Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-30 / 200. szám
i He bántsuk A lakosság érdekében A Minisztertanács csütörtökön tárgyalta a teiekel- látásí trendszert, az újságok pedig pénteken közölték a kormány Tájékoztatási Hivatalának közleménye alapján annak számos vonatkozását. Ezekből a részletek természetszerűleg nem derülhetnek ki, sok részlet- kérdést ezután dolgoznak csak ki, a közleményből kicsendülő alapelv azonban nagyon imponáló. „A kormány elhatározta, hogy a lakások és üdülők^ építésének megkönnyítésére, valamint a spekuláció megszüntetésére új telekellátási rendszert vezet be. A határozat célja, hogy a telkek a lakosság érdekében kerüljenek felhasználásra, és ne válhassanak vagyonszerzés forrásává.” Éppen ideje volt rendezni a telekeílátási rendszert, s olyan intézkedést tenni, hogy ne legyen táptalaja a spekulációnak. Az elmúlt években ugyanis rendkívül megnőtt az építési kedv. A központibb fekvésű, ipari centrumokban, közigazgatási székhelyeken tömegével épülnek az új házak. De éppen itt burjánzóét el a telekspekuláció is. Szekszár- don valóságos felháboródási hullámok söpörtek Végig egy-egy telekspekuláció nyomán. Nagyon sokan emlékeznek még arra az esetre, amikor X. Y. megvásárolt a város forgalmas helyén egy szabad telket, ám esze ágában sem volt rá építeni, hanem továbbadta egy lakásépítő közösségnek társasház céljaira. Körülbelül százezer forintot nyert az üzleten. A dombori víkendtelep nem egészen, egy évtizedes múltját is megannyi spekulációs ügy tarkítja. Ismertek olyan emberek, akik Harkányban is, a Balaton mellett is, más helyeken, is vásároltak már telket. A cél nem kétséges. És az ilyen esetekről eddig csak beszéltünk, de senki nem tudott tenni ellenük semmit, mert a rendeleteket nem sértette meg senki Az új kormányhatározat szerint egy személynek, illetve családnak ezentúl egy családiháztelke, ezen felül legfeljebb egy víkendtelke lehet. Ez már eleve kizárja az eddigi spekuláció nagy részét. u—e Közéletünk r Tegnap a Tamási Járási Ta- Józsa István, a fúrási tanács bántsuk a munkásosztályt, az emberek többet dolgoznak, mint húsz évvel ezelőtt. Ma sem rak fel kevesebb köbméter falat a kőműves, mint amennyit régen felrakott. — állapította meg egy vita során a középüzem vezetője félelmetes biztonsággal és meglepő határozottsággal. De ki bántja a munkásosztályt? Az igazgató álláspontja hangulatkeltő és veszedelmes. Ha egyedül képviselné, akkor is szembe kellene vele szállni, de nemcsak ő képviseli, hanem mások is. A munkásosztály védelmezőjeként lépnek fel azokkal szemben, akik tényekre hivatkozva azt mondják: a termelékenységgel nem lehetünk elégedettek, mert az emberek jogos szükségleteit csak akkor tudjuk kielégíteni, ha többet és jobban dolgozunk. Erre azt válaszolni, hogy ne bántsuk a munkásosztályt, több mint demagógia. Miért? Először azért, mert a termelékenység növelésének szükségességét hangoztatni nem azonos a munkásosztály hántásával. Ellenkezőleg. A napnál is világosabb ugyanis, hogy éppen azok képviselik a munkásság ügyeit, akik hangot adnak annak, hogy véget kell vetni a szervezetlenségnek, a kapkodásnak, biztosítani a folyamatos anyagellátást, aminek következtében az emberek jobban tudnak dolgozni, és nagyobb teljesítményeket lesznek képesek elérni. Hiba, sőt bűn a hangulatkeltésnek az a fajtája, amely alig észrevehetően, ám nyomatékosan a dolgozók ellenségeivé szeretné nyilvánítani a korszerűen gondolkodó embereket, azzal a tetszetős frázissal, hogy a munkás most többet dolgozik, mint húsz évvel ezelőtt. Elvitathatatlan igazság, a többség csakugyan többet dolgozik. De vigasz ez? Ha napjainkban a húsz évvel ezelőtti igényeket kellene kielégíteni, akkor a mai termelékenységgel, munkaszervezéssel, az áruk mai mennyiségével, minőségével, választékával mindenki elégedett lehetne. Csakhogy itt nem a húsz évvel ezelőtti igényeket kell kielégíteni lakásból, fogyasztási cikkekből, külföldi utakból, élelmiszerekből, hanem a maiakat, sőt, a holnapiakat Kell! Az- ám, és ha kell, ha nincs pardon, akkor minden elismerés a húszéves fejlődésnek, de ez a fejlődés a mai igényekhez már nem lehet összehasonlítási alap. Érdemes, sőt kötelező méltányolni, mikor arról beszélünk, milyen messziről indultunk el, míg a jelenbe értünk, de haszontalan, sőt káros hivatkozni rá ott, ahol a bőség megteremtése szinte létkérdés. Természetesen minden azoa Köles den az fensz és a takarékszövetkezet összefogásából egy épülettömbben új élelmiszerbolt és takarékszövetkezeti iroda készült. A létesítményt csütörtökön ünnepélyes keretek közt adta át Fájt János községi vb-elnök Hollósi Jánosnak és Kővári Istvánnak az fimsz, illetve a takarékszömúlik, honnét nézzük a világot, és mit mivel hasonlítunk össze. Békaszíntről már a putri is felhőkarcoló,, de az űr- , hajós magas világából parány a világváros is. Ebből következik, azok akarnak rosszat a. magyar munkásosztálynak,, akik a konzerválódást sugallják. Ha azt mondjuk, hogy az emberek többet dolgoznak most, mint húsz évvel ezelőtt, akkor ez nem csupán a „türelmetlenek” elnémításának a szándékát jelzi, hanem azt a hiedelmet kelti; nem kéül itt izgulni, megy itt minden a legnagyobb rendben. Általában igen. De részleteiben már nem. Ezt éppen vitapartnerünk, a középüzem vezetője mondta el, mikor önmagával is ellentmondásba keveredvén, kijelentette: nálunk mindenre van magyarázat. Azzal kapcsolatban került ez szóba, hogy az igazgatéjíák tanácstagként, közéleti emberliánt rosszak a'tapasztalatai a szervezettségről. Gyakran és felháborodva látja a poc.sékolást, a népgazdaság erejét • gyengítő keresztintézkedéseket, ,a szervezetlenség miatt tétlenségre kárhoztatott munkásokat. Mindezt olykor megfelelő fórumokon szóváteszi, és legtöbbször azt tapasztalja: megmagyarázzák a dolgokat. ’’Tízszer, húszszor az ember még kinyitja a száját, utána elhallgat, belefárad” — állapította meg kesernyésen és lemondóan. \#égeredményben tehát " nincs minden rendben, és eljutottunk odáig, hogy rengeteg a tennivaló. Nem új, dolog, más is felfedezte. De mit old meg a lemondás, a;.> beletörődés, a kifáradás? Az égvilágon semmit. Viszont azt a látszatot kelti, hogy a szervezetlenség a mi viszonyaink között olyan istencsapás, amely ellen lehetetlen védekezni. Visszakanyarodván a magas szinten is joggal bírált elégtelen munkatermelékenységre, az ok, a magyarázat bonyolult, ám kézenfekvő. Nem a munkásosztályt bántják az elégedetlenkedők, lelkiismeretük megnyugtatására ezt azok hangoztatják, akik nem élnek jogaikkal. Elfásultak, kifáradtak. De hát Van-e joga egy közéleti embernek belefáradni a harcba? Nincs, amíg tisztségviselő, addig nincs joga ehhez. „De a hatáskör, a hatáskör" — mondja az igazgató-és legyint. Itt újból érdemes megállni. Csakugyan. Mit tehetünk addig, s mit várhatunk addig egy tanácstagtól, míg magának a községi, vagy a városi tanácsnak lényeges .kérdésekbe nincs beleszólási. joga. ‘ A felháborodáson túl, hogyan képviselje választóit a középüzem igazgatója, mikor átokként nehezedik például a városra a sorozatos aszfaltbontás, meg nek. A létesítmény több mint egymillió forintba került. A kivitelezési munkálatokat a helyi termelőszövetkezet építőrészlege végezte. Mivei a megrendelők nagyon elégedettek voltak a munkával, az ünnepély keretében köszönetét mondtak az építőknek. kellene akadályozni^- de nem lehet. A tanácstag interpellál, hadakozik, de minden hiába, mert hogy hol, kik, és mikor bontanak, ahhoz a városnak semmi köze. Nem ártana tehát jobban odafigyelni az elfáradásra, a fásultságra, a kifáradásra is, mint jelenségre. Mert rendben van, nincs joga a közéleti embernek elfáradni, de meddig kívánhatjuk el tőle a teljes aktivitást? A legrosszabb, hogy a választó polgárok abban a tévhitben élnek, a tanácsnak joga és köze van ahhoz, hogy megtiltsa az anyag, a pénz pocsékolását, és felelősségrevO-. nást kezdeményezzen. Közelebbről nézve viszont kiderül, hogy a hibák, és a mulasztások elkövetőinek a vétkét némelykor a hibák és a mulasztások elkövetői minősítik. A termelékenységhez, á munka- fegyelemhez, a szervezettséghez tartozó kérdések ezek. Sokan mondják, a jól dolgozó munkás nincs megfizetve. Meg kell fizetni, és akkor még többet produkál. Mások úgy vélekednek, még az is nagy csoda, hogy az elavult, a korszerűtlen gépekből, berendezésekből ennyit is kihoznak. Maradéktalanul egyet lehet érteni mindkét véleménnyel. Csupán pénzkérdés minden, még pontosabban, pusztán a feltételeket kell megteremteni, nem mással, munkával. 3 meg lehetne teremteni. Jórészt abból az ablakon kidobott, elpocsékolt százezrekből, ami elég gyakori. Ebből a pénzből az eddiginél sokkal jobban meg lehetne fizetni a jól doló gozó munkást, ebből á' pénzből a korszerűsítésre is jutna. Szekszárdon, a város központjában, alig fél év leforgása alatt kétszer építették ugyanazt az utat. Dupla költség, dupla bér. Érdemes elmélkedni, de méginkább politizálni. Lehet addig többet fizetni, míg ilyen dolgok vannak? Bele lehet abba nyugodni, hogy az ilyen dolgok elég gyakoriak? Nincs kiút ebből az ördögi körből? %#an belőle kiút. A tenni- * tudás, a tenniakarás jelenti a kiutat. A közéleti ember, a tanácstag merjen és akarjon élni a hatalmával. Ne befolyásolja örökké a hatáskörök bűvölete. Lássuk be, demagógiával, frázisokkal nincs jogunk felmentést adni se másnak, se magunknak. Ne áltassuk a munkásembereket azzal, hogy ellenségei, kiszipolyozol a többet, a jobbat akarók. Hazugság. Azt kell tudatosítani a munkásosztályban, ami az igazság. Azt, hogy itt nekünk két kezünk munkájával, a magunk Amerikáját kell megteremteni, és ha ezt akarjuk, akkor a javak előállításának módját nem a múlthoz kell hasonlítani, hanem az igényekhez. S ez á felismerés jó ellenszere lehet a közéleti fáradékonyságnak Népújság 3 1969. augusztus 30. nácsa a járás köziegészségügyével, továbbá a költség- vetési és fejlesztési tervek első félévi tejesítésével foglalkozott, Az egészségügyi munka színvonalának emelése érdekében megvizsgálják, melyik olyan községben lehetne a jelenleginél kedvezőbb körülmények közé helyezni az orvosi rendelőt, illetve a csecsemőtanácsadót, ahol tanácsok összevonásának következményeként helyiségek szabadulnak fel. A nagyobb lélekszámú községekben azt vizsgálják, hogyan lehetne az idősek számára napközi otthont létesíteni. Pénteken tanácskoztak Szekszárdon a megye fmsz-einek igazgatósági elnökei és szövetkezetpolitikai munkatársai. Megvitatták az új alapszabály készítésével kapcsolatos feladatokat. E témáról Szoboszlai Jepő, a lylESZÖV szövetkezet- politikai főosztályvezetője tartott tájékoztatót. Az előkészületek már tavaly megkezdődtek, s eredetileg még tavaly el kellett vo*a készíteni az új alapszabályokat. Időközben azonban nyilvánvalóvá vált: tanácsos kitolni a határidőt, hogy rendelkezésre álljanak az új gazdasági mechanizmus első gyakorlati tapasztalatai, s elkészüljön a szövetkezeti törvény. Az alapszabály elkészítésének batáridejét az idei év végére módosították. Minden fmsz külön, önállóan készít alapszabályt Bár sok a közös vonás az fmsz-ek munkájában, s az országos rendelkezések általános hatállyal előírnak számos vonatkozást, az alapszabály készítése mégis nagy feladatot jelent minden szövetkezet részére. Mindenekelőtt az a cél5. számú választókerületének tanácstagja á járásból elköltözött, s ezért tanácstagságáról lemondott A tanács a lemondást elfogadta. • A Szekszárdi Járássá Tanács Végrehajtó Bizottsága ülést tartott tegnap délelőtt Kemény István vb-einök vezetésével. Vida Jánosné művelődésügyi osztályvezető jelentését vitatták meg, amely a járás általános iskoláinak és óvodáinak személyi & szakos ellátottságáról szólt Ezután különböző bejelentései? hangzottak el. ja, hogy kifejezésre juttassa az egyes szövetkezetek sajátosságait, speciális helyzetét s az új gazdasági mechanizmus teremtette körülményeket. Az új alapszabályok készítésével párhuzamosan tovább kell növekedni a szövetkezeti demokratizmusnak. A szövetkezeti önállóság bővítése, az önálló gazdálkodás rendje megköveteli a további demokratizálást. Nem véletlen, hogy az alapszabály készítésének és jóváhagyásának módjában is több új előírás van. A korábbi gyakorlattól eltérően most csak valóságos jelenléti többséggel lehet haltározatofc hozni. Ha az első gyűlés nem határozatképes, össze kell hívni a következőt, ha az sem, újabbat kell összehívni. Azelőtt a másodszori összehívásnál határozatképes volt a gyűlés a jelenlévők számától függetlenül. A tagok titkosan szavaznak, s a szavazólapon lehetőséget kell biztosítani még az utólagos megjegyzéseknek. javaslatoknak. Az alapszabályokról szeptemberben minden szövetkezetben számos gyűlést rendeznek. Cj bolt és takarékszövetkezeti iroda Kölesden vetkezet igazgatósági elnökéMegyei tanácskozás az fmsz-i alapszabályokról
