Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-11 / 158. szám

A i&tíarr s* A folyóson Emőke toppan Zéta »lébe. Aliért jöttél vissza NSjgJr Hr Miféle W rójsosiálat? \rf I Én ugyan nem. A lány elutasító ridegséggel sar- konfordul s megy tovább. Zéta úgy érti magát, mint akit félig agyonvágtak. A viláq őssteiavaro- dik a fejében. __________ A magam akaratából. Sza­bad voltam és rabbá tet­tem magam. Hogy miért? Csak azért, hogy megtud­jam, te dobtad-e elém őzt a rózsaszálat? / Tón a hajót is szagositjo Jó lesz. ha gondoskodunk neki mandulatej . mosdóvizról. Mire beköszönt az ősz, Zé- táról lekopik a görög ru­ha. Nem bánja, már ré­gen óhajtozott, hogy végre hun öltözéke legyen. Ha külsejében, s egyszer majd lelke mélyéig hunná iesz, talán közelebb kerül Emő­kéhez. Bajuszt növesztett, s büszkén feszit farkas- bőr köntösében. így ki- sérgeti urát Csáth hamar megkedvelte új csatlósát. Hordozza magával, bár­hová megy, és útközben beszélteti erröl-arrál. StiMfÄi nyvóltoztftvCS. HÖRVÍIH TIBOR? KORCSMAROS PÁL Visszhang „Kalács” A lakosság rontotta él Június 3-án megjelent írásunkra az. alábbiakban válaszolt a váro­si és járási rendőrkapitányság: Témafelvetésükkel egyetértünk „Kalács” — K. F. Bogyiszlón, Bankó utca 3. alatt lakik — csa­vargása és szemtelen magatartá­sa nekünk is feltűnt. Már mi. őszén ilyen irányú jelzést küld­tünk az illetékes tanácsi szervek­nek, amelyben kértük állami gyógyintézetbe való elhelyezését. Kérésünket azonban elutasították azzal az indokkal, hogy helyhiány van, és a nálánál jobban rászo­ruló gyermekeknek sem tudnak mindig helyet biztosítani. Közöl­ték azt is, hogy ártalmatlan szó­rakozásai veszélytelenek, és csak a lakosság mulattatására szolgál­nak. Véleményünk szerint indo­kolatlan őt intézetbe elhelyezni. ..Kalács” Bogyiszlón lakik szü­leinél, lakásuk rendes, tiszta Szü­lei dolgoznak, eltartásáról gon­doskodnak. Megélhetése kéregeté­se nélkül is biztosítva volna. Ké­regetését ez a testileg fogyatékos gyerek munkának tekinti. Meg­lehetősen jól is keres, naponta 100 forint közti összeget gyűjt össze. A szülők nem felelősek a gyerek csavargásáért, mert mun­kájuk miatt állandó felügyeletét biztosítani nem tudják. . . .Már többször megtiltották neki szülei, hogy kéregetni menjen, nevetség és gúny tárgya legyen, ennek el­lenére szinte naponta elszökik ha­zulról és különböző helyeken csa­varog. A gyermek nem csak testileg, hanem szellemileg is kissé fogya­tékos, azonban könnyebb munká­ra betanítható lenne... Véleményünk az, hogy a lakos­ság rontotta el, és tette olyanná. amilyen jelenleg, hisz polgáraink, nagy része». szórakozásnak tekinti a vele való élcelődést. A vele szemben megnyilvánuló álhuma­nista engedékenység nyitott és nyit meg előtte minden ajtót. ^Vizsgálatunk során megállapí­tottuk, hogy „Kalács” esetében rendőri intézkedésre nincs» szük­ség. Sorsának további alakítása más szervek feladata. Annak » reményünknek adunk kifejezést, hogy ügye intézésében illetékes szervek is olvasták a roló szóló cikket és megteszik a kellő lé­péseket K. F. hasznos állampol­gárrá .formálása érdekében. Dr. Szüc* László Ifjúságvédelmi előadó A VÁROSI TANÁCS IGAZGATÁSI OSZTÁLYÁNAK VÁLASZA; „Kalács” apja napszámos, családját ebből tartja el. Infor­mációmat a Szekszárdi Járási Ta­nács VB igazgatási osztályéitól szereztem. A kiskorú az újság­cikkben foglaltaknak megfelelően valóban, nagyon sokat csavarog, ezt meg kellene akadályozni oly módon, hogy az autóbusz-veze- tők figyelmét kellene felhívni an­nak érdekében, hogy ne adjanak lehetőséget az ingyen utazásra A kiskorú intézeti elhelyezése, tekintettel csökkent szellemi ké­pességeire, normál intézetben nem helyezhető el, viszont any- nyira nem beteg, hogy egészség- ügyi intézetben elhelyezhető len­ne. Fokozottabb felügyeletet Kel­lene gyakorolni, megakadályozni, csavargásait, hiszen szülei tud­nák gondoskodni róla.” Péterfi Kálmán osztályvezető Vadász Ferenc: Föld alól ..Egy utas melletted áll a kör­úti 4-es villamoson. Lágymányos­ról jön”. Ki ez a közöttünk élő hatvanas férfi, akit ilyen közvet­len módo-n varázsol elénk Vadász Ferenc: Föld alól a fénybe című dokumentumregényében? S kölnik Jó/jsef élete megegyezik adóké­val, akik a nép sűrűjéből indul­tak és a munkásmozgalom bátor harcosokká edz ette, majd veze­tőkké emelte őket. Léva 1919-ben a magyar Vörös Hadsereg északi hadjáratának egyik hadműveleti központja volt. Az ottani proletárgyermekek éle­tében mély nyomokat hagytak a csepeli vörös tüzérek és a tízen­a fénybe hatos szlovák vöröskatonák nagy­szerű tettei és meggyőző szavai A suszterinas Skolnik Józsefben is már akkor érlelődött az elha­tározás: vállalja a kommunisták veszélyekkel, megpróbáltatásokkal teli sorsát. Ezt az éüményanyagat emelő irodalmi rangra Vadász Ferenc, miközben hű korrajzot ad az ak­kori csehszlovák és magyar mun­kásmozgalomról. A felszabadulá­sig követhetjük nyomon Skolnik József életútját a regényben, amely az idősebb nemzedékeknek kitűnő emlékeztető, a fiatalabbak­nak pedig tanulságokban bőveá- kedő izgalmas olvasmány. (Kozmosz könyvek, 1969) THIERY ÁRPÁD: AZOK A SZÉP NAPOK... A dombon nagy volt a nyüzsgés. Kapák, pus­kák, vasvillák és ásók villogtak. A lazadók vé­delmi állásokat építettek. Wolfék csak alig néhány perce hasaltak a töl­tés oldalában, amikor Both százados parancsot küldött, hogy a szakaszból tíz ember azonnal induljon el nyugati irányba, és a szőlők felől, azon az- oldalon közelítse meg a dombot, ahol a partja meredek és leszakadozott. Óvatosan nyomultak előre a szőlőkben. Már elhagyták a park vonalát, és megpróbáltak egy kissé magasabb részre felkúszni, hogy jobban beláthassák a környéket, amikor egész ala­csonyról, térdmagasságban egy vadászpuska tü­zelt rájuk. A második lövésnél Wolf megállapí­totta, hogy egy fatomyos présház pinceablaká­ból tüzelnek. Kissé visszahúzódva, majd a jó te­lepítésű, sűrű szőlősorok védelme alatt megke­rülték a présházat. Az épület mögül előbújva látták, hogy a pinceablakból egy vadászfegy­ver kettős csöve meredezik kifelé. Bencze nagy­szakértelemmel az ablak mellé hasalt, majd erős kezével hirtelen elmarkolta a csövet, és a fegyvert kirántotta. A többiek erre íéugráltak a pincébe, és rövid dulakodás után ártalmatlanná tették az orvlövészt, aki a szőlő és présház gazdá­ja volt. Fej bevágták egy szőlőkaróval, megkötözték, majd egy zsákot húztak a fejére. Az arcát meg se nézték a pincehomályban. Wolf is — utólag' maga sem értette, hogy miért — csak azt je­gyezte meg, hogy zöld düftinkabát, vastag gyap­júharisnya és meggyszínű vadászbakancs volt rajta. Ez is csak azért tűnt föl neki, mert na­gyon meleg nap volt. — Erre az alakra még lesz gondom — morog­ta Bencze, miközben a pinceajtó elé gördítettek egy több mázsás követ, majd a ház éle mögül a távcsővel, amit az orvlövésztől zsákmányoltak, figyelmesen pásztázni kezdték a dombot. A dombon körülbelül kétszázan lehettek. Szemmel láthatóan a vasútvonalra és az ország­úira összpontosítottak, onnan várhatták a tá­madást. A gabonaföldekbe vájt védőállások íve is ezt igazolta. Az országút felől már meg is je­lent a vöröskatonák negyven főnyi csoportjának elvékonyodó rajlánca, innen látszott, hogy meny­nyire kevesen vannak, és a kastély felől Both századosét is megkezdték az előrenyomulást. Wolf és társai egymásnak adták a távcsövet. Mindent jól kivettek ebből a magasságból. Még az arcokat is. Nem sok idejük maradt a cselekvésre, ígv a legrövidebb úton indultak el a domb szakádé- kos aljához, ahol az előző napok esővize egy iszapos mélyedésben gyűlt össze. Wolfék a part védelme alatt mind elővették a kézigránátokat. Ragyogott az arcuk, mert ebben már nagy gya­korlatuk volt, és mozdulatról mozdulatra tudták, hogy mi következik. Egyszerre húzták ki a biz­tosító zsinórt, eltátották a szájukat, és a kézi­gránátokat számolásra dobták be az iszapos vízbe. A durranás óriási volt. Mintha ágyúlövések sorozata rázta volna meg a levegőt. A dombon sokan eldobáltál? a fegyvereiket, a szerszámokat, és otthagyták a kiásott lövészteknőket. Rövidesen két ember indult el a dombról, a kápolna védelme mögül a kastély parkja felé. ahol Both százados az évszázados fák között vá­rakozott a katonáival és a pályamunkásokkal. A két férfi közül az egyik a község ügyvédje volt, a másik pedig egy félkezű hadirokkant, akit az ügyvéd biztonsági okokból maga mellé vett. Fehér kendőt lobogtatva közeledtek. Both föltette a monokliját. — Mindenki menjen haza! — mondta. — Aki beszüntette az ellenállást, annak nem lesz bán- tódása. Wolfék fölmásztak az elnéptelenedett dombra, és onnan figyelték a két parlamenter útját. Amikor látták, hogy az ellenállás megtört, és . az emberek lassan visszahúzódnak a faluba, a ká­polna körül kezdték összegyűjteni az eldobált fegyvereket és szerszámokat. Both százados hamarosan odaküldte a szakasz többi tagját is. — Átkutatni a kerteket és a házakat! — Üzen­te. — összeszedni a fegyvereket! Ez most a leg­fontosabb! Akinél fegyvert találtok, azt azonnal le kell tartóztatni, és behozzátok a járásbíróság udvarára! Wolfék, mo;í már létszámban kiegészülve, har ladéktalanul leereszkedtek a domb meredek vé­szén, ahol a kézigránátokat oly nagy sikerrel el- durrogtatták, majd kettős csatárláncot, alkotva, a fák között elindultak a falu házai felé. Nem mentek még háromszáz métert, amikor az egyik nagy kiterjedésű kertben rájuk lőttek. Hasra vágódtak, és várták a további lövéseket, amelyek nem is késtele sokáig. *♦♦»♦♦»♦♦♦♦♦ ♦ ♦ ♦ »»♦♦♦♦♦♦........... .. ♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom