Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-10 / 157. szám
Atvihetünk De magod lásd a végét. Mert bejöhetsz de ha aztán vissza is szándékozol... . Vigyetek, úti íolond vagy te legény! .Mire az? Én sem tonultom könyves bölcsességet. RDÖNYI Képregény változat: CS. HORVATH TIBOR, KORCSMAROS.<PAL THIERY ÁRPÁD: AZOK A SZÉP NAPOK... — Az ellenforradalmárok R.-ben kiadták a jelszót! — mondta. — Ha jönnek a vörösök, félreverik a harangokat, és mindenkit fegyverbe állítanak! Tudják, hogy menni fogunk, Tehát, kemény ellenállásra kell számítani... Proletárok! Vöröskatonák! Megesküdtünk, hogy csak a proletárhatalomért fogunk élni és harcolni! Most eljött az idő, hogy megfeleljünk ennek az eskünek! A katonák közt hangos üdvrivalgás tört ki. Wolf a mozdonyról hallgatta a beszédet, és azt gondolta közben: Tehát, ez az a híres Both százados, akiről annyit beszélnek, hogy gróf volt, és most imádják a vöröskatonái. A minde- nit, micsoda bonyolult világ! Egy igazi gróf, és most rá fogom bízni a sorsomat!... Lemászott a mozdonyról, odament a századoshoz, és jelentkezett. A többiek mögötte sorakoztak. ?■ A százados végignézett rajtuk, és a monoklija elmosolyodott. — Már vártalak benneteket — mondta. Veronikára mutatott, — De, ez a lány mit keres itt köztetek? Határ szemle — vendégek kel — Elhoztuk magunkkal. Hozzánk tartozik — válaszolta Wolf elvörösödve. — Az apja pedig R.-ben szolgál a vasútnál. A százados egy rövid arcmozdulattal leejtette szeméről a monoklit. Az üveg csillogva táncolt a fekete zsinóron. — Jól van — bólintott. — Lehet, hogy még hasznát is vesszük ennek a lánynak. A szerelvény három személykocsiból és három teherkocsiból állt. A százados kijelölte az oldalbiztosítókat, az elővédet és beosztotta a raj- parancsnokokat. A teherkocsikban kaptak helyet a pályamunkások és a távirászok. A személykocsikat a harci egységek töltötték meg. Elindultak a v.-i vonalon. Teljes sebességgel haladtak. A legközelebbi állomáson megkérdezték a vasutasokat, de nem tudtak meg újabb részleteket a R.-ben zajló eseményekről. Wolf ék az utolsó személykocsiban ültek. Nagyon messze egy major körvonalai lapultak meg a melegtől fénylő tájban. — Abban az uradalomban dolgozik a nagyapám! — szólalt meg a lány, aki eddig az ablaknál nézelődött. 1 — Délibáb az, te lány! — szólt rá König. — Nem major. Miket beszélsz! — Uradalom, ha mondom! Jártam én már ott. — Mi a nagyapád? — kérdezte Wolf, és a lányhoz hajolt. — Híres ember. — Híres? — Bizony. — Mitől lett híres? — Május elsején ő volt a leghíresebb az egész uradalomban. De, lehet, hogy az egész vidéken nem volt nála híresebb ember azonsa napon. — Mit csinált a te nagyapád, hogy ennyire híres Jett? — Ö volt a felvonuláson a földesúr. Kőnignek megmozdult a bajusza. — A földesúr? — A színből előhozták az uraság legszebb hintóját, eléje fogták a legszebb lovakat, és a hintóba beleültették a nagyapámat. Egy órán át járt vele a hintó a majorban. Wolf, mint már annyiszor ezekben a napokban, ha szavakkal nem tudta kifejezni az érzéséit, megsimogatta a lányt. _ — Ez igazán derék dolog. Szeretném megismerni a nagyapádat — mondta, és arra gondolt, hogy ezt a történetet jó lett volna megemlíteni Both századosnak. A következő állomáson a pályaőr jelentette, hogy a vasútvonalat valószínűleg megrongálták. A százados negyven embert leszállított a vonatról, és elküldte őket az országút felé, hogy délnyugatról próbálják bekeríteni R.-t, majd kijelölte a szárnybiztosítókat is. A távirászok és a pályamunkások a vagonokban maradtak. Wolf szakasza az elővéd szerepet kapta. Lövésre kész fegyverrel vonultak előre a sínek mentén. A vonat lépésben haladt utánuk. Az első lövéseket a kastély kertjének szélénél kapták, kissé jobbról, a magas búzatáblából. A vonat visszatolatott. Wolfék levágódtak a vasúti töltés oldalára. — Vadászpuskából lőnek — állapította meg Wolf. — Egy jó géppuskával két perc alatt kifüstölném a disznókat — mérgelődött Bencze, és minden különösebb célzás nélkül odadurrantott a búzatáblára, ahol az ellenséget sejtette. A harc másfél óráig tartott. A kastély parkjának öreg tölgyei mögül oda- látszott a halomszerű, lapos domb, amelynek a közepén kálvária vezetett föl a kápolnához. Két oldalt gabonatáblák sárgálltak. A dombon túl a lapályban húzódott elnyúltam hosszú utcákkal a község. Újszerű módját választotta a kapcsolattartásnak, a kapcsolatok elmélyítésének a bogyiszlói Dunagyöngye Termelőszövetkezet vezetősége. Közös határszemlére hívta meg a vele kapcsolatban álló vállalatok, a hatóságok és a tsz-szövetség vezetőit, munkatársait. A határszemle résztvevői mindannyian jó ismerősei a bogyiszlói közös gazdaság létrejöttének. a küzdelmeknek, a fejlődésnek, mégis meglepetéssel tapasztalták azt a magas agrotechnikai színvonalat, amelyet a termelőszövetkezet elért. A határszemlét követő értékelésben bőven esett szó az új gazdaságirányítási rendszer által biztosított lehetőségekről, azok kihasználásáróL Ennek momentuma az iregszemcsei kísérleti intézet közreműködése a napraforgótermesztésben, és az őszi búzafajta-kí- sérletsorozat. A határszemlén részt vett vállalati szakemberek véleménye szerint a jövőben egyre fontosabbá válik egymás lehetőségeinek mélyebb megismerése. Feltétlenül folytatni, szélesíteni kell a kapcsolatok ilyen és hasonló formában történő létrehozását. Sz. U Egy futó pillantás a Duna túlpartjára, s a látványtól Zótónak végigborsódzik a háta. Micsoda gyötrelmei kinhalal var Theodoziuw császár kémjoiro, mog a szökevény római rabszolgákra: római módon végzik ki őket. Neki se jut különb sors, ha meggondolja magát, és megpróbál visszatérni. Az ugor árlánc jól vigyázza délen Attila birodalmának határaitl De mégsem habozik: továbbmegy, ha már egyszer elszánta rá magát. A hun fővárosba érve egyenest Csáth úr palotájához Az if|ú elborzad. Mi lesz, ha nem a házban alkalmazták szolgálatra? Ha kilökik az istállóba, a csikósok közé. lovat vakarni! siet Priszkosz rétor küldi neked. urártT ezt a levelet. Az áll benne, hogy viszonzásképpen a sziveslátásért. amelyben nálad része volt. megajándékoz velem, kedves rabszolgájával Hasznomat fogod venni, uram. Sok mindenhez értek. Ha úgy parancsolod, taníthatnám o fiaidat Előbb irásro, olvasásra, később grammatikára. histáriáro. geográfiára Majd meglátom, mire használhatlak. Egyelőre az lesz a dolgod, hogy engem kisérgetst Most menj a konyhára. Bizonyara ehetnél Ezernégyszáz beteg kosztja Enni szeretünk. Érzésünk szerint jól, (a hozzáértők véleménye szerint többnyire egészségtelenül), de mindenképpen ízesen. Egyetlen vendéglátóipari kombinátban sem lehetne azonban elképzelni az ételeknek azt a változatosságát, amire egy kórház konyhája rá van utalva. Szekszárdon, a megyei tanács „Balassa János’’-ról elnevezett kórházában, átlagosan ezemégyszáz betegre és hat-hétszáz alkalmazottra főznek. Előbbiek között éppúgy vannak kismamák, mint csecsemők, gyomorműtéten átesettek, cukorbetegek, májbajosok, veseelégtelenségben és még számtalan betegségben szenvedők. Aligha szorul bizonyításra tehát, hogy a kórház konyhája fontos. Azt is bajos lenne vitatni. hogy Tolna megyében kellő bőségben előfordul a mezőgazdasági termények, és termékek egész sora. Nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy sáfrány, koriander, gyömbér és szegfűszeg szerepel-e ezen a listán, de abban igen. hogy a legfontosabb főzelékfélék nem hiányzanak. A listáról. A kórház ellátásából azonban hosszú hónapokon át annál inlcább. Választ tzáró kérdéseink a következők: 1. Miért kellett a Balassa János Kórháznak majdnem egy negyed évig (nem csekély szállítási költségek árán) a főzelék-alapanyagokat képező kon- zerveket Pécsről beszereznie? 2. Miért volt ugyanez a helyzet egy olyan, ritkaságszámba igazán nem sorolható népélelmezési cikkel, mint a száraztészta? 3. Citromot ugyan nem termelünk a megyében, de számításba véve egy ilyen nagy fogyasztó speciális, de jogos igényeit, mint a kórház,, miért kell időszakonként Pécsre autózni citromért is? Kérdéseinket nem pusztába kiáltó szónak, hanem a FŰSZERT Vállalatnak szántuk: — ezernégyszáz beteg és hétszáz kórházi dolgozó érdekében. (ordas)
