Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

Demokrácia az üzemekben

Besaélgetés Schrottner Károllyal, másfél év .szakszervezeti munkájáról

A szakszervezetek szerepe az utóbbi iflóben jelentősen megnőtt. Erről, meg a másfél éves új gazdasági irányítás szakszervezeti vonatkozású politikai kérdéseiről beszélgettünk Schrott- ner Károly elvtárssal az SZMT vezető titkárával.

— Mindenek előtt azt kell megállapítanunk — mondotta Scnrottner elvtárs, — hogy az új gazdaságirányítási rendszer hatasa megyénkben a központi irányelvek, az ide vonatkozó elméleti kérdések felé irányul — általában. A termelés növekedése gyorsabb ütemű volt, mint azt vártuk; sajátos helyzet: az idén a termelés növekedése nem érte el a múlt évi szintet, az év első felében. Az a törekvés figyelhető- meg, hogy az alkotó kezdeményezésnek nagyobb utat engednek, a felsőbb gazdasági vezetők arra törekednek, hogy a termelés a szükségleteket jobban kielégítse. A közgazdasági szemlélet erősödött. S nem vált be az a jóslat, mely szerim a mechanizmus nagy munkanélküliséget eredményez. Sőt, megyénkben nőtt a bérből és fizetésből élők száma, éppen a mechanizmus idején, mintegy 6,9 százalékkal. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy több az olyan családok száma, ahol már neyi egy kereső van. Ez, mondani sem kell, kedvezően jelentkezik az egv főre jutó jövedelem tekintetében. Mint pozitív tényt elmondhatjuk, hogy emelkedett a munkások jövedelme: 1968-ban 1724, idén az első félévben 1964 forint volt az átlagjövedelem, mi" a műszaki állományú dolgozóknál 2246 forintról 2817 forintra nőtt az egy hónapra számított átlagjövedelem.

— A statisztika valóban bizonyítja, hogy a bérből, fizetésből élők jövedelme nőtt, mégis

— főleg az év első felében — viharos hangulat uralkodott némely vállalatnál.

— Ismerjük a problémákat. Sajnos nem kellően politizáltak a helyi társadalmi szervek, későn és kezdetben rosz- szu] magyarázták az anyagi elosztás különféle helyi sajátosságait. Úgy véljük azonban, hogy a hangulat jó irányban változott.

— Említette Schrottner elvtárs, hogy a munkaerő-kínálat nem jelentős a megyében. Mi úgy tapasztaljuk, hogy nőtt a vándorlók száma, pontosabban: a munkaerő keresi az árát.

— Ez valóban így van, tulajdonképpen egészséges tendenciaként is felfogható, hisz a jó munkást, aki többet produkál, azt mindenütt igyekeznek megfizetni. Szakszervezeti szerveink első támogatói annak, hogy megfelelően differenciálják a munkásokat: a munka végzésének módja adja a mércét. Egyes községekben nőtt csak a munkaerő-felesleg, másutt meg munkaerő- hiány van. A szekszárdi üzemek majd mindegyike munkaerőhiánnyal küzd.

— Tapasztalatunk, hogy másfél év alatt, és az ezt megelőző időszakban is az üzemekben elsősorban a termelő beruházások valósultak meg. . .

— A napokban kaptunk éppen egyik felterjesztésünkre választ a Magyar Selyemipartól: mintegy 22 milliót költenek olyan létesítményekre, amelyek révén a munkakörülmények javulnak. Másutt meg a szakszervezeti szervek sürgetik az ilyen szociális jellegű beruházások ügyét. A szakszervezeteik megyei tanácsa tárgyalt például legutóbb a Lampart Művek vezérigazgatóságával, a bonyhádi gyár ügyében. Szóval nehéz előre haladni e kérdés megoldásában. . . Még nehezebb az olyan, a SZOT és a kormány által javasolt kérdések előbbre vitele, mint az üzem hozzájárulása a dolgozók lakásépítéséhez. Ismét a Magyar Selyemipart említhetem jó példaként tíz lakást építenek majd a közeli jövőből Tolnán.

— A termelési kérdésekre térjünk vissza, hisz e problémákról az üzemekben, a munkások fórumain igen mérsékelten esik szó. A termelési tanácskozásokra gondolunk.

— Valóban, a termelési tanácskozások ma már mindennek mondhatók, csak éppen tanácskozásnak nem. És sajnos itt kivételt nem tudunk tenni. A gazdasági vezetés szám halmazokkal tömj tele a beszámolót, a dolgozó nem ért belőle semmit, abból sem persze, hogy mi a feladat, s az egyénnek mi a kötelessége. Fékezi, sőt megakadályozza az ilyen beszámoló az üzemi demokratizmus kibontakozását. Mit lát a dolgozó? A számokból jószerint semmit, s amikor nincs véleménye a termelési tanácskozáson, akkor előfordul, hogy legorombítják. .. Más kérdés, hogy ha az illető munkásnak van véleménye, ott helyben el is intézik. Nem vizsgálják, hogy érdemes volna-e a javaslatot megvalósítani. Az egyszemélyi felelős vezetést nem sérti a dolgozók véleménye, mert a döntés joga végeredményben az igazgató kezében van. Szegényebb lesz minden gazdasági vezető a dolgozók bölcs tanácsa nélkül.

— Es mit tudnak ilyen esetben a szakszervezeti szervek tenni.

— Majdnem semmit sem. Itt van például a tamási Ori- on-üzem esete. A műhelybizottságnak még arra sem adott a budapesti Orion-gyár szakszervezeti tanácsa jogot, hogy szakszervezeti tagkönyvet adhasson ki. A szakszervezeti bizottságaink egy jelentős része vezérigazgatósági, tröszti, nagyvállalati szaktanács felügyelete alatt van. így helyben nagyon nehéz a szak- szervezeti szerveknek dolgozni. Az SZMT elnöksége e kérdésben megfelelő javaslatot küldött a SZOT elnökségének. Az üzemi demokrácia fejlődéséről beszélünk, de furcsa helyzet állott elő; a kormány és a SZOT-rendelet ezt világosan előírják, a helyszínen aztán elég gyakran ütközik a munkások és a szakszervezet véleménye a gazdasági vezető csökönyösségébe — mert, leányvállalatokról lévén szó, ott is alig vannak jogok. A legtöbb üzemben például a gazdasági vezetésnek nincs arra joga, hogy ötszáz forintos jutalmat adjon a jól dolgozó munkásnak...

— Ezek valóban a mechanizmus negatív tapasztalatai.

— Igen. Meg a bizalom kérdése is. Rábíznak egy gaz- 'dasági vezetőre egy gyárat, de megkötik a kezét. Jogkör, önállóság nélkül nagyon nehéz ma már boldogulná. S ilyen esetben hiába is volna a szak- szervezet gazdálkodást segítő véleménye, nem lehet azt megvalósítani. Persze e vonatkozásban igen sok kedvező tapasztalat is van. A Simontor- nyai Bőrgyárban, Pakson a konzervgyárban nagy önállóságot adtak az üzemvezetőknek. E témában is elküldtük véleményünket a SZOT elnökségének. úgyhogy minden valószínűség szerint az üzemi demokrácia kibontakozásának e jelentős akadálya is rövidesen elkerül útunkból.

— A napokban jártunk az egyik tröszt leányvállalatánál. Ott még most sem tudnak semmi adatot mondani arról, hogyan dolgoztak az év első felében.

— Sajnos a termelési egységek mintegy negyven százalékánál ez a helyzet. Tehát a megyében az üzemek jelentős részében a gazdasági és a tömegszervezeti vezetők csak három hónap után tudj ált meg, hogyan dolgoztak az előző időszakban. A mechanizmus hatását jónak értékeli az SZMT elnöksége. A termelés növekedése, a foglalkoztatott dolgozók számának emelkedése fontos dolog, ezeket kellene megfelelő politikai munkával alátámasztani, segíteni. Elnökségünk az üzemi demokrácia tartalmi fejlődésével, nem elégedett. Ügy értékeljük, hogy az üzemekben sok lehetőség marad kihasználatlanul. Most a megszokottság- tól, a régi mechanikus politikai munkától kell szabadulni a szakszervezeti bizottságoknak. Gyorsan kell reagálni a dolgozók véleményére, nagyobb eréllyel kell fellépni az üzemekben az üzemi demokrácia érvényesülése érdekében. A korszerűbb munkastílus alkalmazása most került napirendre. Úgy hiszem, a szakszervezeti szervek tisztségviselői, alkalmasak arra, hogy a gyors ütemű gazdasági fejlődés mellett korszerű szakszervezeti munkát is végezzenek.

—Pj—

Céltalanul, társtalanul — hová ?

Két pesti lány: S. Éva és H. Sarolta egy gyönki férfival hármasban ment ki a temetőbe. A lányok két cinkosa, a helybeli K. Géza és a pesti H. Ferenc követte őket. A négy fiatalkorú negyven forintot rabolt. Btk 299. § (3.) bekezdés, b pont... — informál röviden a megyei rendőrfőkapitányság századosa. Kíváncsi még valamire?

Sok mindenre vagyok kíváncsi, először a tettesekre. Valamennyien előzetes letartóztatásban vannak. A csöndes, illedelmes K. Géza így beszél az előzményekről:

— Éváékkal a budapesti Mártírok útján ismerkedtem meg. Mondták, hogy csöveznek, azaz lakás nélkül csavarognak, mióta megszöktek az intézetből. Nem tudom, miért csatlakoztam hozzájuk. Az biztos, hogy Éva tetszett... A Zuglóban Ferivel magas fa ágáról lendültünk be egy man- zardlakás ablakán. A lányok nem tudtak követni bennünket. Nylonzacskóban vittük le nekik az odafönt sütött rántottál. Úgy gondoltam, megtelepszünk édesanyám gyönki házában. A mama nem fogadott bennünket, A többit, gondolom, tetszik tudni.

— Apád mit szólt a temetői kalandhoz?

— Semmit. Nagyon régen elváltak a szüleim. Apámmal jó, ha évente egyszer találkozom.

— Mihez kezdesz, ha befejeződik az ügy?

— Szeretnék leérettségizni, s feleségül venni Évát.

Fiús frizhra, nagy kék szempár, karcsú alkat, felnőttes fölény — ez S. Éva.

— Szereti Gézát?

— Túl sokat csalódtam ahhoz, hogy szeretni tudjak.

— Tizenöt éves. Jószerint ideje is alig volt csalódni.

— Segítek megérteni. Volt fiúm. szerettem. A barátjának kellett odaadnom magam, mert r: "-oy egetett. hogy máskülönben lerepül'):; az emeletről.

— Kinek szólt erről?

— Senkinek. Juszuf, akivel ez történt, menő lej, nem tudják elkapni. Különben sem szeretett) a rendőröket. Amikor az az esetem történt, a tiltott határátlépés kísérlete, gorombák voltak velem. És megjátszották a fejüket, mintha sosem lettek volna fiatalok, semmi csínyt nem követtek volna el.

— Az én értéktáblázatom szerint a tiltott határátlépés, az autófosztogatás több, mint csínytevés. Miért nem tudott megmaradni a nevelőszüleinél, s később a leánynevelő intézetben?

— A nevelőszüleim állítólag imádnak, de túl szigorúan fognak. Az otthon?. .. Megmondom előre: annyiszor szököm meg, ahányszor visszavisznek. Kész rabság, a heti kétszeri kimenővel. S mit keresek nehéz munkával? Pár százast egy hónapban.

— A KISZ-szervezet nem foglalkozott magával?

— Nem érdekel a KISZ. Az intézet halál unalmas és álszent. Nappal prédikáció, este meg a fiúk járnak be a kerítésen; tessék! Hogy mihez kezdek szabadulás után? .. Majd csak lesz valahogy.

Sári szintén az intézetből szökött meg. Azért került oda, mivel az Al- mási téri galeri tagjaként betörésekben vett részt. Tizenhat éves, tele gyerekességgel.

— Otthon ?... Anyunak nem volt igaza. Megvert, ha kimaradtam, pedig tudhatta, hogy csakazértis teszem, ha elrak. Apunak hétköznap igaza volt...

— Csak hétköznap?!

— Ühüm. A hétvégi szórakozást hagyta, ha máskor maradtam el, szomorú volt.

— Tőle nem kapott ki?

— Á! Azt hiszem, fáradt is hozzá. Hatvanéves elmúlt.

Sári fogadkozik, hogy új életet kezd, de Ferinek tetszik az út, amelyen elindult.

— Biztosan Tökölre visznek, ez jó. Nem olyan rossz ott. amint beszélik. míz hónap alatt kipróbáltam. Velejár a kockázattal.

— Nem szégyelled. hogy oda kerültél?

— Mit szégyelljek a kockázaton ?... Apám? Nem érdekli, mi van velem, s engem sem, mi van vele.

A vizsgáló tiszt csodás türelemmel, szótlanul hallgatta végig a gyerekekkel folytatott, majdnem háromórás beszélgetést, Mintha némi keserűség csengett volna a hangjában, amikor búcsúzóra megkérdezte: „Még mindig kíváncsi valamire?”.

— oOo —

Tőmondatokban foglalom össze a szülők szavait.

Dr. K. J.-né: „Géza kicsi volt, amikor az apjától elváltam. Jobb így. Ellenem nevelte. A második felesége gyűlöl engem, gyűlöli a fiút”.

Dr. K. J. orvos egy Somogy megyei faluban, övé a szó: „Gézát teljesen elrontotta az anyja. Most vegyem kézbe a fiút? A munkámért becsülnek a faluban, nem hozhat szégyent a fejemre. A nagyobbik fiam pedagógus, ő nevelhetné. Esetleg. Amit vállaltam, teljesítem eztán is: nagykorúságáig havonta nyolcszáz forintot küldök Géza részére. Többet nem tehetek”.

M. I-né, Feri édesanyja: „Apját, az első férjemet nem érdekli Feri, a második törődik- vele. Azért adtuk állami gondozásba, mert elcsavargott. Munkahelyünktől messze költöztünk, hogy anyósom vigyázhasson rá. A gyereket nem adta vissza a gyámhatóság. Miután bűncselekményt követett el. én nem vettem vissza; mondtam, hozza helyre az intézet, amit elrontott. Feri becsapta magát. Sosem volt börtönben”.

Eszerint csak felvágott arra, hogy börtönviselt.

— oOo —

A főváros újpesti részén van a Bányai JuliaAna leánynevelő intézet. Helyettes igazgatónője a rendőrség érdemeként említi, hogy a közeli „ronda kocsma” részegei már (!) nem mernek éjszakánként becsöngetni az intézetbe, amelyet két-három esztendeje még bordélynak tartottak. A kerítés és a látogatások? Akad a lányok között, aki nem ellenzi. Szöges drótot kifeszíteni? Isten tudja. . Talán nem

is a pénzen múlik, inkább azon, hogy ez nem zárt intézet, s hogy a szerencsétlen sorsú leányok méltatlan megalázásnak tekintenék a drótot. Valóban, nem szöges drót mögött van a helyük árvának, többé-kevésbé szellemi fogyatékosoknak. (Egy hang a kertből: „Gonosz igazgató néni! Miért nem hívod ide az anyukámat?”. A siránkozó tizenhét éves. Elmegyenge. Szülei ismeretlenek).

— A két lány valóban olyan keveset keresett, mint mondta — hangzik a felvilágosítás. — Ennyit dolgoztak. Aki szorgalmas, havi 1200-at, 1500-at keres. Éva valótlant állított, KlSZ-szerveze- tünk nincs; erkölcsi okok miatt nincs Hiányát nagyon érezzük. Az intézettel együttműködő gyár KISZ-szervezetével tárgyalunk valami patronálás-féléről.

A nevelési gondok centrumában nem a szexuális problémák állnak, bár foglalkozni kell velük. Juszuf még fut, a hasonszőrű Fecó (Poroszkai Ferenc) és Erdősi Ernő már a bíróság elé került. Az ok és okozat összefüggése nem igényel magyarázatot. Ösz- szehasonlíthatatlanul nehezebb megértetni, átéreztetni a lányokkal, hogy a kereset függvénye a munkának, hogy a kimenő mértéke függvénye a megbízhatóságnak, hogy a társadalom megbecsülése függvénye a törvénytiszteletnek.

Kötetes tanulmányban — talán — pontosan meg lehetne határozni, hogy Géza, Feri, Éva, Sári sorsának alakulásáért melyik felnőtt mennyire marasztalható el. Ebben a soha megírásra nem kerülő kötetben ki lehetne térni azokra a pszichoanalitikai vizsgálatokra is, amelyeken az ifjúság- védelmi intézetek lakói átesnek. Fel lehetne éppen sorolni, mennyit költ ifjúságvédelemre az állam, s felbecsülni, hány millió lenne még szükséges. .. Nem vitás, hogy a négy fiatalkorú legközelebbi jövőjéről a bíróság dönt. Aligha vitatható, hogy rajtuk kívül szép számmal akad még bal- szerencsés sorsú, nehezen nevelhető gyermek. Talán nem szerénytelenség remélni, hogy e sorok is rájuk irányítják a figyelmet, s a szülői, a társadalmi igyekezet eredményeként nem jutnak oda. ahová a történetünkben szereplő négy fiatalkorú került.

BORVÁRÓ ZOLTÁN