Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-19 / 165. szám

Váratlanul Mrikohonok a harci kürtök. Visua- H _ vonulói fújnak. Attila kiüritMi Orioóat. a hun soreg utjlttdi a vonulást vissiaMé. Napokig tart at ut. Zota, urát kísérve, a dotákhoddal lovagol. Amotro elhalod, mindenütt holtak hevernek.- Bortongvo náii at el torzult tetemeket. Tudja jól: nem fogyva* végzett velük, a hadat már hosszú ideje pestis pusztítja. Megjött Aéciusl Elócsapatoi szétverték oz elánokat!. Mi töriént? gárdonyi geza > ■■■ •* . A T A TH A TÁ TI A XT Lr\ 1 Ti A. 1 rí 11 • ■::/ ' .r Képregény változat: CS. HÖRVÁTH . • ' TIBOR, KÖRCSMÁROS PÁL-■ 1 i.«--;. •• . -vtj',*-,.iv állapodik meg! Pihenjetek. Holnop nehéz napunk lesz A világűr meghódítása 3. ÜT A BOLYGÓK MEGHÓDÍTÁSÁBA A világűrbe való kilépéssel új eszközhöz jutottunk a naprendszer tanulmányozásá­ra, mégpedig nem csillagásza­ti, hanem földrajzi módsze­rekkel. Először automata állo­másokat indítunk útnak, s ezeket, kutatókat szállító állo­mások követik. A közeli égi­testek, a Hold, a Vénusz és a Mars, óriási távolságokra vannak tőlünk, a rádiójelzé­sek pedig a bolygók körül, vagy a bolygón tartózkodó ké­szülékekről percekig haladnak. Felvethetjük a kérdést, akár a jóval távolabbi bolygó, a Ju­piter tanulmányozásáról is, amely körülbelül 600 millió kilométerre van tőlünk. A fö- probléma az adatok megszer­zése ekkora távolságokról. A tudomány előtt még egy érdekes lehetőség tárul fel, mégpedig a kozmikus sugár­zás, a kozmikus sugarak kiin­duló összetételének tanulmá­nyozása. Számos elemi ré­szecskét fedeztek fel a lég­körbe behatoló kozmikus su­garak tanulmányozása révén. A Proton-típusú szovjet ál­lomásokkal végzett kísérletek bebizonyították azokat az óri­ási lehetőségeket, amelyek nem csupán a nagyenergiájú kozmikus sugarak, hanem a nukleáris fizika tanulmányo­zása szempontjából is kínál­koznak. A nagyenergiájú ré­szecskék laboratóriumi előál­lítása igen bonyolult és költ­séges dólog. Bonyolult és drá­ga részecskegyorsítók kelle­nek hozzá. A jelenlegi részecs­kegyorsítókon maximum 10" elektronvolt energiájú ré­szecskék állíthatók elő. A ré­szecskék energiájának továb­bi növelése egyelőre lehetet­len. A kozmikus térségben a részecskék jóval nagyobb energiával rendelkeznek. Egy tíz négyzetméter félületű re­gisztráló berendezéssel na­ponta negyvenezer 10“ elek­tronvolt részecskét lehet fel­fogni. A bonyolult kozmikus tech­nika fejlesztése megkövetelte a korszerű ballisztika, az aero­dinamika egész sor tudo­mányágának részletes kidol­gozását. A kozmikus technika révén óriási eredményeket ér­tünk el az új anyagok, új be­rendezéstípusok előállításában. Az űrtechnika tehát rendkí­vül befolyásolja a technika valamennyi földi válfajának fejlődését, különös tekintettel a nagytávolságú összeköttetés­re, és az automatikára. Nehéz előre megmondani, hogy mik lesznek a következ­ményei, ha ilyen gyors ütem­ben fejlődik a technika és a tudomány a világ megismeré­sében és átalakításában. Ma már azonban reálissá vált az olyan kérdések problémáinak megközelítése, mint a Föld és a világmindenség evolúciója, új életformák a Napban és a csillagokban végbemenő je­lenségek észlelése. Lehetséges, hogy a Nap tanulmányozása közben megtanuljuk a földi mukleáris reakció irányítását. Ismeretes, hogy 1961. ápri­lis 12-én Jurij Gagarin a vi­lágtörténelemben először re­pülte körül Vosztok űrhajójá­val a Főidet. Áz ő neve és az őt követő első űrhajósok ne­vei megmaradnak a történe­lemben. Óriási bátorságról tettek tanúságot ezek a hő­sök. Nagy bátorság kellett azoktól az emberektől is, akik «z első repülőgépre szálltak, ók is hősök voltak. A repülés még nem merí­tette ki az összes lehetősége­ket. Egy dolog azonban tö­kéletesen világos. A technikai eszközök tökéletesedésének és az ember űrhódításának meg­felelően bolygónk térségében automata, vagy irányított űr­állomások létesülnek, amelyek összeköttetésben állnak majd a Földdel. Kezdeti rendelte­tésük a Föld és a világmin­denség, az atmoszférán túli jelenségek éis folyamaitok, az oceonológia, a távközlés és a hajózás megfigyelésének, ta­nulmányozásának folytatása lesz. Az is lehetséges, hogy ezeket az állomásokat ipari célokra is felhasználhatják. A technikai eszközök jövő­beni következetes fejlődését a következőképpen képzeljük el: először lesznek az automata űr­állomások, amelyek elrepülnek a bolygók mellett. Azután jön­nek a készülékek, amelyek le- szállnak a bolygóra, s ezeket követik majd az űrhajós-ex­pedíciók. És nincs messze az a nap, amikor megoldódik a természet talánya: van-e a miénkhez hasonló élet más bolygókon? Lehetséges-e ezek­nek a bolygóknak a meghó­dítása? THIERY ÁRPÁD: AZOK A SZÉP NAPOK... Hajnal lehunyta a szemét, de nem tudott aludni. Megpróbálta végiggondolni az életét, és hogy mi vár majd rá az emigrációban. Időn­ként elvált .feleségének az arca jelent meg előt­te, ahogy a fejét fölemelve előbújt az arc a két­oldalt leomló szőke hajból, majd egy másik pil­lanatban az egyetemi évfolyamtársai néztek rá korholóan. Kinyitotta a szemét, és a sötét, fel­hős tájra bámult, amelynek egyhangúságát csak a tompított fénnyel haladó piros sínbusz csat­togása zavarta meg. Wolf gondolatban a lány útját próbálta kö­vetni. Számba vette a hazafelé vezető úton elő­forduló, és az emlékezetébe vésett őrházakat, jellegzetesebb fákat, a vízmosásokat és szaka- dékos részeket, és egyszeresek úgy tűnt: a táj mélyén kígyózó embersor nem más, mint az ő magasból lenéző árnyéka, ahogy szép egyenlete­sen halad hazafelé. Már sejteni lehetett a Balatont, amikor mégis megszólalt. — Tehát, vége van? — kérdezte tompán. Hajnal sokáig nem válaszolt. — Nincs vége, Wolf Antal — mondta. — Nem ez a befejezése annak, amit csináltunk. A domb mögött — amely eltakarta őket az állomás elől — a kanyarban biztonsági okokból leállították a sínbuszt. Gyorsan összeszedték a holmijukat, és a sötétség leple alatt nagy ke­rülővel lementek a vízparthoz. A nádas védelme alatt közelítették meg az állomást, amelynek a vágányai alig száz méterre voltak a hajókikö­tőtől. A leghátsó vágányon, amely már csak­nem a nádas szélét érintette, ledőlve két ki- siklott tehervagon feküdt. Mögéje húzódtak A hajnali derengésben jól láthatták, hogy az állo­más tele van bóbiskoló utasokkal, és a peronon fehér tisztek sétálnak. — Mikor jön a vonat? — kérdezte Wolf. — Ha nem késik, fél hatkor — mondta Haj­nal. A vonat negyven percet késett. Az érkezés nyomán támadt zűrzavart kihasz­nálva előbújtak, és a személykocsik védelme alatt átlopóztak az állomás túlsó oldalára, a vál­tóház mögé. Hajnal és az olasz elköszöntek. Ke­zet fogtak Wolfékkal, hosszan megölelték őket. Wolf csak nézte, hogy magabiztosan lépdelnek, kicsit hullámzik a járásuk, mintha egy átívelő pallón billegnének. Lehunyta a szemét, és érez­te, hogy nem bírja elviselni Hajnal távozását, és pillanatról pillanatra kezd valami életrekelni benne, aminek nem tud parancsolni, amiről azt se tudja, hogy hol van a testében, a szíve táján, vagy a gyomrában, csak érezte, hogy fokozato­san elhatalmasodik rajta. A többiek megrángatták a karját. — Gyere! — szóltak. — Menjünk innen, mert könnyen rajtavesztünk. Wolf nem válaszolt, mintha tudomást se vett volna róluk, hanem egyszercsak elindult az ál­lomásépület felé. Azt gondolta: legalább csak annyit, hogy meggyőződjek, vajon biztonságban fel tudott-e szállni a vonatra? Óvatos leszek és ravasz, mint a róka. Nem megyek közel a vo­nathoz, se a forgalmi irodához, és ha látom, hogy már fönt van a vonaton, már fordulok is vissza. A többiek dermedten nézték Wolf távolodó alakját, amely fényesen imbolygóit a reggeli napsütésben, mint valami látomás. Nem mertek utána kiáltani. A vasúti raktárnál egy ember arca villant meg. Wolf önkéntelenül odanézett, mintha vala­ki odafordította volna a fejét. Sovány, fehér arc nézett rá hideg tisztasággal. Wolf megborzongott. Megtorpant, mintha eltévesztette volna az irányt. Azt gondolta: ez az az ember N-ből, aki­nek a vermében megtaláltuk a fegyvereket. Nem tévedek. Tudom, hogy nem tévedek, ő az. Kék kötény lógott előtte. Egész világosan előttem van az akkori arca. Megütöttem, és ő majdnem ösz- szecsinálta magát félelmében. A fehér hosszúkás arc elindult feléje. Wolf ahhoz már túl messze volt a váltóház­tól, hogy feltűnés nélkül visszafusson a többiek­hez. Fellépett a vonatra. A másik oldalon leug­rott, és a nádas szélén a kisiklott tehervagonok felé szaladt. Egy pillanatra visszafordult, és lát­ta, hogy a fehér afd makacsul követi. A vago­nok mögött kifújta magát. Azt gondolta: nem baj. Most már nincs más választásom, minthogy megküzdök vele. Várt egy kicsit, aztán beve­tette magát a nádasba. Tudta, hogy ott van esé­lye, arra, hogy feltűnés nélkül elintézze a fehér­arcút. I X o ♦ J : ♦ ♦ ♦ ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom