Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-03 / 178. szám
A canabis és ajánlói A nemxetköxi gazdasági együttműködés KIS LEXIKONA 6. NEMZETKÖZI MUNKAMEGOSZTÁS Reggel a Brit Múzeumba mentem autóbuszon. Csúcsforgalmi idő volt, elakadtunk az utcai torlódásban a Pica- dilly környékén. Unalmamban nézegetni kezdtem a kirakatokat. Tekintetem hirtelen megakadt a bolt falához simuló három fiatal alakján. Két leány és egy fiú volt. 19—20 évesek lehettek. Elcsigázottan, vizesen, kócosán és sápadtan álldogáltak ott. A fiú és az egyik lány a másikat támogatta, aki lecsúszott a nedves aszfaltra. Látszott, hogy rosszul van. Mélyen emlékezetembe vésődött a hát- rahanyatlott feje, kifejezéstelen, megüvegesedett tekintete. A másik kettő valamivel jobb állapotban volt. Nem kétséges azonban, hogy mindnyájan, különböző mértékben ugyan, de narkózis hatása alatt állottak. Az autóbusz még mindig állt. Egy rendőr haladt el a szánalmas trió mellett, de jóformán rájuk se hederített. Nem tudom, miért: talán azért, mert ebben a kerületben napirenden van hasonló jelenség és így a látvány nem hatotta meg a „bobby” szívét, vagy mert szívtelen ember. Közben az autóbusz elindult, és én soha többénem láttam ezt a három fiatalt. Aznap mégis eszembe jutottak, mert a véletlen szeszélye folytán a brit kormány épp aznap tette közzé a különbizottságnak a kábítószerek angliai használatának problémájával foglalkozó jelentését. A bizottság elnöke egy előkelő brit hölgy, bizonyos lady Watton volt. A jelentés a többi között, olyan javaslatot is tartalmazott, hogy szállítsák le a kábítószer-élvezeten rajtakapott fiatalemberek büntetését. A kábítószereket használó egyéneket sújtó törvények mérséklésének hívei rendszerint az esztrád-sztárokat hozzák fel érvként arra, hogy ezek a narkotikumok „ártalmatlanok” az emberi szervezetre. Sűrűn hivatkoznak Peter Sailers híres drámai színészre és komikusra, aki nyilvánosan beismerte, hogy ma(Londoni levél) ga is kábítószereket használ. Nézete szerint, a kábítószerek állítólag meggyorsítják a zenei felfogóképességet és egyáltalán nincsenek káros hatással rá. Persze ez kapóra jön a rossz ügy prókátorainak, hiszen Sailers gazdag, jól szituált ember, szép háza van, és egészsége fölött a legdrágább orvosok őrködnek. S a fiatalok ezrei követik Sailers és a beatek példáját, mert a reklám telekürtöli vele az egész országot. Az említett jelentést szigorú bírálattal illette számos híres angol orvos és egészségüggyel foglalkozó tudós. A „Gyógyszerészeti folyóirat” rámutatott arra, hogy a bizottság ahelyett, hogy harcolna a kábítószer-élvezők és kábítószerek használata ellen, valójában védelmébe veszi azt. E hivatalos és a maga nemében egyedülálló okmány szerzői tisztán klinikai szempontból vizsgálják a problémát, teljesen mellőzik annak szociális oldalait. Az ENSZ különbizottságának számos szakértője tanulmányozta a kábítószerek fogyasztása növekedésének okát Nyugaton, de ők se fordítottak figyelmet a probléma egyik rendkívül fontos oldalára — arra, hogy milyen hatást gyakorol ez azoknak az országoknak a társadalmi életére, amelyekben a kábítószerek használata évek óta dívik. 1952-ig Egyiptomban széleskörűen elterjedt a canabis használata. Az angol gyarmatosítók maguk buzdították a lakosságot a kábítószerek használatára, mert ez gyengítette az emberek akaratát a leigá- zók elleni harcban, tönkretette egészségüket, lerombolta egyéniségüket. A kábítószer — az éhezés, a vitaminhiány* -n nyomor szélén tengődés mellett — veszélyes romboló erővé vált, amely megsemmisíti az emberek testét-lelkét egyaránt. Vajon nem ezért próbálta-e rehabilitálni a canabist az angol bizottság? A kábítószer nem véletlenül vált az imperializmus mindenkor kedvelt fegyverévé. Britannia honosította meg Kínában az ópiumszívást, amelynek következtében milliók vesztették el egészségüket és süllyedtek le erkölcsileg. Az imperializmus korszakában a lakosság széles rétegeit hódították el különböző narkotikumokkal. Ha figyelmesen tanulmányozzuk a Népszövetségnek azt a háború előtti anyagát, amely a kábítószerek egyik vagy másik országban való használatával foglalkozik, rájövünk arra, hogy ennek görbéje akkor emelkedik, amikor ez ellen az országokban nagy volt a külső és belső elnyomás. És vajon miért terjedt el oly széleskörűen a canabis a mai Angliában? A canabis olyan szer, amelynek segítségével az ember bizonyos ideig mesterségesen el tud szi- getelődni attól a közegtől, amelyben él. És ebben az értelemben — mélységesen antiszociális. Hisz áldozatát elszakítja embertársaitól, azt a hamis illúziót kelti benne, hogy ő felülmúlja környezetét, azt a tévhitet sugalmazza, hogy természet fölötti módon képes felfogni a világot és így cselekedni. A canabis az eltévelvedett ifjúság számára valamilyen orvosságféle lett minden baj ellen. Rá kell mutatnunk használatának egyik mellékhatására is: arra, hogy hajlamossá tesz az anarchikus viselkedésre. S ez nem kitalálás, ezt azok mondják, akik canabist használnak. Ami engem illet, én nem Peter Sailers példájából vonom le a következtetéseimet, aki szépen berendezett otthonában kényelmesen szívja hasisát Lelki szemeim előtt az. a .{szomorú trió lebeg amelyet a Picadilly környékén láttam és amellyel írásomat kezdtem. Szánalmasak, tehetetlenek, tragikusak voltak. . És a környező világot nem látta megüvegesedett tekintetük, nem érzékelte élettelen A nemzetközi munkamegosztás a termelés nemzetközi méretekben történő társadalmasításának, a nemzetgazdaságok specializálódásának és egységes világgazdasággá való összefonódásának folyamata. A nemzetközi munkamegosztás jellegét a benne részt vevő államokban uralkodó termelési mód határozza meg. Napjainkban két alapvető típust különböztetünk meg: a kapitalista és a szocialista nemzetközi munkamegosztást A két alaptípus mellett létezik még egy átmeneti, a két rendszert összekötő munka- megosztás, amely egyrészt a szocialista és kapitalista, valamint a szocialista és a fejlődő országok közötti munkamegosztást jellemzi. A nemzetközi társadalmi munkamegosztás az árutermelés általánossá válásával fejlődött ki, amikor az országokon belül kialakult munka- megosztás a nemzeti államok határait túllépve nemzetközivés szélesedett. A nemzetközi munkamegosztás színvonala a termelőerők fejlettségi fokának függvénye, ugyanakkor az egyes országok gazdasági fejlődése ma már nagymértékben a munkamegosztásba való bekapcsolódásuktól is függ. A termelőerők fejlődése, a termelőtevékenység nagyfokú differenciálódása, napjaink tudományos-technikai haladása különösen megköveteli a termelés és az árukapcsolatok nemzetközivé válásának, illetve a termelés nemzetközi méretekben történő társadalmasításának gyors előrehaladását. A kapitalista nemzetközi munkamegosztás a tőkés termelési mód szülötte, jellegét mindig a fennálló termelési viszonyok határozzák meg. Kialakulása a profitért folyó harc talaján ment végbe, fejlődését az erőforrások egyenlőtlen elosztása, a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődése és a bővített újratermelés sajátosságai határozzák meg. A szocialista nemzetközi munkamegosztás ezzel szemben minden egyes — a KGST- ben részt vevő -— ország együttes és egyeztetett érdekeit veszi figyelembe. A szocialista nemzetközi munkamegosztás tervszerű, a termelési eszközök társadalmi tulajdonán és a részt vevő államok azonos társadalmi felépítésén és egységes ideológiáján alapul. A szocialista országok a nemzetközi munkamegosztás révén biztosítani kívánják erőforrásaik hatékony felhasználását, az együttműködés révén kielégítik az újratermelés magasabb szintű, nemzetközi méretű feltételeit, s ennek alapján érik el gazdasági fejlődésük meggyorsítását, végső soron az egyén társadalmi jólétének emelését. A szocialista nemzetközi munkamegosztás célja emellett, hogy kialakítsa a termelés nemzetközi special! záció- ját, s ezt összeegyeztesse az egyes országok népgazdaságának sokoldalú fejlődésével.' Hozzájárul az egyes szocialista országok közötti fejlettségbeli különbségek csökkentésé-; hez, majd kiegyenlítéséhez. Alapját az egyes országok éves és perspektivikus terveinek, ezen belül különösen a nagy beruházásoknak koordinálása képezi. Az együtt-* működés további formái: a tervezés szakosítása, a termelési kooperáció, a külkereskedelmi kapcsolatok, műszaki kapcsolatok, s dokumentációk átadása, közös vállakózások, beruházások. A cél: az egységes szocialista világgazdaság kialakítása. Ennek elérését ma még sok ellentmondás ne-’ hezíti. Jelentősek az egyes országok gazdasági fejlettsége közötti különbségek. Ezért közvetlen céljaikban és a célok elérését szolgáló eszközökben, formákban és módszerekben is különbségek vannak. Ebből következik, hogy a nemzetközi munkamegosztás fejlődésénél számolni kell az országok közötti fejlettségi színvonalbeli különbségekkel. A szocialista országok együttműködésük fejlesztése mellett törekednek la két világrendszer közötti kapcsolatok fejlesztésére is. D. L. lestük. James ALDRIDGE í ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Rossz jósoknak bizonyultak. Pinkertonék, ha nehezen is, megtalálták a pénzt és hiánytalanul átadták jogos tulajdonosának. Pinkerton ügynöksége az azóta eltelt több mint egy évszázad folyamán Amerika legerősebb magándetektív-irodájává fejlődött. Minden tagja mestere a szakmának, a rejtélyes esetek megoldásában jói felszerelt laboratóriumokban vegyészek, fizikusok és egyéb szakértők működnek közre. A LONDONI MÉREGKEVERÖ Most pedig térjünk vissza Angliába. Néhány évvel a századforduló előtt riasztó hírek kaptak szárnyra Londonban. „Méregke- verők garázdálkodnak a városban” — írták az újságok öblös cím alatt. Méregkeverőkről — így, többes számban — persze szó sem volt, de az az egy, aki feltűnt, éppen elég gondot okozott Sir Melville Mc- Naughtonak, a CID (a Scotland Yard nyomozószolgálata) új főnökének, akit a rendőrkapitány akkoriban nevezett ki a legendás hírű Williamson örökébe. A rejtélyes halálesetek sorát egy fiatal nő nyitotta meg. Az utcán esett össze, a Vaterloo állomás közelében. Azonnal kórházba szállították, de már nem lehetett segíteni rajta. Csak azt bírta még elmondani, hogy valamilyen fehér orvosságot vett be, egy szokatlanul magas orvostól kapta. A nevét nem tudja. — Hol, mikor, hogy nézett ki? — árasztotta el kérdésekkel a rendőr, de választ már nem kapott. A boncolás eredménye: sztrichnin-mérgezés. Alig egy hét múlva ugyanazon a környéken még egy fiatalasszonnyal végzett az ismeretlen méregkeverő. Újabb áldozata a lakásán szenvedett ki. Halála előtt elmondta, hogy egy magas, szemüveges, bajuszos, Fred nevű orvos adott be neki orvosságot. Ez bizony meglehetősen bizonytalan támpont volt. Akkoriban majdnem minden orvos szemüveget viselt (sokan azért, hogy tudósabb külsejük legyen) és nem a bajuszos, hanem a csupasz ajkú férfi volt a ritkaság. Magas ember is jócskán volt a londoni orvosok között, meg aztán az sem volt biztos, hogy valóban orvos-e az illető. A detektívek először is, természetesen, az orvosok között tartottak szemlét. Sorra kinyomozták őket, s az egyikről — dr. Neillről — megállapították, hogy alighanem ő az, akit keresnek. Rovott múltú személy, előző hazájában, az Egyesült Államokban éppen gyilkosság miatt ítélték el. De ez még nem bizonyíték. A rejtély kibogozásával megbízott detektívek heteken át szaglásztak, kutattak, nyomoztak, látszólag összefüggéstelen apróságokból kapartak össze annyi terhelő körülményt, hogy Neillt őrizetbe vehették, lakását átkutathatták. Egy gondosan vezetett naplóból minden kiderült. A méregkeverőt bíróság elé állították, az esküdtek bűnösnek nyilvánították. Kivégzésének napján, 1892. novemberében — talán, hogy még halála után is sokáig beszéljenek róla — újabb szenzációval szolgált. — Én vagyok Jack — súgta oda a hóhérnak az ijesztő nevet. Hasfelmetsző Jackre célzott, a vérszomjas tömeggyilkosra, aki éveken át rettegésben tartotta Londont, mégsem sikerült elfogni. Sir Melville nyomozói azonban kiderítették, hogy hazudott, mert abban az időben, amikor a hasfelmetsző vérfürdőt rendezett a városban, Neill rabkenyéren volt Amerikában. Esetéből mégis leszűrhetett egy tanulságot a rendőrség: nem minden gyilkos dolgozik nyers erőszakkal, a tanult emberek alkalomadtán jóval veszélyesebb ellenségei lehetnek a társadalomnak, mint bármelyik közönséges bűnöző. Neill például vegyészeti ismereteit használta fel arra, hogy. kielégítse beteges ölési vágyát. — Ha tehát velük szemben is meg akarjuk állni a helyünket, nekünk is tudományos módszereket kell alkalmaznunk munkánkban — szögezte le Sir Melville McNaughton, a londoni rendőrség nyomozószolgálatának vezetője. Az új rendőrfőkapitány mellett nemsokára ez a kívánsága is teljesült. AZ UJJLENYOMAT-KORSZAK KEZDETE 1903-ban egy volt gyarmati rendőrfelügyelő, a Hátsó-Indiából hazarendelt Sir Edward Henry lett London rendőrfőkapitánya, Sir Melville McNaughton közvetlen főnöke. Indiai szolgálata során több értékes tapasztalatra tett szert. Többek között megfigyelte, hogy az írástudatlan hinduk festékbe mártott mutatóujjukat nyomják rá aláírás gyanánt a különféle okiratokra. Tanulmányozni kezdte az ujjlenyomatokat, és megállapította, hogy mindegyik más, mint a többi. Ezernyi ujjlenyomatot vizsgált meg és hasonlított össze. Az egyik ilyen, a másik olyan, a harmadik, negyedik, századik és ezredik ismét másmilyen volt. Az ujjhegyen látható vékony kacskaringós vonalak, úgynevezett bőr- fodrok mind-mind más ábra szerint rendeződnek el. ♦ X ♦ X ♦ ♦ i ♦ X ♦
