Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-24 / 195. szám
A permetlétoronytól a sertésgyárig Korszerű állattenyésztőtelepek sorozata Tolna megyében Tudományos tervezés — Mit közöl a fekete könyv? Tolna megyében 4G0 millió forint beruházást igénylő gazdasági építkezés lebonyolítására kapott két évre megbízatást a MEZÖBER Vállalat megyei kirendeltsége, s ebből mintegy 170 millió forint értékű megvalósul az idén a tsz-ekben, az állami gazdaságokban és egyéb mezőgazda- sági üzemekben, intézményekben. Ebből az összegből, valamint ezenkívül más beruházásokból mintegy húsz korszerű állattenyésztő-telep, ötszáznál több kiseb mezőgazdasági létesítmény — a sertésfiazta- tótól és hizlaldától kezdve a nagy tehénistállóig és a permetlétoronyig — épül a megyében. Jelenleg hét tehenészeti és hét sertés komplex telep építése folyik, így például az Al- sópéli Állami Gazdaságban és az ozorai Egyetértés Tsz-ben 500—500, Bátán, Decsen, Ko- csolán és Pálfán 400 férőhelyes tehenészeti teleppel gyarapodnak a termelőszövetkezetek, s korszerűsítik a mari ocsaiakét is. Ebben az évben elkészül a 460 kocaférőhelyes pincehelyi, valamint a tamási Uj Elet Tsz-ben épülő komplex sertéstenyésztő telep. Zombán a Vas megyei ME- ZÖBER közreműködésével létesül „sertésgyár”, s az idén átadják rendeltetésének a Szekszárdi Állami Gazdaság NSZK-beli technológiával épülő, évi 31 000 sertést kibocsátó, modern telepét is. Ezenkívül több meglévő sertéstelepet korszerűsítenek, bővítenék, egyebek közt Pakson, öcsény- ben, a dombóvári Alkotmány Tsz telepe 2040 férőhelyes hizlaldával is gazdagodik. Öt új tehenészeti komplextelep előkészítése, tervezése folyik a bátaszéki, a dombóvári, a gyulaji és a bölcskei tsz részére, s hasonló építése kezdődött az Alsótengelici Kísérleti Gazdaságban. A szaká- lyi és a regölyi tsz együtt épít sertéstelepet, amelynek az ALUTERV Vállalat a tervezője. Az AG ROTER V a Völgység Népe Tsz és a balecskai termelőszövetkezet részére tervez nagy tehenészeti telepet. Mindezek a nagy méretű gazdasági építkezések zömükben a MEZÖBER megyei kirendeltségének a közreműködésével valósulnak meg. — A Szekszárdi Állami Gazdaság építkezésénél mi csak műszaki ellenőrzést végzünk, hasonlóképpen a Dalmandi Állami Gazdaságban épülő nagyobb sertéstelepen — ismertet te Fenyvesi Ferenc, a MEZÖBER megyei igazgatója, s elmondotta azt is, hogy még más megyékből is felkérik őket hasonló feladatra. így például a Kiskunsági Állami Gazdaságból fordultak hozzájuk ilyen kéréssel; Kunfehértón pedig rendszeresen műszaki ellenőrzést tartanak az ottan mintegy százmilliós beruházással épülő borkősavüzemnél, bár azt a 20. számú társkirendeltségük bonyolítja le. Ez megtisztelő a Tolna megyeieknek. Mint ahogy jó fényt vet rájuk az is, hogy vállalatuknál. az elsők közt tüntették ki őket az élüzem címmel a tavasszal, a 19 megyei ki- rendeltség közül csak négy részesült ebben. A Tolna megyei kirendeltség hét tervével szerepel a vállalatnak a legjobb megoldásokat összegyűjtő és bemutató tervkatalógusában. A fekete műbőrbe kötött könyvekben olyan gazdasági épületek tervével, műszaki leírásával és rajzaival' tűnik ki Tolna megye, amelyek már széles körben elterjedtek. így például 50 férőhelyes szociális épület, az ozorai tehenészeti telep, a 12 férőhelyes elkülönítő tehénis- tálló, továbbá 192 férőhelyes tehénistálló fejő- és tejházzal, 300 férőhelyes juhhodály, többcélú vázszerkezeiből, valamint 1020" férőhelyes sertéshizlalda, s gépkarbantartóműhely terve a Tolna megyei, a szekszárdi kirendeltség szakembereinek ötletéről, alkotó munkájáról tanúskodik. A MEZŐ VÁZ elnevezésű vasbeton vázszerkezetek tőlük származnak, először Tolna, aztán más megyékben terjedtek el. Ebben a magyar típusú épületszerkezetben bármilyen, így külföldi technológia is alkalmazható. ök az ilyen 112 férőhelyes tehénistállókba ELFA (NDK) technológiát alkalmaztak, csővezetékes tej- technológiát. A csövekben levegő érintése nélkül jut az istállóból, a fejőgéptől a tej a tejházba; az épület kialakításában a gépesítést tartották szem előtt, így például traktorra szerelt toló,- vagy lengőlapáttal tolják ki a trágyát. A vasbeton gerendák köny- nyen összcszerelhetők, téglafaluk olcsó, s ezek az épületek tartósak, 70—100 évig használhatók. Mindemellett többoldalúm, tehén-, sertés- és birkaólnak alkalmazhatók. Amint Fenyvesi Ferenc megyei igazgató megemlítette, a MEZÖBER megbízói érdekeit képviseli a kivitelezőknél is. Építővállalatokat szerez részükre, teljesen lebonyolítja a beruházásokat, engedélyeket intéz, kivitelezésről gondoskodik, előkészíti a szerződéseket és műszaki ellenőrzést folytat. Sok vállalattal gyárral és tudományos intézménnyel állnak kapcsolatban. így az ozorai zárt, kötött tartású tehenészet tanulmánytervét a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági építészeti tanszéke állította össze, Tömöri László tanszékvezető irányítá- val, a műszaki tervet a Tolna megyei MEZÖBER készítette. Ugyánígy a 192 férőhelyes, fejő- és tejházas tehénistálló típusa is hasonló kooperációban valósult meg. Ezek a vállalatok — köztük mosonmagyaróvári gépgyár, a dunaújvárosi elemgyár és a vasmű, a Típustervező Intézet, a Malomgépfejlesztő Intézet és az ÉLITERV — és intézmények nagyon sok segítséget adtak a fejlesztésben; az új, korszerű technológiák bevezetésében, amire a MEZÖBER is állandóan törekszik. A legnagyobb probléma az, hogy a korszerűsítés sokba kerül, de erről nem tehetnek. Ez helyenként szemlélet kérdése is. — Az a kívánság, hogy korszerű legyen, viszont az árakon nem tudunk változtatni. Sajnos, drága a vas, a vasbeton és az egyéb építési anyag. A MEZÖBERT azért hozták létre, hogy a mezőgazdasági építésberuházásokat elősegítse, különösen a korszerű építészeti és technológiai megoldásokat keresse. Ezért szélesítik állandóan kapcsolataikat, s mint a tények bizonyítják, eddig példásan eleget tettek feladatuknak. — Sok jó dolgot ajánlha-í tunk, hiszen a tizenkilenc megyében mindenütt alkotnak valami újat, s ezekc' mi a leggyorsabban továbbítjuk, megismertetjük és elterjesztjük — közölte Fenyvesi Ferenc. — A távlati munkákból hallhatnánk néhány érdekesebbet? — Szekszárdon egy új mesterséges megtermékenyítd-ál- lomás épül. Uj központot kap majd a Tolna megyei Növényvédő Állomás is, amely Fácánkertről beköltözik Szek- szárdra. Feladataink sorában arra törekszünk, hogy a sertés és szarvasmarha-tenyésztő telepek további korszerűsítésére a gyors és olcsó megvalósítás útját keressük. Ilyen lehetőségeink már vannak, így például a Vas megyei MEZÖBER építkezése Zombán olcsóbb, mint bármely másé. Hasonlóan, Pest megyei gazdaságosabb tervekkel is rendelkezünk. Mindezeket szeretnénk megismertetni megbízóinkkal, hogy a számukra legalkalmasabbak közül válasszanak — közölte befejezésül Fenyvesi Ferenc megyei igazgató. BALLABÁS LÁSZLÓ Szekszárdon a Jókai utca 2Ö. szám alatt lakó Erdélyi család udvarában mintegy négy méter magas fává erősödött szárú napraforgó nőtt. Virág» tányérjának átmérője hatvanöt centiméter. Foto: Tóth Iván Dombóvári emlék MÁR AKKOR kezdődött az édes hangulat, amikor összecsaptam a hasas menetrendet, s elhatároztam, igen, egy órára, megszakítom utamat ifjúságom önfeledt négy esztendejének'színhelyén — Dombóváron. Olyan megnyugvással szemléltem az ablakkeretbe foglalt tolnai tájakat, mint aki időtlen messzeségből érkezik. Hányszor utaztam át ezen a sínpáron, hányszor szerettem volna a gyorsan inaló időt megállítani, időzni még a dombóvári állomáson. Keresni, kutatni arcok, tekintetek után, amelyek immár több mint egy évtizede elsüppedtek az időben. De nem lehetett, a vonat repített új táják, messzi városok felé. De bármerre jártam is, sok ezer kilométerre e kis dunántúli várostól — lélekben újra meg újra megidézem a középiskolai évek varázsát, az első szerelem ízét, az első tervezgetéseket, nagy neki- feszüléseket. Noha ekkor még csíráiban volt meg bennük a vágy, az akarat a végső-— a nagy elhatározásra. Azt hiszem — a legmaradandóbb emlékeket a középiskolai, a kollégiumi évek hagyják a serdülő lélekben. Rezianáltan lépkedek az állomáson, s elindulok az emlékek útján a Szuhai- dombnak. Mit változtak erre is az utcák a házak! Majd másfél évtizedes változás — szinté alig ismer rá a késői látogató az utcákra. Talán megbocsátják nekem, ha ezúttal mégsem azt kerestem. ami új, hanem ami őrzi a régi emlékeket. A hajdani tanítóképző épülete. Most csendesek a folyosók, a tantermekből friss festés illata árad, szeptemberre várja ismét ifjú népét a nagy épület. Játékos kedvvel meglendülök, s futok le az alsó udvarba, a kertbe, ahonnan mindig tízpercekben, óraközi szünetekben vágyakozva néztük a dombok alatt kígyózó szerelvényeket. JÖ TANÁRAINK, akik irányították első lépéseinket, akik a lélek formálói voltak, akik azon fáradoztak, hogy átadjanak nekünk minden drága terhet, aminek hasznát vehetjük hivatásunkban. Hol élnek, merre járnak? Nagyobb részük már nyugdíjas, de a szeptemberi közelgő csengőszóra azért bennük is mozdul valami, szeptember közelgő varázsa, a lélek hívogatója. Hosszan nézek a pulai rétek felé, s távolabb Nyerges felé, ahova szinte vasárnaponként kirándultunk, mert né- hányan, akik megszoktuk gyermekkorunktól, hogy mindig oly közel voltunk az anyaföld szívéhez — a forráshoz, fűhöz, fához —, különösen az első időben elvágyódtunk a kövek közül, az aszfaltos, szénporos utak világából, kerestük a magunk ösvényeit. Ezek a kirándulások, vasárnapi szabad kinyújtózások — valójában a lélek búvó patakjai voltak, amelyek mindig visszarepítettek gyermekkorunk édes tájaira. Hogy ne feledjük el a katáng kék színét, az akác édes illatát, a gémek karcsú járását. A NYERGES ÖLÉN, fent a dombok között van egy kis hegyi forrás. Hányszor oltottuk itt szomjunkat, hányszor nyújtóztunk szabadon a selymes fűvön. jártunk az' őzek titkos nyomán s a mátyásszajkók fészkét kerestük. TASZ ÁR FELÖL most gyenge szél támad — jó illatú széna illatát hömölygeti. önfeledt boldog négy esztendő — elmúlt az életünkből. Mi is volt a legszebb benne? Áz első szerel««, az életre, a hivatásra készülés feszült izgalma, várakozása? Ennyi év távlatából — mégis legszebb volt, azt hiszem a határtalan terveztetés, a végtelenbe nyúló lehetőségek időszaka, amely olyan volt még, mint a felhőtlen májusi ég. Ebben az intézetben már valamennyien többnyire egy meghatározott cél állandó vonzásában éltünk ugyan, a nevelői hivatásra készültünk. Arra, hogy gyűjtsük magunkba mindazt, amit majd kellő utántöltéssel — egy életen át kell szétosztanunk felnövekvő generációk között. Mégis — a jövő olyan volt még, mint a végtelen kékség felettünk, még annyi vágy, remény munkált a lélek kohójában. A startra készültünk, de hogy milyen tereket, pályákat futunk be — nem tudhattuk. Milyen galaktikák, csillagrendszerek vonzzák útjainkat — nem tudhattuk. Harmincon túl már szűkül a kör, kirajzolódnak a meglett férfi útjai, távlatai. A LÉLEK, mint a kövületek évmilliók előtti élőlények lábnyomait, levelek erezetét, mint Pompeji a lávába fagyott katonáit — úgy őrzi a diákkor emlékeit. Az emberi lélek csodálatos sajátossága, hogy megőrzi a serdülőkor, az ifjúság emlékeit. Később történt dolgokra nem emlékszünk olyan világosan, mint azokra, amelyek ebben a korban történtek velünk. Nem lepi el a feledés moharétege, s olyan, mint a tokaji aszú szőlő — minél több napfény veri, annál zamatosabb, annál édesebb lesz. Az alma mater — amely négy esztendőn át volt a lelket formáló műhelyünk — bárhova kerüljünk, bárhova repítsen is bennünket az élet gyors forgataga — láthatatlan szálakkal mégis fogva tart bennünket. Mindenki azt őrzi meg, ami a legszebb, legkellemesebb volt, ki az első szerelem, ki az első siker iáét, az írott szó varászát. Mindé»- kinek van bőségesen a tarsolyában ú*» ravaló. Állok a kollégium egyik udvari ablaka előtt. Azóta már átfestették, de ugyanaz az ablak, amely tanúja sok esti turpisságnak, kegyes csalásnak. Takarodó után — hányszor nyitottuk ki ezt az ablakot, s villanyoltás után visz- szalopakod tunk a tanulóterembe, mert egy-egy könyv még fogva tartott bennünket.----------VOU1V CgJ I l et, egy jellegzetes kapufő — ami t hívja őket biztosnak hitt. kalitjaiból s kúsznak felfele a tudat mezejében. Gyönyörű hangversenyek, szép err kű ünnepek, felvonulások — mega: nyi feledhetetlen élmény, induló éle lendítői, lelkesítői. OLYAN GYORSAN elröppent az óra. amit az emlékek útjára szántam. Visz- szafde az állomásra már autóbusszal indulok, az idő sürget, kilépek az emlékek folyamából — bár az emlékek folyondárjai még befonnak, marasztalnának. . . Már" a vonatban ülök, lehunyom a szemem, alattam számolatlanul fordulnak a vonatkerekek. Ezernyi emlék zsong bennem, s viszem őket új célok, új állomások felé. Messzi, nagy városokból is mindig felsejlenek az itteni évek emlékei. Sok nagy várost jártam már be, lenyűgöző szépségű házakkal, palotákkal, jártam Európa országútjait, s mégis ez a kis dunántúli város maradt meg bennem leghívebben — mert immár egy életre az marad számomra, ami az elmúlt ifjúság... HAMAR IMRE
