Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-08 / 155. szám
f I Az utolsó órában A tengelici Benyovszky-kastély és park sorsa Az elmúlt pénteken népes értekezlet gyűlt össze Tenge- licen, a volt grófi kastélyban. A pontosság kedvelői lévén, engedtessék meg nekünk, hogy közöljük a résztvevők megoszlását. Ez a következő volt: A Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság részéről, a Paksi Állami Gazdaságtól kettő-kettő személy. A Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal képviseletében, a szekszárdi járási tanácstól, valamint a községtől egy-egy, míg végül a megyei tanácstól kettő személy. Nem volt jelen (meg serh hívták) a Természet- védelmi Tanácstól és az Országos Műemléki Felügyelőségtől senki. Mindezt röviden és csak elöljáróban. A TÉNYEK A Benyovszky grófok felső- tengelici kastélya kilenc nagy. teremnyi helyiséget magában foglaló, mértéktartó ízléssel emelt, szép épület. Volt. Most nem az, mert elhanyagolt és közel sincs úgy kihasználva, amint azt megérdemelné. A kastély alatt háromszáznegyven (!) négyzetméter alap- területű pince húzódik, ugyancsak kihasználatlanul. A kastélynál is jóval értékesebb A szénbányászat, illetőleg a közlekedés korszerűsítése folyamán egyre újabb jelenségekkel találkozhatunk. A nagymányoki — immár fél évszázados — brikettgyárral kapcsolatban újabb érdekes hírt közölhetünk. Ez a brikettgyártó üzem termékei révén országos hírű. Sajnos azonban a brikettkészítéshez szükséges összes anyagot Nagymányok- ra szállítani kell, miután az itteni bányában beszüntették a munkát. A szén, és a különféle kötőanyag nagy távolságról érkezik a gyárba. A brikett készítéséhez vasúton érkezett eddig minden áru. Június elsejétől a szenet már gépkocsival szállítják. Eddig a szászvári bányákból vasúton szállították Nagymányokra a szenet. A szászvári üzemben a szenet csillékbe rakták, majd a máza-seászvári vasútállomásra vontatták a csillevonatokat. Itt az állomáson a szenet átrakták nagy vasúti kocsikba, majd a nagy vagonokat leszállították Nagymányokra, itt kirakták és úgy szállították fel a brikettgyárba. v azonban a körülötte lévő park, megyénk egyetlen védetté nyilvánított angol kertje. Területe ötvenhat hold, amihez még kétszázhúsz holdnyi fenyves csatlakozik. A parkban, kalábriai fenyő, vérbükk, gingko-fa és seregnyi növényritkaság. Van még kilenc hold vízfelületű tó, tavirózsákkal. Az állatvilág — éppen a terület védettsége és bolygatat- lansága miatt — gazdag. Há- romszázötven-négyszáz őz, tizennyolc szarvas, ugyanennyi vaddisznó, nagyon sok szürkegém, bakcsó, füles- és macska- bagoly, hermelin. Nyomdatechnikánk sajnos nem engedi meg, hogy színes felvételekkel mutassuk be az olvasóknak a park minden képzeletet felülmúló szépségeit, már pedig ehhez a szó kevés. Páratlan nemzeti érték rejlik: — és pusztul itt. Az egész területet behálózó sétányok, a kerületvezető erdész jóvoltából, még járhatók. A hidak közül azonban már csak egyetlen egy. A tavakat hovatovább teljesen ellepi a békalencse, medrük feltöltődik, az iszapréteg most már negyven centiméteres. A védettség annyit jelent, hogy itt tulajdonképpen engedély nélkül egy kapa Június elsejétől gépkocsikkal szállítják a szenet A ll-es AKÖV billenős Csepel típusú tehergépkocsikat állított munkába, s a szenet közvetlenül. a szászvári bányából a nagymányoki brikettgyár tárolóiba továbbítják. A szállítás folyamatos, előfordul azonban olyan eset, hogy nincs annyi szén, mint amennyi szállító- kapacitás rendelkezésre áll, bár a brikettgyár munkájában az ilyen szénhiányok nem okoznak fennakadást. Érdekes az új szállítási módszer olyan vonatkozásban is. hogy a költségek tonnánként mintegy két és fél forinttal emelkedtek. A bányánál azonban jelentős munkaerőt tudnak megtakarítani, ugyanakkor lehetőség nyílik a nagy értékű, bár már korszerűtlen kisvasúti rendszer teljes felszámolására. A szászvári bánya fogja a jövőben is „táplálni” a nagymányoki brikettgyárat, a gépkocsin történő szénszállítás. a kis távolság irdalt, nagyobb távlatokban feltétlenül nyereségessé válik. Ugyanakkor a MÁV jelentős menv- nviségű vagont tud más szállítási célokra irányítani- Pj vágást sem szabadna tenni, ami véleményünk szerint túlzás. Csak akkor lenne helyeselhető, ha valóban az a cél, hogy megmutassuk, milyen romboló munkára, önpusztításra képes a természet. Nem kell hosszú idő hozzá és a tavak helyén mocsár bűzö- lög majd, az élősdi növények elnyomják az életképtelene- neket és az itteni közlekedésre az egyetlen javallható jármű a T—52-es harckocsi lesz. A TERVEK A bevezetőben említett értekezlet tagjai azért gyűltek össze, hogy döntsenek az épület felhasználásáról. A kastély sarkán tábla hirdeti annak műemlék voltát. Vicclapba kívánkozó értesülésünk szerint. a táblát nem ide szánta a Műemléki Felügyelőség, hanem az ugyancsak tengelici Csapó-kastély falóra. Ez is kastély, az is, ide tették. Mindenesetre egyelőre kétes, hegy az épület műemlék-e, avagy sem, így hozzányúlni bajos, de nem is nyúlt hozzá eleddig senki sem. A Gyulaii Állami Erdő- és Vadgazdaság hajlandó lenne félmillió forintért megválni tőle. Úgy érezzük, mielőtt ezt a csinos summát bárki kifizetné, célszerű lenne meggyőződni arról, hogy a kastély telekköny- vileg egyáltalán az erdőgazdaság tulajdona-e? Ha valóban az, akkor még mindig érdemes lenne töprengeni azon, hogy idáig a jó gazda gondosságával kezelte-e az épületet ? A Paksi Állami Gazdaság hajlandó lenne a pincét bortárolásra már az idén kibérelni és a bérletet tíz-tizenöt évig fenntartani. Egyelőre még tisztázandó, hogy kitől? Az Idegenforgalmi Hivatal turistaszállót szeretne létesíteni á kastélyban. Logikusnak tűnő kérdés, hogy ha igen. miért csak most, ha pedig most, akkor miből? A fantázia fékjét levetni nagyon könnyű. A kastélyban el tudunk képzelni gyermek- otthont, szociális otthont, turistaszállót, üdülőt, szanatóriumot, munkaterápiás gyógyintézetet, kutatóintézetet és bármi egyebet. Csak azt az egyet nem, ami a jelenlegi helyzet, ha csak nem érezzük olyan iszonyatosan gazdagnak a megyét, amely megengedheti magának a luxust, hogy belátható időn belül szegényebb legyen egy jobb sorsra érdemes épülettel és egy természetvédelmi területtel, melyet gyakorlatilag csak néhány tábla véd. de ezenkívül nem törődik vele senki. ORDAS IVÁN Szászvárról Nagymányokra Nem vasúton, gépkocsival szállítják a szenet Tapasztalatok Sok az átfedés — Pótszabadság — Negyven-hatvan százalék A tömörség erény. Erre mutat rá a MEDOSZ MB. jelentése, mikor megállapítja: a mezőgazdasági üzemekben a kollektív szerződések közül azok a legjobbak, amelyek tömören, a lényeget érintve foglalják össze a rendeleteket. A jelentés a Tolna megyei Gépjavító Vállalat, a dalmandi és a Szekszárdi Állami Gazdaság kollektív szerződését sorolja a legjobbak közé. Tekintettel a téma fontosságára, a MEDOSZ megyebizottsági ülésen összegezte az idei tapasztalatokat. Annak ellenére, hogy az 1969—70-es évekre szóló kollektív szerződéseket tapasztalattal rendelkező munkabizottságok készítették, mégis sok a kívánnivaló azokban. A lengyeli tangazdaság, a Tolna—Baranya megyei Halgazdaság kollektív szerződése túlságosan részletez nem egy helyen szóról szóra idéz felsőbb jogszabályokat, Ezt nevezik átfedés- nek és igen sok az átfedés. Más üzemek számára is tanulságos, hogy az állami gazdaságok kollektív szerződéseinek többségéből hiányzik annak legrözítése: a szakszervezeti jogok gyakorlása szempontjából melyek azok a nagyobb egységek, amelyekre vonatkozóan a döntések meghozatala előtt a szakszervezeti szerv egyetértése vagy véleményének kikérése szükséges. Súlyos hiányosság, hogy a kollektív szerződések egy része nem szabályozza a fiatalkorúak és a nők számára tiltott munkaköröket. Gyakori hiba, hogy nincsenek felsorolva azok a dolgozók, akik részére a végzett túlmunkáért nem jár ellenérték, mert munkaidejük felhasználását maguk határozzák meg. Nagy az eltérés a heti pihenőnapokon végzett munka bérpótlé- kolásánál. Alsópélen a bérpótlékolás 80 százalék, Ger- jenben és Iregszemcsén 7« százalék. Fornádon 50 százalék, a többi állami gazdaságban viszont 100 százalék. A munkakörük alapján pótszabadságra jogosultak szabályozása széles skálájú. A lengyeli gazdaságban, a Tolna—Baranya megyei Halgazdaságban a három magasabb vezető állású dolgozón kívül senkinek nem állapítottak meg pótszabadságot. A Szekszárdi Állami Gazdaságban a főmérnöknek hat napot, a második kategóriába sorolt építésvezetőnek nyolc napot állapítottak meg, ugyanakkor a főkönyvelőnek és a munkaügyi vezetőnek semmit. A Gerjeni Állami Gazdaságban viszont valamennyi szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező dolgozónák — törvényellenesen — három nap pótszabadságot írtak elő. A Paksi Állami Gazdaságban ugyancsak jogszabályellenesen hat nap pótszabadságot állapítottak meg a titkárnő részére. tPeltűnő mulasztás, hogy x néhány kollektív szerződés nem szabályozza a béren kívüli és természetbeni juttatások rendszerét. Más esetben nem tartalmazza a részesedési alap képzését és a jogcímeknek megfelelő felosztását. A kollektív szerződések mindegyikében érvényesül viszont az a helyes elv, amely rögzíti a részesedési alap felosztásának konkrét módját. Általánosságban a megye állami gazdaságaiban a részesedési alap felosztása a következőképpen történik: 40— 60 százalékát kapja a dolgozó az elért kereset arányában, 10—20 százalékát a hosszabb munkaviszony arányában és 20—30 százalékát a kiemelkedő munka arányában. A MEDOSZ MB. értékelvén a kollektív szerződéseket, felhívta az érdekelt üzemek figyelmét a hibák kijavítására. Ifjú szakmunkások versenye Szekszárdin a Tolna megyei Festő és lakáskarbantartó Kis/* nél tartották meg az ifjú szakmunkások megyei vetélkedőjét. Az ötvennégy fős mezőny itt már tízre csökkent. A résztvevők szakmai és elméleti tudásukról adtak számot a zsűri előtt. Az elért pontszámok alapján az első helyezést (egy külföldi út) Pál József a Tanácsi Építőipari Vállalat Szekszárd, a második díjat (táskarádió) $Ülő Sándor az É. M. Vállalat dolgozója, míg a harmadik díjat (karóra) Schmidt József, a gyonki ktsz. dolgozója, a negyed‘k díjat (könyvjutalom) Jani Ferenc, a szekszárdi ktsz. dolgozója kapta. Foto: Tóth Ivi*.
