Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-28 / 198. szám

Molnár Károly: Korzikától Szent Ilonáig Mire fordítják a pénzt? Az angol admirális, anélkül, hogy erről tudomása lett volna, a nyílt tengeren elkerülte és megelőzte nagy ellenfelét. Első­nek érkezett hajóval Alexand­rái vizeire. Nem sokkal ké­sőbb Bonaparte flottája is odaért a híres egyiptomi ki­kötő közelébe. Értesülvén Nelson fenyegető jelenlétéről, parancsot adott, hogy flottája távolodjék el 25 órányira Alexandriától. Az angol tengernagynak így sejtelme sem volt arról, hogy az üldözött ellenfél a közelé­ben tartózkodik. Bonaparte csele tehát sikerült. Nelson feltételezte, hogy a franciák Szíria irányába vitorláznak. Vagyis megint tévedett,, ugyan­úgy, mint Gibraltárnál. Nelson parancsot ad hajóinak, hogy szedjék föl a horgonyt. Teljes sebességgel megindulnak Szí­ria felé. Napóleon, alighogy az angolok eltávoznak, visz- szatér Alexandriába. Brueys tengernagy ellenezte a partraszállást, mert sejtette, az angolok hamarosan vissza­térnek. Napóleon azonban ak­kor ezt mondta: — Három napot ad nekem most s szerencse, ha ezt nem használom ki, elvesztem. Katonái zavartalanul Egyip­tom földjére tehetik lábukat és ezzel megkezdődik az egyiptomi sikersorozat. Július 2: Alexandria elfoglalása, jú­lius 10: a Nílus partjának el­érése, július 12: az első ütkö­zet Ramanichnél. Napóleon első számú ellen­ségének Angliát tekintette, de Egyiptom földjén mégis, — ugyanúgy, mint korábban, Itá­liában —, szemtől szembe más államokkal kellett harcolnia. Ahol partra szállt, a terület formálisan török tartomány volt, de lényegében a raa- melukok tartották kezükben a hatalmat. Ök eredetileg a szultán testőrségében szolgál­tak, vakmerő lovas katonák voltak és uralkodtak az arab lakosság szegény arab réte­gein. Murad bej, a mameluk csa­patok vezére Chebreisnél vo­nultatta föl seregeit. Festő ecsetjére való kép. Lovaikon aranyozott és ezüstözött szer­számok, kezükben csillogó puskák és csodálatos kardok, a karabélyok agya és a pen­gék markolata valóságos öt­vösművészeti remekművek. Szemben velük a négy­szögben felsorakozott francia katonaság. A lovasok előre­lendülnek, hogy lehengerel­jék az ellenség hadierejét. Napóleon tapasztalt tisztjei higgadtan megvárták, amíg a mamelukok az ágyúk lövő­távolába érnek és akkor ad­tak tűzparancsot. Murad bej kénytelen volt visszavonulni és Bonaparte nagy álma meg­valósulni látszott, a távolban megjelentek Kairó karcsú mi­naretjei és az égbe nyúló pi­ramisok. A mamelukok mindenkép­pen meg akarják védeni a vá­rost. Három részre tagolva állították fel hadaikat. A Ní­lus bal partján 60 000 embert vontak össze, egy másik pon­ton 20 000 katonát helyeztek el, míg a legjobban 10 000 lo­vasukban bíztak, akik a sereg centrumában várták a ro­hamra alkalmas pillanatot. Napóleon tudott a katonái nyelvén beszélni. Amikor észrevette az ellenséges ha­dak mozgolódását, csapatai élére vágtatott és rövid, de annál gyújtóbb hatású be­szédet tart: — Katonák! Itt a csata pillanata... Gondoljátok meg, hogy ezeknek az emlékeknek a csúcsairól négy ezredév te­kint le rátok... És fénylő kardjával a pira­misokra mutat. V. V. ILYEN CSATÁT MÉG SENKI SEM LÁTOTT ,,Lehet, hogy én csak a rossz időben a legrosszabbakat tanul­tam megismerni, de ez sem az én hibám.” (Napóleon) Murad bej, a mamelukok ve­zére néhány elterelő hadmoz­dulattal megpróbálta megza­varni a franciákat és arra késztetni őket, hogy a szabá­lyos négyszögbe felállított ala­kulataik fegyelmezett zártsá­gát lazítsák fel. Ez nem sike­rült. Ekkor vezényeltetett rohamot Murad lovasainak, akik dübörögve, óriási porfel­hőbe burkolva, kiáltozva, lö­völdözve száguldottak előre. Egy-egy pillanatra meginogtak a francia sorok. De, mint annyiszor, most is a tüzérség döntött. Napóleon ágyúi bor­zalmas pusztítást végeztéit, közvetlen közelről valósággal lekaszabolták a mamelukokat. Több ezer halott feküdt a föl­dön, a Nílus partjának sgfga homokját vörösre festette a vér. Összeomlott Murad hadsere­ge, a franciák feltartóztatha­tatlanul nyomultak előre. Na­póleon 1798. július 23-án bir­tokba veszi Kairót, ahol a ma­melukok és a törökök orvul több katonáját megölték. Nem maradt el a megtorlás sem. — Csak a legnagyobb szi­gorral lehet uralkodni a la­kosságon — jelentette a fran­cia erők főparancsnoka Pá­rizsba. — Én naponta 5—6 fe­jet vágatok le Kairó utcáin. Győzelmei ellenére is csak­nem kudarcba fulladt az egyiptomi hadjárata. Katonái a gyenge ellátás, a vízhiány és az elviselhetetlen afrikai hőség miatt föllázadtak elle­ne. Amikor Napóleon paran­csot adott, hogy hadosztályai induljanak el Kairóból, telje­sen fölbomlott a fegyelem. A kilences félbrigád nem akarta teljesíteni az utasítást.. A fő- parancsnok ekkor ridegen rá­juk kiáltott: — Kilencesek, többé nincs rátok szükségem. . . Ez hatott. A többi alakulat engedelmeskedett. Ezt látva a fellázadt brigád katonái, ők is fölajánlották, hogy hajlandók eleget tenni a parancsnak. Napóleon eleinte úgy tett, mintha hallani sem akarna er­ről. Majd amikor a kilences félbrigád katonái nagyon kér­lelték, hajlandó volt be^e" egyezni, hogy a föllázadt egy­ség a ménét végére árthasson. Napóleon újabb győzelmet aratott Salhieh közelében szét­verte Ibrahim bej seregét is. Elégedetten tért vissza Kairó­ba, ahol kellemetlen hír várt rá. Nelson admirális, miután összevissza manőverezett a Földközi-tenger keleti meden­céjében és makacsul kereste a francia flottát és sehol sem találta, újra megielent az egyiptomi partok közelében. (Folytatjuk.) Községfejlesztés DUNAFÖLDVÁR. Paksután a járás legnagyobb községe. 11 100 lakosa van, községfej­lesztési hozzájárulást átlag 300 forintot 2264-en fizetnek. A község területén kilenc kommunális adót fizető üzem van, amelyek a tervek sze­rint ebben az évben 500 ezer forinttal járulnak hozzá a község fejlődéséhez. A tanács vezetői 770 ezer forint érté­kű társadalmi munkára számí­tottak ebben az évben. Ebből június 30-ig 417 ezer forint­nyit már teljesített is a lakos­ság Az elmúlt kilenc év fon­tosabb beruházásai közé tarto­zik 7175 négyzetméter út, 11 430 méter járda és 1096 mé­ter vízvezeték építése. A duna- földváriak örömmel használ­ják a néhány éve épült köz­fürdőt, és a közelmúltban megépített uszodát. Elvégez­ték az OTP átalakítását, meg­építettek két körzetorvosi rendelőt, várótermet és lakást és egy fogorvosi rendelőt is. Már beköltöztek a hat iker­ház lakásaiba a boldog lakás- tulajdonosok. Korszerűsítet­ték a négytantermes külterüle­ti iskolát és átadtak rendelte­tésének egy óvodát is. Jelen­leg tartalékolják a pénzüket a tisztasági fürdő építéséhez. A negyedik ötéves tervben rész­letes és kellő indoklással el­látott fejlesztési terve van a tanácsnak. Ebben lakásém'tke- zés, vízműbővítés, út- járda- és közvilágítás-korszerűsítés, különböző kulturális, szociális épületek felhúzása szerepel. DUNAKÖMLÖD. Százhúsz­ezer forint társadalmi mun­kát terveztek erre az évre Du- nakömlődön, s a község la­kossága ebből az első félévben már 103 500 forint értékűt tel­jesített is. Az 1600 lakosú községben 415-en fizetnek át­lag 230 forint értékű község- fejlesztési hozzájárulást. Egy üzem 20 ezer forint kommu­nális adót ígért erre az évre. Az elmúlt kilenc évben közel J000 négyzetméter betonjár­dát. közel 2000 méter villany­hálózatot építettek és 5000 négyzetméternyi útkövezést végeztek el. Elkészült még va­Dunaföldváron Dunakiimlödön Dunaszenígyörgyön lamivel több mint 3500 méter villanyhálózat korszerűsítése is. Átadtak rendeltetésének egy új autóbusz-váróhelyisé­get és a sportpályát öltözővel, felszerelték a község hangos­bemondóját - és a törpevízmű építéséhez is hozzájárultak 6800 méter csőlefektetéssel. Gondoskodtak a tűzoltók egyenruhájáról, vásároltak futballfelszerelést, az iskola részére pianinót szereztek be • és a könyvtár állományához is hozzájárultak 850 kötettel. A betonjárda építése, az útkö- vezések, a sportöltöző és az autóbusz-váróterem építését házi brigádjuk végezte el, mi­vel így 50 százalékkal volt ke­vesebb a kiadásuk, mintha e munkákat valamelyik vállalat­tól rendelik meg. A lakosság társadalmi munkával segített, s e társadalmi munkából a he­lyi Szabadság Termelőszövet­kezet is alaposan kivette a ré­szét. A negyedik ötéves terv­ben szeretnék a községi te­metőt betonelemes kerítéssel körülvenni, három utca kö­vezését. elvégezni, s egy gya- logjáróhidat, amely a Tán­csics Mihály és a Béke ut­cát köti össze, megépíteni. Nagy szükség volna az isko­la bővítésére — két tanterem és egy tornaterem megépíté­sére — ehhez azonban mint­egy 400 ezer forintos támo- ' gatásra volna szükség DÜNAS7ENTGYÖF.GYNEK 3073 lakosa van, átlag 252 fo­rint községfejlesztési hozzájá­rulást fizetnek közülük 818- an. A község területén egy üzem fizet 15 ezer forintnyi kommunális adót. Az elmúlt ki­lenc év legnagyobb dunaszent- györgyl beruházásai: négytan­termes iskola, 40 személyes bölcsőde és a művelődési ház megépítése volt. M. É. KÖVETEI ? Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum II rjTjrjTjrjrjr^jrj* Nagy meglepetésünkre, részletesen elmesélte a vízözönt. Elmondta, az istenek jó előre figyel­meztették a közeledő katasztrófára, s utasították, építsen bárkát, amelyen elegendő hely lesz háza népe és egy-egy iparos számára minden szakmá­ból. A sötétség, szakadatlanul tartó kíméletlen eső és az ennek nyomán támadt általános kétségbe­esés leírása még ma is lenyűgöző erővel hat az olvasóra. Ugyanúgy, mint a bibliában, a kujund- zsiki agyagtáblán is olvashatjuk a bárkáról fel- bocsátott holló és galamb történetét. Utnapistim bárkája is egy hegycsúcsnál állt meg, éppen úgy, mint Noé járműve. A Gilgames-eposz és a bibliai özönvíz leírása között erős párhuzam van; ezt a tudósok sem tagadják. Az a különbség köztük, hogy az eposz egyes szám első személyében közli az esemény leírását, s ez arra utal, hogy szemtanú mondta el. A régésztudósok és geológusok egybehangzó megállapítása szerint néhány évezreddel ezelőtt a Keleten vízözönhöz hasonló katasztrófa játszó­dott le. Óbabilóniai ékírásos szövegek pontos uta­lásokat tartalmaznak arra vonatkozólag, hol le­hetne a bárka maradványait megtalálni. Ezzel kapcsolatban le kell szögezni, hogy vajmi csekély a valószínűsége annak, hogy a több ezer év előtti fabárkák részei megmaradhattak ilyen hosszú ideig. A Gilgames-eposzban nemcsak az özönvíznek nevezett katasztrófa legrégibb keletű leírását ta­láljuk, hanem olyan adatokat is, amelyeket a tábla keletkezésének idején élt emberek — ér­telmi képességüknél fogva — semmi esetre sem találhattak ki, hanem biztos tudomásuk volt ró­luk. Nem lehetne-e néhány kérdés feltevésével né­mi fényt vetni ebbe a sötétségbe? Például: lehetséges-e, hogy a Gilgames-eposz eseményei nem a történelmi idők előtti Keleten, hanem Tiahuanaca térségében játszódtak le? El­képzelhető-e, hogy Gilgames leszármazottai Dél- Amerikából érkeztek, s magukkal hozták az eposzt ? Ha igennel válaszolunk ezekre a kérdésekre, egyszeriben magyarázatot kapunk arra is, hogy miért szerepel az eposzban a napkapu és rögtön más megvilágításban látnánk Gilgames átkelését a végtelen tengeren. Egyúttal magyarázatot kap­nánk a sumér nép hirtelen felbukkanására is. Ugyanis kétségtelen és bebizonyított tény, hogy az óbabilóniaiak miijden szellemi és technikai alkotása a sumérokra vezethető vissza. Az ókori Egyiptom fénykorában a fáraóknak kétségtelenül voltak könyvtáraik, amelyek ada­tokat tartalmaztak régi titkokról. Mózes — mint tudjuk — Egyiptomban, a fáraók udvarában ne­velődött, és bizonyára hozzáférhetők voltak szá­mára a könyvek. Tanulékony és tudós ember volt, hiszen állítólag ő maga írta meg öt könyvét — bár egyelőre még megfejthetetlen rejtély, hogy milyen nyelven. Tegyük fel, hogy a Gilgames-eposz — Asszí­rián és Babilónián keresztül — eljutott Egyip­tomba. A fiatal Mózes ott rábukkant, elolvasta és céljainak megfelelően módosította. Ebben az esetben nem a bibliai özönvíz-leírás az eredeti, hanem a katasztrófa úgy játszódott le, ahogyan a sumérok leírták. Nem szabad feltenni a fenti kérdéseket? Sokan úgy látják, hogy az őstörténet-kutatás zátonyra futott, s azért nem jut előrébb, mert ki­tartóan ragaszkodik bizonyos sémákhoz, amelyek nem adnak teret a képzeletnek, márpedig csakis az adhat alkotó lendületet minden tudományos munkásságnak. Az ókori Kelet múltjának feltárására tett kísérletek megfeneklettek, mert az úgynevezett szent könyveket, köztük a bibliát, sérthetetlen­nek tekintették. Ki mert ezekben kételkedni? Még a XIX. század annyira felvilágosultnak tar­tott tudósai is évszázados tévedések bilincseit viselték, mert nem volt annyi bátorságuk, hogy kétségbe vonják a szent könyvek állításait. Köz­ben még a leghívőbb embernek is tisztában kell lennie azzal, hogy a bibliában leírt események közül igen sok nem egyeztethető össze egy min­denütt jelenlévő és jóságos isten létezésével. A Hívő embernek is érdeke, hogy a tudomány meg­magyarázza, ki nevelte az ősidőkben az embere­ket, ki adta meg az emberiségnek a társadalmi együttélés első szabályait, ki adott nekik egész­ségügyi és más törvényeket. Ezért nem szabad visszariadnunk a legmeré­szebb és legképtelenebbnek látszó kérdések fel­tevésétől sem. A ma eseményei egyre nagyobb Réseket ütnek a régmúltról alkotott feltevéseken, még nagyobb réseket fognak ülni rajta a közeljövőben várható történések.

Next

/
Oldalképek
Tartalom