Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-03 / 178. szám
A tudomány nemzetközisége „A tudomány nemzetközisége”: ma közhely. Nem volt ez azonban mindig így. Az ókor Pitagorasza, vagy Ai- chimedese magános lángelmeként lobogott. A lengyel Kopernikusz, a német Kepler, az olasz Galilei, az angol Newton és a francia Descartes azonban már országhatárokon keresztül felelgetett egymásnak, építve egymás kutatásainak eredményére. A XVI. század elejét tekinthetjük úgy a tudomány történetében, amelytől kezdve fokozatosan kialakult a természettudományok, ezt követően pedig más tudományok művelésének nemzetközi jellege. A könyvnyomtatás révén f tudomány új megállapításai gyorsan hidalhatták át a teret és az időt, viszonylag kurta időn belül termékenyíthettek meg agyakat mind nemzeti, mind pedig nemzetközi keretekben. S amilyen mértékben tágult a tudományos információk cseréje a közlekedés és a hírközlés mind újabb eszközeinek révén, olyan ütemben bővülhetett a nemzetközi együttműködés is a tudományban. Az ebben való részvétel hasznára van az egyes nemzeteknek, és a maga nemében pótolhatatlan módop járul hozzá a nemzeti keretekben ápolt tudományok haladásához, Ma nincs a földön olyan nemzet, amely önmagában, zártan, elszakítva más nemzetek tudományos vívmá - nyainak megismerésétől, ugyanolyan eredményekhez juthatna el, mint a tudomány nemzetközi áramába való bekapcsolódással. Napjainkban nem egy olyan feladat áll a tudomány előtt, amelyet kizárólag több nemzet tudományos kutatási erőfeszítéseinek egyesítésével lehet megvalósítani, minthogy nincs olyan nemzet, amely egyedül rendelkeznék az ehhez szükséges pénzzel, ipari és tudományos kutatási potenciállal, képzettséggel, képességgel. Gondoljunk csak a geofizikai évekre, vagy például az űrkutatás nagy vállalkozásaira. A Hold meghódítása például lehetetlen volna, ha az űrkutatásban korábban elért tudományos eredményeket nem kamatoztatnák a soron lévő kutatásoknál. Ha napjainkban emberek indulhatnak el, hogy felkeressek bolygónk állandó égi utitár- sát, akkor ebben látnunk kell mindazoknak a tudományos és technikai felfedezéseknek a gyümölcsét, amelyeket közvetlenül az űrkutatás kezdete óta értek el. A Hold-expedíció magába olvasztja a kutatás vívmányait attól kezdve, hogy 1957. október 4-én a Szovjetunióból felbocsátották a világ első mesterséges holdját, a Szputnyik 1-et — egészen máig. Hasznosíthatják benne azokat a tapasztalatokat, amelyeket 1957. november 3-án a Sznutnvik 2, az első élőlényt szállító mesterséges égitest felbocsátásával (Lajka kutva volt az utasa), majd a Limák, az első embert szállító űrhajó, a Ga- garinnal a fedélzetén 1961. április 12-én felemelkedő Vosz- tok 1., a Ranger-ek, a Surve- yor-ek, a Zondok és a korábbi Apolló űrhajók útján szereztek. . Sőt, a sort talán jóval korábbi időponttól kellene kezdenünk. Ha Ptolemaiosz (i:e. a II. században), Arisz- tarkhosz (i.e. 320—250), vagy Hipparkhosz (i.e. 150 körül) valamikor tudományosan megbecsülte a Holdnak a Földtől való távolságát, ha valamikor Galileo Galilei (1564—1642) távcsővel kutatta a Hold ábrázatát. akkor ma túlzás nélkül állíthatjuk: az ő gondolataik, eredményeik is beépültek a napjainkban útra kelő űrhajók falába. Kizárólag nemzetközi együttműködéstől lehet remélni azoknak a jelentős feladatoknak a teljesítését, amelyek az ENSZ nemrég — 1968. augusztus 14. és 27. között — tartott űrkutatási konferenciáién kerültek s?óba. mint elérhető célok. Itt kilenc szocialista ország javaslatot tett mesterséges holdakkal működő hírközlő világrendszer (interszputnyik) létrehozására és számos olyan területet körvonalaztak, amelyen az űrtechnika már elért vívmányainak alkalmazása igen sokat segíthetne az emberiség számos égető problémájának a megoldásában. E területek — hogy csak távirati stílusban utaljunk rájuk: — a híradástechnika, a meteorológia, a navigáció, az adatgyűjtés, a földi energia- források feltárása, a biológia és orvostudomány, az űrkutatás eredményeinek elterjesztése az iparban, a híradástechnikai műholdak hasznosítása a nevelésben és a képzésben. Napjainkban rendkívül gyakorivá váltak a tudósok személyes találkozásai, különböző konferenciákon, kongresz- szusokon, szimpóziumokon, szemináriumokon. Intézmények épültek, s épülnek ki, amelyek a nemzetközi együttműködés kereteiként szolgálnak, vagy szolgálhatriak. Hazánk a maga erejével igyekszik előmozdítani a nemzetközi tudományos együttműködést, amelyet szükségesnek és hasznosnak ítél, mind a szocialista, mind pedig a fejlődő kapitalista országok vonatkozásában. CSATÓ ISTVÁN A szerkesztőségi folyosó kicsit a közélet színtere is. Helyzete és fekvése teszi, azzá. hiszen szerkesztőségi folyosó, másrészről meg afféle átkelőhely a porta és a félemeleti nagy tanácsterem, továbbá a porta és a városi, meg a járási pártbizottság között. A jövő-menő emberek olykor gondterheltek és hallgatagok, máskor vidámak és beszédesek. Néha azok is végigsietnek a folyosón, akiket nem vár senki, máskor meg azok maradnak távol, akiket biztosra várnak. A szerkesztőségi folyosó hétköznapjai elevenek, zajosak, mozgalmasak, sokszínűek, mint maga az élet. Azt tükrözik kicsiben. E 'percben köszön be hozzám D. elvtárs, a nyugdíjas rendőrtiszt. Másodállásban vállalt munkát, és örökké siet. Számomra D. elytárs jelkép ^ és bizonyíték. Gondolatban melléje állítom ki * ’ enervált ifjúsági vezetőt — sörök ivúsával telnek napjai — és szinte képszerűen látom: az if- " iúsági vezető már vén ember. D. elvtárs, a hat- (ll, van körül járó nyugdíjas viszont még fiatal ember. Hányszor, de hányszor látjuk ugyanezt az életben is. Az lenne az igazság, ha éveket cserélhetnének. Szerintem D. elvtársnak több joga lenne a harminchoz, mint amannak a hatvanhoz. A nyugdíjas rendőrtiszt élete még most is munkás élet. Nem ismeri a tétlenséget, ég, lobog, lelkesedik, korhol, dühöng, ahogyan a helyzet hozza. A soha el nem fáradok fajtájához tartozik. Gyakran azon kapom magam, hogy figyelem az embereket és a párját keresem, fiatalabb kiadásban. ... Kilenckor kezdődik a félemeleti nagy tanácsteremben a pártbizottsági ülés. Most siet végig a folyosón a megyei Nőtanács titkára. Bizonyára izgatott és lámpalázas; a pártbizottsági ülés a nők helyzetével foglalkozik. Egymás után érkeznek a távoli községekben élő munkásküldötteft, a pártbizottsági tagok. Bennem soha el nem múló élmény, s a forradalmi romantika megelevene- dése látni őket, találkozni velük. Reprezentálják a munkáshatalmat, azt, hogy a legfontosabb kém désekben megyei szinten is ők, a dolgozók mondják ki az utolsó szót. Van még egy kurta félóra, s harminc perc bőven elegendő ahhoz, hogy a gyulaji tsz-elnök, a megyei pártbizottság tagja megossza velem az örömét. De hát mi is az öröme? Az, hogy az állattenyésztési telepet érdemes megnézni, mert remek. Az elnök elvtárs boldogan újságolja, jól halad az építkezés, sikerült a pénzt is előteremteni, minden megy annak rendje-módja szerint. Ritka pillanat. Boldognak látok egy tsz-vezetőt, ha nem koptattuk volna el a jelzőket, akkor most azt írnám, a közéleti boldogság sugárzik az arcáról. Vele örülök, éppen azért, mert a telep remek, de legfőképpen azért, mert van itt utánpótlás. íme előttem áll D. elvtárs párja, fiatalabb kiadásban. Ég, lobog. Mondom neki, hej öregem, csak ne aludj ki soha. Öröme rámragad és felvillanyoz. Ö is azok közé tartozik, akiknek a mások öröme a legnagyobb öröm, a mások bánata a legnagyobb bánat. Végigoson a folyosón az időmilliomos ficsúr. Gondolatait és alvatlan szemeit sötét szemüveg mögé dugja. A lógás nagymesterét nem érdekli, s nem izgatja semmi. Azt a levegőt szívja, amelyiket az elnök, kortársak, de nincs bennük semmi közös. Ember és ember között ekkora különbség miként lehet? Ha az elnöknek cipó a járandósága, akkor ez a szemüveges még a morzsát sem érdemli. S mégis: cipót eszik egyik is, másik is. De miért? Az AKÖV igazgatója cikket hoz és kérést; „Csináljunk már valamit, mert megbolondulok”. Azon kesereg, hogy mindenki kocsit kér. Kocsit szállításhoz, kiránduláshoz, és mindenhová. „Honnét? Se óra, se ember, se kocsi. Semmivel nincs több, mint tavaly”. Csakugyan nehéz ügy, de végeredményben az emberek kihez forduljanak? Az AKÖV igazgatója gondjaival, a fokozódó igények kukucskálnak be a folyosóra. Végül belátjuk; ahol nincs, onnét még az úristen sem vehet. Újból felötlik bennem, ez a szerkesztőségi folyosó kicsit csakugyan a közélet színtere. Naponta más, de végeredményben mindig ugyanaz. Sándor, a postás kézbesítő a maga pontos járatán, kilenc, fél tíz között érkezik. Az ajánlott és az expressz küldeményeket hozza, és a legfrissebb sporteredmények, események után érdeklődik. Továbbá közli a napi sajtóhibatermést. Du- naföldvárról egy S. O. S. levél érkezett, tanárember kér gyors segítséget. Azt szeretné, ha nevét inkognitóban tartanánk. Ugye bonyolult és homályos. Táviratot adok fel a címére: ha teheti, keresse fel szerkesztőségünket személyesen. Két hete is táviratoztunk neki: a távirat elment, ő maradt. Valószínűleg most sem fog bejönni. A folyosón most két elvtárs a segédmunkáshiányról tárgyal: „Kettő jön, három megy. Kizárólag a gépesítés oldja meg...” A gépesítés? Lám, lám a téma a folyosón hever. Mégis, valamilyen oknál fogva a gépek helyett az ifjúsági vezetőre, s az időmilliomos ficsúrra gondolok. Kizárólag a gépesítés oldaná meg csakugyan a segédmunkáshiányt? Más nem? Oktalan gondolattársítás csupán. Dehát az ember nem mindig képes önuralmat parancsolni magának. A folyosó végében P. elvtárs, a rendőrőmagy kiselőadást tart a köréje sereglő újságíróknak. Mintha a szakcsi postás ügye is szóba kerülne, több mint háromszázezret sikkasztott. Ez a falu jól kifogta. Alig fejeződött be a Varga-ügy, kezdődik a postamester ügye. Él, mozog a szerkesztőségi folyosó. Most köszön el a MEZÖBER igazgatója. Jön az AGROKER párttitkára és a legközelebbi gépbemutató részleteit beszéli meg, a lap illetékes munkatársával. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat egyik vezető embere javasolja: nézzük meg közelebbről is a gépjavító állomásokat. A hógyészi művelődési ház talpraesett igazgatója a művelődési rovatban tárgyal. A Duna menti tsz elnöke táskájában egy sörgyár tanulmánytervével a járási pártbizottság első titkárához tart. Megjelenik a folyosón a reform, az új gazdasági mechanizmus. Az elnök csak tíz másodpercre ugrik be hozzám, s közli: addig nem mondhatja meg, hogy mi van a táskában, míg nem tud biztosat. De már veszi is elő a sörgyár tanulmánytervét. Ellenállhatatlan benne a közlési kényszer, korai még beszélni róla, de beszélni kell róla. Dinamizmusa lenyűgöz. Integrációt, kooperációt emleget. Hol terem ez a remek emberfajta? És hol terem az a koravén másik? Naponta megjelennek a sértettek, az igazság- keresők, a félreértettek, a megbántottak, továbbá a mellőzött feltalálók. Némelykor egy-egy költőjelölt is bedugja a folyosóra az orrát. A költőjelöltek elől menekül mindenki. De most a gépkocsivezető érkezik. Leányának albérletet keresvén, megtudta, hogy az egyik szekszárdi főbérlő állami bérházban lakik, de az új városrészek valamelyikében emellett még villatulajdonos. Jól szituált albérlőket tart, havi ötszázért. A gépkocsivezető hónapok óta ígéri, hogy behozza a nevét és címét. Most csakugyan leteszi az asztalra. L?olezzék le a zsiványt” — mondja. Inkább kéri, követeli. Bízik a megyei pártbizottság lapjában, bár tekintetén a kisember tehetetlen dühét látom. „Ha rám bíznák, én majd elintézném” — szól elmenőben. Gondolom, némelykor nem is ártana rájuk bízni az „ilyeneket”. Akaratlanul is megfigyeltem: az igazságkeresők, a sértettek kivétel nélkül tsz-tagok, gépkocsivezetők, ápolónők,, lakatosok, szóval fizikai dolgozók. Az ritkán fordult elő, hogy vezető ember panaszként méltánytalanságról, vagy vele elkövetett igazságtalanságról szólt volna. Mi lehet ennek az oka? Sejtem. A gazdasági vezetők többsége úgy érzi: a vezetőnek nem illik panaszkodnia. Pedig gyakran volna miért és volna kire. Ismét feltűnik a folyosón K. István, a kiváltságos ember. Szinte állandó vendég. Egyébként naplopó és demagóg férfiú. Újabban már fenyegetőzik. „Ha itt nem intézkednek, akkor m^jd tudom, hogy hová kell menni”, s mikor elküldöm. gúnyosan visszanéz. „Szóval ez a demokrácia. No lesz majd nekem gondom magára is!” Sajnos ezeknek a K. István-féléknek túl sokat engedünk meg azon a címen, hogy mégiscsak dolgozó. Holott annyi köze van a munkához, mint nekem az űrkutatáshoz. Semmi! Valahol azért majd most ötvenedszer ;s meghaUgatják, ahelyett, hogy kirúgnák. V?ion meddig tartják rettegésben ezek a K. István-félék a vezetőket és az igazi dolgozókat? A szerkesztőségi folyosó ismerős vendégei a hivatalsegédek. Jelentéseket, beszámolókat, tanulmányokat hoznak. Naponta tízezernyi betűt, munkásvédelmi intézkedésekről, kisiparról, KÖJÁL-ról, törvényeségről és ki tudná még felsorolni, mennyi mindenről. Némelykor a szerkesztőségi folyosón nappal is égnek a villanyok, és a vendégeket írógépek kattogása fogadja mindig. Állandó és megszokott zene. Az én fülemnek kedves zene. Naponta két újságot is tele lehetne írni csak azzal, ami reggeltől estig a szerkesztőségi folyosón történik. Elmenőben D. elvtárs újból beköszön: Szerbusz. Most is siet, rengeteg a dolga, őt az unalom nem fogja megölni soha. Gyanítom nem tétlenkedik az ifi-vezető sem, tekintve, hogy délután fél négy; most kapja be a huszonötödik üveg sört. SZEKULITY PÉTER
