Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-09 / 156. szám

A közéleti munka becsületéről NINCS OLYAN párttitkári tanfolyam, nem múlik el a párt vezet őségi tagok tovább­képzése úgy, hogy ne foglal­koztatná a hallgatóságot, mi­ként lehetne elérni, hogy je­lentősége és érdemei szerint rangositsák a politikai, moz­galmi tevékenységet. Kérdések sokasága az elő­adóhoz, az egymás közti ta­pasztalatcsere folyamán pedig konkrét esetek felsorolása, s nem egyszer keserű általáno­sító vélemények hangzanak el azzal a konklúzióval, hogy sok a kívánnivaló a közéleti tevé­kenység megfelelő méltánylá­sa és elismertetése terén. A munkahelyeken az emberek tudják hova forduljanak, meg­találják őket az egyéni ügyes- bajos dolgaikban segítséget várók, és magától értetődőnek, természetesnek tartják, hogy a „mozgalmiak” szabad idejük­ben is rendelkezésükre állja­nak, Az energia- és időigé­nyes, a tisztségükből eredő közügyek intézése mellett je­lentős vesződséggel jár az egvénj ügyek kibogozása, az utánajárás és az intézkedés elérése. Ha ezt az egyéni több­letet nem is veszik mindig figyelembe, tudják, ki tekin- hető közéleti embernek, s ez már a tekintélynek, ha nem is teljes, de mégiscsak örven­detes megnyilvánulása. Ritkaság viszont, hogy a megsokasodott értekezleteken, a nyilvánosság előtt is elhan­gozzék a jó társadalmi munka elismerése. Ha van ilyen, D „Gemenc“ — Moszkvában SZEKSZÁRDI ÉS SZÉKESFEHÉRVÁRI VÁLLALAT KOOPERÁCIÓJA A Magyar Külkereskedelmi Ka; mura július 4-től 14-ig rendezi meg Moszkvában a magyar bútor­ipar árubemutatóját. Azok a bú­torok „szerepelnek” a moszkvai kiállításon, amelyekből szovjet exportra számítanak. Az árubemutatóra Szekszárdról is küldtek bútort. Pontosabban: A Szekszárdi Faipari Vállalat és a Székesfehérvári Bútoripari Vál­lalat közösen készítette el a kiállí­tásra a „Gemenc” és az „Álba Regia” szobagarnitúrát. Szekszárdon már évek óta gyár­tanak kárpitozott ülő- és fekvő­bútort. A vállalat egyik, nemrég bevezetett újdonsága a „Gemenc” kárpitozott garnitúra. A székesfe­hérvári vállalat modern lakások­ba való, variálható szekrénysoro­kat gyárt. A kettő „összeházasí­tásával” alakították ki a most már komplett, 14—16 darabból áll£ kéj szobagarnitúrát. A szekszárdi vállalatnál abban reménykednek, hogy a szovjet szakemberek tetszését megnyeri az új bútor, az árubemutatón üz­letkötésre is sor kerül. Tegnap reggel Moszkvába utazott dr. Ke­lemen Sándor, a megyei tanács vb, ipari osztályvezetője, Pus Ambrus, a Szekszárdi Faipari Vál­lalat igazgatója és Uszléber Já­nos, a vállalat műszaki vezetője Az árubemutatón tájékozódni fog­nak arról, hogyan fogadták a szovjot kereskedelmú szakembe­rek az Alba Regia és a Gemenc bútort, esetleg milyen változtatá­sokra van szükség ahhoz, hogy a két garnitúrát exportálni lehes­sen a Szovjetunióba. Kőműveseket és segéd­munkásokat azonnali belépéssel felveszünk. Fizetés megegyezés sze­rint. Jelentkezés: Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalat Szekszárd. Marx K. u. 11. (135) I ________ t öbbnyire a pártszervezetek taggyűléseire szűkül le, úgy történik, hogy meleg szavak­kal méltatják a tevékeny pártbizalmi, vagy vezetőségi tag fáradozását, s ha tehetik, megtoldják szavaikat egy ju­talomkönyvvel. Félve a túlhajtástól, nem „divat”, nem tartják fontos feladatnak a dicséretet. Kis­sé eluralkodott a szerénység hibás értelmezéséből fakadó szemérmesség is. Kínosnak tűnik, attól tartanak, mit szólnak, milyen lesz a hatása a dolgozók körében. Frnlé- keztetőül: ők tényleg tudják, ki mire érdemes, ki vállalko­zik a többletre, az átlagon fe­lüli munkára, a sokszor há­látlan szerepre is. Sokszor megesik az is hogy egysze­rűen elfelejtik méltányolni, mert természetesnek tartják az áldozatkész emberek örö­kös fáradozásait. Furcsa mó­don, még azoknál a gazdasági vezetőknél is visszatart vala­mi az elismerés kimondásától, akik vallják, hiszik a politika elsődlegességét, s tudják, hogy elengedhetetlen a szocialista társadalomban a közösségi munka, s annak szélesítése. Fogékony pedig az összefor­rott, összeszokott kollektíva, értékítélete többnyire nagyon is fejlett. Fokozottabb érzé­kenységgel jelzi azt, ki ad a tőle elvárhatónál kevesebbet, de a többletet adókra már nem reagál annyira. ÉLÉNK VISSZHANGOT keltett, heteken át fdglalkoz- tatta az egyik szekszárdi tan­testület tagjait, hogy magas pódiumra emelt tanáruk má­jus elsején nem volt hajlandó vállalni az iskolában tartan­dó összejövetelen az ünnepi beszédet. Elsősorban indítékai miatt lett ez szóbeszéd tár­gya a csaknem felnőtt diáktf- kat oktató-nevelő iskolában, mert az elkötelezettség válla­lásának hiánya, az elutasítás háborította fel őket. Hogyan? Odanyújtjuk a tenyerünket, amikor kapni akarunk, de még a minimálisát sem adjuk? — kérdezgették először egy­mástól, majd tőle is, és ez a közszellem biztosított aztán jó közeget az őszinte beszédhez, az önvizsgálathoz. A nyíltan kimondott szavak, a kritika indokainak, érveinek feltárása biztosan hozzá fog járulni a közért végzett tevékenység te­kintélyének öregbítéséhez Más, az előbbinél örvende- tesebb tapasztalat. Megütötte a figyelmesen hallgató fülét, s éppen ritkasága, szokatlan- sága miatt kellett felfigyelni Domboriban, az építők napján néhány mondatra. Amikor az állami építőiparban dolgozó ezerhétszá? főnyi résztvevő nyilvánossága előtt kiosztoi» ták az okleveleket, jutalma­kat, volt bátorságuk megmon­dani, hogy X. Y. azt mozgal­mi munkájáért kapja. Becsü­Kiemelkedő társadalompoli­tikai kérdések tárgyalására és vitájára került sor kedden Szekszárdon, a megyei párt- székház nagytermében. Az MSZMP Szekszárdi Járási Bi­zottsága a járásban élő lakos­ság osztály- és rétegviszonyai­nak alakulásáról, politikai ar­culatáról tanácskozott. Az elvi-politikal-gyakorlati jelentőséggel bíró, hosszabb távra utat mutató, nagyobb lélegzetű fontos napirend re­ferátumát — a végrehajtó bi­letükre válik, hogy figyelik, észrevették, méltányolják, s a szakmai munka mellett ki­emelték az átlagnál nehezebb terepen, a szétszórt építőipar­ban tanúsított jó politikai te­vékenységet. Mit lehet tenni, hogy má­sutt is felismerjék, elismer­jék a jói alkalmazott politizá­lást? Fogékonyság helyes szemlélet, és nagyobb segít­ség. Amikor a tanfolyamokon a felettes pártszerveknél vissza­térő problémaként reklamál­ják a nagyobb segítséget, van indokuk arra. A fokozottabb támogatás szélesíti, terebélve- síti az aktívák számát is. De ezzel együtt se feledjék, hogy előbbiek érdekében talán hely­ben tudnak a legtöbbet tenni. A mozgalmi tevékenység rend­szeressége, helyi bizonyítása, az önálló politizálás ténye le­het a legmeggyőzőbb, hogy rá­szolgáltak a megbecsülésre. A közszellem jóirányú formálá­sát, az elismeréssel való fu­karkodás megszüntetését nem helyettesítheti a felettes szerv segítése, felülről ezt hasztalan várnánk, nekik kell megtenni és elérni. A LELKESEDÉSRŐL, aka­rásról és a kedvetlenségről. Ha kedvükszegetten végzik a politikai munkát, a legna­gyobb Igazságok is süket fü­lekre találhatnak, mert a len­dületét veszített ember szavai, esetleges panaszai nem sok jóra vezetnek, előbb-utóbb a politikai munka elszürkii'.ésé- nek okaivá válhatnak. „Fent”, a járási pártszer­veknél is sokat tehetnek és tesznek társadalmi embereik elismertetése érdekében. Ta­lán nincs is a megyében olyan járási pártbizottság, ahol -az utóbbi egv-két év alatt ne ültek volna !o egy-egv felettes gazdasági szerv vezetőiévé!; hogy helyre tegyék az üzemi mozgalmi szervezetek helvét, szerenét, vaffv adott esetben ne léptek volna fel a degra­dáló nézeteket cáfolva. Ha szükség van rá. megeszik, késlekedés nélkül. Tudják ezt a párttitkárok. tapasztalta már néhány szakszervezeti bizottság is. I.FHET ÉS KELL ostorozni a fogyatékosságokat, a tény­legesen tapasztalt, a bizonyí­tott mulasztást, a degradáiást. De ha folyamatosan, lelkesen és egyre többen látják el a gyarapodó, rájuk háruló tár­sadalmi munkát, és ha a mun­kahelyeken küzdik ki a csu­pán elodázott tiszteletet, néni maradhat el tartósan a meg­becsülés. s annak állandó nö­vekedése sem. A dolgozó kollektívák igaz­ságos értékítélete nagy segít­ségükre lehet ehhez, bennük stabil szövetségesre lelhetne'- a ió közszellem formálásának útján. SOMI BENJÁMINNÁ zottság nevében — Rácz Já­nos, a párt járási bizottságá­nak titkára terjesztette elő. A felsőbb pártszerv képvisele­tében részt vett és felszólalt a járási pártbizottsági üléser. Bolvári József né, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának tagja. Az előterjesztést követő vi­tában a választott testület tag­jai közül kilencen egészítet­ték ki gondolataikkal és ja­vaslataikkal a jobb ideológiai- politikai eligazodás! szolgáló, utat mutató beszámolót. Járási pártbizottsági ülés Szekszárdon Osztályok, rétegek, politikai arculatuk Szakember lesz-e 4860 ipari tanuló ? A cím provokatív, hiszen természetesen valamennyi az ” lesz. A „provokációra” azonban tények szolgálhattak okot é* ezeket a tényeket egy terjedelmes jelentésből merí­tettük, mellyel a közelmúltban foglalkozott a szakszerveze­tek Tolna megyei Tanácsa. Megállapításainak érdemes a szelesebb nyilvánosság előtt is hangot adni. Az ipari tanulók száma megyénkben évről évre emel­kedik. 1965,66-ban 3874 volt, a legutóbbi tanévben 4860. A legnagyobb létszámot — sorrendben — a lakatos szakma, a mezőgazdaság és a kőművesség foglalkoztatta. Az arányok csak annyiban változtak, hogy 1965/66-ban a mezőgazdaság vezetett, szemben a mai helyzettel. A tanulóképzés, egy eljövendő szakma elsajátítása, azonban kétségtelenül az a terület, melynek megítélésénél a számok csak mérsékelten mérvadók. Más tények annál inkább. Képzés folyik a vállalatoknál, magániparosoknál és a szakmunkásképző intézet keretein belül. A vállalati kép­zés általában az üzemi tervek függvénye, melyek megszab­ják, hogy melyik szakmából lesz több, vagy kevesebb szak­emberre szükség. Sok helyen szerveztek viszonylag kor­szerű tanműhelyeket, nagyon sokfelé azonban nem, pedig bebizonyosodott, hogy a tanműhelyi képzés színvonalát a legjobban szervezett, más formák sem tudják felülmúlni. Szakmánként nagy az eltérés az általános műveltség te­rületén. Ezt elsősorban az építőipar sínyli meg, ahová több­nyire eleve már csak a gyengébb felkészültségüek jelent­keznek. Sok a szakmai hiba is. Például az, hogy az elmé­leti képzés nem felel meg a nagy vállalatok igényeinek. A jelenlegi tankönyvben csak utalás van, az országosan ter­jedő, előre gyártott elemes építkezésre, noha ezé a jövő. A tanulókkal elsajátíttatnak olyan építési módszereket is, me­lyet több évtizedes praxisú szakemberek sem láttak soha a gyakorlatban, hiszen azokat nem alkalmazzák. Az úgyneve­zett „emelt szintű” képzés bevezetését a tanulók felkészült­ségétől kellene függővé tenni • és az osztályokat is ilyen szellemben összeállítani. Az oktatók szakmai képzettsége általában jó. Tevé­kenységüket segíti, ügybuzgalmukat érthető módon fokoz­za az anyagi érdekeltség. Jó példa a Tolnai Textilgyáré, ahol az oktatással megbízott szövőnők külön díjazásban ré­szesülnek. Arra azonban már kevés idő jut, hogy a szak­oktatók is továbbképzésben vehessenek részt, önmagáért beszél és sürgős változtatásért, megoldásért kiált viszont a jelentésnek az a része, mely megállapítja, hogy: „A vizs­gáztatások idején a vizsgabizottságok összetétele jelent gondot. Zömében olyan személyekből áll, akik nem ismerik teljesen a szakmai és elméleti követelményeket”. Értelemszerű a kérdés: — Hogyan és milyen színvona­lon vizsgáztathatnak? A tanulásnak nemcsak tárgyi, hanem személyi feltéte­lei is vannak. Ilyen a bérezés, mely jelenleg csak részben megoldott. A bér nem fedezi a tanulmányi idő sze­mélyi költségeit, főleg ha albérletben élőkről, vagy bejárók­ról van szó. Célszerű lenne az ösztöndíjrendszert is felül­vizsgálni, mégpedig olyan irányban, hogy — a megye fej­lesztési irányát figyelembe véve —, az egyes szakmák közt differenciálják a tanulók ösztöndíjait, ami közvetve ellen­súlyozná. az úgynevezett „divatos” szakmák iránti von­zódást is. Probléma a felszabadult ipari tanulók bérezése. A vál­lalatokat kötelező besorolás köti, ugyanakkor más szervek, vagy éppen magánosok 8,50—10 forintos órabérrel valóságos munkaerő-csábítást végeznek a felszabadult ipari tanulók körében. a szociális juttatások általában kielégítik az igénye­ket. A munkavédelmi előírások betartása ellen sem lehet különösebb kifogás, ez részben a fokozott ellenőrzés ered­ménye. Az ipari tanulók között előfordult balesetek száma csökkent. Az egészségügyi ellátással összefüggő — jogos igények kielégítése azonban mostoha. A szakszervezeteknek nincs okuk büszkélkedni a köz­tük és a tanulók között kialakult kapcsolatokkal. Általá­ban nem tekintik a tanulókat a vállalat dolgozóinak. Hiá­nyoznak az ifjúsági felelősök, a tanulók érdekvédelme pe­dig erősen leszűkül az oktatókra. Mindez természetesen ki­hat az ideológiai fejlődésre épp úgy, mint a szabad idő kul­turált kihasználására, örvendetes kivételnek tekinthető a Tolnai Selyemgyár. A? itt vázoltak csak tömör summázását képezik a be- A vezetőben említett, számadatokra és tényanyagra épült, jelentésnek, melynek elemzése és megvitatása után az SZMT a helyzet megjavítását szolgáló határozatokat fogadott el. I# Szekszárdon a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vá Halat 2. sz. telepén kedden a Véradóállomás és a Vörös- kereszt üzemi véradónapot tartott. Képünk Bordás Lász­lót ábrázolja véradás közben. A rendező szervek szerint az idei legeredményesebb véradó nap volt. A véradókat halász­lével és sörrel vendégelték meg. Foto: Tóth Iván.

Next

/
Oldalképek
Tartalom