Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-01 / 149. szám

Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum Ot megyei fiatal az államvizsga előtt — Kevés a jelentkező Egy végzősnek hat állás Szakszervezeti élet „A technikum hallgatói 1969. július 7-tól kezdődő és augusz­tus 2. napjával záródó időben szakmai-termelési gyakorlatot végeznek a vállalat munkahe­lyein. A szakmai-termelési gyakorlat célja, hogy a hall­gatók a tanulmányaikhoz kap­csolódó tapasztalatokat szerez­zenek, továbbá a vízügyi mű­szaki munkák és tevékenysé­gek gyakorlati irányítási rend­jét az első évesek művezetői, a másodévesek technikusi, építésvezetői szinten megis­merjék.” Egy szerződésből idéztük a fenti bekezdést, amely a Ba­ján székelő Felsőfokú Vízgaz­dálkodási Technikum, illetőleg a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság között jött létre. Az idén is, mint korábban minden évben a felsőfokúi technikum hallgatói termelési gyakorlaton vesznek részt, ki­egészítik elméleti tudásukat, a gyakorlat tapasztalataival. S három év, a sikeres állam­vizsga után, a fiatalok egy most feltörő szakma repre­zentánsaiként hozzáfoghatnak a vízgazdálkodáshoz. A bajai intézet ma nemcsak azért országos hírű, mert ti­zenkilenc megye küld ide ta­nulókat, azért is híres, mert a vállalatok a vízgazdál­kodásban meglátták a fantáziát, költenek arra, hogy megfelelő képességű szakember gazdálkodjék a vízzel, amely hovatovább katasztro­fálisan kevés lesz. Az ipar, a mezőgazdaság vízfogyasztása óriási. Hogy mást ne mond­junk: egy liter sör elkészítésé­hez húsz liter vizet használ­nak fel, egy három kilós ká­posztafej kifejelesztéséhez négyszáz liter vízre van szük­ség. .. S Baján olyan szakembere­ket képeznek, akik gazdálkod­ni tudnak a vízzel. Tolna me­gyébe idén öt fiatal szakember jön a vízzel gazdálkodni. Ezekben a napokban folynak a vizsgák, az államvizsgák a bajai felsőfokú technikumban. S néhány hét múlva Slezák Antal Bogyiszlón, Szászi Já­nos Mözsön, Boros Judit Szekszárdon, Csákány Ignác Gerjenben, Gruber Lajos Dombóvárott segíti a gazda­ságokat a korszerű vízgazdál­kodás révén a nagyobb ter­méseredményekhez, nagyobb jövedelemhez. Vizsgahangulat uralkodik a bajai intézetben. Nagy István, a tanulmányi hivatal vezető­je arról tájékoztatta munka­társunkat, hogy az összes vég­zős hallgató állást talált, nincs egyetlen „eladó” szakemberük sem. Idén ötvenkét végzős fia­tal pályázhatott több mint 360 állásra, tehát egy végzős hat állás kö­zül választhat. Sajnos, az igé­nyeknek csak a töredékét le­het kielégíteni, nincs elegen­dő vízgazdálkodó szakember. A vízellátási és csatornázási szakos, valamint az általános és mezőgazdasági vízgazdálko­dási szakos hallgatók száma a jövőben minden bizonnyal nö­vekszik. Hisz idén a nappali tagozatra hetven, a levelező tagozatra pedik száz hallgatót vesznek fel. Eddig 30—35 hallgatót vettek fel egy-egy el­ső évfolyamra. Sajnos Tolna megyéből igen kevesen jelent­keznek. Az idén mindössze — levelezők és nappaliak együtt — 14 jelentkező van Tolna megyéből. Az intézet­ben jelenleg két másodéves és hat első éves Tolna megyei fiatal tanul... A jelentkezők alacsony száma éppen azért szembetűnő, mert Tolna me­gyében okosabban, jobban kellene gazdálkodni a vízzel, és ehhez megfelelő szakem­bert csak a bajai felsőfokú technikum tud adni. Igaz, hogy itt is sok a jelentkező, és közülük csak a legjobbakat veszik fel a nappali tagozatra. De a levelező tagozaton na­gyobbak a lehetőségek, igaz, itt nem három, hanem négy év a tanulmányi idő. Nagy István, a tanulmányi hivatal vezetője elmondotta, hogy az intézet a jövőben még nagyobb gonddal képezi a fia­talokat. Most készülnek a fel­sőfokú technikum \ főiskolává fejlesztésének tervei. Akkor — előreláthatóan 1971 után — már nem szaktechnikusokat bocsát ki kapuin az intézet hanem üzemmérnököket.-Pj­— Százötvenhárom megye­beli üzemben és intézmény­nél működik munkaügyi dön­tőbizottság. Tavaly 1133 pa naszt tárgyaltak és működésük eredményességének egyik bi­zonyítéka, hogy a Területi Munkaügyi Döntőbizottság csak hetvenhárom esetben tar­totta szükségesnek döntéseik megváltoztatását. 7— Szaporodtak az SZMT- hez beérkezett panaszok. Ez egyúttal ugyan azt is mutatja, hogy a dolgozók bizalommal fordulnak a . szakszervezetek megyei legfelsőbb fórumához, azonban á számok — 153 pa­naszból lj09 jogosnak bizonyult — azt is, hogy a dolgozók ki- sebb-nagyobb ügyeivel több fi­gyelemmel, odaadással kell foglalkozniuk a vállalatoknak. — Hatvanegy társadalmi bí­róság működik a megyében, összesen hatszáz taggal. Az ál­taluk tárgyalt ügyek száma azonban egyelőre még kevés, nem áll arányban a társadal­mi bíróságok számával, de je­lentőségükkel sem. — A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának legutóbbi be­számolójában megállapították, hogy a megyében — munka közben — tavaly előfordult ti­zenhárom halálos Kimenetelű baleset oka öt esetben az al­kohol volt. A balesetek közül tíz a termelőszövetkezeteknél történt. — Az élelmiszeripari üzemek között legsikeresebben a paksi konzervgyárban tör­tént az új kollektív szerződés kötésének megszervezése. Két­ezer röplapon kértek a dolgo­zóktól ötleteket, javaslatokat. A beérkezettek közül nyolc­vanöt javaslatot kisebb-na- gyobb módosításokkal elfoga­dásra alkalmasnak ítéltek. Tolvajok, tessék besétálni! „Rózsalovag rabruhában” cí­mű írásunkban emlékeztünk meg arról, hogy egy pálfai asszonyt sok pénzzel, — de könnyűszerrel károsított meg egy bűnöző. A túlságosan jó­hiszemű asszony az idegent abban a szobában szállásolta el, amelyben jelentős értékű takarékbetétkönyvet és kész­pénzt tartott. — Tanultak-e az esetből a pálfaiak? — ezt kérdeztük Veres Gábortól, a község ön­kéntes rendőri csoportjának helyettes vezetőjétől. Veres elvtársról, s a csoport többi tagjáról elöljáróban annyit, hogy rendszeresen járják a falut, igazoltatják az idegene­ket; — szóval, amit önkéntes rendőr megtehet a személyi tulajdon védelmében, azt meg­teszik. És a lakosság? A Rákóczi utcában kezdtük sétánkat. A 13. számú ház tor­nácajtajának kulcsa a bejára­ton belül, madzagon függött. A lakáskulcs a nádfedelet tartó gerenda alatt „rejte­zett”. Ebben a házban — lám — csak az a besurranó tolvaj nem csomagol össze mindent, amelyik nem akar. Hasonló könnyedséggel jutunk be a 38. számú ház portájára, csak azt várjuk meg, hogy a ke­rékpárral távozó fiatalasszony elforduljon a sarkon. Az ud­varon tizenkét barátságos ka­csa. Félmarék kukorica kel­lene, egy jókora zsák, — no meg egy kis tolvajhajlandó­Balatonfenyvesen 1970-ben és 1971-ben be­költözhető egy és kétszo­bás tárSaSÜdÜlŐ­lakrészek előjegyezhetők a Pécsi 2. sz. ügyvédi Munkaközösségnél. (Pécs, Kossuth u. 22. Telefon: 23—13) (12) ság... A 39. számú ház ud­varának bejárata nyitva, öt kötélen szárad ruhanemű, nyitva az ablak; itt tizenhat kacsa közül válogathatnánk. A Zrínyi utcában — a gémes- kúttal átellenben, jobbra — fényes tábla figyelmeztet, hogy jó lesz vigyázni, mert a kutya harap. Kutya közel- távolban nincs, egy szelíd tarka cica „vigyáz” a házra. Tolvajok számára kikészítve egy esőköpeny; ami pedig a lakatot illeti, markunkban marad az első próbálkozásra. Kulcs a kazettában A Zrínyi utca 46. számú ház udvarára is oly könnyen ju­tunk be, mintha hazatér­nénk. A gazda valószínűleg nem ismeri saját ebét, amely a kapura szegezett tábla sze­rint harap. Lehet, hogy más­kor harap, — bennünket meg sem próbál távozásra bírni. Rosszalló vakkantással veszi tudomásul, hogy a kispárnán szunyókáló kölyökmacskát. si­mogatjuk, s nem őt. A falban kazetta, a kazettában villany­óra. Állása: 12 273. A kazet­tában kulcs, amely könnye­dén nyitja a lakás ajtaját. Virágkedvelő emberek lak­hatnak a Zínyi utca 49. szá­mú házban, — ők ugyanis nem a villanyóra alá, hanem a folyosón lévő aszparátusz cserepe mellé dugják a lakás­kulcsot. A kamraajtóban ben­ne a kulcs. Szimatunk nem csal: négy-ötkilós sonka, bő­dön zsír, két táblácska sza­lonna. — Aki tárva-nyitva hagy­ja lakását, az anyagi kárnál is többet kockáztat, — jegyzi meg Veres Gábor. — Minap egy menyecske akkor ért ha­za, amikor a tolvaj már meg­pakolta táskáját kolbásszal. Az asszonykának aránylag sze­rencséje volt: a zsivány csak elszökött a zsákmánnyal, őt nem ütötte le. , Rosszabbul járt egy másik fiatalasszony. Motorkerékpár pótutasaként zsebéből veszí­tett el négyezer forintot. Az éppen nem becsületes meg­találó, — mint köznyelven mondják —, nem mehetett le a térképről, de a kárból egye­lőre egy fitying . sem térült meg. Könnyű kerékpárhoz jutni... Pontosan Veres Gábor há­zával szemben, a falhoz tá­masztva kerékpár. Sehol egy lélek. Az önkéntes rendőr al­kalmi járőrtársa felpattan a gépre, s leír egy tiszteletkört. Az olvasó jól tippelt: akár Szekszárdig elkarikázhatott volna. Lezáratlan gép akadt az italbolt előtt is. az élelmi­szerüzletnél is, de legnagyobb számban a Kőrisfa-vendéglő­nél. Tizenkettőt számoltunk meg. Újabb próbatétel: a fa mellől egy-egy gépet odább helyezünk. A járókelők közül senki-senki fel nem figyel a manőverre, de még arra sem, hogy végigtapogatjuk a kor­mányokon hagyott aktatáská­kat. A tizenkét kerékpár kö­zül egyetlenegy sincs lezárva. Az egyik gépről leemeljük a táskát, s bevisszük a vendég­lőbe. — Kié ez a táska? — Az enyém — jelentkezik egy svájcisapkás férfi. — Tessék, itt találtuk az utcán. A kormányon... A vendég kényszeredetten mosolyog: „Köszönöm...” Valószínűtlen, hogy azt is megköszönte volna, ha valaki elemeli az aktatáskát, vagy táskástul a kerékpárját. Szokás efféle séta után né­hány szóban összefoglalni a tapasztalatokat. Most eltekin­tünk a summázástól. Úgy gon­doljuk, amit tapasztaltunk, amit megírtunk, önmagáért beszél. — borváró — A szekszárdi Balogh Adám Múzeumban vasárnap délelőtt 11 órakor nyílt meg Markó Ödön AFtAP-díjas győri fotóművész „Századunk’ gyűjteményes fotókiállítása. A kiállítás bemutatja a két világhá­borút átélt társadalomban bekövetkezett politikai, szellemi, tech­nikai változást. Napjaink új társadalmat építő, a meglevő vívmá­nyokat továbbfejlesztő és finomító nemesebb célok megvalósításá­ra törekvő embert. A kiállítást Kenderessy Tibor tanár nyitotta meg. A megnyitó után a kiállító művész tárlatvezetést tartott. Foto: Tóth Iván. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár azonnali belépésre keres központi telephelyre: esztergályos, marós, lakatos, ív-, lánghegesztő, kompresszorkezelő, villanyszerelő szakmunkásokat, férfi raktárkiadókat és férfi segédmunkásokat. A központi munkahelyen 44 órás munkahét, minden második szombat szabad. Felveszünk továbbá műszer-, technológiai szerelési munka­helyekre: (Algyő, Százhalombatta) külszolgálatos munka­körbe csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat, raktárkiadókat és férfi segéd­munkásokat. A vidéki munkahelyen is 44 órás munkahét, minden szom­bat szabad. (Az alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend szerint dolgozunk.) Munkásszállás, üzemi konyha van. A munkásszállás ingye­nes. Munkabér megegyezés szerint. Béren kívül 500 Ft külszol- gáiati átalányt, az Alföldön még külön területi pótlékot is fizetünk. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. Próbaidő alatti kilépés esetén az útiköltséget visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképzést is lehetővé teszünk. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán: Budapest, XVIII., Gyömrői út 79/83, vagy a Kőolajipari Gépgyár kirendeltségén, Százhalombattán Horváth üzemvezetőnél, Algyőn Satkovics munkahelyi vezetőnél. « (1)

Next

/
Oldalképek
Tartalom