a küzdelem. A Habsburg- birodalom fővárosa gyászolt. Párizs ünnepelt. Ez az egyetlen ütközet Itá­liát újra visszaszerezte Fran­ciaországnak. A hadisiker megteremti a kedvező Déke- kötés előfeltételeit és Napóle­on a tárgyalásokon mindent megkapott Ausztriától, amit csak kívánhatott. A Habsburg- birodalom a többi között le­mondott Belgiumról, átenged­te a párizsi kormánynak Lu­xemburgot, Genovát és Lom­bardiát. Luneville, ahol a bé­két 1801 februárjában aláír­ták, Bécset hosszú időn ke­resztül emlékeztette a Ma­rengónál elszenvedett vereség­re. Anglia politikáját is befo­lyásolták Bonaparte sikeres itáliai hadműveletei. A harci­as Pitt miniszterelnök utódja, Addington békülékenységet mutatott. Hosszabb puhato- lódzás után megkezdődtek a tárgyalások London és Párizs között. 1802 márciusában meg­állapodtak és Amiens-ben alá­írták a békeszerződést, esze­rint a franciák lemondtak Egyiptomról, kivonták csapa­taikat Rómából, Málta ismét a Lovagrend fennhatósága alá került. Anglia pedig vállalta, hogy nem tartja megszállása alatt azokat a katonai szem­pontból fontos pontokat, ame­lyeket a háború alatt a Föld­közi-tenger szigetein vagy partján megszerzett. A meg­állapodás lényege: az európai kontinensen Franciaországé a vezető szerep, a fő víziközle­kedési útvonalakon azonban Anglia az úr. A békét az első konzul arra használta fel, ' hogy néhány belső kérdést megoldjon. Tit­kárainak éjjel-nappal dolgoz- niok kell, ezt a tempót kö­vetelj meg tőlük. Hidakat, csa­tornákat. utakat építtet. Meg­alapítja a párizsi műegyete­met, új jogrendszert dolgoztat ki, támogatja a tudományt és a művészetet. Szisztematikusan növeli ha­talmát és megerősíti pozíció­ját, mint „Franciaország első embere”, népszavazást rendel el és ezzel „életfogytiglani” konzullá választják. így lé­nyegében a köztársaságot ab­szolút monarchiává változtat­ta. Európa hamarosan rádöb­bent. hogy az Amiens-ben kö­tött béke inkább csak fegy­verszünet volt. 18Ó3-ban is­mét kitört a háború Anglia és Franciaország között. Bo­naparte nagyszabású tervet dolgozott ki, úgy képzelte, hogy több ezer naszád néhány óra alatt 160 000 katonát szál­lít majd a La Manche-csator­nán. Az előkészületeket sze­mélyesen ellenőrizte, a fran­ciák 1803. ég 1805. között sok hajót építettek, bővítették a kikötőket és partraszállási gyakorlatokat végeztek. — Ha három napig köd lesz a tengeren — mondta Napó­leon —, akkor enyém lesz London, a parlament és az Angol Bank ... A szigetországban nem vár­ták tétlenül a veszély növe­kedését. Semmiféle eszköztől nem riadtak vissza az angolok, csakhogy elhárítsák a francia fenyegetést. Titokban támogat­ták néhány emigráns össze­esküvését, akik Napóleon eL szánt ellenfelei voltak és Lon­donban éltek. Cadoult és több társa vállalta, hogy merény­letet követ el az első konzul ellen. Mindent a legrészle­tesebben kiterveltek és sze­rintük a gyilkosság végrehaj­tására Bonaparte egyik reg­geli sétalovaglása lett volna a legjobb alkalom. Egy angol hajó Normaíidiában észrevét­lenül partra tette az öszees- küvőket. Az első konzul rend­őrsége nagyszerűen működött, tudomást szerzett arról, hogy a királypártiak veszélyes ak­cióra készülnek . .. Több em­bert letartóztattak. A partra szállt emigránsok vállalkozá­sa kudarccal végződött, elfog­ták őket és a vérpadon fe­jezték be az életüket. Bonaparte az összeesküvés leleplezése után egy újabb, döntő lépést tett nagyratörő terveinek megvalósításáért. Úgy érezte, itt az idő, hogy császár legyen és éppen úgy a pápa koronázza meg, mint ezer évvel korábban Nagy Ká­rolyt. Világméretű hatalomra vágyott és ennek a látványos kereteit mielőbb meg akarta teremteni. 1804, április tizen­nyolcadikén a szenátus ren­deletet fogadott el, amely sze­rint az első konzul megkapja az örökös császári címet. A koronázási szertartást a Notre Dame székesegyházban tartot­ta meg, ahol VII. Pius pápát kellemetlen helyzetbe hozta. Feltehetően azért, hogy érez­tesse vele és egész Európá­val, hogy saját erejével érte el, amire vágyott. Amikor a pápa a kezébe veszi a koronát, akkor Napóleon energikus mozdulattal, szinte elragadja tőle és önmaga helyezi saját fejére. Párizs nagv fénnyel és pom­pával ünnepelte császárát, az ágyúk díszsortüze, harangzú­gás jelezte az új korszak kez­detét. Napóleon mindezt meg­kívánta, de közben már a vár­ható, minden eddiginél na­gyobb méretű háború kilátá­sait mérlegelte. Nem kételke­dett benne, hogy Anglia erős szövetséget hoz létre Francia- ország ellen. A fő katonai erőt Ausztria és Oroszország képviselte, a pénztáros szere­pét London vállalta. A császár minden rendelke­zésére álló erőt megmozga­tott, hogy ' végre létrehozza az angliai partraszállás előfelté­teleit. 1805 nyarán már ezt mondta: — Egyetlen ködös nap is elegendő. Ha mi az átkelést 12 óra alatt biztosítani tudjuk, akkor Anglia megszűnt létez­ni. (Folytatjuk.) Községfejlesztés Pálfa. A község területén két üzem fizet összesen 9000 forint értékű kommunális adót. A községfejlesztési hoz­zájárulást 656-an — átlag 236 forintot — fizetik a 2500 lako­sú Pálfán. Az elmúlt évek legnagyobb beruházása a mű­velődési ház építése és az óvo­da felújítása volt. De nagyobb összeg volt szükséges az 1700 méteres villanyhálózjat-bőví- téshez és a 4800 négyzetmé­ternyi járda építéséhez is. Erre az évre 150 ezer forint értékű társadalmi munkát terveztek, amiből június 30-ig 62 ezer forintnyit sikerült a lakosságnak teljesítenie. Je­lenleg tartalékolják a pénzü­ket Arra a negyedik ötéves terv során megépítésre kerülő törpevízműnél lesz szükségük. Abban az időszakban tovább akarják folytatni a járdaépí­tést is. Pusztahencse. 140 ezer forint értékű társadalmi munkát ter­veztek Pusztahencsén. Az év első felében még csak 36 ezer forintnyit teljesített ebből a lakosság Az 1511-es lélekszá­mú községből 423-an fizetnek átlag 267 forint fejlesztési hoozzájárulást. . Az elmúlt években az egyik legnagyobb beruházásuk az óvodaépület vásárlása és annak felújítása volt A művelődési otthon mellé tekepályát és különbö­ző melléképületeket építettek. Az utóbbi években a rendel­kezésükre álló pénzösszeg na­gyobb részét útkövezésre for­dították. A negyedik ötéves terv időszakára az elképzelé­seik között szerepel további útkövezés, járda- és egészség­Pálfán Pusztahencsén Sárszentiörincen ház-építés és szeretnék a tör. pevízművet is megépíteni a községben, Sárszentlőrinc. Úgy tervez­ték. hogy ebben az évben 110 ezer forint értékű társadalmi munkát végez a lakosság. Jú­nius 30-ig 82 ezer forintnyit már sikerült is megvalósíta­niuk. Az 1876-os létszámú köz­ségből 611-en fizetnek átlag 265 forintos községfejlesztési hozzájárulást. Kommunális adóból 5000 forint bevétele van a pénztárnak. Az elmúlt évékben 4850 méter járda ké­szült el és 800 négyzetméter utat köveztek ki. Elkészült egy állatorvos- és egy pedagógus­lakás, valamint az egészség­ház. Felújították az óvoda épületét és egy orvoslakást is. Az utóbbi kilenc évben a köz­ség területén két törpevízmű is épült, amelyekhez község- fejlesztési alapból 300 ezer fo­rinttal járult hozzá a tanács. A múlt évben egy öttantermes emeletes iskola építése kezdő­dött Sárszenti őrincen. Ehhez 200 ezer forint hozzájárulást adott a község. Az ez évi és a jövő évi fejlesztési bevéte­lüket már lekötötték. Rész­ben bankhitelt kell visszafi­zetniük, másrészt pedig az uzdi törpevízműhöz ég a já­rási rendelőintézethez adnak hozzájárulást. A negyedik öt­éves terv időszakában az is­kolaépítést szeretnék befejez­ni, az iskola mellé pedagógus­lakást kívánnak biztosítani és szükségesnek látják egy új óvoda építését is. Ezek mel­lett mintegy 6000 méter jár­da megépítését tervezik. A UILAGIÍR KOIiETBI t Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum £ r^jrjr^jrjrjrjrjß „Talán téged is elért az égi jövevény halálos' lehelete...” Alberto Tulli, a vatikáni múzeum egyiptomi osztályának egykori vezetője régi írástekercs- maradványt talált III. Tutmosib fáraó idejéből, aki időszámításunk kezdete előtt körülbelül 1500-ban élt. Az írás arról szól, hogy az írástu­dók egy tüzes gömböt láttak közeledni az égen, a gömb kellemetlen szagot terjesztett. Tutmosis és harcosai megfigyelték az égi tüneményt. A tüzes golyó déli irányban haladt, és hamarosan eltűnt a szemük elől. Az idézett szövegek egytől-egyig évezredekkel ezelőttről származnak. Szerzőik különböző vi­lágrészeken, eltérő kulturális fokon, más és más vallás parancsai szerint éltek. Akkoriban még nem voltak hírközlő eszközök, a világrészek kö­zötti utazás sem volt megszokott dolog. És még­is a világ minden tájáról, megszámlálhatatlan forrásokból szárm azó írások és legendák ugyan­arról szólnak. Egyazon képzelet szállta meg a szerzőket? Lehetetlen és elképzelhetetlen, hogy a Mahab- harata. a biblia, a Gilgames-eposz krónikásai, a messzi északon élő eszkimók, az amerikai in­diánok, az északi népek és a tibetiek legendái egészen véletlenül és minden ok nélkül ugyan­arról szóljanak: repülő istenekről, különös égi járművekről, és a megjelenésüket követő ször­nyű katasztrófákról. Ezek a szinte egybevágó és egyöntetű közlések csakis tényekből — tehát a történelmi korunkat megelőző eseményekből indulhattak ki, olyasva­lamiből, ami valóban megtörtént. Feltehető, hogy az akkori krónikások — akár csak a mai ripor­terek — saját képzeletükből megtoldották azt, amit láttak vagy hallottak, de ez mit sem vál­toztat azon, hogy közléseiknek ugyanaz a mag­va, márpedig ez nem lehet sem véletlen, sem pusztán a képzelet műve. Konstruáljunk magunknak egy példát. Valamelyik polinéziai sziget fölött felbukkan egy helikopter. A bennszülött lakosság közül soha még senki ilyesmit nem látott. A helikopter éktelen lár­mával leereszkedik a dzsungelben egy tisztáson, emberek ugrálnak ki belőle, katonai egyenruhá­ban, rohamsisakkal, gázálarccal felszerelve, gép­puskával a kezükben. Egy bennszülött szemta­núja az eseménynek. Lenyűgözve áll a rejtekhe­lyén, csodálattal nézi a magasból, az égből ér­kezett járművet, s a belőle kiugráló furcsa ala­kokat. Nem tudja „megemészteni” az előtte le­játszódó eseményt, nem tud mást elképzelni, csak azt, hogy „istenek” szálltak le a mennyből. Valamivel később a pilóták és katonák vissza­mennek a helikopterbe, felemelkednek, és el­tűnnek a polinéziai bennszülött szeme elől. A szemtanú természetesen továbbadja élmé­nyét: egy madarat vagy égi járművet látott le­ereszkedni a magasból, nagy lármát csapott és bűzt gerjesztett. Fehér bőrű alakok ugráltak ki belőle, furcsa holmi volt a fejükön... Az eseményt így rögzíti egyszer s mindenkor­ra. S ahogy nemzedékről nemzedékre száll a történet, még csak bővül és kiegészül. A jármű méretei növekednek, a belőle kiszállt alakok egyre csodálatosabbakká, különösebbekké, félel­metesebbekké és titokzatosabbakká válnak. Az esemény magva azonban igaz: leereszkedett egy helikopter és rohamsisakos emberek szálltak ki belőle... Bizonyos dolgokat nem lehet kieszelni, kita­lálni, pusztán elképzelni... Nem volna érdemes űrhajósok és űrhajók nyoma után kutatni múltunkban, ha csak egy vagy két őskori forrás tartalmazna ilyen leírá­sokat. Azonban ha a földkerekségen lakó bár­mely néptől származó feljegyzések, mondák és legendák ugyanarról regélnek, akkor feltétlenül meg kell próbálnunk, meg kell kísérelnünk ma­gyarázatot találni a bennük rejlő objektív igaz­ságra. A SUMEROK ATOMBIZTOS FEDEZÉKE A sumér hősköltemények és imák lépten-nyo- mon isteni fegyvereket emlegetnek, amelyeknek az akkori körülmények között vajmi kevés ér­telmük volt. A Martu nevű istenségről (Mars) szóló dics­himnuszban azt olvashatjuk, hogy tüzes esőt bocsátott a földre, és villámcsapással sújtotta el­lenségeit. Inanna istennő felszállt a magasba, vakító fényt árasztott és a fény sugaraival eltö­rölte a föld színéről az ellenség házait. Rajzokat találtak a sumér időkből, sőt egy épületmodellt is. amelyek tagadhatatlanul egy mai atombiz­tos fedezékhez hasonló építményt mutatnak: vastag falú, tömör, kerek építményt, egyetlen­egy nyílással, s azt is vastag, erős falkeret veszi körül. A sumerok ügyes építőmesterek voltak, pompás építmények maradványai származnak abból az időből, miért, mi célból építhették azt az otromba alkotmányt? ♦ f ❖ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom