Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-31 / 175. szám

, •• sja-'-At** Via* ■ ■■ , ,,--v ___ 777777Z ■ „ v ■ ' •«'. V ■ Vt G iRpÖNYr.GÉZA: >' I 7 7, . / 7i.-7r:y /'■ : ;■ ' ■ ;;y • ■: í ■ íbi-.v. < A LATHATATLAN EMBER ' ' •" •. , • í" - — r*—I <]MjA _»•, •>■ ■ . Képregényyáltozat: CS. HORVÁTH TIBOR, KORCSMÁROS PÁL OP%v.‘,v\' «íwfc '-‘1 Ernők* szomorú tekintetében fény »illan, amikor Zéta karján meglátja 0 fekete posztóisákot Úgy-*, az a gyáuruhc. amit a raboknak k*)l viselniük a t*m«tés*n? Engedd át n*4on, Zétaf ^ANogyon kérfeU Káuánám I Most pedig . . csókolj meg ... Meg­érdemlőd. En tudom, mit jelent oz, ho vqloki .. .. Vajon mire kell neki a ruha? Talán nem kapott rangjához méltó helyet ja temetésen. Meglehet. Es most. haragjában. 0 rabok kftzé vegyül. a csők. halotté. Máskor üdvössége lenn* Zétának ez lD* most... Hideg Emőke szája, mint a ír, mire a százezernyi gyászoló visszaütő ni ik a Tisza pattja ril'KtaT bon, nem »1 Solt mindent fel is csipeget a visszatérők beszédéből, bár szinte oda test figyel. Hasam egy l«n A nemzetközi gazdasági együttműködés KIS LEXIKONA 3. VALUTAKON VERTIBILITÄS — TARTALÉKVALUTA A valuta általános értelem­ben egy ország törvényes fi­zetési eszköze, pénze. így pél­dául a forint Magyarországon a törvényes fizetési eszköz, a valuta, az NSZK-ban a már­ka, a Szovjetunióban a rubel és így tovább. Es általában a valuta értelmezése, de van szűkebb értelme is — és több­nyire ebben az értelemben használják. Nevezetesen va­lamely külföldi ország kész­pénzfizetési eszközét jelenti. Ugyanis a belföldi pénz (ná­lunk a forint), amikor az or­szágon belül vásárolunk érte, nem mint valuta, hanem mint pénz, bankjegy szerepel, de a külföldi számára valuta. Vagyis valuta fogalmán min­dig valamely külföldi ország pénzét értjük, s annak az or­szágnak a pénzét, amelynek állampolgárai vagyunk, ott­hon nem nevezzük valutának. Ha a forintnál maradunk, megállapíthatjuk, hogy a fo­rint hivatalosan csak Magyar- országon valuta, vagy törvé­nyes fizetési eszköz, külföl­dön nem. Ott az adóit ország pénzével, valutájával lehet fizetni. A forintért csak ese­tenként és meghatározott ösz- szegbén lehet itthon más or­szág valutáját megvásárolni; külföldön pedig hivatalosan csak igen kis összegű forin­tot váltanak át az adott or­szág valutájára. így azt mond­hatjuk, hogy a forint nem konvertibilis, vagyis nem váltható át más valutára. A konvertibilitás azt jelen­ti. hogy egy ország pénzét akár otthon, akár külföldön át lehet váltani bármely más ország, vagy legalábbis egy meghatározott országcsoport' valutájára. A nyugati valuták konvertibilisek, mert pl. ha valakinek nyugatnémet már­kája van, azért vásárolhat dollárt, frankot, fontot stb. Illetve ha más külföldi valu­tája van, akkor azon is vásá­rolhat bármely más kon '.’ér­ti bilis valutát. A konvertibilitás sokféle lehet, de nézzünk két alap­típust. így például van korlá­tozott konvertibilitás. Ez a többi között azt jelenti, hogy egy ország valutája csak bizo­nyos néhány valutára vált­ható át, vagy csak egy meg­határozott összeg váltható át szabadon (pl. utazás vagy külföldi áruk vásárlása cél­jából). Van teljes konvertibi­litás, amikor korlátozás nél­kül váltható át az adott or­szág valutája más valutákra.. Ide tartozik az is, amikor egy ország pénzét aranyra le­het átváltani, (konvertálható­ság aranyra). Ilyen például a dollár, amely korlátozott ke­retek között (csak nemzetkö­zi fizetésekben, bankok lé­vén) átváltható aranyra, il­letve akinek az amerikai ban­kokkal szemben dollár-köve­telése van, az a dollárfizetés helyett kérheti követelése ki- egyenlítését aranyban is. S így jutottunk el a tarta­lékvaluta fogalmához. Áz or­szágok a nagy tőkések pén­züket olyan áruban vagy va­lutában tartalékolják, amely-, nők viszonylag szilárd az ér­téke, illetve állami garanciá­val biztosítják tartós értékét. Hosszú ideig ilyen volt a dollár, s ezért az országok külföldi fizetéseik fedezetéül dollárt tartalékoltak. Manap­ság. amikor a dollárba vetett bizalom megingott, inkább a stabil értékű aranyban tart­ják a valutartalékokat. vagy abból képzik a tartalékvalu­tát. A szocialista országok valu­tái egymás között nem kon­vertibilisek, nem válthatók át szabadon; vonatkozik ez a ru­belra is. A szovjet pénz a szocialista országok között a kereskedelmi : és fizetési for­galomban elszámolási egysé­gül szolgál, de a tényleges fi­zetéseket nem ebben bonyo­lítják le. A szocialista orszá­gok valutatartalékaikat na­gyobb részben aranyban, ki­sebb részben tőkés valuták­ban tartják. Mostanában egy­re több szó esik arról, hogy szükség lenne konvertibilis szocialista valutát létesíteni, mert ez megkönnyítené az egymás közötti elszámolást és a fizetéseket Gy. I. A kalap — hiába vizsgálgatta — semmit sem árult el neki viselőjéről, a vésőn azonban né­hány bekarcolt betű elmosódott nyomait fedezte fel. Nagyítója alatt egy négybetűs szó vált felis­merhetővé: Rock. Ezután hosszan tartó, türelmes munka követke­zett. A felügyelő és munkatársai London összes szerszámüzletét és asztalosműhelyét bejárták, hogy nyomára akadjanak a titokzatos Rocknak, vagy valami hasonló nevű embernek. Az idő múlt, a felügyelő türelmetlenkedett, a nyomozás azonban holtpontra jutott, jobban mondva el sem mozdult róla. Végre egy köszörűsnél eredménnyel járt a kér- iezősködés. Amikor jobban szemügyre vette a vésőt, azonnal felismerte. — Igen, én karcoltam bele a jelzést. — És mit jelent ez a szó? — Természetesen az ügyfél nevét. — Szóval a véső tulajdonosát Rocknak hívják’ — Igen... vagyis hát nem. Valójában Orrock a neve, de én csak Rock szót szoktam belekarcolni a szerszámaiba. — Mikor látta legutóbb ezt a Mr. Orrockot? — Néhány hónappal ezelőtt, amikor eljött a vésőért. Azóta nem volt itt. Glasse most már legalább a nevét tudta annak az embernek, akivel szívesen elbeszélgetett vol­na. Orrockot azonban mintha a föld nyelte volna el. Végül is kiderült, hogy körülbelül egy hónapja a Coldbath Fields-i börtönben ül. A tettes tehát már megvan, de felelősségre vo­násához bizonyíték is kell. Orrock viszont tagad és tagad. Két londoni rendőr ugyan felismerte, hogy a gyilkosság időpontjában a baptista temp­lom körül látta settenkedni, ez azonban még nem bizonyíték. Glasse felügyelő elővette a gyanúsított ivócim­boráit. Ketten be is vallották, hogy a gyilkossá­got megelőző este Orrock folyton csodálatosan szép, értékes kehelyről áradozott, amely vala­melyik templomban keltette fel a figyelmét. Újabb nyom, de még mindig nem bizonyíték. A felügyelő most már a bulldog szívósságával folytatta Orrock ismerőseinek kihallgatását. Egyi­küktől végre megtudta, hogy a betörő egy tot- tenhami kirándulás alkalmával revolvert vásá­rolt egy apróhirdetés feladójától. Szerzeményét azonnal ki is próbálta a város határában. Há- romszor-négyszer belelőtt egy fába. GlasSe Tottenhambe utazott, megvizsgálta a jelzett helyen álló fákat, és az egyikben megta­lálta a golyókat. Ugyanolyan kaliberű pisztoly­ból származtak, mint amilyennel a fiatal rend­őrt agyonlőtték. Ha a felügyelőnek rendelkezésére álltak volna azok a műszerek, amelyekkel a mai' bűnügyi szakértők percek alatt megállapítják, hogy a go­lyók ugyanabból a fegyverből származnak-e, vagy sem, most már pontot tehetett volna a nyomozás végére. így azonban folytatnia kellett a kutatást, meg kellett találnia azt az embert, aki a pisztolyt eladta, és csak akkor lélegezhetett föl, amikor az apróhirdetés feladója felismerte Orrockban a fegyver vásárlóját. Most már annyi körülmény terhelte a fiatal rendőr gyilkosát, hogy nyugodtan az esküdtszék elé lehetett állítani. PINKERTON NEM ALSZIK . Most pedig vessünk egy pillantást az óceán túlsó oldalára, Amerikába. 1842-ben több száz kivándorlóval a fedélzetén, egy angol hajó zátonyra futott az Atlanti-óceá­non. Utasainak alig a fele menekült meg, köz­tük egy fiatal glasgowi házaspár Allan Pinkerton és felesége. Pinkerton egy rendőr fia volt. Apja egy tünte­tés során olyan súlyosan megsebesült, hogy meg­halt. A fiatal Pinkerton sanyarú körülmények között az utcán nevelkedett. Rikkancs és kifutó­fiú volt, majd kitanulta a kádármesterséget. 1842-ben elhatározta, hogy feleségével együtt ki­vándorol Kanadába. A hajótörés után a fiatal pár úgy döntött, hogy mégsem Kanadába megy, hanem Chicagóba. Pinkerton egy sörgyárban helyezkedett el. Ke­ményen dolgozott, csak nagy ritkán engedett meg magának egy kis pihenőt. Ilyenkor a Fox River elhagyott kis szigeteire evezett. Az egyik szigeten gyanús nyomokat fedezett fel. Átfésülte a terepet, és rábukkant egy gondo­san álcázott pénzhamisító üzemre. Még aznap megtették helyettes seriffnek. Pinkerton roppant élvezte új munkakörét. Ere­deti mesterségének végképp hátat fordított, és minden idejét a bűn üldözésének szentelte. Sike­reinek híre ment, és egy vasúti társaság, amely­nek postakocsijait szokatlanul sok rablótámadás érte, felajánlotta neki, hogy legyen a vállalat magándetektíve. Pinkerton ráállt az alkura, csak azt kötötte ki, hogy néhány munkatársat is alkalmazhasson. Segédeit gondosan megválogatta, és megalakítot­ta a világ első ma tándetektív-irodáját. Tízpa­rancsolata még talán ma is ott lóg az ügynök­ségnek Amerika minden nagy városában megta­lálható irodája falán. A legfőbb parancsolat az, hogy az ügynökség tagja semmilyen körülmények között sem fogad­hat el júdáspénzt, és szolgálat közben egyetlen pillanatra sem hunyhatja le a szemét. ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom