Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-08 / 155. szám
Ax ifjú még kérdezni okor nolomit... A rózsaszál felöl. De elkésett tele. Emőke mát messze jár. Vad iramban vágtat távolodó társai után.^ ■ ~ % GÁRDONYI Múlnak a napok, hetek telnek el, óm Zéta lel - ( M Persze, menj vissza1 Eszes vagy és o kének vihara nem akar elcsendesedni. Condolat-Y karod erős. A hunok közt sokra vihe- bon sokszor Oresztesz úrtól kér tanácsot... „ ted Rabszolga voltál? Mit sé számit... nálukt Ho kitűnsz, rangra emelnek! _ _ ! látod, en is láncrovert fogolykéiv u*,* kezdtem. Most vagyonos ember va -^'1 -vrV J\ f gyök. az elsők közül voló És hun ve, zér lányát kaptam telesegu!. . - és o ló máris megnyugodva rendre igazodik. Addigra Zéta leugrik a nyeiegböl és felemeli Emőke földre ejtett korbácsát A minap ezzel ütöttelek meg Akkor gyűlölet villant rám a tekintetedből, v Már nem haragszol? > Holtomig bánom amit akkor mondtam* Mondtam te |á fiú vagy Es • ^ lelked gyöngéd legyen boldpg az életed. Zétai ' y? Képregényváltoxat: CS. HORVATH TIBOR. KORCSMAROS PÁL A szárdok szigete A kilencezer lírás szamár — Maffia nincs, bűnözés van Az Olaszországhoz tartozó Szardínia az anyaországitól nyugatra fekszik, a Földközitenger szigete. Területe: 24 ezer négyzetkilométer; lakosainak száma; 1 millió 448 ezer; fővárosa: Cagliari. Az ország perifériáján, az állam vezetői által elhanyagolt, iparilag fejletlen, szegény, elmaradott autonom tartományról Pietro Panni, olasz publicista jellemző. képet , ad „A bűnözés Szardíniában” című cikkben. Megállapításai sok tekintetben a dél-olaszországi és a szicíliai helyzetre is jellemzőek. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük az oLasz publicista cikkét: A római kormány ellen lázadó szardíniái akciók elég gyakoriak és bizonyára sok csatát kell még megnyernie a szárd népnek, míg kivívja a jogát, hogy civilizáltan éljen. Szardínia gazdasági és társadalmi válsága kifejezhető a munkanélküliség, kivándorlás, a beruházás és a jövedelem adataival: 40 000 az állandó munkanélküli, 200 000-en vándoroltak ki, a külföldi beruházásokat tekintve Szardínia az olasz tartományok között az utolsó előtti helyen áll, a jövedelem egyre nagyobb mértékben csökken. A helyzet napjainkban is súlyosbodik, az életszínvonal csökkenőben, nő a különbség munkalehetőség és civilizáció tekintetében a sziget és Olaszország között. De még jobban kifejezi a helyzetet a bűnözés statisztikája: egy év alatt 30 010 polgári eljárás. 58 743 bűncselekmény történt, amelyből 26 441 súlyos, 32 303 pedig -kihágás. Emberölés, rablás, rablógyil- kosság, lopás, betörés — ezek az utóbbi idők legdrámaibb epizódjai A sziget bűnüldöző szervei szerint az állatlopás a szigeten uralkodó bűnözés szülőanyja. A sajtó nap, mint nap hírt ad tulajdon és személy elleni bűntettekről, állatlopásokról, zsarolásról, csalárdul előidézett tűzvészekről, erőszakról, fenyegetésről, hogy a kisebb bűncselekedetekről ne is beszéljünk. Igaz, Szardíniában a bűnözés nincs kapcsolatban semmilyen politikai párttal, vagy szervezettel, mint Szicíliában, ahol a bűnözést a maffia szervezi. De ez semmit nem változtat azon, hogy a dolog lényege a súlyos társadalmi problémák megoldatlansága. Ezek megoldása helyett azon* ban a felügyeletet erősítették meg, a banditizmust helikop« teres rendőrség, rendőrkutyák, rádiótelefonok fékezik. Ám a bajt nem a gyökerénél gyógyítják. A bűnözés következtében különösen bizonytalan a szigeten a személyi szabadság. Közfelháborodást váltanak ki a csendőrség nagy tömegeket sújtó akciói. Az önkényes házkutatások, erőszakos ujjlenyomatvételek, durvaságok, amelyek a rendőri akciókat kísérik — nem is szólva a kilakoltatásokról — általános felháborodást keltenek. Egy ilyen jellemző esemény Samugheo környékén történt, ahol hajnalban néhány csendőr megállított mintegy száz földművest, akik szamaraikkal közeli földjeikre siettek dolgozni (e vidéken a szamár nélkülözhetetlen közlekedési eszköz) és 40 embernél megállapították, hogy nem rendelkezik „szabályos” iratokkal. A felelősségre vonás után az érintetteknek 9000 líra bírságot kellett fizetni (amennyibe egy szamár kerül). Akadtak olyanok is, akik a bírság fejében szamarukat akarták a csendőrségnél hagyni. Az idézett esemény nem a szárd bűnözés ellen folytatott harc humoros képe, hanem annak a bemutatása, hogy ezek az akciók sokszor „az utolsó rongyukat viszik el” a, parasztoktól. Szardínia Tanácskozó Testületé felülvizsgálta mindazokat a problémákat, amelyek a súlyos és nagyarányú bűnözéssel kapcsolatosak és megállapította, hogy ennek fő okai a terület elnéptelenedése, a gazdasági és szociális elnyomás. Felszólította a kormányt, hogy Szardínia segítségével dolgozzon ki egy Különleges Tervezetet a sziget újjászületésével kapcsolatban, ne vesse azt alá egyoldalúan az olasz félsziget fejlesztési terveinek és nyissa ki a modem fejlődés lehetőségeinek kapuit. Ez a tervezet el is készült, de megvalósítása még nagyon mesz- sze van a szárd nép valódi szándékaitól és érdekeitől. I : I : : THIERY ÁRPÁD: AZOK A SZÉP NAPOK... Elhaladtak a kenderáztatónak nevezett kerek tómeder mellett, amely csak azokban az években telt meg, amikor a kis folyó kiöntött. A város zaja ide már nem hatolt utánuk. Távol, egy ideig még látszott a külvárosi szeszfőzde lecsonkult vaskéménye, aztán az is eltűnt. Sűrű erdőség közeledett feléjük. A körgáton, amely a nagy tavat övezte, a sorompó féll>etörve hevert a keréknyomokban. Wolfék letértek a gátról, és behatoltak az erdőbe. A mélyebb részeken még dús volt a harmat. Madarak rebbentek fői a bozótból, zöld gyíkocskák lapultak riadtan a levelek alatt, csak a tavaszi bogarak végezték zavartalanul boldog útjukat a fák sűrűjében. Aztán egyszerre ott volt a víz: zölden és szélcsöndben, időnként meg-megbillentve a környezet tükörképét. Wolfék tisztes távolságban megálltak. A lány előrement. A bozót mögül visszanézve látta, hogy a férfiak háttal állva láncot alkotnak. A ruháit egy bozót ágaira dobálta. Az utolsó daraboknál megrettent egy kicsit, amiben az Is közrejátszott, hogy kis szellő támadt hirtelen, és beleborzongott a bőre. A bokrok mögül még egyszer kileselkedett, hogy Wolfék a szavukat tartva ott állnak-e még a helyükön, aztán a vízhez lépett, amelynek színe alatt elmosódva lebegtek a növények. Fiatal teste egy pillanat múlva elmerült a vízben. Wolfék hallották a víz csobbanását, és ekkor a lelkűk mélyén világosan megértették, hogy nem is a lányra, hanem inkább egymásra vigyáznak. Ott álltak az erős, csaknem részegítő erdei illatban, megőrizve magukban a víz telt csobbanását, és megpróbálták elképzelni, hogy hogy mi történik a hátuk mögött. A lány már öltözött, amikor Wolfékkal szemben árulkodóan megmozdult a bozót alja. ösz- szenéztek, Wolf halkan füttyentett, majd Ben- cze egy hang nélkül, a súlyát meghazudtoló könnyedséggel eltűnt a sűrűben. Rövidesen megjelent, és egy alacsony, bozontos fejű, az arcáról ítélve már idősebb ember kalimpált a kezében. Félig kincstári, félig civil öltözete még inkább gyanút ébresztett. Bencze a kis embert letette maga elé, de nem engedte el. — Leskelődtél? — kiáltott rá Wolf mérgesen. — Nem leskelődtél. Nem, nem... — hadarta a kis ember tört magyarsággal, rossz kiejtéssel. — Kíváncsi voltál a lányra, mi? — Nem! Nem kíváncsi! É-n öregember, nem pedig kíváncsi! — Akkor ki vagy te, és mit keresel itt? — Egy nemzetiség vagyok. Egy albán' nemzetiség. Bencze hirtelen elkedvetlenedett, és valamit a szorításából is engedett. — Lehet, hogy a nemzetközi zászlóaljból valő — mondta. Az albán fölnyerített, és lelkesülten mutogatott a sapkájára, ahol a rózsa helyén vörös csillag fénylett. — Az biztos* Nemzetközi zászlóalj! Katona a nemzetközi zászlóaljnak! — Kecsikepásztor vagy te, nem katona — mondta Bencze bosszúsan, ég végleg elengedte a foglyát, de nem tévesztette szem elől. Az albán az ujjával szaporán ütögette a mellét. — Én kecskepásztor, de felvilágosítok mindenkit a szocialista eszmékről — mondta. — Én voltam fölkelő Bib Doda albán hadseregében, ahol megköveteltük, hogy a háború legyen napi nyolc óra. Én nagy híve a kommunista eszméknek. Nálam erre alkalmasabb nincs!... Én kecskepásztor, de tudok beszélni sok nyelv. Wolf gyanúsan nézett az albánra. — Milyen nyelven tudsz te beszélni az albánon kívül? — Minden nyelven! Albánon kívül görög, olasz, fnancla meg szerb. És afrikai. Én minden bennszülött néger nyelve megért. Elsőrangúan megért. Wolfnak eszébe jutottak Hajnal szavai: Jó volna olyan vöröskatonákat találni, akik idegen nyelven beszélnek, és akik vállalják, hogy áttesszük őket a Drávától délre állomásozó gyarmati antant-katonák közé. Jó békepropagandis- ték lehetnének... Annyira emlékezett Hajnal szavaira, hogy más nem is jutott most eszébe. Bencze mérgesen nézett a kis albánra, akit legszívesebben visszalódított volna a bozótba. — Mit csinálunk vele? — kérdezte. — Magunkkal visszük — mondta Wolf komolyan. — Ezt a bohócot? — Bohóc... Neked mindenki bohóc, aki nem tud rendesen magyarul. Lehetséges, hogy egy jó propagandistát faragunk majd belőle. •vöncze fel röhögött. — Ebből? : ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ \ ♦ I
