Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-28 / 198. szám
Helyiipar tegnap és ma Helyiipar Ne tagadjuk: az elmúlt ‘ másfél-két évtizedben némi lebecsülő hangsúly vegyült a kifejezésbe. A gyakorlati következmény: erőteljes megkülönböztetések a bér- színvonalban, az anyagellátásban, az értékesítésben. S mégis: a hátrányos bánásmód ellenére a helyiipar dinamikusan fejlődő ágazatnak bizonyult. Ma 15 százalékkal részesedik a nemzeti jövede- . lem előállításában. Összességében nem „helyi” A helyi és sajátos igények, s nem különbén a speciális foglalkoztatási gondok kielégítésében döntő szerepe van a helyiiparnak. Ha azonban összegezzük a helyiipari vállalatok tevékenységét, messze meghaladják azt, amit helyi, lokális szerepként értékelhet-, nénk. A tanácsi vállalatok száma országosan megközelíti' a háromszázat, a foglalkoztatottak pedig 130 ezres sereget alkotnak. A teljes termelés meghaladja a 19 milliárd forintot. Ä fa- és cipőiparban dolgozók fele helyiipari vállalatoknál tevékenykedik, az ország kenyérszükségletének kilencven százalékát helyiipari vállalatok elégítik ki, a lakáskarbantartások 80—85 százalékát a tanácsok építőipari vállalatai végzik... A kisipari szövetkezetek száma mintegy 780, a foglalkoztatottaké pedig kétszázezer fölött van, a termelési érték 17 milliárd forintra rúg... Minden negyedik ipari dolgozó helyi- ipari vállalatnál van. A példák beszédesek. S még inkább azok, ha hozzátesszük: a tanácsi vállalatok évente átlagosan 6—8 százalékkal növelték termelésüket, s a szövetkezeti ipar 1969. első félévében kilenc százalékkal termelt többet, mint 1968 hasonló időszakában, míg az egész ipar egy százalékkal növelte csak termelését. A minisztériumi iparét meghaladó fejlődési ütem, valamint az, hogy a helyiipari vállalatok jövedelmezősége relatíve nagyobb, mint a nagyiparban, mert azonos termeléshez egynegyed, egyhatod állóeszközt vesznek csak igénybe — nem mélyben rejlő,- nehezen kiásható okok kőyetkezmériye. A helyiipar —■ nagyón kevés kivételtől eltekintve,, mint például a vízművek — vállalatai a régi mechanizmusban éppúgy, mint napjainkban — ahogy azt szellemesen valaki megfogalmazta — „nyakukon a késsel” dolgoztak. Azaz: a piaci kereslet döntően hatott tevékenységükre, ritka esetben engedhették meg azt a luxust hogy ne megrendelésre, hanem raktárra termeljenek, s ez az örökös készenlét pozitív gazdálkodási vonások kialakulását segítette — segíti napjainkban — elő. Nagyok és kicsik A nagyüzem—kisüzem párhuzam és összevetés mindkét fél számára tanulságos. Kétségtelen: a helyiipari vállalatok nem versenyezhetnek a nagyüzemek korszerűbb álló- eszközállományával, megszilárdult termelési szervezetével, de versenytársak — még-'' pedig győztesek — olyasmiben, mint a kézzel előállított exkluzív termékek, a kis sorozatok, a piaci igények kielégítésére való gyors átállás. Vagy abban-, hogy: helyben termelnek valamit. Például kenyeret. Mert kiderült, elsietett volt a kisebb sütőüzemek fölszámolása, a túlzott koncentrálás, s ezért késik a kenyér szállítása, ezért kevés a szállítójármű stb. Vagy abban, hogy elvégzi a „kis .munkát” is, — az építőipari vállalatok például —, azokat amelyekre még á kijelölések' idején sem akadt minisztériumi iparhoz tartozó megvalósító. Mindezek, s sok más tényező egyik, nem lényegtelen következménye, hogy a legutolsó ilyen természetű számítások szerint — 1965-re értve — az egy forint lekötött eszközre jutó megtermelt nemzeti jövedelem a tanácsi iparban 0,87, míg a minisztériumi iparban 0,48 Ft volt. Eltűnő távlatok? A gazdasági reformmal járó változások a helyiipart is Tsz-tagok üdültetése A tsz-tagok üdültetése az utóbbi időben rendszeressé vált, azonban csak kis létszámban mehetnek pihenni az anyagi lehetőségek korlátozottsága miatt.-, Megyénkben nincs termelőszövetkezeti üdülő. Korábban egyszer tervezték az építését, de az építőipart' árak növekedése miatt & terv meghiúsult. Szükséges mégis megtalálni a módját, hogy egyre többen üdülhessenek a szövetkezeti tagok közül. A Szekszárd és Vidéke Tsz-elc Területi Szövetségének két bizottsága, a szociális és a jogi, együttesen tanácskozott erről a kérdésről. A bizottságok javaslatot terjesztettek a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsához. Kérik, hogy a biztosítási és önsegélyező csoporton belül módosuljon a befizetett összeg felhasználási aránya: üdülésre a jövőben ne csupán egyhatodát fordítsák a pénznek, hanem egyharmadát. A szociális és a jogi bizottság tagjai, szakemberei számítást végeztek, s eszerint ilyen arány esetén sem csökkenne a biztosítási segély összege. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa már közbenjárt annak érdekében, hogy fiatal tsz-tagok üdülhessenek az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szervezésében. Egyhetes budapesti tartózkodás például 568 forintba kerül, s ezt a lehetőséget falusi fiatalok is igénybe vehetik majd. A szövetséghez tartozó tsz-eknek azt javasolja a szociális és jogi bizottság, hogy az üdülés intézményessé tétele céljából társuljanak üdülőépítésbe, illetve a már megépült tsz-üdülőket használják ki egész évben. Van üdülője a mözsi, az őcsényi és a sióaqárdi közös gazdaságnak. Megtörténik többször, hogy nincs minden hely betöltve ezekben az üdülőkben, üdülőrészekben. Ilyen alkalmakkor, megfelelő térítés ellenében más szövetkezetek tagjai jöhetnének ide pihenni, gyógyulni. Társulással más tsz-ek is építhetnének kisebb üdülőket Harkányban, vagy az ország más vidékein, összefogással épült nemrég Vas megyében is egy tsz-üdülő, Bükön.. hatásuk alatt tartják. A jelentős eredmények mellett néhány kedvezőtlen tapasztalat is akad. így például a nagy bérhányad miatt a csekély mértékű fejlesztési alap képződés, az ágazati irányítás bevezetése után a piackutató, távlati műszaki fejlesztői munka átmeneti megrekedése. Ezek néhány helyen olyan benyomást keltettek, mintha a helyiipar távlatai eltűnőben lennének. A reform — mégha szabályozói nem is minden esetben igazolják ezt — éppen az ellenkezőjét célozza. A tanácsoknak a helyi iparpolitika alakításában adott döntő szerep ékesen bizonyítja ezt, s az is, hogy a reform előtti évekhez képest a kétszeresére növekedett a helyiipar fejlesztésére nyújtott állami támogatás. Tény, hogy a helyiiparnak van mit tanulni a nagyüzemi minisztériumi ipartól: munkaszervezeti fegyelmet, szervezettséget, jobb állóeszköz-kihasználást. az anyagelosztás és szállítás gazdaságosabb módszereit például. Bátran állíthatjuk azonban, hogy van mit tanulságként fölhasználni, azokból a fölhalmozódott tapasztalatokból is, melyeket évek során a helyiipar vállalatai szereztek. A piaci hatások kényszerítő ereje, a „megrendelő az úr” szemlélet, a gyors termékváltás, a szükségletekhez való rugalmas igazodás: másutt is, megfelelő keretek között, alkalmazható tapasztalatok. A helyiipar dinamikus fejlődése nemhogy halványítaná, hanem nagyon is erőteljessé teszi a távlatokat. Azt a holnapot, amelyben „nagy” és „helyi” ipar a . jelenleginél nagyobb egymásra hatással más és más eszközökkel, de ugyanazt a mainál-tökéletesebben - szolgálja. Az igények jobb kielégítését, a társadalom gazdasági céljainak elérését. MÉSZÁROS OTTÓ fl népesség negyedére terjed ki a részletes adatgyűjtés A Központi Statisztikai Hivatal az 1960. évi népszámlálás, az 1963-as mikrocenzus, továbbá a tavalyi próbanépszámlálás tapasztalatait, valamint a nemzetközi szervek — ENSZ, KGST — ajánlásait figyelembe véve alakította ki az 1970. január 1-i népszámlálás tartalmi körét. Az adatfelvételi program számításba veszi a 10 év alatt végbement társadalmi-gazdasági és kulturális fejlődést, valamint a korszerűbb feldolgozási módszereket, ezért több vonatkozásban eltért a legutóbbi felvételtől. Lényeges változás például, hogy ezúttal először alkalmazzák majd az úgynevezett reprezentatív adatfelvételi módszert. Ez annyit jelent, hogy az adatgyűjtés a lakosság 75 százalékánál a legszükségesebb alapadatok ösz- szeírására szorítkozik, viszont a népesség 25 százalékához részletes — az előző népszámlálásokénál sokkal bővebb kérdéseket intéznek majd. Az alapös^zeírás személyi kérdőíve az általános jellegű adatok, — nem, születési idő-; pont, családi állapot, tartózkodási hely, anyanyelv, gyermekek száma — mellett az iskolázottságra, valamint a foglalkozásra vonatkozóan tartalmaz kérdéseket A reprezentatív kérdőíven, viszont — azt minden negyedik számlálókörzetben töltik ki —, az összeírok az alapkérdések mellett a következő főbb adatok után is tudakozódnak: a lakosság vándorlása, lakóhely változtatása; szakképzettség; ingázás, a munkahely naponkénti megközelítésének módja és időtartama; foglalkozás- változtatás; termékenységi adatok, vagyis a 14 éves és idősebb nők élve, és halva, született gyermekeinek száma, s a szülések időpontja. A személyek összeírásával egyidejűleg teljes körű lakás- összeírásra is sor kerül. Itt az alapkérdések a következők: a lakás rendeltetése, tulajdoni jellege, használati jogcíme, építési éve, a helyiségek száma és felszereltsége. MHSZ-kiállítások a tamási járásban Az MHSZ tamási járási vezetősége legutóbb Tamásiban, majd Regöly községben falunap keretében rendezett kiállítást. A kiállítás anyaga a szövetség egész munkáját foglalta össze. Különösen az ifjúság és a lakosság honvédelmi felkészítésével kapcsolatos teendőkkel foglalkozott. A lakosság körében nagy érdeklődést váltott ki a kiállítás. Elismeréssel szóltak • a rádiós, vagy akár a fegyveres, illet- e a polgári védelmi felszere- jsekről. Igen nagy sikert arattak a néphadserg által biztosított gépjármű-, valamint a modellezőklub modelljei. A kiállításokon bemutattuk az MHSZ keretén belül folytatott gépjárművezető-iskolák anyagát is, amelyről szintén csak elismeréssel szóltak látogatóink, akik — mintegy 1400 fő — kiállításunk vendégkönyv vébe is sok-sok elismerő véleményt írtak be. Ezért a járási MHSZ-vezetőség úgy határozott, hogy 1969. szeptember 14-én a tamási járási művelődési házban megismétli a kiállítást. Szabó István Tamási T Itthon tanulnak a sütőipar leendő szakmunkásai Kihelyezett osztály Szekszárdim — Nyolc leány az elsőévesek között A sütőiparban az utóbbi években egyre nyomasztóbbá vált a szakmunkáshiány. Több oka - volt ennek, amellett, hogy a bérek alacsonyak voltak, közrejátszott a szakmunkás-utánpótlás régi módszere is. Az idén több intézkedést tettek a helyzet javítására, emelték a béreket a sütőiparban, most pedig — néhány nap múlva — megkezdik Szekszárdon a sütőipari szakmunkásképzést. A korábbi években központilag kiadott tervszámokkal határozták meg, melyik vállalat hány fiatalt vehet fel- tanulónak. A Tolna megyei tanulók Kaposvárra kerültek, mivel csak ott folyt sütőipari szakmunkásképzés. Habár tavaly már szabad kezet kaptak a vállalatok az ipa- ritanuló-felvételhez; kevés fiatal jelentkezett erre a szakmára, a szülők nem szívesen engedték el 14—15 éves gyermeküket olyan távolra a családtól. És aki el is ment, nem biztos, hogy Visszakerült a vállalatához, amely beiskolázta és viselte a taníttatás terheit. Így előfordult, hogy a végzős fiatal nem is jelentkezett vállalatánál, hanem másutt — más megyében — vagy a sütőiparon kívül helyezkedett el. Ezért kérték a Vállalatok, hogy szűnjön meg a sütőipari tanulóképzés ilyen nagyfokú koncentráltsága. A fiataloknak módjuk van az itthoni sütőüzemekben is elsajátítani a szakma gyakorlati részét, a műszáki elméleti tárgyak tanításához vannak itt is szakemberek, a közismereti tárgyakat pedig el lehet sajátítani az itthoni szakmunkásképző intézetben is. E véleményt annak idején támogattuk lapunkban is. Több hónapos tárgyalássorozat után sikerült rendezni a problémát. A szekszárdi szakmunkásképző intézet vállalta, hogy szűkös tanterem-ellátottsága ellenére helyt ad a tanulóknak, irányítja elméleti oktatásukat, sikerült megállapodni a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Munkaügyi Minisztérium illetékeseivel is. Ezek szerint a kaposvári intézet kihelyezett osztálya működik majd Szekszárdon, a fiatalok a hét három napját üzemükben töltik, hármat pedig az iskolában. A változás komoly eredménnyel járt. Míg korábban évente legfeljebb 3—4 tanulót vettek fel a megye sütőiparába, most harminchetet. A jelentkezők száma még ennél is több volt, úgy hogy a felvételnél válogatni lehetett, akinek nagyon gyenge volt az általános iskolai tanulmányi eredménye, nem vették fel. A három vállalat alaposan felkészült a beiskolázásra, hónapokkal ezelőtt megkezdték a toborzást, élve az új lehetőségekkel, anyagi támogatást, ösztöndíjat ajánlottak fel a fiataloknak. A Szekszárdi Sütőipari Vállalat például a jogszabályok szerint járó ösztöndíjon felül biztosítja a munkaruhát, tornafelszerelést, fedezi a beutazási és tanszerköltségeket és ha a tanuló tanulmányi eredménye legalább közepes lesz, még havi kétszázötven forint ösztöndíjat is kap. Természetesen a szakmunkásvizsga után a vállalatnál kell tovább dolgoznia. Az új sütőipari osztály ösz- szetételéről, felkészültségéről még nem tudnak sokat mondani, a szekszárdi szakmunkásképző intézet vezetői azonban biztatónak látják, hogy a 37 új tanuló általános iskolai eredménye átlagosan 2,8, megfelel egy közepes színvonalnak. Érdekessége a beiskolázásnak, hogy a 37 tanuló közt nyolc lány van, eddig ugyanis csak fiúkat vettek fel a megyében sütőipari tanulónak.
