Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-01 / 149. szám

Rddig több mint 250 ezer köbméter földet mozgattak meg Teljes „ pompájában “ áll az építők városa Össznépi együttműködéssel A beremendi cementmű Közvetlenül az országhatár mellett, Beremend és Kista- polca községek között a vil­lányi süveghegy „árnyékában"’ a múlt év áprilisában „meg­indult” a föld: az 1. számú Földmunkát Gépesítő Vállalat nehéz dózerei — az új bere­mendi cementművek építési programjának megfelelően —, megkezdték a beépítésre kije­lölt, közel 50 holdas terület tereprendezését. A csendes, már-már kihalt, Dráva menti utakat ellepték a dömperek és teherautók, a falvakban százával „telepedtek le” ide­genek — egyszóval: a külö­nös hangulatú, isten háta mö­götti hely — mintegy varázs­ütésre —, felébredt sok évti­zedes álmából.. 4 Egym Uiió tonna cement Beremend neve, mely ta­valy még Baranyában sem je­lentett túl sokat, egyre több­ször jelenik meg a lapokban, s az sem ritkaság, hogy 15— 20 személygépkocsi érkezik ide egyetlen napon — a fővá­rosból. A több mint 2 milliárd forintos költséggel épülő gyár­óriás egymillió tonna cemen­tet ad majd a népgazdaság­nak évente — s ez a tény egy­szeriben országos jelentőséget adott a községnek, A megszokott hazai mére­tekhez viszonyítva kétségtele­nül monumentális építkezés generáltervezője a Szilikátipa­ri Tervező Intézet. Itt dolgoz­ták ki a gyártási technológiát, itt tervezték a belső energia- rendszert, itt végezték a kő­bányával kapcsolatos gazdasá­gossági számításokat. Mindez azonban csak az alap. a váz, amit tucatnyi más, szakterve­ző intézet egészített ki a leg­kisebb csavart is magában fog­laló részlettervekkel. Csak né­hányat a legfontosabbak kö­zül: a magasépítés terveit az IPARTERV; az út, vasút, víz­rendezés terveit a MÉLYÉP- TERV; a mészkemencéket a Vegyigépgyár Fejlesztő és Ter­vező Iroda, az elektromos táv­vezetékeket az ERŐTERV; a gépészeti dokumentációt pe­dig a Szállítóberendezések Gyára készítette. De még a közreműködőknek is vannak közreműködői. A gyárhoz kapcsolódó lakótelepet példá­ul a Pécsi Tervező Vállalat mérnökei tervezték, a földmé­rés és kisajátítás munkálatait pedig a Pécsi Geodéziai Vál­lalat végezte. S a kivitelezők­ről még szó sem esett... á Mielőtt az utolsó szót kimondták Nem túlzás a megállapítás: a BCM-et össznépi együttmű­ködéssel az egész ország épí­ti. Technikai színvonalunk mérőfoka az a beruházás, mely — a kormány határozata értelmében — nemcsak mé­reteivel, de korszerűségével is méltó társa lesz az európai cementipar nagy objektumai­nak. Ami az előkészítést ille­ti: a kormány és a Gazdasági Bizottság többször is tárgyal­ta a beruházás kérdését, s miután a jelenleg üzemelő ha­zai cementgyárak — Váctól, Lábatlanig, illetve Hejőcsabá- ig —, mind az ország északi felében található, egyöntetű volt az állásfoglalás: az új ce­mentmű délen legyen. A pon­tos helykijelölést természete­sen sok vita és még több szá­mítás, elemzés előzte meg. A tervezők valamennyi déli le­hetőséget számba vették. Ku­tatások folytak Villány, Nagy- harsány, sőt Bükkösd térségé­ben is, s az „utolsó” szót csak az érintett bányák kőva- gyonának ismeretébe« mond­ták ki. A beremendi kőbánya tetszés szerint bővíthető, s a rendelkezésre álló kiváló mi­nőségű mészkő minimálisan 50 esztendőre elegendő. A gyár üzemépületei Bere­mend és Kistapolca között, az egykori borsóföldek helyén épülnek meg. A mészkövet rendkívüli teherbírású köz­úton szállítják majd az őrlő­höz, illetve a forgókemencék­hez. A magas fokon automati­zált üzem nyugatnémet, illetve NDK-beli gépeket kap. A ve­zérlőterembe minden informá­ció gépi úton érkezik — az ipari tv kamerái valamennyi jelentősebb gépegységet „szem­mel tartanak” —, az ügyeletes diszpécsereknek csak ellenőriz­niük: kell az „elektronikus igazgató” döntésemet végre­hajtását. _ Egy tonna cement: 391 forintért Hogy milyen előnyökkel jár a legkorszerűbb technológiák alkalmazása, csak néhány szá­mot. Az új gyár felépülte után Beremend jelenlegi termelési érték szintjének nyolcszorosát adja, amely meghaladja a 638 millió forintot. (Az egy mun­kásra eső termelési érték a mostani évi 253 ezer forintról évi 800 ezer forintra nő.) Ma egy tonna cement előállítása 3,43 munkaórát igényel — az új gyárban csak 1,4-et. A klinkerégetéshez felhasznált kalóriamennyiség 70 százalék­kal ^csökken — s ami talán a legjobban szemlélteti a válto­zást: a mostani 663 forintos önköltség helyett az új mam- mutüzem a számítások szerint mindössze 391 forintos tonnán­kénti árral dolgozik. Beremenden szinte minden mozgásban van. (Az emberek is: a korábban elvándoroltak tucatjával jönnek vissza, hogy az építkezésen, s később a gyárban keressék meg kenye­rüket.) A község általános rendezési terve alig fél évtize­de készült, de máris módosí­tani kellett: az épülő gyár jó­voltából a község építészeti ar­culata is megváltozik. A falu­centi umban már az etső ütem­ben 196 gyári lakás épül. A „mini-város” házai már áll*, nak, a vidék központja egye­lőre mégsem ez a néhány pa­nelház: a felvonulási területe» valóságos várost emeltek ma­guknak az építők. Egyelőre 1506 körül van a munkások száma, de szinte minden héten új csoportok érkeznek. Elhelye­zésük a pionírok emlékét idé­zi: barnára lakkozott faba­rakkok sora épült a széljárta mezőségen. Március közepén üzembe helyezték a modern 2000 személyes konyhát és ét- termet is — s ezzel az építők városának eddigi legégetőbb gondja is megoldódott. Kedvezőek az előjelek Hogyan áll pillanatnyilag a nagy munka! A Földgép Vál­lalat dózerei eltávolították a beépítésére szánt területről a humuszréteget, befejezték a ..plamrozást”, s már el is vo­nultak a vidékről. A kivitele­zés első üteme tehát lezárulj. Több mint 250 ezer köbméter, földet mozgattak meg, s ma tényleg olyan ez a közel 50 \ holdas építkezési övezet, mint a simára gyalult asztallap. Az előkészítés legfontosabb fel­adatai közé tartozott az út és vasút megépítése. A múlt év­ben mindkettő átadásra ke­rült — s ezzel megteremtődött a tulajdonképpeni építés megkezdésének lehetősége. Az anyagszállító kocsi-konvojok és vonatok sok tízezer tonna anyagot hordtak máris össze, s mivel az időjárás a vártnál kisebb mértékben akadályozta a szállítást, az idei „építési” év jó előjelekkel indul. A műit év augusztusában egyébként már a cementsilók alapozását is megkezdték: a »6 emelet magas raktártomyok 2,8 méteres vasbeton talpon áll­nak majd. A magasépítés az igazi jó idő beállta után kezdő­dik, s miután a határidők meglehetősen szorosak —1972- ben már teljes üzemmel kell működnie a gyárnak —, a be­ruházás irányítói ismét a fia­talok segítségét kérték. A KISZ Központi Bizottságának egyetértésével a Baranya me­gyei KISZ-bizottság védnöksé­get vállalt a BCM felett. BÉKÉS SÁNDOR iiHUiiiimiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiMiiiiimiiiiiiitiiiiHHiiimiimiiiimmiimuMiiiiiiiHiiiii iiiiiiiHiiimimimniiHiititiitmimiiiHiiiHiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiifiitiiitiimmuiiiimmiiiiiimiiiiiii t padlás tágas, kemencemeleg és rendetlen, £ í\ Olyan, mint a nagyobb házak padlásai £ általában, E A rendetlenség azonban természetesen tár- £ gyak összevisszaságából ered, és ezek a tárgyak ; már cseppet sem mindennapiak. Az elpusztult E Ete községből származó hálósúlyok, külü, sör- 5 mény, kapinya és számtalan más egykor volt E használati eszköz, melyet itt-ott még meg ~ lehet menteni Decsen a pusztulás, vagy az elől, £ hogy valamelyik MÉH-telepre kerüljenek ócska- E vasként. A decsi járási művelődési ház padlásáról van E szó, melynek téglakupacai, szelemenéi és ke­E resztgerendái köz ött csak akkor sejlik fel a E látogató előtt az eljövendő múzeum képe. ami- E kor hozzáértők vezetésével csetlik-botlik át az E egyelőre még tökéletes zűrzavaron. E a hozzáértők: Tömöri Ilona tanárnő és Czakó E Sándor, a művelődési ház igazgatója. Mindketten 5 tanácstagok. A tavalyi tanácsülések egyikén a E tanárnő vetette fel először, hogy Decsen — az £ utolérhetetlen Sárköz szívében, vagy ha úgy E tetszik „fővárosában” — miért csak a szövés­E fonás-hímzés révén készült népművészeti em­1 lékeket gyűjtik? Ezek becse ma már világszerte s ismert, de egy kis ország életében nemcsak E helytörténeti, hanem komoly történeti értéke £ lenne az elmúlt mindennapok használati tár­E gyai összegyűjtésének is. A paraszti életforma változását nem kell kü- E lönösebben emlegetni. Nem is annyira az a jel­= lemzö, hogy sok faluban már nagyítóval kell ~ keresni azt, aki becsületesen kaszál (nem be­£ széilve a kaszát kalapálni is tudókról!), hanem £ az, hogy a szentgotthárdi kaszagyár termelé­E sének már csak tört részét értékesíti határain­E kon belül. A még harminc esztendeje sulykoló­E fával a kezükben, patakmedrek szélén dolgozó E asszonyok ma mosógépet kapcsolnak be, és ko­E molyán érdekes lenne megtudni, hogy hány £ falusi kislány akad. aki pontosan képes meg­Padlásmúzeum születik magyarázni a. „gereben" szó jelentését? Vagy esetleg városi, aki legalább sejti, hogy mit. je­lent: „köpülni”? A régi, már-már teljesen feledésbe ment mesterségek, munkafolyamatok eszközei azon­ban kultúrtörténeti értéket jelente­nek. Éppen ezért nem túlzás elévülhetetlennek minősíteni Tömöri Ilona érdemeit, aki a gyűj­tést — a padlásmúzeum megteremtését — pad­lásjárással kezdte. Kincsek kerültek elő. Ezek egy részét már nagyon sok érdeklődő láthatta a közelmúlt sárközi ünnepségeken, a művelődési ház egyik helyiségében. Erről annak idején hírt adtunk beszámolónkban. Az ott bemutatottak­nál azonban több van, és ami van, az többre hivatott. Kovács Sándor, a községi tanács vb-elnöke helyeselte a gyűjtés gondolatát és a rendelke­zésére álló szerény eszközökkel támogatta is azt. Támogatást azonban elsősorban a falu lelkes és a legjobh értelemben véve lokálpatrióta la­kói nyújtották. A művelődési ház keretében megalakult a Néprajzi Gyűjtőklub. Tán az or­szágban máshol sem lehetett volna különb he­lyet találni egy ilyen csoportosulásnak, mint itt. A tagsági díj egészen sajátszerű volt: egy t ár g y, A tagok száma húsz. Adott Békás néni és adott Nanica néni. Adott a termelőszö­vetkezet: — kocsit a szőlőhegy bejárására, ahol például a kis tárlaton is kiállított múlt század­beli prés is előkerült. Kiállításra érdemes em­lékekhez jutottak lebontott házakból, bukkantak ilyenekre fészerek félredobott lomjai között. A e nagy anyagot megtekintette Andrásfalvi Berta- £ lan, a Dunántúli Tudományos Intézet kutatója £ és a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott £ róla. £ Ez azonban, bármilyen örvendetes is, de ke- £ vés. A decsi gyűjteményt természetesen csak £ jobb kifejezés híján illetjük a „múzeum” szó- E val. Ilyennek alapításához se magánembernek, E se művelődési háznak nincs joga. Veszendő ér- E tékek összegyűjtéséhez (ha csak nem ásatások £ révén jut hozzájuk) azonban mindenkinek. A £ művelődési ház funkciójából következik, hogy £ amit megmentettek a gyűjtőklub lelkes tagjai, £ azt közkinccsé is óhajtják tenni. £ Bemutatásra mi sem kínálkozott alkalmasabb E helyként, mint a térés, tágas padlás. Az alap- E elképzelések már tisztázottak. A kémény tövé- — ben korhű, régi konyhát építenek fel. Az egyik E keresztgerendától balra, kissé mélyebben fekvő E részre kerül a múlt század végi présház-belső. £ Néhány száz téglából választófalakat húznak, £ hátteret a többi érték bemutatásához. Mindezt £ saját erőből, társadalmi összefogásból, ami nem- £ csak hangsúlyozásra, hanem elismerésre érdé- £ mes. E Decsen már megtekinthető a Háziipari Sző- E vetkezet szép és sokak anyagi támogatásával e létesült gyűjteménye. Ha a padlásmúzeum el- ~ készül (megnyitását a nyár végére tervezik), a E falu egy újabb olyan ériékkel gazdagodik, me- E lyet megfelelő szervezéssel idegenforgalmi lát- E ványossággá lehetne avatni. A falu érdekében r hátra van még az, hogy valamelyik régi, sza- £ badkéményes házat a községi tanács saját ha- £ táskörében védetté nyilvánítson, ilyesformán £ minden különösebb beruházás nélkül teremtve E meg azt amiért az ország más részein (Somogy- E ban, Szentendrén) súlyos százezreket adnak ki: E — egy skanzent, természetes környezetében, sőt e eredeti helyén álló múzeumot. ORDAS IVAN E luuiuuuui'iiinimmiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiH

Next

/
Oldalképek
Tartalom