Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-09 / 156. szám

Egy hajnalon elszánja magot . . Tiszta papirost vesz elő a tékából és írni kezd . . . ráteBBSSÍit sSÄSasSSpfc q*. ppo&m '& Alton nyeregbe pattan, s nagy sóhajjal lova olda­lába vágja a sarkantyúját. tfÄfÄi • —---------- ^ . ­— képregény változat; C S. H OR-.V ÁT H TIBOR, KORCSMAROS PÁL Ejjelente is emésztő gondolatain rágódik. Ha pedig nagy ritkán rá- borul az álom, csaták viharában forog, embereket öl. Fadd-Dom boriban minden elképzel tnél • gyorsabb ütem­ben szaporodnak a pavilonok. Vállalatok és magánosok egy­aránt építkeznek. Tolna me­gyében alig akad üzem, in­tézmény, vállalat, amelyiknek ne lenne Domboriban víkend- háza, vagy legalábbis telke. Olyan nagy az érdeklődés Dombori iránt, hogy nem tudnak elég telket biztosítani, s nem győzik a közművesí­tést. Jellemző, hogy már tá­volabbi vidékekről, sőt, kül­földről is mind többen láto­gatnak el erre az egyébként eldugott vidékre. A közületi víkendházak túlnyomó több­sége társadalmi összefogással épül: amikor egy-egy vállalat pavilonját építeni kezdik, rendszerint az igazgatótól a portásig, mindenki lapátol, téglát hord. Nem túlzás azt mondani, hogy ez a víkend- telep közösségi összefogással épül: aki ott sütkérezik a napon, lubickol a vízben, előtte sokszor beleizzadt a munkába is. Eddig csak Tolna megyei szervek és személyek építkez­tek Domboriban, most azon­ban már országos szervek is érdeklődnek e pompás fürdő­hely iránt. A jeget a Magyar Újságírók Országos Szövetsé­ge törte meg. Ez a szervezet az ország számos helyén ren­delkezik saját üdülő-, illetve víkendteleppel, ám Dombori megtekintésekor kialakult az a vélemény, hogy ide is fel­tétlenül érdemes lenne egv víkendtelepet létesíteni. An­nál is inkább, mert a MUOSZ rendkívül szerteágazó nem­zetközi kapcsolatokkal ren­delkezik, nagyszámú külföldi vendéget fogad, s köztük sok az olyan, aki a megszokott Balaton stb. helyett szívesen töltene néhány napot eddig még ismeretlen tájon. Nos, ehhez kiváló bázis Domborít a víz fürdésre, csónakázásra, horgászásra nagyon jó, s in­nen könnyen elérhetők egyéb turisztikai helyek, például Gemenc, a szekszárdi szőlő­hegy, stb. A szövetség első lépésként megvásárolta a telket, köz­ben megkezdődött a tervezés. A tervet a Tolna mdgyei Ter­vezőiroda el is készítette, s annak alapján a kivitelező­vel megtörtént a megállapo­dás. Már rendelkezünk Dombo­riban egy előregyártott fa víkendházzal, melyet a Dom­bóvári Járási Építőipari Ktsz készített. Hasonló épületeket ez a ktsz sorozatban gyárt, az ország minden részébe szál­lít belőlük, s a részünkre Dom - boriban felállított víkend- házat bemutatónak szánta. B. F. TH1ERY ÁRPÁD. AZOK A SZÉP NAPOK... — Kiképezzük -aztán átdobjuk a Szenegálok­hoz a Dráván túlra. — Én beszélek az a nyelv, ami az összes af­rikai négernek közös — mondta az albán kész­ségesen. Wolf leintette. — Te egyelőre hallgass! Majd Hajnal elvtárs eldönti, hogy milyen nyelven beszélnek a feke­ték. Egyelőre az a biztos, hogy most beviszünk magunkkal. Leskelődtél a bokrok alatt. Ezt mindenképpen tisztázni kell. Wolf a szállodafolyosón az albánt Bencze gondjaira bízta, ő pedig egy lendületes, csak­nem bizalmas kopogás után benyitott Hajnal irodájába. ♦ Hajnal a kis szoba közepén állt. Az arca el­♦ vesztette eddigi jellegzetesen sötét árnyalatát. « Csaknem sápadt volt. Papírlapot tartott a kezé­♦ ben, amelyről lelógtak a fölragasztott távirógép 4 szalagok szélei. Még egyszer elolvasta a távira- i tot, és most már biztosabban érezte, hogy az t élet és a halál váratlanul szoros közelségbe ke­rült egymással. A távirat, amely R.-ből érkezett, így szólt: A FEHÉREK AZ ÉJJEL ÁTVETTÉK A HA­TALMAT! KIHIRDETTÉK, HOGY VÉGE A PROLETÁRDIKTATÚRÁNAK! LEFOGTÁK A DIREKTÓRIUM ELNÖKÉT ÉS MÁS VEZETŐ­KET! MEGÖLTEK EGY VÖRÖSKATONÁT ÉS AGYONVERTÉK A MUNKÁSTANÁCS KÉT TAGJÁT! A VÖRÖSÖRSÉGET ÉS A PÉNZ­ÜGYŐRSÉGET LEFEGYVEREZTÉK! A LA­KOSSÁGNAK PÁLINKÁT ÉS FEGYVERT OSZ­TANAK! Hajnal arra fordult, ahol Wolf állt. Hirtelen úgy tűnt, mintha hivatta volna, és természetes, hogy ott áll az ajtónál, szokása szerint mereven kihúzva magát. — R.-ben kitört az ellenforradalom — mond­ta Hajnal egyszerűen, anélkül, hogy hangján érezni lehetett volna a váratlan események sú­lyát. — Az egész fegyelmi szakasznak riadót rendelek el! Azonnal fölszereltek, és elindultok R.-be. Wolf egyelőre csak a feszültséget fogta föl, ami a riadó kimondásával járt együtt. — Mivel menjünk? — kérdezte. — A mecha­nikusok ugyanis szétszedték a Rába motorját. — Fussatok le a vasútra, és szerezzetek ott valami járművet! Közben majd telefonálok az állomásfőnöknek. Na, induljatok már! Nincs egy perc vesztegetnivaló idő! Az albánról teljesen megfeledkeztek a nagy izgalomban. Ott maradt a folyosón. Az állomásfőnök már várta őket. Wolfot be­vitte az irodájába, és a kezébe nyomta a telefont. — Kaptok egy mozdonyt — mondta Hajnal a vonal túlsó végén. Azzal elmentek D.-ig. Ott csatlakoztok Both százados elvtárs egységéhez. Ö vezeti az akciót. A mozdony az első vágányon füstölt, háttal a menetiránynak. Bencze morogva állt meg a gőzben, — Ez nem jó jel — mondta, de a többiek nem figyeltek rá. A mozdonyt egy veszteglő tehervonat elől akasztották le. Fölkapaszkodtak rá. Nem volt idő, hogy a fűtőházban megfordítsák a koron­gon, de Wolf egy kicsit örült is, hogy farral fognak menni, mert úgy gondolta, nagyobb biz­tonsággal helyezkedhetnek el egy esetleges út­közben! támadással szemben. A kanyarból visszanézett az állomásra. A lány mellette állt, és ez biztonsággal töltötte el. Időn­ként kihajolt a mozdonyból. Csak most kezdte valójában felfogni, hogy mi történt R.-ben vagy inkább azt, hogy mi történhetett. S míg ide-oda zökkenve száguldottak a kanyargós vaspályán, arra próbált választ kapni önmagától, hogy csak a telegráf soraiból megítélve eléggé gyűlöli-e azokat ott R.-ben ahhoz, hogy fölvegye velük az élethalálharcot? Anélkül, hogy maga előtt lát­ná az arcukat. Megpróbálta elképzelni, hogy mi­lyen lesz az, amikor fölemeli a puskáját, és rá­süti egy ellenforradalmárra. Azt gondolta vé­gül: Meg kell előznöm, különben ő intéz el en­gem. D. állomásán félkörben vöröskatonák álltak a vágányok közt. Nyolcvanan lehettek. Szemben velük, a vagonok árnyékából egy szikár, monok- lis ember beszélt. A mondatai rövidek és vilá­gosak voltak. Hiányzott belőle a pátosz lendüle­tes hullámzása, de minden szava biztonságot és melegséget árasztott. ♦♦♦♦♦♦♦♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom