Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-08 / 155. szám
Ifjú képzőművészek országos tábora Pakson Tények és tanulságok Ami az asztalra kerül*. A számok meghökkentően nagyok. 1969. áprilisában a hazai élelmiszeripar — többek között — 92 350 tonna' lisztet, 76 880 tonna kenyeret, 3670 tonna baromfit, 2318 tonna kolbászt, 1560 tonna vajat termelt, 1154 tonna étolajat, 668 tonna szalámit adott át a kereskedelemnek... Egyetlen hónapban, 1969. áprilisában 3,5 milliárd forintot hagytunk ott az élelmiszer- boltok pénztáránál. A lakosság legtöbbet — érthetően — élelmiszerekre költ. 1965-ben 30 milliárd, 1968-ban már 38 milliárd forintra rúgott az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma. A száraz adatok is aláhúzzák a közismert tényt: az élelmiszer-ellátás döntő befolyással van mindennapi életünkre. Növekvő igények Az elmúlt hetekben olvasóink több ízben találtak lapunk hasábjain olyan riportokat, cikkeket, melyek az élelmiszer-ellátás sokrétű, bonyolult kérdéseivel foglalkoztak. Lapunkhoz hasonlóan, valamennyi megyei újság megtette ezt, s végül is országos, általánosítható kép kerekedik ki a megállapításokból. A legfőbb tanulság: a növekvő igények —- hiszen 1969. első negyedévében 12 százalékkal volt nagyobb az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma, mint 1968. hasonló időszakában — nemcsak mennyiségiek, hanem minőségiek is. Az élelmiszeripar, s a kiskereskedelem napról napra állni kényszerül a vevő kritikai kontrollját, mert ruhát, cipőt, hűtőszekrényt ritkán, de kenyeret, húst, zöldséget mindennap veszünk. E kritikai kontroll azt tanúsítja; a mennyiségi és minőségi igény- növekedésnek az ipar és a kereskedelem egészében megfelel, sok részletét tekintve azonban nem. Különösen a kenyér-' i és,' húsellátásban vannak időszá-J-:* kos, s újra, meg újra visszatérő nehézségek, k. A hús- és töltelékárunál elsősorban mennyiségi, míg a kenyérnél minőségi okok miatt hangzanak el a fagyasztói panaszok. E két alapvető . árucsoport egyben érzékeny műszerként is jelzi az élelmiszerpiacon meglévő feszültséget, nevezetesen azt, hogy ..lépéstartásra” van -szükség. Láncszemekből— lánc Az élelmiszer-gazdaság lényegében lánccá fűzi egybe az eddig különálló láncszeme- ; két... - A termelés-előkészítéstől egészen az értékesítésig, a szállítást, tárolást, tartósítást is beleértve. Nagy szükség van erre. Mint a lapok adta helyzetkép tanúsítja, ma még sűrűn függetlenek egymástól a láncszemek. Ez károkat okoz a népgazdaságnak, megakadályozza a termelési költségek csökkentését, s ezzel a fogyasztót sújtja. Az évről évre ismétlődő panaszok, az áruk fölösleges szállítgatása miatt, félreérthetetlenül rámutatnak arra, hogy szerkezeti-szervezeti kérdések sokaság^ halmozódott fel az évek során. Ezek megoldását — s ezzel az egész élelmiszerpiacon lévő feszültségek enyhítését — kiindulópontként elősegítette a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium — tehát a3 „egy kéz” — létrehozása... Folytatódott a megyei irányító szerveknél, elsősorban a tanácsoknál végrehajtott átcsoportosítással, s napjainkban e változások kezdeti előnyeit már tapasztalhatjuk. (Például igen rövid idő alatt sikerült nemrég tisztázni a tejellátás akadozásának okait). Hiba lenne azonban arra gondolni; most már egyenes az út. . Rendkívül'^-,sok a teéndo az élefonlszeripár- 'vállalgltái . köj. zöttt* verseiiy * kibontakoztató sáéít, a választékbővítést szolgáéi érűekdftségl readsze». megteremtéséért,1 s nem kevésbé az élelmiszer-kereskedelem anyagi-technikai bázisának tökéletesítéséért. Az élelmiszeripar több, mint 164 ezer embert foglalkoztat. Munkájuk termékét azonban — 9 ezzel egyedül állnak minden népgazdasági ágazathoz mérten —, az ország minden lakosa fogyasztja. így tehát tízmillió fölött van kritikusaik száma. A forgalomba kerülő áruk nagy tömegére tekintettel nem Iáiét mentség a rossz minőség, az előírásoktól való eltérésre. Márpedig ma még sok a termékek minőségére tett panasz. Nagyobb rugalmasságot Az élelmiszeripar évről évre növeli a termelést. 1968-ban 1965-höz mérten 15 százalékkal adott több árut a lakosságnak. Ez év első négy hónapjában öt százalékkal volt nagyobb a termelés, mint 1968 hasonló időszakában. Mégis: sok árucikk el-eltűník az üzletek polcairól. (Olcsóbb konzervfélék, félkész ételek,. bizonyos fűszerek stb.) A terme- íés s az áruelosztás egyenetlenségeire mutat ez, s arra, hogy maga á kereskedelem- sein találja helyét' a megvál-’ tozott körülmények közepette... A területi elv feladása — tehát az állami és szövetkezett kereskedelem együttes jelenléte a településeken —, a beszerzési megkötöttségek föí- oldása, az árképzésben rejlő, a kereslet-kínálatot tükröző lehetőség már módot ad a kereskedelemnek arra. hogy rugalmasabban, tehát tökéletesebben lássa el feladatát. Sajnos, még igen kezdetiek csupán az ilyesfajta törekvések. Azért Pontos hangsúlyozni ezt, mert általános tapasztalat: az adott lehetőségek mellett is tökéletesebb lehetne az élelmiszer-ellátás. Azaz; nagyobb szervezettséggel, az áru útjának megrövidítésével, a bolthálózat átgondoltabb fejlesztésével — az új településeken előbb nyitnak presz- szót, mint élelmiszerüzletet. 1 — gyorsan fölszámolható sok, ma még meglévő visszásság. Az élelmiszerpiac a legnagyobb fogyasztón piac, ami Itt történik, annak messzire gyűrűző hatása van... Ezt figyelembe véve kell munkáját végeznie mindenkinek, akinek csak köze van ahhoz, hogy — mi kerül az asztalunkra, egy. . pillanatra sem feledve:* több. hurit. ,tízyiiiíí!úan f ülünk az • asztal .meögtt. , V, - ■-,:-v ..fau Aratás A Szekszárdi Állami Gazdaság sárközi kerületében 0 hét végén négy kombájn dolgozott a X számú táblán* metg 110 holdnak felel meg. A tikkasztó melegben, porban, ja esik a komfa jjnaiolrn egy tts friss Kitűnően fizet a búza. A gazdaság szakemberei szerint ew* rői a búzatábláról 26—35 mázsa kerül holdanként a rak» tárba* Pakson országossá bővült megyénk ifjú képzőművészeinek nyári alkotótelepe. Vasárnap délután nyílt meg az ifjúsági alkotótábor, amelyről egyik vezetője, Molnár M. György festőművész a következőket mondotta el tudósítónknak: — Már ötödik éve van Pakson nyári alkotótelep. Az eddigi szép eredménynek tudható, hogy az idén az ország más vidékeiről, s főleg Budapestről is fogadtunk fiatalokat, a megyebeli képzőművészeti szakkörök tagjain, a pályázatokon rendszeresen és sikeresen szereplő ifjú képzőművészeken kívül. Most a Népművelési Intézet, a Tolna megyei KISZ-bizottság és a megyei tanács művelődési osztályának rendezésében, a járási KISZ-bizottság dunaszi- geti sátortáborában tölt el két hetet a 25—30 résztvevő. Egyik csoportjukat Laborcz Ferenc budapesti szobrászművész irányítja, a másikat pedig jómagam. A fiatalok irányítottan, figurális tanulmányokat folytatnak, s a helyszínen föstenek. A táborban készült munkáikról szakmai korrektúrát kapnak. Modellről is gondoskodtak részükre. — Mi lesz a további program? — Délutánonként előadásokat hallgatnak és filmvetítéseket néznek. Ecseri Elemér művészettörténész az avantgarde festészet klasszikusairól, Nagy Katalin művészetpszichológus a modem, mai festészetről, Tillay Ernő pécsi építőművész a XX. század építészetéről; Laborcz Ferenc a történelmi korok szobrászatáról, valamint a XX. század szobrászatáról; Faller László irodalomtörténész: Tallózás képzőművészeti irodalmunkban címmel tart előadást. Különleges művészeti filmeket a budapesti Francia Intézettől, a Bolgár Kultúrától, a Lengyel Kultúrától és a román nagykövet-' ségtői kaptunk. — Strandolás, üzemek látogatása is szerepel a programban. Június 30-tól július 26-ig tart a területi képzőművészszövetség megyei munkacsoportjának hagyományos alkotótelepe is, őket a vaksi I. számú általános iskolában szállásolták el. Közülük vasárnapig 13-an voltak Pakson, négyen más megyéből, s a héten új kollégák érkeznek, Szendi Ildikó, a KISZ megyei bizottságának képviselője azt is közölte, hogy július 13- tól 20-ig a dunaszigeH táborban megrendezik az ifjú díszítőművészek — fafaragók, hímzők, szövők — országos alkotótáborozását is. S mindkét művészeti tábor fiataljai részt vesznek a Duna menti Fiatalok Találkozóján is. (-bás), Két vontató szinte megállás nélkül hordja — két-kél pút; kocsin—a gabonát a raktárba. A tábla egyik végén még a kombájn dolgozik, de a másik végén már két szalmabálázó gép gondoskodik arról, hogy . minél hamarabb megkezdődhessen a tarlóhántás.
