Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-11 / 158. szám

Oknyomozás Szekszárdtól Szekszárdig 140 hektós 14« hektoliteres hordókat szállít a Bátaszéki Kádár Ktsz á Magyar Likőripar Budafok-hárosi telepére. A ktsz a ké­pen látható hordóknál nagyobbat is — 200—240 hektósa- kat — készít megrendelésre, melyeket az ország különböző részeire szállít. Alsótengelicen három lábon járnak Az idén mór 22 lakást felújítottak Jövőre : európai bemutató Féléves közúti közlekedési baleseti statisztikát elemző módon összeállítani nem köny- nyű feladat. A most esedéke­sen még javában dolgoznak a megyei közlekedésrendészet emberei. A precíz munka nyo­mán kibontakozó grafikon nem ígérkezik különösebben szívderítőnek. Kísérjük el szokásos útjai egyikén a gép­kocsizó járőrt, s keressük me­net közben, miért alakul úgy az imént említett görbe, amint alakul. Az alábbiakból majd kiderül, hogy ok és okozat között a közúton is elválaszt­hatatlan az összefüggés. A szekszárdi korzó üzletsora elől motorkerékpáros indul. Danúviájára istenteleft hosszú pecabotot kötözött; elöl hátul hajladozik a karcsú bambusz, de hátsó végéről hiányzik a figyelmeztető zászló. Motoro­sunk rövid másodpercekig melegít, majd megindul a Béla tér irányába, s azonnal megkezdi a visszafordulást. Pótkocsis vontatót késztet ez­zel gyors megállásra, a von­tatmány mögött Wartburg fé­kez, e mögött megrakott te­herautó. Még jó, hogy e jár­művek vezetői nemcsak hal­lottak a követési távolságról, de meg is tartják. Jaj a ha­laknak!... Öreg este lesz, mire a horgász kifog belőlük oly sokat, hogy áruk kitegyen annyit, amennyit a fegyelme­zetlenségért kiró majd a sza­bálysértési előadó. A pecás alighanem búcsút mondhat egy időre 2. számú ellenőrző- lapjának; az 1. számú harma­dik hónapja van hatósági. megőrzésbett.’t , ■' % V Az Ön lánya nem ilyen? Az ódon hangulatú Tolnát nem olyan tervek alapján építgették fel a századok alatt, mint építik egy-két évtized alatt hazánk modern városait. Kanyargós, szűk utcáin nem biztonságos a közlekedés, — különösen, ha úgy kerékpáro­zik rajtuk valaki, amint az a tizenkétéves kislány, akit meg­állásra int a járőrparancsnok. A lányka egyik kezében a kerékpár kormányának fo^ gantyúja, a másikban kötél. A kötél tehénkében végződik, — a váratlan találkozás pedig a szülői háznál elhangzó szigorú intelmekkel folytatódik. A téma lényege: ha már egy gyereklánynak nincs elegendő ítélőképessége, legyen leg­alább a felnőtteknek. A rend­őrőrmester nagyobb nyomaté­kül megmutatja azt a Nép­újság-cikkét, amely két gyer­mek balesetről szól. — Milyen vigyázatlan né­melyik gyerek! — sopánkodik a mama. — Úgy jár-kel az utcán, mintha az automobilt még fel sem találták volna. Kész veszedelem egyedül az utcára engedni őket.... Meglepetések a hatoson A fehér csíkos kék Moszk­vics kikanyarodik a hatosra. Messze előttünk különös for­májú, gyorsan távolodó folt. Az autóval utánaeredünk, s amint beérjük, egészen szo­katlan látvány tárul elénk. Szép új Pannónia, pótutasá­nak fején gyermek sportkocsi, az utas fél kézzel tartja. A férfi másik kezében csomag madzagját is szorongatva ka­paszkodik. Nem, nem a Probst cirkusz tart nyíltszíni próbát, a valóság mindennapibb. Nagypapa igyekszik fiával az unokához. Ajándék a sport­kocsi, a csomag. Az első meg­lepetés a látvány volt, a má­sodik pedig az, hogy nagyapó méltatlankodik, amikor meg­tudja* if.v. bem , folytathatja útját. — Még mindig jobb gyalog, mint efféle kocsin! — vigasz-* talja a rendőr, s a mellettünk szirénázva elhúzó mentőautóra mutat. Öt ember életveszélyben Elkocsikázunk a megyeha­tárig, majd kurta cigaretta­szünet után Szekszörd felé fordítjuk a „rudat"’. Hatvan­hatvanöt kilométeres tempó­ban, simán szalad a Moszk­vics. Elég ennyi. A futó zápor nem mosta tisztára a betont, csak nyálkássá tette. A visz- szapillantó tükörben Volga tűnik fel, képe sebesen na­gyobbodik. Hangjelzést nem hallunk, de a következő má­sodpercekben érezzük, hogy megdobja valami a kocsit. A mellettünk elszáguldó Volga szele. Mintha orrbacsapták volna az elegáns autót, úgy vágódik elénk. Fara balra csúszik, eleje arasznyira áll meg a betonkorláttól. A rend­őrautót vezető szakaszvezető bravúros biztonsággal fékez, s így elmarad a Volga és a Moszkvics nem kívánatos „csókja”. Jókora tempóban külföldi turisták gépkocsi­oszlopa húz el a majdnem- baleset színhelye mellett. A Volga két utasával együtt öten voltunk életveszélyben. A jár­őrparancsnok a C-vel kezdődő forgalmi rendszámú autóhoz lép, tiszteleg; — Közúti ellenőrzés. Ké­rem az igazolványokat! Fiatal házaspáré a Volga. Volánjánál az asszony. A férj másfél évé vezet, az asszony jogsija — nem tévedés! — kéthetes. A férfi bölcsen hall­gat, úgy sejti, hogy itt most a szabálytalan előzés veszé­lyeiről lesz szó, és a jobbik eshetőségre készen előveszi a tárcáját.. Fölöslegesen. A sza­bályszegés oly durva volt, hogy lehetetlen helyszíni bírságolás­sal letudni. A közlekedési rendőr jő emberismerő. Látja az asz- szonykán, miféle típus. Olyan, akinek a jó szó az egyik - fü­lén be, a másikon ki. Nem is vesztegeti az időt országúti KRESZ-kiselőadással. Mégis, fából kellene lennie, hogy meg­állhassa egy keserű megjegy­zés nélkül: — Százezer forintot ér ez a kocsi. Nem félti, asszonyom, hogy összetöri egy efféle elő­zésnél? — Előrelátó emberek va­gyunk mi, őrmester elvtárs, — nyugtatja meg a menyecske. — Nézze, it a CASCO-biztosí- tásról a kötvény! A kommentár joga az ol­vasóé. — borváró — I Rendkívüli teljesítmény, .1. bár az igaz­gató kevésnek tartja: az idén már 22 lakást „komplettiroz- tak.” Ezt a kifejezést hasz­nálja Csonka károly, az Al- sótengelici Kísérleti Gazdaság igazgatója. A szó részben át­alakítást jelent, részben pe­dig még azt is magában fog­lalja, hogy a húsz régi épü­let, javarészt egykori cseléd­ház közül négyben fürdőszo­bát is építettek. A 22 komp- lettírozott lakásból mindössze kettő az új, iletve viszony­lag új, tehát a felszabadulás után épült. Az említett lakásépítések, illetve átalakítások mellett célszerűen átalakítják a köz­ponti irodaépületet, és meg­kezdték egy merőben új rend­szerű, négyszáz férőhelyes sza­kosított tehenészeti telep épí­tését. Ezzel kapcsolatban Csonka Károly, noha nem di­csekszik, már most megjegy­zi, hogy a jövő esztendőben európai bemutató lesz náluk a tehenészeti telepen. Hazánk­ban tanácskozik ugyanis 1970- ben egy európai tudóstársa- ság és egy napol Alsótenge­licnek szentelnek. I Az igazgató úgy ' iT r mond.ia, három lábon kellene járni a gazdaságban. Tulajdonkép­pen már így haladnak. Hár­mas feladatot jelent a jelleg­zetes megfogalmazás: egyrészt a dolgozók szociális ellátott­ságának javítását, beleértve a lakáshelyzet mielőbbi gyö­keres megváltoztatását, a má­sik feladat különböző épüle­tek elkészítése, a korszerű te­henészeti teleptől kezdve a gépesített takarmánykeverőig. é§ a korszerű gépműhelyig, a harmadik elengedhetetlen kö­vetelmény, vagyis a harmadig .,láb’': a növénytermesztésben a bővített újratermelés ma­radéktalan megvalósítása. Utóbbi ugyancsak sole beru-' húzást igényel, gépek és anya­gok vásárlását. A megkezdett nagy gazda­sági építkezés, a tehenészeti telep valóban, korszerű lesz. mind az épületek elrendezé­sében. mind az üzemeltetés­ben, a belső berendezés mű­ködésében, mind pedig abban, hogy rekordidő alatt elkészül. De abban a tekintetben is elég­gé egyedi ez* az építkezés, hogy* csaknem teljesen a gazda­ság építőbrigádja fogja éHíé,? szíteni. Élről á brigádról a le* hető legjobbat tudják elmon­dani jellemzésként az alsóten- gelici gazdaságvezetők. Olyan emberek, akikre nagyon so- kát bíznak, és ők mindent eV végeznek. Jól szervezett gáí- da. lelkes emberek. Kiérde­melték a gazdaságvezetés di­cséretét, és ezt az elismerést később anyagiakban is meg­kapja maid a brigád. Az épí­tésvezető Straubinger Ferenc. I Tapasztalták agazdaság ■-1 vezetői. hogy szebb környezetben, jobb körülmények között lényege­sen szívesebben és intenzíveb­ben dolgoznak az emberek. A szociális helyzet javítása ál­landó feladatot jelent Alsó­tengelicen. Ebbe a programba tartozik a központi iroda át­alakítása. Eddig lakás is volt az épületben, a jövőben kizá­rólag irodának használják, együtt lesz itt az egész szak­gárda. Tervezik egy szolgál­tató kombinát építését is; ve­gyesbolt. presszó és fodrász­üzlet tartozik majd ehhez. A gazdaság központi telepének bejáratánál egyik oldalon új lakások sorakoznak, (már meg­kezdték a házsor építését), a másikon pedig parkot létesí­tenek. (gemenci) Termelőszövetkezetek! . figyelem! BA-s rendszámú, jó álla­potban lévő Volga sze­mélygépkocsi azonnal el­adó. Megtekinthető min­dennap Sárköz-Völgy- ségi Vízitársulat Bonyhád. Somogyi u. 1. szám alatt. Tel.: 19. ____________ (.iái A rcok a gyárból f yerekkoromban ta- lálkoztam vele utol­jára, akkor a dombóvári kemence ringjén tüzelt. Akkor is, kopottas, zsíros, sütés sapkája úgy volt a fején, mint most: a sittje hátrafelé mutat. — Nyugdíjas vagyok, fiú. Eljárt az idő. Zaccommer Román két éve ment nyugdíjba. Har­mincegy évi téglagyári szolgálat áll mögötte. A harmincegy év, meg az átlagfizetés után 1631 fo­rint nyugdíjat kap. — Most beálltam a gyár­ba, a hatezret ledolgozom, aztán megint pihenek... — Jól él, egészsége rendben? — Mit mondjak? Jól. Nyugdíjasnak már nem sok kell. — És az állampolgárság? — Még mindig olasz va­gyok, Rudi, mag a többi testvér már magyar, én, meg édesanyám — most éppen 87 éves —, még ola­szok vagyunk. — Mikor volt utoljára n rokonoknál? — Még a háború előtt, amikor egyik testvéremet elvitték ólasz katonának. Szegény, egy árva szót nem tudott olaszul. De vit­ték, mert olasz volt. Anyám is akkor volt ott. A rokonok meg nem jön­nek, nem tudom, miért, Ha jönnének is, tüdője én még velük beszélni? A fe­nét. Magyar vagyok én. ha olaszos magyar, akkor is. * /# gyerek ütött-kopott ceglédi kannát ci­pel. A kanna oldala har­matos, tehát a víz hideg. — Te vagy a vizes fiú? — Én. Sok embernek, az egész gyárnak én hordom a vizet. A lerakóknak, meg az elszedőknek, mindenki­nek, — Sok víz kell? — Hát nem olyan sok, mert sok az eső, hűvös 'van. Ha kisüt a nap, ak­kor szaladni kell sokat, akkor hamar ürül a kan­na. Balogh Karcsi új ember a gyárban, alig két hete állt munkába. Hatórás mű­szakot adtak a . fiúnak. Apja bányász. Komlón: fiirdős. — Szóval nem bányász. — De bányász, csak nem ott lent, hanem a fürdő­ben. Fürdős. — Te is bányász leszel? — Nem. Én téglás. Itt, téglagyári, Az akarok len­ni. Erős csontú, mokány gyerek a Karcsi. Trénig- ruháján átsejlik izmos kar­ja, háta. Piros, telt arcú fiú, Nagy, foltozott gumi­csizmája bokáig sáros. Az egész téglagyár qgy sár- tenger, — eső után va­gyunk. — És mit akarsz itt dol­gozni? — Mit? Hát amit bírok. Most végeztem a nyolca­dikat. Munkásember kell. Itt szépen is fizetnek. Igaz, én még csak négy és fél forintot kapok, de azt mondja a gyárvezető, hogy annyit is kereshetek, mint a Kelemen szaktárs, meg a többiek, szóval kétezer, meg háromezer felett. Csak az a baj, hogy engem még hatórás műszakra vettek fel. Pedig bírnám én a munkát nyolc órán át is.,- Pj -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom