Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-18 / 164. szám

A földvár: tegnap* ma és holnap A dombóvári földvár mái építése idején sem lehetett valami hatalmas hadászati jelentőségű erődítmény. Fo­nott kerítéssel, mély árok­kal körülvett, esetleg pa- lánkokkal biztosított he- lyecske csupán, ahol a kör­nyék népe ideig-óráig me­nekvést találhatott, valame­lyik harácsoló kedvű főár csatlósai elől. Batu kán ha­dainak ez a váracska már semmilyen problémát nem jelentett, el is söpörték, olyan alaposan, hogy most a régészeknek épp elég töp­rengést okoz a feltáró,sa. A környék szépen parkosított, hangulatos, csendes. Az ásatások helytörténeti je­lentőséget is adnak. Az egykori vár központjában ma idényjellegű vendéglő működik. Havi Imszouiit— harmincezres forgalommal tehát szépen. A hely szép­sége azonban nagyobb m- vesztálást is megérdemel­ne a dombóvári ÁFÉSZ ré­széről. Némi kertészeti ki­képzést. amivel — ha ez a. múzeum távolabbi tervei­vel egybevág — az ásatá­sok egybekapcsolása is le­hetséges lenne. A műanyag féltető mellett még szélvé­dő falak húzását, esetleg a konyhát is magába, foglaló épület egybekapcsolását a mellette álló faházzal: — és aránylag kicsi (sőt aránytalanul kicsi!) beru­házás árán egy kellemes nyári szórakozóhellyel gya­rapodhatna, az ilyesmikben amúgy sem bővelkedő vi- rosnyi falu. Visszhang Ez a szóhasználat idegen tőlem A Tolna megyei Népújság 19«9. július hé 10-i számában „A be­mutatkozás sikerült” „Ki csukja be a boltot?" címmel egy cikk jelent meg, amely foglalkozik az új gyönki zöldségbolt megnyitá­sával, melyben hivatkozik idéz­ve .,a helybeli fogyasztási szö­vetkezet igazgatósági elnöke vi­szont érthető módon nem fogadta túl nagy lelkesedéssel a konkur- rencia színre lépéséi, úgy véle­kedett: a termelőszövetkezet vál­lalkozása hamarosan bedöglik”. Kérem szíveskedjenek közölni, hogy kitől szegezték ezt az in­formációt, mivel velem ee ügy­ben nem tárgyalt és így nem i* szerezhetett tőlem információt az újságíró, ezen túlmenően „be­döglik” szó használata tőlem ide­gen, ilyen kijelentést senkinek nem tettem. Szíve« válaszukat előre is kö­szönöm. Erdész Károly ig.-elnök * Készségesen teszünk eleget Er­dész Károly elvtárs kérésének. Az információt illetékes helyen kap­tuk. A gyönki Községi Tanács VB- elnökétől. Ezenközben a tanács más dolgozói elmondották, a gyönki piacon azóta kapható új- krumpli, mióta a medinai Béke Tsz megjelent örömmel beszél­tek arról is, hogy néhány zöld4- ságiéi ét olcsóbban árusított a tsz. mint az fmsz. így például a ist fi zöldpaprikát darabonként 3# fillérrel adta olcsóbban. A be^Ü- iatko7ás megítélésünk szerint, fe* hát kétség kívül sikerült pfro ir és 35? „eltávozási engedélyt” is csak azok -kapjak meg, akik jeles­kednek a munkában. Szövőipari technikusképzés Tolnán A „gyomorképletet'' így ál­lították fel: ,,A reggeli jó, csak kevés; az ebéd megteszi, de‘ több is lehetne; a vacsora jó és elég”. Az itt dolgozó felnőtt munkások szerint nem az adagok kicsik, a diák­gyomor nagy: nekik pontosan elég a porció. Hamarosan eltelik az egy hónap, a pécsi diákoknak ak­kor kezdődik az igazi nyara­lás. Ehhez némi zsebpénzt is szerezhettek, a vállalat a saer­Beat stílusban Az összeállítás hétről hét­re alig változik, legfel­jebb annyi a különbség, hogy a legnépszerűbb együtesek egy-egy új szá­ma kerül fel a listára. Reméljük, hasznos „vér- ielfrissítés'’ lesz a könnyű­zenei élet legnagyobb ese­ménye, a táncdalfesztivál. 1. Mondd, hogy nem hi­szed el. (Illés) 2. Régi csibészek (Omega) 3. Rock and roll Rézi (Illés) 4. Hull a hó (Kovács Kati) 5. Kell. hogy várj. (Neo- ton) Iában is helyt kellett állnia Az osztály többsége három műszakban dolgozik, így a 6 órai tanulást az éjszakai mű­szak követte, fáradtan, álmo­san mentünk dolgozni. Ha a nehézségeket és az eredmé­nyeket mérlegelnénk, akkor mégis azt kell megállapíta­nunk, hogy megérte, mivel most már mind a 14 hallga­tónak megvan a szövőipara technikum négy osztálya és a képesítő vizsgája, melyet a technikumi oklevél is bizonyít, A képesítő vizsga eredménye 2,5—4,4-ig, így az átlagos ered­mény 3,3 volt, ami jó közepes eredményt jelent. Ha az iskola tanulóinak élet­korát vizsgáljuk, akkor azt kell megállapítanunk, hogy akad közöttünk olyan is, aki az 99., életévét tapossa, viszont ilye? korban már nem valami köny* nyen megy a tanulás. Van kö­zöttünk családanya, hajadon, családapa és legény egyaránt A közismert tantárgyak melf lett a szakmai tantárgyak egy olyan átfogó ismeretet adtak, hogy ezeknek tudatában a napi munkánkat jobban tud­juk elvégezni. A négy évben tanultakat a gyakorlatban kí­vánjuk érvényesíteni. Mindkét vállalat új üzemet létesít, kor­szerű gépekkel. Ehhez viszont szükséges a szakmai ismeret, is. Ugyanakkor a fiatalok ta­nításához viszont szükséges az elméletileg és gyakorlatilag képzett szakember, mert csak ilyen körülmények között tud­juk biztosítani a szükséges utánpótlást. K.MBIW KAMU Tolna A gáton nemcsak legények vannak, így rögtön elnézést kell kémem azoktól a kis­lányoktól a „fiúsításért”, akik szintén ott dolgoznak. A pécsi Pollack Mihály Építőipari Technikum és Szakközép- iskola diákjai egyhónapos nyári gyakorlatukat töltik Szekszárdim. Szép munkának lehetnek részesei: a Tolna megyei Állami Építőipari Vál­lalat „kötelékében”, a Sió- torkolati mű előkészítő mun­káin dolgoznak. Tulajdonképpen a környe­zet is ideális: a gemenci er­dőben folyik a munka. A diákok «véleménye azonban nem ilyen egyértelmű. Az er­dő szépségét elismerik ugyan, de már néhány perces eső is elég ahhoz, hogy vendég­marasztaló sártengerré vál­toztassa a területet, olyankor pedig elég vigasztalan képet nyújt. Ezt a vigasztalan ké­pet gyakran volt alkalmuk látni az elmúlt hetekben. „ A gyakorlatot félig mun­kának, félig nyaralásnak fog­ják lel. Annyi mindenesetre biztos, hogy hazatérve bárki kétkedés nélkül elhiszi, hogy a Balaton-parton töltötték a nyarat, olyan csokoládébarná- . ra cserzette őket a nap. Szak- 1 nyelven „kiszolgáló épület­nek” nevezett házakat építe­nek, a vállalat egy-egy mes- \ tere irányítja a brigádok munkáját. Ez a terület egyéb­ként csak az övék, a segéd- \ munkától a szakmai ismere­teket, gyakorlatot kívánó munkafolyamatokig, mindent ők végeznek. A brigádok természetese» ‘‘ versenyeznek egymással, vir­tusból, no meg a kitűzött ju­talmakért is. Teljesítményü­ket naponta értékelik, a vég­leges sorrend a gyakorlat be­fejeztével dől ed. Az már szin­te biztosnak látszik, hogy a Gergely László vezette ács­brigád nem enged maga elé senkit. Mujidrica Ferenc ta­nár véleménye szerint szak­mailag ők a legjobbak, szor­galmukat sem lehet kifogá­solni. Az első ténykedésük az volt, hogy megunván a túl­ságosan tábori körülménye­ket, ötletes ebédlősátrat si- kerítettek, amely azóta is ki­tűnően állja a gyakran erős­ködő szelet. A napközbeni mostoha kö­rülményekért bőséges kárpót­lást kapnak este. Az építő­ipari vállalat szállodának is beillő munkásszállásán lak­nak, gépkocsi hozza-viszi őket. A munka — saját bevallá­suk szerint — egészen el­viselhető. Ez abból is látszik, hogy a ledolgozott nyolc óra után még gyakran van keó­ződés értelmében 2—2,40 fo­rint órabért fizet A lányok, akik az építész- technikusi szakmát választot­ták, úgy látszik, hogy komo­lyan veszik a dolgot. A taná­rok és a brigádvezetők egybe­r~ .........£i“l „ Félig munka, félig nyaralás” vük asztalitenisz-mérkőzésre, játékra, szórakozásra. Szabad idejüket általában ők maguk osztják be, általában társas­játékokkal, sporttal, tv-, mozi- nézéssel múlik el az este. Va­sárnaponként közös kirándulá­sokat szerveztek a környékre, együtt nézték meg a szek­szárdi múzeumot is. Az egy hónap gyakorlat alatt nemigen jut sem idő, sem Jó, ba tudod.« halálínak KlSZ-tag­— A dunaföldvári szüleié sű Alpári Gyula negyedszázados évfordulója alkalmából ünnepi gyűlést tartanak vasárnap délután a művelődési házban a dunaföldvári Gumiipari Ktsz KISZ-szervezetének tagjai. Az ünnepi összejövetel névadó is lesz egyben: az ifjúsági szer­vezet felveszi a forradalmár, újságíró Alpári Gyula nevét A község lakói sem feledkeztek meg róla: a községi taná­cson ünnepi emlékülést tartanak vasárnap délelőtt, majd a tiszteletére elnevezett Alpári Gyula utcában emléktáblával jelölik meg szülőházát. most éppen munka, hangzóan állítják: semmivel sem dolgoznak kevesebbet, mint a fiúk, lassabban, de minőségileg jobban tevékeny­kednek. A pécsi Pollack Mihály Építőipari Technikum és Szakközépiskola diákjainak szekszárdi, Tolna megyei „nyaralása” már hagyomány­nak számít. A középiskola több miíit hat esztendeje, minden nyáron küld ide ta­nulókat gyakorlatra. Az idén Szekszárdon és Várdombon összesen több mint száz pécsi technikusjelölt töltött el egy hónapot, " ~ *— d. k. j. — — Két érdekes témával foglalkozott legutóbbi ütésén a KISZ megyei végrehajtó bizottsága: alaposan tájéko­zódtak a vb tagjai arról, hogy fiatalok körében mennyire népszerűek az ifjúsági lapok, kiadványok. Amint a statisz­tikából kiderült, legtöbben a Pajtást, Fülest, Magyar Ifjú­ságot olvassák. Szó esett a nyári táborokról is. A középiskolás lányok Villányban dolgoznak, az utolsó csoport augusztus végén fe­jezi majd be a munkát. A fiúk közül több mint százan a közeli napokban Csillebércre utaznak, hogy segítsenek az úttörőtábor bővítésében. Javában folyik a munka a fadd- dombori KISZ-vezetőképző táborban is. 1965. év elején ügy a Tolnai Textilgyár, mint a Selyemgyár pártvezetősége és a gazdasági vezetés nagy feladatot tűzött ki célul. Mivel mind a két gyár nagy fejlődés előtt áll, ezért sok jó és képzett szak­emberre van szüksége. Ehhez vált szükségessé, hogy a gya­korlati tudás mellé elméleti képzettséget adjanak, ezt vi­szont egy technikum beindítá­sával lehet megoldani. A két gyár létrehozta a tolnai Föld­vári Mihály gimnáziumban a kihelyezett Szövőipari Techni­kumot. A tanítást a gimnázi­um tanárai, valamint a két gyár kiváló szakemberei vál­lalták. Feláldozták szabad ide­jüket csak azért, hogy általá­nos műveltséget és nagyobb szakmai tudást adjanak. A négy évet egy előkészítő tanfolyam előzte meg, melyen 44-en vettek részt, ez mér 1965. áprilisában megkezdő­dött. A felvételi vizsga után már csak 35-en maradtak. így ezzel a létszámmal kezdtük meg az első évet. Napi 8 órai munka mellett, hetente há­romszor hat órát iskolában, töltöttünk, sőt még a szombat délutánt is feláldoztuk, az eredményes vizsgákért. Nem volt könnyű feladat, amit az is bizonyít, hogy a negyedik év végére 14-en maradtunk. A legnagyobb lemorzsolódás az első két évben volt. Az osz­tály többsége nem volt kitar­tó, azt hangoztatták, hogy eb­ből az iskolából úgysem lesz semmi. A tanulók között volt osz­tályvezető is, akinek sokat kel­lett vállalati érdekből vidéken lennie, de ugyanakkor az isko­Rovatvezető: D. KÖNYA JÓZSEF. Pécsiek Gemencbeu Legények a gáton ü •4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom