Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-18 / 164. szám
lonotikus tekintetű oggOJtja«. a hódoló küldöttségei. om Troo alatt maga Attila fogadja Lupusi püspök «eiet Attila vagyok. Isten ostoia Ki vagy te. aki trónokat döntesz le. országokat dúlsz fel. népeket igazol? Honnan von ez a hatol mod? Ki bizto rád. hogy a világot föiforgossad? Ki vagy? A vakmerő öreg, mintha megrgp penna a mennydörgő hangtól. Né- S mán megfogja a fejedelem lovának kantárszárát és úgy vezeti be a ki- ~ ^———__J|ortkapun. ^ N®» kerüli el a sorsát túl a Rajnán Orleán som. Zita, amint a rommá tett város utcáin néaeWdií, hirtelen iszonyú női sikolyra figyel rT Miféle vadállat^ lehet ez? Tolón gepida LA hun csak a csatában vad. jtwvádtelenekke! ’nem vitézkedik. ^ Embert öltem! Embert, először az eleiben* ♦« »-»eeeeeeee»»e»eeeeeeeeeeeeeeeeee»eee A világűr meghódítása 2. A FÖLD IDŐJÁRÁSA A kozmikus technika birtokában újszerűén vethetjük fel a kérdést a bolygók, de mindenekelőtt a Föld tanulmányozásáról. Már az első repülések révén megállapították, hogy a napfolttevékenység szintjétől függően lényeges változások mennek végbe az atmoszféra felső rétegeinek sűrűségében. Az első szovjet mesterséges holdak és szondák képletesen szólva kitolták a földi határokat a világűrbe, „meglátták” a Nap irányából másodpercenként több száz kilométeres sebességgel felénk haladó proton- és elektronáramlatok mágneses szfériáinak óriási térképiét. Ezeknek az áramlatoknak a kölcsönhatása a Föld mágneses szférájával, lényegesen befolyásolja a Föld környezetében lévő feltételeket. Kétségtelen hogy a napfolttevékenység befolyása elér az atmoszféra alsó rétegeiben is, és megváltoztatja azok állapotát. így például a különböző sugárzások szempontjából változik a légkör áteresztőképessége. Ez igen fontos és bonyolult kérdés, ugyanis a földi létet két dimenzió különbsége határozza meg: a Föld által kapott és leadott energia nagysága. A kapott és az elvesztett energia közötti összhang igen erős mértékben függ a felső légkör összetételétől és állapotától, . E kérdés alaposabb tanulmányozásának eredményei gyakorlatilag kitűnően fel- használhatók és alkalmazhatók az időjárási prognózisokban. Méltán állíthatjuk, hogy ha majd előre pontosan meg tudjuk állapítani, milyen lesz az elkövetkező év, — száraz-e, vagy nedves, — akkor már ez egymagában megtérít minden költséget, amit a kozmikus technika fejlesztésére fordítunk és hatást gyakorol gazdaságunkra. egész életünkre. A kozmikus korszak kezdetéig a naprendszer méreteit nem ismértük azzal a pontossággal, amely 3 bolygóközi repüléshez szükséges. A csillagászati egységek nagyságában a bizonytalanság plusz-mínusz 5000 kilométert tett ki, tehát az adatok bővebb tisztázása nélkül aligha juthatna valaha az ember a Vénuszra. Ma már néhány száz kilométeres plusz-mínusz pontossággal ismerjük a csillagászati egységeket. Az új kozmikus eszközök lehetővé tették, hogy megkezdjük az égitestek, mindenekelőtt a Hold tanulmányozását. Századunk elején még megoldhatatlan feladatnak tűnt volna a Hold túlsó felének meglátása. Az 1959. október 4-én indult Luna—3, október 7-én lefotografálta a Hold túlsó felét és a Földre sugározta a képet. Ma már a földgömbhöz hasonlóan, holdgömbünk; is van. A szovjet Luna—9 és Luna—13, valamint az amerikai Surveyor simán leszállt a Holdra és olyan felvételeket továbbított a Földre, amelyeken az egy milliméteres nagyságú részletek is kivehetők voltak. A készülékek mechanikai talaj próbát és vegyvizsgálatot végeztek a Holdon. E kísérletek eredményei alapján tanulmányozhatjuk a felső réteg struktúráját és minőségét. Kiderült, hogy a Hold talaja, vagy kőzete hasonló a földi bazalt kőzethez. Nemrégen az egész világ visszafojtott lélegzettel leste a szovjet automata űrállomás repülését a Vénuszra. Ez az érdekes és titokzatos bolygó sűrű felhőréteg mögé van elbújva, s ez lehetetlenné teszi a hagyományos spektrális tanulmányozást. A Vénusz—4- nek sikerült behatolnia á felhőrétegbe, megvizsgálnia a légkör összetételét és megmérni hőmérsékletét. Eddig ugyanis a hőmérsékletről csak rádión szerzett adataink voltak, azok magas hőmérsékletet mutattak, de az adatok ellentmondásosak voltak, s ezért kétséget váltottak ki. Ma már tudjuk, hogy a hőmérséklet maximuma valóban 300 Celsius foknál magasabb, s a nyomás több tucat atmoszférával mérhető- Azt is tudjuk már. hogy a Vénusznak nincs a miénkhez hasonlítható mágneses mezeje, következésképp ionosz- férával sem rendelkezik. Ezeknek az adatoknak nem juthattunk volna a birtokába Földi megfigyelés útján. A kozmikus készülékek eljutnak a földi légkör és a mágneses szférák határain túlra. Segítségükkel tanulmányozhatjuk a Nap röntgen- és gammasugárzását. (Következik: Dk a bolygók meghódítására) THIERY ÁRPÁD: AZOK A SZÉP NAPOK... Azt mondta Wolfnak halkan: — Az öcsém. A gyerek felnézett. A puskacsőbe bámuló vad pillantása ilyen riadt és kifejező, amikor a lövés előtt átéli a halál pillanatát. — Nagyapát megölték a fehérek — mondta, csaknem kinyögve magából a szavakat, majd a térdére borulva heves zokogásba tört ki. Fájdalmasan és hangosan zokogott, fölzaklatva maga körül mindent. Még egy óna múltán is csak szaggatottan, összefüggéstelen szavakkal tudta elmondani, hogy a portyázó darutollasok alkonyaikor törtek be a majorba. Azonnal lefogták a gazdaság üzemvezetőjét, az egyik volt bérest, aki leltárba vette az uradalmat, és a nagyapát, aki május elsején az uraság hintójábán ült. Egész éjjel verték és vallatták, majd hajnalban a major mögött egy kiszáradt fa ágaira felakatziot. \k őket. Ezután a fehérek elnyargaltak a pusztán át, a Balaton irányába. Az olasz nem sokkal az est beállta előtt érkezett meg. KimeriV.tcn terült el az ügyeleti szoba vaságyán, és rövidesen mély álomba zuhant. Wolíék sötétedés után kivilágíttatták az egész várost Teljes kivilágítást rendeltek el, és tizes csoportokban járták a néptelen utcákat. A sínbusz csak az éjszakai órákban érkezett meg. Hajnal első útja a szállodába vezetett. Bezárkózott az irodájába, amely érintetlen volt, ahogy otthagyta. Az asztalon össze-vissza hevertek a még olvasatiam politikai füzetek. A szekrény sarkán kimosva Várakozott a csajkája Minden olyan volt, mintha a munkáját megszakítva csak egy percre hagyta volna ott. Elhatározta, hogy minden így is marad. Néhány személyes tárgyat még elő is szedett a ruhájából: az öngyújtót, a ceruzáját, amelynek a végéhez egy radír volt erősítve, és a Vörös Újság legutóbbi számát is kitette. Egy csomag kártya is a kezébe akadt. Egy ideig töprengett, hogy mit csináljon vele, végül ezt is az ágyra dobta. Elégedetten nézett szét, és azt gondolta: A szobám tehát így fogja megvárni a fehérek bejövetelét, mintha magam is itt volnék. Néhány perc múlva magához hívatta az olaszt. —■ Mit intéztél? — kérdezte. Az olasz megdörzsölte kialvatlan szemét, majd az inge alól egy lepecsételt borítékot húzott elő. — A szerb katonai parancsnok azt üzeni, hogy két feltétellel minden bányász visszamehet — mondta. — Az egyik feltétel, hogy adják le a fegyverüket. A másik pedig az, hogy írásbeli kötelezettséget vállalnak, hogy le fognak menni a bányába, és úgy dolgoznak, mint békeidőben. Hajnal felbontotta a levelet és elolvasta. — Valóban ez áll benne — bólintott. . Egy órán belül mindent összecsomagoltak. Nem volt vesztegetnivaló idejük. A fegyelmi szakasz egy nagyobb és egy kisebb csoportra oszlott. A nagyabb csoportot König vezette. Hajnal odaadta neki a szerb parancsnok levelét. Ezzel a csoporttal tartott a lány és az öccse is, akiket Wolf Bencze gondjaira bízott. Wolf egy füzetlapra írt néhány sort az anyjának. Megkérte Benczét, hogy a lányt és a gyereket — ha ő sokat késne, és nem érné utói őket a hegyekben — vezesse el a bányatelepre az anyjához, és a levelet is adja át. s mondja meg: rövidesen, legfeljebb egy-két nap késéssel ő is megérkezik. Bencze nem szabadkozott, fjedig nagyon szeretett volna Wolf csoportjában maradni. Megölelték egymást, aztán a nagyobb csoport a kivilágított, de teljesen elnéptelenedett utcákon át kivonult a városból. Hajnal nagy fájdalommal nézett utánuk a kapuból, míg csak el nem tűntek a távolban. A szakaszból Wolf vezetésével öten maradtak vissza. Benczéék körülbelül a város határában, a pesti út elágazásánál jártak, amikor Wolf és négy társa lekísérte Hajnalt és az olaszt az állomásra, és mind elhelyezkedtek az elsötétített sínbuszon. Hajnal még az indulás előtti percekben is megpróbálta lebeszélni őket, de Wolf makacsul ragaszkodott az elhatározásához, hogy Hajnalt és az olaszt elkísérik a balatoni vonalig, ahol reggel majd hamis útlevelekkel fel- szállnak a fiumei gyorsvonatra. Végighallgatták az ötvenkilométeres utat, és ez sokkal nehezebb volt, mintha bármit is mondtak volna egymásnak. : ♦ ♦ : : ♦ ♦ ♦♦»♦♦♦♦*#♦ * ♦ *♦** *
