Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

A permetlétoronytól a sertésgyárig Korszerű állattenyésztőtelepek sorozata Tolna megyében Tudományos tervezés — Mit közöl a fekete könyv? Tolna megyében 4G0 millió forint beruházást igénylő gaz­dasági építkezés lebonyolítá­sára kapott két évre megbíza­tást a MEZÖBER Vállalat me­gyei kirendeltsége, s ebből mintegy 170 millió forint ér­tékű megvalósul az idén a tsz-ekben, az állami gazdasá­gokban és egyéb mezőgazda- sági üzemekben, intézmények­ben. Ebből az összegből, vala­mint ezenkívül más beruhá­zásokból mintegy húsz korszerű állattenyész­tő-telep, ötszáznál több kiseb mezőgazdasági léte­sítmény — a sertésfiazta- tótól és hizlaldától kezd­ve a nagy tehénistállóig és a permetlétoronyig — épül a megyében. Jelenleg hét tehenészeti és hét sertés komplex telep épí­tése folyik, így például az Al- sópéli Állami Gazdaságban és az ozorai Egyetértés Tsz-ben 500—500, Bátán, Decsen, Ko- csolán és Pálfán 400 férőhe­lyes tehenészeti teleppel gya­rapodnak a termelőszövetke­zetek, s korszerűsítik a ma­ri ocsaiakét is. Ebben az évben elkészül a 460 kocaférőhelyes pincehelyi, valamint a tamási Uj Elet Tsz-ben épülő komp­lex sertéstenyésztő telep. Zombán a Vas megyei ME- ZÖBER közreműködésével lé­tesül „sertésgyár”, s az idén átadják rendeltetésének a Szekszárdi Állami Gazdaság NSZK-beli technológiával épü­lő, évi 31 000 sertést kibocsátó, modern telepét is. Ezenkívül több meglévő sertéstelepet korszerűsítenek, bővítenék, egyebek közt Pakson, öcsény- ben, a dombóvári Alkotmány Tsz telepe 2040 férőhelyes hiz­laldával is gazdagodik. Öt új tehenészeti komplex­telep előkészítése, tervezése folyik a bátaszéki, a dombó­vári, a gyulaji és a bölcskei tsz részére, s hasonló építése kezdődött az Alsótengelici Kí­sérleti Gazdaságban. A szaká- lyi és a regölyi tsz együtt épít sertéstelepet, amelynek az ALUTERV Vállalat a tervező­je. Az AG ROTER V a Völgy­ség Népe Tsz és a balecskai termelőszövetkezet részére tervez nagy tehenészeti tele­pet. Mindezek a nagy méretű gazdasági építkezések zömükben a MEZÖBER megyei kiren­deltségének a közreműkö­désével valósulnak meg. — A Szekszárdi Állami Gaz­daság építkezésénél mi csak műszaki ellenőrzést végzünk, hasonlóképpen a Dalmandi Ál­lami Gazdaságban épülő na­gyobb sertéstelepen — ismertet te Fenyvesi Ferenc, a MEZÖ­BER megyei igazgatója, s el­mondotta azt is, hogy még más megyékből is felkérik őket hasonló feladatra. így például a Kiskunsági Állami Gazda­ságból fordultak hozzájuk ilyen kéréssel; Kunfehértón pedig rendszeresen műszaki el­lenőrzést tartanak az ottan mintegy százmilliós beruházás­sal épülő borkősavüzemnél, bár azt a 20. számú társkiren­deltségük bonyolítja le. Ez megtisztelő a Tolna me­gyeieknek. Mint ahogy jó fényt vet rájuk az is, hogy vállalatuknál. az elsők közt tüntették ki őket az élüzem címmel a tavasszal, a 19 megyei ki- rendeltség közül csak négy részesült ebben. A Tolna megyei kirendeltség hét tervével szerepel a válla­latnak a legjobb megoldáso­kat összegyűjtő és bemutató tervkatalógusában. A fekete műbőrbe kötött könyvekben olyan gazdasági épületek ter­vével, műszaki leírásával és rajzaival' tűnik ki Tolna me­gye, amelyek már széles körben elterjedtek. így például 50 fé­rőhelyes szociális épület, az ozorai tehenészeti telep, a 12 férőhelyes elkülönítő tehénis- tálló, továbbá 192 férőhelyes tehénistálló fejő- és tejházzal, 300 férőhelyes juhhodály, többcélú vázszerkezeiből, va­lamint 1020" férőhelyes sertés­hizlalda, s gépkarbantartó­műhely terve a Tolna megyei, a szekszárdi kirendeltség szak­embereinek ötletéről, alkotó munkájáról tanúskodik. A MEZŐ VÁZ elnevezésű vasbeton vázszerkezetek tőlük származnak, először Tolna, az­tán más megyékben terjedtek el. Ebben a magyar típusú épületszerkezetben bármilyen, így külföldi technológia is al­kalmazható. ök az ilyen 112 férőhelyes tehénistállókba ELFA (NDK) technológiát al­kalmaztak, csővezetékes tej- technológiát. A csövekben le­vegő érintése nélkül jut az is­tállóból, a fejőgéptől a tej a tejházba; az épület kialakítá­sában a gépesítést tartották szem előtt, így például trak­torra szerelt toló,- vagy len­gőlapáttal tolják ki a trágyát. A vasbeton gerendák köny- nyen összcszerelhetők, tég­lafaluk olcsó, s ezek az épületek tartósak, 70—100 évig használhatók. Mindemellett többoldalúm, tehén-, sertés- és birkaólnak alkalmazhatók. Amint Fenyvesi Ferenc me­gyei igazgató megemlítette, a MEZÖBER megbízói érdekeit képviseli a kivitelezőknél is. Építővállalatokat szerez ré­szükre, teljesen lebonyolítja a beruházásokat, engedélyeket intéz, kivitelezésről gondosko­dik, előkészíti a szerződéseket és műszaki ellenőrzést folytat. Sok vállalattal gyárral és tu­dományos intézménnyel állnak kapcsolatban. így az ozorai zárt, kötött tartású tehenészet tanulmánytervét a Gödöllői Agrártudományi Egyetem me­zőgazdasági építészeti tanszé­ke állította össze, Tömöri László tanszékvezető irányítá- val, a műszaki tervet a Tolna megyei MEZÖBER készítette. Ugyánígy a 192 férőhelyes, fe­jő- és tejházas tehénistálló tí­pusa is hasonló kooperációban valósult meg. Ezek a vállala­tok — köztük mosonmagyar­óvári gépgyár, a dunaújváro­si elemgyár és a vasmű, a Tí­pustervező Intézet, a Malom­gépfejlesztő Intézet és az ÉLITERV — és intézmények nagyon sok segítséget adtak a fejlesztésben; az új, korszerű technológiák bevezetésében, amire a MEZÖBER is állandó­an törekszik. A legnagyobb probléma az, hogy a korszerűsítés sokba kerül, de erről nem tehetnek. Ez helyenként szemlélet kér­dése is. — Az a kívánság, hogy kor­szerű legyen, viszont az ára­kon nem tudunk változtatni. Sajnos, drága a vas, a vasbe­ton és az egyéb építési anyag. A MEZÖBERT azért hozták létre, hogy a mezőgazdasági építésberuházásokat elősegítse, különösen a korszerű építé­szeti és technológiai megoldá­sokat keresse. Ezért szélesítik állandóan kapcsolataikat, s mint a tények bizonyítják, ed­dig példásan eleget tettek fel­adatuknak. — Sok jó dolgot ajánlha-í tunk, hiszen a tizenkilenc me­gyében mindenütt alkotnak valami újat, s ezekc' mi a leggyorsabban továbbítjuk, megismertetjük és elterjeszt­jük — közölte Fenyvesi Fe­renc. — A távlati munkákból hallhatnánk néhány érdeke­sebbet? — Szekszárdon egy új mes­terséges megtermékenyítd-ál- lomás épül. Uj központot kap majd a Tolna megyei Növény­védő Állomás is, amely Fá­cánkertről beköltözik Szek- szárdra. Feladataink sorában arra törekszünk, hogy a sertés és szarvasmarha-tenyésztő telepek további korszerű­sítésére a gyors és olcsó megvalósítás útját keres­sük. Ilyen lehetőségeink már van­nak, így például a Vas me­gyei MEZÖBER építkezése Zombán olcsóbb, mint bár­mely másé. Hasonlóan, Pest megyei gazdaságosabb tervek­kel is rendelkezünk. Mindeze­ket szeretnénk megismertetni megbízóinkkal, hogy a szá­mukra legalkalmasabbak közül válasszanak — közölte befe­jezésül Fenyvesi Ferenc me­gyei igazgató. BALLABÁS LÁSZLÓ Szekszárdon a Jókai utca 2Ö. szám alatt lakó Erdélyi csa­lád udvarában mintegy négy méter magas fává erősödött szárú napraforgó nőtt. Virág» tányérjának átmérője hatvan­öt centiméter. Foto: Tóth Iván Dombóvári emlék MÁR AKKOR kezdődött az édes han­gulat, amikor összecsaptam a hasas menetrendet, s elhatároztam, igen, egy órára, megszakítom utamat ifjúságom önfeledt négy esztendejének'színhelyén — Dombóváron. Olyan megnyugvással szemléltem az ablakkeretbe foglalt tolnai tájakat, mint aki időtlen messzeségből érkezik. Hányszor utaztam át ezen a sínpáron, hányszor szerettem volna a gyorsan inaló időt megállítani, időzni még a dombóvári állomáson. Keresni, kutatni arcok, tekintetek után, amelyek immár több mint egy évtizede elsüppedtek az időben. De nem lehetett, a vonat repí­tett új táják, messzi városok felé. De bármerre jártam is, sok ezer kilomé­terre e kis dunántúli várostól — lélek­ben újra meg újra megidézem a közép­iskolai évek varázsát, az első szerelem ízét, az első tervezgetéseket, nagy neki- feszüléseket. Noha ekkor még csírái­ban volt meg bennük a vágy, az aka­rat a végső-— a nagy elhatározásra. Azt hiszem — a legmaradandóbb em­lékeket a középiskolai, a kollégiumi évek hagyják a serdülő lélekben. Rezianáltan lépkedek az állomáson, s elindulok az emlékek útján a Szuhai- dombnak. Mit változtak erre is az ut­cák a házak! Majd másfél évtizedes vál­tozás — szinté alig ismer rá a késői lá­togató az utcákra. Talán megbocsátják nekem, ha ezúttal mégsem azt keres­tem. ami új, hanem ami őrzi a régi emlékeket. A hajdani tanítóképző épülete. Most csendesek a folyosók, a tantermekből friss festés illata árad, szeptemberre várja ismét ifjú népét a nagy épület. Játékos kedvvel meglendülök, s futok le az alsó udvarba, a kertbe, ahonnan mindig tízpercekben, óraközi szüne­tekben vágyakozva néztük a dombok alatt kígyózó szerelvényeket. JÖ TANÁRAINK, akik irányították első lépéseinket, akik a lélek formálói voltak, akik azon fáradoztak, hogy át­adjanak nekünk minden drága terhet, aminek hasznát vehetjük hivatásunk­ban. Hol élnek, merre járnak? Nagyobb részük már nyugdíjas, de a szeptem­beri közelgő csengőszóra azért bennük is mozdul valami, szeptember közelgő varázsa, a lélek hívogatója. Hosszan nézek a pulai rétek felé, s távolabb Nyerges felé, ahova szinte va­sárnaponként kirándultunk, mert né- hányan, akik megszoktuk gyermekko­runktól, hogy mindig oly közel voltunk az anyaföld szívéhez — a forráshoz, fű­höz, fához —, különösen az első időben elvágyódtunk a kövek közül, az aszfal­tos, szénporos utak világából, kerestük a magunk ösvényeit. Ezek a kirándulá­sok, vasárnapi szabad kinyújtózások — valójában a lélek búvó patakjai voltak, amelyek mindig visszarepítettek gyer­mekkorunk édes tájaira. Hogy ne fe­ledjük el a katáng kék színét, az akác édes illatát, a gémek karcsú járását. A NYERGES ÖLÉN, fent a dombok között van egy kis hegyi forrás. Hány­szor oltottuk itt szomjunkat, hányszor nyújtóztunk szabadon a selymes fűvön. jártunk az' őzek titkos nyomán s a má­tyásszajkók fészkét kerestük. TASZ ÁR FELÖL most gyenge szél támad — jó illatú széna illatát höm­ölygeti. önfeledt boldog négy esztendő — elmúlt az életünkből. Mi is volt a legszebb benne? Áz első szerel««, az életre, a hivatásra készülés feszült iz­galma, várakozása? Ennyi év távlatából — mégis legszebb volt, azt hiszem a határtalan terveztetés, a végtelenbe nyúló lehetőségek időszaka, amely olyan volt még, mint a felhőtlen má­jusi ég. Ebben az intézetben már vala­mennyien többnyire egy meghatározott cél állandó vonzásában éltünk ugyan, a nevelői hivatásra készültünk. Arra, hogy gyűjtsük magunkba mindazt, amit majd kellő utántöltéssel — egy életen át kell szétosztanunk felnövekvő ge­nerációk között. Mégis — a jövő olyan volt még, mint a végtelen kékség fe­lettünk, még annyi vágy, remény mun­kált a lélek kohójában. A startra ké­szültünk, de hogy milyen tereket, pá­lyákat futunk be — nem tudhattuk. Milyen galaktikák, csillagrendszerek vonzzák útjainkat — nem tudhattuk. Harmincon túl már szűkül a kör, ki­rajzolódnak a meglett férfi útjai, táv­latai. A LÉLEK, mint a kövületek évmil­liók előtti élőlények lábnyomait, leve­lek erezetét, mint Pompeji a lávába fa­gyott katonáit — úgy őrzi a diákkor emlékeit. Az emberi lélek csodálatos sajátossága, hogy megőrzi a serdülőkor, az ifjúság emlékeit. Később történt dol­gokra nem emlékszünk olyan világo­san, mint azokra, amelyek ebben a kor­ban történtek velünk. Nem lepi el a feledés moharétege, s olyan, mint a tokaji aszú szőlő — minél több nap­fény veri, annál zamatosabb, annál éde­sebb lesz. Az alma mater — amely négy esztendőn át volt a lelket formáló mű­helyünk — bárhova kerüljünk, bárhova repítsen is bennünket az élet gyors for­gataga — láthatatlan szálakkal mégis fogva tart bennünket. Mindenki azt őr­zi meg, ami a legszebb, legkellemesebb volt, ki az első szerelem, ki az első si­ker iáét, az írott szó varászát. Mindé»- kinek van bőségesen a tarsolyában ú*» ravaló. Állok a kollégium egyik udvari ab­laka előtt. Azóta már átfestették, de ugyanaz az ablak, amely tanúja sok es­ti turpisságnak, kegyes csalásnak. Ta­karodó után — hányszor nyitottuk ki ezt az ablakot, s villanyoltás után visz- szalopakod tunk a tanulóterembe, mert egy-egy könyv még fogva tartott ben­nünket.----------VOU1V CgJ I l et, egy jellegzetes kapufő — ami t hívja őket biztosnak hitt. kalitjaiból s kúsznak felfele a tudat mezejében. Gyönyörű hangversenyek, szép err kű ünnepek, felvonulások — mega: nyi feledhetetlen élmény, induló éle lendítői, lelkesítői. OLYAN GYORSAN elröppent az óra. amit az emlékek útjára szántam. Visz- szafde az állomásra már autóbusszal indulok, az idő sürget, kilépek az em­lékek folyamából — bár az emlékek fo­lyondárjai még befonnak, marasztal­nának. . . Már" a vonatban ülök, lehu­nyom a szemem, alattam számolatlanul fordulnak a vonatkerekek. Ezernyi em­lék zsong bennem, s viszem őket új célok, új állomások felé. Messzi, nagy városokból is mindig felsejlenek az it­teni évek emlékei. Sok nagy várost jártam már be, lenyűgöző szépségű há­zakkal, palotákkal, jártam Európa or­szágútjait, s mégis ez a kis dunántúli város maradt meg bennem leghíveb­ben — mert immár egy életre az marad számomra, ami az elmúlt ifjúság... HAMAR IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom