Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

. ,1 kSTfvsl Kínéi ttíctUá főzne* s «»KmHM faitrvégen, KS- »x fcielmiszMiKHt c^üfi pnyi ü&fctarái»» » aa valaki Ue- in vitái, üttptkca löv.l >1 fedt?é „A Kávécserje gyümölcsének babszemhez ■ hasonló egyik ol­dalán lapos vagy horpadt, ba­rázdált, koffeint tartalmazó, hámozott magja: száné zöldes- szürke, pörkölve fényesen te- ketésbarna: kávébab. Fekete­kávé: Pörkölt szemes kávéból lej nélkül készült ital. (A Ma­gyar Nyelv Értelmező Szótá­ra) A kávé-divat magyarorszá­gi elterjedése kezdetén ..dup­lát" ittunk Akkor még isme­retes volt a szimpla fogalma is. amely előbb a vendéglátó- iparból, aztán a szóhasználat­ból is kiszorult. Manapság „kávét” iszunk. Csak így egy­szerűen. derűt is kelt. ha va­laki így rendel a pincéméi: kérek egy dupla feketekávét. A vendéglátóipari szak­könyvek tíz, vagy tizenkét fe­ketekávé- készítményt sorolnak fel, ezek közül a legegysze­rűbb a nálunk szinte egyedu­ralkodó „natúr" feketekávé. A feketekávé általában bab- kávéból készül. (Néha más­ból is, de az büntetendő.) Né­hány évvel ezelőtt a váloga­tásra még alig volt lehetőség. A kávét osztályba sorolva vá­sárolhattuk, s ez a besorolás na jelentett is valamit ízbeli eltérést nemigen. Lassan eltűn­nek az üzletekből a zöld-fe- hér-bama csíkozásé nem ép­pen világszínvonalon csoma­golt kávék, és külsőre, tarta­lomra is kitűnő minőségű ká- véfajták szolgálnak elménk frissítésére. Arról nem is be­szélve, hogy az ízek, aromák újonnan kikevert változatait élvezheti a fogyasztó. Arrago, Cafe do Brasil. Omnia, Extra... A mi fogalmaink szerint az a kávé jó, amelyik erős, ala­posan megjáratja a „verklit”. Ismert kávézó fogalom: „dög- erős". Ez nagyjából annyit je­lent, hogy a szokásosnál jóval több kávéból — nem ritkán duplájából — készül a „ha­lottat is feltámasztó” ital. Az orvosoknak erről egészen más a véleményük mint a meg­rögzött kávésoknak... zsa k&vé fogy ei az üzletek­ben és a szórakozóhelyeken egy esztendő alatt. Érdemes tovább számotok Ebből a mennyiségből a vendéglátó­iparban hivatalosán. előírt norma szerint (6 gramm egy dupla) megközelítőleg i mil­lió 830 ezer duplát lehet főzni, ami nagyjából annyit jelent, hogy Tolna megye minden la­kosára majd egy dupla jut naponta. Ez még a szigorú or­vosi előírások szerint sem szá­mít. nem is olyan meghökken­tő szám. (Persze ismerek olyan kávézót, aki egyetlen este tizenöt duplát ivott meg. a napi megszokott mennyiség pedig ritkán marad alul a ha­ton.) Érdekesebb az. hogy ná­lunk. ahol nem volt kultusza a kávénak, rövid idő alatt hallatlan népszerűségre tett szert Az elmúlt évhez viszo­nyítva az idén például 4« (!) százalékkal nőtt a fogyasztás Minden valamirevaló. hiva­talban . — ahol legalább ket­ten vannak együtt — aktív kávéfőzés folyik. Nagyobb lét­számú irodákban több főző is működik, mindegyik a saját szigorúan vett von záskörzeté­vel. A folyamat — nem is olyan i’égen — úgy kezdődött, hogy valaki becipelt egy főzőt a hi­vatalba. Csináltak egy kávét, vizespoharakból megitták Az­tán a masina bennmaradt, el­készült az „árkalkuláció” — jóval alacsonyabb haszon­kulccsal dolgoznak mint a vendéglátóiparban, többek kö­zött ezért is népszerűek — A bevételből először pohár, aztán új kávéfőző, később konyha­ruha, cukortartó és az ördög tudja, hogy mi került. A hi­vatali kávézás burjánzását látva az a víziója támad áz em­bernek, ha a főzés ilyen ütem­ben terjed, nemsokára megér­jük, hogy az irodákban kávé- zósarkok lesznek székkel, asz­tallal, — esetleg íróasztalok egyáltalán nem. Egyébként szerte Európában csak mi isszuk ilyen erősen a kávét, úgy hogy a külföldiek nálunk, mi külföldön képté­rnek vagyunk jó feketét in­ni. Statisztika Azt hiszem a cigarettán kí­vül nincs még egy ilyen szé­les körben elterjedt élvezeti cikk Magyarországon. A FÜ T7.ÉRT összegezése szerint Tolna megyében 220—230 má­A hivatali kávéfőzést álta­lában ostorozni szokás. Ha egy közgazdász szentelne erre némi időt, könnyen kiszámít­hatná, hogy mi az olcsóbb: ha egy-vagy két gépírónő esik ki néhány percre a munkából, vagy ha hat, kvalifikált mun­kakörben dolgozó alkalmazott elballag akárcsak a folyosón lévő büfébe. (Azokról a hiva­talokról természetesen nem '.-eszélek. ahol mindenki ráér, s kávézás ürügyén, kitűnő dumaparti” jön össze, napon­ta legalább kétszer.) Kávézók A fekete lé fogyasztása né­ha szükséglet, valóban élén­kít, „feldob". Hosszú távon vi­szont cseppet sem különb szen­vedély a dohányzásnál. (Az más kérdés, hogy a mérték- tétén kávéivá« rossz hatását lehetetlen olyan meggyőzően bizonyítani, mint például a nikotinét.) A kávézás szenve­dély mivoltát azok ismerik legjobban, akik éveken ke­resztül isszák. Ha valami miatt te gell mondani róla, úgy éráik, nem teljes embe­rek — .valami hiányzik*. Ki ne ismerné a kávézók közül ezt a tagadbatattenul kelle­metlen állapotot? A kávéivásnak rítusa van. Ki előtte gyújt rá, ki közben, ki egyáltalán nem. Kj regge­li előtt issza, ki utána, ki dél­előtt kilencre esküszik. Isszák gőzölve. . anélkül. langyosan, hosszú lével, rövid lével, cu­korral és keserűen, tejszínnel, rummal, fagylalttal, és ki tud­ja .— „Alkalmazási terület”: rsz- száik fejfájás ellen, fáradtság ellen, idegesség ellen, mdisz­ponál tság ellen, álmosság el­len, pálinka eilen (kitűnően fedi az illatot), a pálinka ha­tása ellen és talán végül, megszokásból. Külön kasztba lehetne sorolni a kávéivókat, a presszógép típusa, a kávé- fojta, víz és matéria aránya, a pörkölés módja szerint is. Persze mindenki csak egy. legfeljebb kétféle, valós vagy vélt hatása miatt issza, arra esküszik. így is, ha végignéz az ember a felsoroláson, meg­állapíthatja. hogy jószerint a kávé lett az új idők aszpirin­je... A feketét valahol meg kell inni. Ékre a célra szolgálnak a kávézók, amelyek Magyar- országon nincsenek. (Másutt, ahol sokkal kisebb a kávéivás kultusza, bőven találni belő­lük.) Nálunk viszont vannak eszpresszók, cukrászdák, — amelyek fő profilja a kávé­ivá« lenne, de nem az, eze­ken kívül minden valamire­való kocsmában hódolhat szenvedélyének a vendég. A községekben gombamódra szaporodnak a régi butikokat helyettesítő. többé kevésbé korszerű, s az esztétikai kö­vetelményeknek is megfelelő vendéglője, amelyekből ritkán hiányzik a presszó-részleg. •• Összegezés Gyakran hallottam büszkén emlegetni, nem lovas, kávézó nemzet lettünk, pedig hogy milyen nemzet vagyunk, egyáltalán nem függ össze az elfogyasztott kávé — vagy más ital mennyiséggel, erre sokkal pontosabb, fontosabb értékmérők vannak. Nem is ez a lényeg: szeret­jük „mindennapi italunkat”, olykor túlságosan szeretjük. Az is óhatatlanul eszébe jut az embernek, talán féktelen tempójú korunk is hozzájá­rul ehhez. Beszéljünk róla. Talán egy kávé mellett . . Cigaretták a buszmegállónál ff etenként egyszer kimegyek a szőlőbe, hozok öt li- ' * ier bort. Kimegyek délután, de csak másnap •jövök vissza, mert nem bírják a lábaim. Ott alszom a présház padlásán, takarmányon. ~De még út közben is leülök több­ször. Eg a talpam. Nézze, milyen nagy vágások vannak mindegyik oldalamon. Először úgy volt, hogy leoperálják a lábaimat. Amikor ezt megmondta az orvos, azonnal kér­tem a ruhámat és elmentem a kórházból. Fölmentem Pestre. Beszéltem, az egyik hires sebésszel, mondtam neki. meghálálom, csak maradjon meg a lábam. Most aztán így vagyok: megvan mind a kettő, de arra se tudom őket használni hogy elmenjek a munkahelyre. Adnának a tsz-ben könnyű munkát, hiába. Volt is már nekem nagyon jó munkám, az üzemanyagot kellett kiadni a traktorosoknak és ellenőrizni, ki mikor indul, mikor ér­kezik. Azt mondhatom, csak hever észtem. De már nem tudom megtenni ezt a dolgot se, nem tudok mindennap elmenni odáig, É étszázhatvan forintot kapok havonta. Ut a baj. Ke- “ véshetnék kétezret is, ha bírná a lábam. Mi az a kétszázhatvan farkat? Jó azoknak, akik tudnak dolgozni. Azoknak jó világ van most. Utaznak, viszik a szép bő­röndöket. A buszmegállónál egész cigarettákat eldobnak és nem veszi föl senki. Fiatal koromban hármas dohányt szívtunk. Az olyan vott,... De hiába is magyarázom, ré­gen volt, éhgyse értené meg. Amikor megnősültem, az apámtól egy kaszát meg egy kenyeret kaptam. Ez volt az örökségein. Pestre men­tem dolgozni, bekerültem az állatkertbe, a madárházhoz. Egy év alatt félretettem annyi pénzt, összetakarítottam, hogy itthon vettettem rajta egy kis magyar holdat. Aztán ez így ment hat évig. Megvolt a hal hold föld, akkor vet­tem egy rossz lovat, azzal dolgoztunk. Később már két lóra tellett és tudtunk venni borjút is. De a katonaság, a háború, meg fogság elvett az életemből kilenc esztendőt. Sose felejtem ei, mezítláb gyalogoltam a havon, amikor egyszer hazafelé igyekeztem. ff* ÓV gyerekünk van, egy fiunk. PostahivataL-vezető. *J Későn nősült, már elmúlt harminc éves. Igaz, én is későn nősültem. A fiamék kaptak az apóséktól 40 ezer fo­rintot, autót vettek. Mi csak tízezret tudtunk hozzáadni. Ritkán jönnek. Amíg itthon élt velünk, jobb volt. Ez min­dig így van. Ha elmegy a gyerek a háztól, már a másé. Másnak él. Az a baj, hogy keveset tudok mozogni és meghíztam. Nem szeretem ezt a tétlenséget. Kevés a pénz is. Legalább a kenyérnek valót és a tüzelőt megadná a szövetkezet in­gyen a magamfajta, tehetetlen embernek. Hallom, vannak tsz-ek, ahol megadják. A miénk is jól fizet már, de én csak azt a kétszázhatvan forintot kapom. A szőlő miatt a ház­táji is kevesebb. Nekünk most kicsit nehéz. Amikor még tudtam dolgozni, akkor rosszul fizetett a szövetkezet. Meg­történt, hogy az év végén vissza kellett fizetni abból, amit előlegben fölvettünk. Most jó a gyulaji tsz. és jól megy a sora mindenkinek, aki tud dolgozni. Mondom, egész ciga­rettákat is látni a buszmegállónál. Eldobják, vagy elejtik és ottmarad. A nevem? Furcsa név. Mátó János. Nem Máté, hanem Mátó. Árpád utca 21 szám. J öjjön el máskor ts! Szívesen látjuk. Disznóvágáskor jöjjön, akkor jobb a kedvünk. GEMENC! JÓZSEF IZGALMAS KÉRDÉS. D. Kónya József rill, 1OL0)

Next

/
Oldalképek
Tartalom