Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-19 / 165. szám
A kutatás milliárdjai Egy hét múlva B kölesdi ügyről Egy héttel ezelőtt számoltunk be olvasóinknak a kölesdi ügyről. Ami ott történt, azt a felületesség és a lassú ügyintézés diadaláruik aposztrofáltuk. Idézzük fel röviden az eseményeket. A kölesdi termelőszövetkezetben minden előkészület és körültekintés nélkül az Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat egy O-szériát, a gazdasági tejpasz- tőrözőt óhajtotta volna üzemeltetni. A termelőszövetkezet viszont ennek megfelelően élelmiszer-, pontosabban tej- feldolgozásra akart berendezkedni. Sajnos azonban az üzem akkor nem felelt meg a rendeletekben előírt követelményekneks ez akkor derült csak ki, amikor a tsz és az ÉLGÉP a sikeres próbaüzemelésen felbuzdulva, működési engedélyt kért az illetékes hatóságoktól. A Kölesden tapasztalható felületességet a lassú ügyintézés követte. Végeredményben április óta tan a huzavona. Kedden, július 15-én újabb fordulatot vett a kölesdi ügy. Hatósági személyekből, nagyszámú szakértőből álló bizottság nézte meg újból a tej- pásztőrizáló üzemet. Ezúttal pontosan egymással összhangban tájékoztatták a közös gazdaságot, hogy ml a teendő, milyen javításokat, átalakításokat kell végezni kívül is, belül is. Most még csak az a kérdés, hogy ki viselje az üzembe helyezéshez szükséges átalakításók költségét. Úgy véljük, ne a tsz, sokkal inkább az ÉLGÉP. Visszhang Vendégfogadás Július 8-án megjelent számúpfc- toan, „Vendégfogadás és árny Oldalai” cím alatt kifogásoltuk, hogy a Közelmúltban nálunk vendégeskedett nagy NDK cirkusz vezetőjével és magyar képviselőjével Dombóváron nem viselkedtek épp a legelőzékenyebben. Bánhelyi Béla, a községi tanács elnöke válaszlevelében megvédte ugyan a tanács akkori álláspontját — mert helyfoglalási díj körüli viták is voltak —, de valószínűnek tartja, hogy a kiszámítás körülményei félreérthetők voltak, amiből a tanács tanult. „Valóban történtek hiányosságok a szak- igazgatási szerv részéről, de engedtessék megjegyeznem, semmi rossz szándék nem vezette őket. Ami a sértő magatartást illeti: elnézést kérek a szerepelt dolgozók nevében í akár valóban megtörtént az, akárcsak vélt sérelem is volt. A jövőre vonatkozóan a tanulságot leszűrtük: mindent megteszünk annak érdekében, hogy hasonló eset ne forduljon elő; és azok a felek, kik hozzánk bármilyen problémával is jönnek a legmesszebbmenő megelégedettséggel távozzanak. Ez feladatunk és kötelességünk.^ Bánhelyi Béla vb-eJnök ugyan említett cikkünk nem minden megállapításával ért egyet, korrekt és önkritikus válaszát, azonban példamutatóként kell értékelnünk A mezőgazdasági Szemek vezetőit a megfelelő gazdasági szerkezet kialakítása mellett egyre erőteljesebben foglalkoztatja a termelékenység növelése, mivel a piacon a versenyt csak az olcsóbb áruval tudják megnyerni. A termelékenység növelésének jelenleg még igen nagy lehetősége van a mezőgazdasági üzemekben. A korszerű termelőeszközök alkalmazásával, a megfelelő ' munkaszervezetek létrehozásával, ösztönző anyagi érdekeltség bevezetésével a jelenlegi termelékenység nagyban növelhető. A termelékenység növelésével azonban a termelőszövetkezeteknél felvetődik a szövetkezet tulajdonosainak, a tagságnak a foglalkoztatottsí ga, A szövetkezetek tagjainaK Tudományos kutatómunka nélkül nincs gazdasági fejlődés. A népgazdaság több száz milliárdos költségvetéséből évről évre több jut kutatómunkára, új és jobban felszerelt kutatóhelyek létesítésére. Magyarországnak ezen a téren nincs miért szégyenkeznie. Míg Nagy-Britanniában a népgazdaságban foglalkoztatottak 0,61 százaléka, Hollandiában 0,45 százaléka vesz részt a tudományos kutatómunkában, nálunk a legutóbbi felmérés idején — 1966-ban — ez az arány 0,81 százalékos volt Megelőzve ezzel Franciaországot, Belgiumot és az NSZK-t, a maguk alig 0,40 százalékos mutató- számává. A kereken barmi nckilene- ezer tudományos kutató (közöttük 173 akadémikus, 430 a tudományt* doktora és 2395 kandidátus) tevékenységére 1966-ban a nemzeti jövedelem 2^3 százalékát, négymiiliárdkétszázmillió forintot áldoztunk. Az egy kutatóra jutó kutatási költség legmagasabb az orvostudományok területén volt, majd a műszaki, az agrár- és a természettudományok, végül a társadalomtudományok következtek. Napilap lévén, nem lehet feladatunk, hogy olvasóinkat számok özönével árasszuk eL Egy valamit azonban nehéz emlí tétlenül hagyni. A rendelkezésünkre bocsajtott KSH-kiadvány szerint a természettudományokkal .foglalkozó húsz kutató- intézet közül tizenhat; az og- vostudoAányiak közül valamennyi; a huszonkét agrár-, tudományi intézetből tíz; a negyvennyolc műszaki kutató- intézetből negyven; a társadalomtudományi kutatóintézetei? pedig egy híján kivétel nélkül Budapesten működtek. Mindezek közül megyénkben egyetlen egy, az Iregszemcsén székelő Délkelet-dunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézet, ügy véljük, hogy az arány egészségtelen. Vajmi kevéssé látszik indokoltnak, hogy a Mezőgazda- sági Gépkísérleti Intézet, az Erdészeti Tudományos Intézet, a Faipari• Kutató Intézet, az Állattenyésztési Kutató Intézet, a Magyar Cukoripar Kutató Intézete csak a fővárosban tevékenykedhessen; miközben bőven maradnak a megfelelő jövedelmezőségi szint biztosítása, a nyugdíjévek és az évi fizetett szabadságra való jogosultság megszerzése érdekében szükséges és törvényben elő van írva bizonyos munkanapok teljesítése. A termelékenység növelése érdekében tett mindennemű intézkedés esetén a vezetőségnek a legmesszebbmenőkig figyelembe kell venni a felszabaduló munkaerő foglalkoztatásának kérdését. Az intézkedést — mint más esetben is — komplexen kell végrehajtani. A termelékenység növelése és a foglalkoztatottság megoldása tehát komplex feladat, igen körültekintően kell megoldani. A kettős feladat megoldását szinte mintaszerűen oldják meg a bátaszéki Búzakalász Vsz-ben. A termelőszövetkezet „fehér foltok” ilyen szempontból az ország térképén. A százhuszonhét intézményt felsoroló lajstromban csak húsz vidéki város és település nevére tudunk bukkanni. Természetes, hogy sok milliós, olykor százmilliós értékeket képező intézeteket nem lehet máról holnapra áthelyezni. A sokszor kárhoztatott — és elsősorban az iparral összefüggésben emlegetett — túlzott Budapest- centrikusság azonban tagadhatatlanul tükröződik a tudományos kutatóintézetek elhelyezésében is. A fejlődés A felszabadulás előtt a különböző — elsősorban mező- gazdasági — kutatóintézetek száma alig múlta felül a két tucatot. 1953-ban már nyolcvanöt volt, 1966-ban pedig százhuszonhét. Emellett még 708 egyetemi és főiskolai tanszéken és kilencvennyolc egyéb kutatóhelyen végeztek tudományos munkát 1960 óta nem annyira új intézmények szervezése a cél, hanem inkább a meglévők erősítése, jobb ellátása és a kutatómunka koordinálása, melyet elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia végez. Az intenzív kutatási tevékenység egyre több, jól képzett segédszemély beállítását kívánja. Ezek létszáma világszerte rohamosabb ütemben növekszik, mint a kutatói kapacitás, a hazai fejlesztési arány egyelőre még nem mondható kedvezőnek. , A tudósok anyagi és társadalmi megbecsülése lényegesen nagyobb, mint amennyiről a felszabadulás előtt akár álmodni is lehgtett volna. Anyagi vonatkozásban természetesen nem érhetjük utói a nálunk sokszorta gazdagabb államokat, a tudományos kutatók — nagyon sokszor; és gyakran épp a közvélemény által kevésbé ismert tudományágakban végzett munkája a „világranglistáig is magasra értékelt helyen álL Nélkülük az ország gazdasági fejlődése elképzelhetetlen lenne. Éppen ezért szentel különösen nagy figyelmet a tudományos tevékenységnek, az államvezetés és az egész nép érdekeinek megfelelő irányításának párt és gazdasági vezetése körültekintően kidolgozta a termelékenység növelésének lehetőségeit, helyes munkaszervezet kialakításával, ösztönző jövedelemelosztás alkalmazásával, hatékony termelőeszközök termelésbe állításával — de egyben biztosította a felszabaduló munkaerő foglalkoztatását is, a termelési szerkezet változtatásával, melléküzemági tevékenység bevezetésével. A feladat komplex megoldásának eredménye, hogy a termelékenység nagyarányú növekedése mellett nőtt az egy tagra eső ledolgozott munkanapok száma, a dolgozó taglétszám csökkenése nélkül. A bátaszéki módszert a termelőszövetkezetek párt- és gazdasági vezetőinek érdemes tanulmányozni. B. E. a Magyar Szocialista Munkáspárt is. Bz elmélet és gyakorlat összhangja érdekében tárgyalta meg éppen ezért a közelmúltban az MSZMP Központi Bizottsága a magyar tudomány helyzetét. A párt állásfoglalása félreérthetetlen. A marxizmus—leninizmus lényege, hogy biztosítja a kutatás, a tudományos viták szabadságát. A tudományt nem lehet a napi politikának már a tudósokra bízza, hogy az igények kielégítése érdekében végzett munkájuk során milyen következtetésekre jussanak. A társadalom feladata a kutatási lehetőségek biztosítása, a tudósoké, hogy eredményeiket a társadalom javára tegyék hasz- nosíthatókká. Kutatás és kutatás között van különbség. Az úgynevezett alapkutatások haszna csak a távolabbi jövőben jelentkezhet, másoké belátható időn belül. Nem vagyunk elég gazdagé* ahhoz, hogy megengedhessük magunknak a különböző kutatások párhuzamosságának, egymást keresztezésének luxusát. Egyre fokozottabb koordinációs munkára van szükség, a társadalom, az egész nép érdekében. Hiszen nálunk a kultúra nem áru, hanem az egész országot szolgáló, fontos népgazdasági, sőt — ez elsősorban a természet- és társadalomtudományokra vonatkozik —* ideológiai érték és eső. Jo halászati eredményt várnak a Tolna megyei mező- gazdasági nagyüzemek — a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályának tájékoztatása szerint. A megye 34 mezőgazdasági tsz-e csaknem 2000 mázsa, tógazdasággal is bíró halászati tsz-e 270, négy állami gazdasága pedig majdnem 4300 mázsa hal-ivadékot — zömében pontyot, kis mértékben amurt, süllőt, csukát és harcsát — helyezett ki tavaiba. A tsz- etanek az erre a célra bevont tóterülete csaknem 1600, az állami gazdaságoké 2151 hold. A termelőszövetkezetek 8045, az állami gazdaságok pedig körülbelül 16 000 mázsa haltermésre számítanak, s a tervezett hozam eléréséért mintegy 150 vagon takarmányt kívánnak felhasználni. így tehát az idén, a tavalyinál 15— 20 százalékkal több, összesen több mint 24 000 mázsa hal jut majd a piacra a megye 3745 hold halastavából. Ebben az adatban nem szerepelnek a természetes vizek. A halhozamra kedvezőek a kilátások, a bőséges csapadék folytán a vízviszonyok optimálisnak tekinthetők, s a próbahalászatok is azt tanúsítják, hogy a tervezett halmennyiség előállításának megvan a Közéletünk Tegnap a délelőtti órákban Kemény István vto-elnök vezetésével ülést tartott a Szekszárdi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. Először Molnár Albert, az őcsényi tanács vb-elnöke számolt be az ülés résztvevőinek a vezetése alatt álló tanács községpolitikai tevékenységéről. Ezután dr. Kapéter Gyula járási főorvos beszámolója következett, amely az alkoholizmus ellem küzdelem helyzetéről, eredményeiről szólt, valamint a további feladatokat jelölte meg Az ülés a különb? <5 be- jelentéstl: tárgyában hozott határozatok után ért véget. Viharkár 31 tsz-ben A viharos erejű széllel véget ért hűvös időjárás megyénk sok községében érzékeny veszteségeket okozott a mezőgazdaságban. Viharkárt ezideig 31 közös gazdaságból jelentettek az Állami Biztosítónak. Legnagyol* területen történt pusztítás a paksi járásban: 12 tsz tart igényt kártérítésre. Érdekes módon a szekszárdi járást elkerülte a vihar, illeve ezen a vidéken nem talált olyan mezőgazda- sági kultúrát, amiben károsítani tudott volna. A veszteség főként az Etoöe és a Szkroszoszpelka búza fajtákban jelentős, több helyen a termés 20 százalékát is kiverte a szék A paksi járás területén, aihol aránylag sok dohányt termesztenek, ezt a növényt is eléggé megcibáíta, megtördelte. Mivel a gabonában keletkezett károk felmérése sürgős, a becslésben segítenek az Állami Biztosító megyei igazgatóságának és a biztosító szekszárdi fiókjának kárszakértői is. Jégverés az idén ezideig nem volt nagy, csupán a paksi járás egyes vidékein okozott kárt a dohányban. Viszont a veszélyes időszak még nem múlt el, sőt a biztosító szakemberei jól emlékeznek arra, hogy tavaly szeptember 16-án is volt jégverés a megyében. reális lehetősége. Az idén csaknem 200 mázsa amurt is kihelyeztek, s ez nagy segítséget jelent a tsz-eknek, tógazdaságoknak eredményeik növelésében. Az amurok derék segítőtársak, a halastavak ingyen takarítói, kiirtják a káros vízinövényeket, s egyúttal emberi fogyasztásra igen alkalmas halhúst állítanak elő az értéktelen gazból. A vízinövények irtása eddig nagy megterhelést és az önköltséget növelő tényezőt jelentett a gazdaságoknak, de ezt most jól és olcsón elvégzik az amurok. A várható jó halhozam azonban gondot is előre vet. Ez a nagy mennyiségű hal ugyanis ősszel, lökésszerűen jelentkezik, a termelőszövetkezetek nagy része viszont nem rendelkezik tárolótavakkal, így az őszi lehalászás után értékesítési, elhelyezési problémák vetődnek fel. Megoldása nehéz feladatot jelent az illetékeseknek. (-bős) Népújság 3 1969. július 1». Termelékenység és foglalkoztatottság ettől függetlenül lenyűgöző. alárendelgi. A pártvezetés természetesen felkutatja a társadalom igényeit, de azt a l Jó „haltermés* ígérkezik megyénkben
