Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-16 / 162. szám

Húsgyár a E€olessár-öhölben Fák, bokrok vezet a Koleszár-öbölbe, a holt Duna-ág partjához, ahol néhány hektárnyi vizet beke­rítettek és pecsenyekacsa-ter­melésre rendezkedtek be. A rövidebb utat választva, átvá­gok. az ösvényen, s mire a partra érek, utolér egy vonta­tó. A traktoros a hevenyészett ‘ horgásztanyára emlékez tető. ta­karmánytároló elé kormányoz­za a gépét; két munkásember ugrik le a pótkocsiról, és meg­kezdik a zsákolást, a kacsaele- ség lerakását. . Aprójásaágról lévén szó, ki­csit .meglepődik az ember, hogy ide, tonnaszám hordják a takarmányt. ftégi, gyermek­kori élményeimre gondolok, a csalánszedésre és a békalen- cse-halászásra. No persze, itt még elképzelni is nevetséges, hisz legalább 500 tsz-tag szed­hetné reggeltől napestig a csa­lánt, hogy egyszer jóltartsák a víz felületén úszó, egyelőre isten tudja hány ezer kacsát. A traktoros és a két rakodó­munkás úgy véli, kell a ta­karmány, ez a dolgok rendje. Megszokták a méreteket, és nekik egyebek között az a fel­adatuk, hogy gondoskodjanak az eleség utánpótlásáról. Na­ponta egyet, némelykor ket­tőt fordulnak. Egyszeri etetés­re olykor 50 zsák tápot hasz­nálnak fel a kacsagondozók. De hát ez nem tartás, ez hús­termelés, sőt, tömegtermelés. A íaddi Lenin Tsz a termé­szet-tálcán kínált ajándékát, a vizet, az ideális környezetet kihasználva, 750 000 kilo­gramm kacsahúst termel az idén, ezen a néhány hektárnyi vízfelületen. Hogy valami ' fo­galmat alkossak . a 750 ezer kilogramm húsról, megkísér­lem az összehasónlítást. Ne­hezen megy. Fogalmam sincs róla, hogy az egyéni világban hány falu vitt a piacra ennyi kacsahúst. Talán száz, talán ötszáz. Sokkal közelebb jutok a mennyiség érzékeléséhez, ha aZt mondom; Tolna megye la­kossága egy hétig lakmároz- hátna belőle. Gyárszerű, tömegtermelés folyik, de mélységesen csalód­nánk, ha az üzemekre emlé­keztető épületeket keresnénk. Ilyen nincs. Van víz, három részre osztott hatalmas drót­kerítéssel körülkerített karám, ég a vízre telepítve, 153 .ön- etető, meg néhány csónak. Ez minden. Miközben beszélgetek a traktorossal, előkerül az egyik kacsagondozó. Mondja a névét: Réti Miklósnak hívják. Örülök, hogy jött, mert meg akarom tőle kérdezni, mi a titka annak, hogy a pecsenye- kacsa ötvenegy napos korára eléri a két és fél kilogrammos átlagsúlyt. Kérdezem. A vállát vono- gatja. — Először mi se hittük — mondja. — Mit ’ kell maguknak szi­gorúan betartaniok? — Az ététesh Kezdetben huszonkét zsák tápot, utána 30—32 zsák tápot, most, hogy a kacsák negyvenkét naposak, 45 zsák tápot adunk. Csónak­kal visszük a vízre és bele­öntjük az önetetőkbe. — Ennyi az egész? — Ennyi. — S mi történik akkor, ha. a kacsák ötvenegy napos ko­rukig nem érik el a megkí­vánt átlagsúlyt? — Hlyen nincs. Mindén szombaton . próbamérés. — mondja határozottan. Réti Miklós s^tésaz minden. Végeredményben iga­za van. Munkája pusztán ab­ból áll. hogy az íróasztaloknál, a kísérletek során kidolgozott összetételű tápot' a szakembe­rek által meghatározott idő­ben és hetenként változó mennyiségben az önetetőkbe öntse. Egy tudományosan ki­munkált hústermesztésí prog­ram végső műveleteit végzi, nagyjából segédmunkási szín­vonalon. Akiken tulajdonkép­pen áll, vagy búkik a terme­lés sikere, -r* mérnök, állat­orvos, szaktechnikus — azo­kat nem is látni, ők hetenként egyszer, legfeljebb kétszer fordulnak meg a farmon. A kacsagondozók főleg lelkiisme­retességükkel és pontosságuk­kal járulnak hozzá a terme­lési tervek teljesítéséhez. Ilyen szempontból jelentősé­gük, fontosságuk elvitathatat­lan. Az is tény, hogy egy ilyen szigorú, szinte katonás fegyel­met igénylő munkákon betöl­téséhez . a megfelelő em.bcr(>ji> kiválasztása1'van olyan ’ fontos, mint a technológiai előírások kidolgozása. Összességében azonban itt már a szellemi munkáé a vezető szerep, te­kintve. hogy nem fizikai erő­kifejtéssel, hanem szellemi produktummal éri el a kacsa ötvenegy napos korára a két és fél kilogrammos átlagsúlyt. Gondoljuk csak el: a háztáji gazdaságokban i'glazáh ked­veznek a baromfinak és hiába. A gyárszerű hústermelésnek tehát nem feltétlenül tarto­zéka az üzemekre emlékeztető épület, de a tudomány lát­ható, vagy láthatatlan jelen­léte nélkülözhetetlen. Ezen a festői tájon a Köles zár - öbö 1 - ben tömegtermesztés folyik, de nem azért, mert 1969-ben 300 ezer pecsenyekacsát állítanak elő. Ha Ugyanis ezt a renge­teg kacsát 200 ember etetné, gondozná, akkor még csak véletlenül sem beszélhetnénk tömegtermelésről. Kizárólag azért, mondhatjuk a faddi Le­nin Tsz kacsafarmjára, hogy tömeget termelő húsgyár, Országszerte aratnak Július első felében a mező- gazdasági üzemekből az ara­tásról csak szűkszavú jelen­tések érkeztek; a munkákat késleltette a kedvezőtlen idő­járás, A javuló időjárást kihasz- rlálva, huzamosabb szünet után kedden országszerte is­mét nagy erővel megkezdődött az aratás. Az esőzések és a kedvezőt­len időjárás miatt a sok évi átlaghoz képest idén nagyjá­ból egyhetes hátránnyal in­dulnak az aratók. A 2.3 millió holdas búza- vetésterületen 11 400 kombájn látott hozzá a munkához. A mert mindössze néhány em- hert foglalkoztat. Megtudom Réti Miklóstól, hogy állandó munkatársával, Antal István­nal, eddig az idén 22 500 pe­csenyekacsát állított élő, 2,6 kilogrammos átlagsúlyban. Az idén összesen 45—50 ezret termelnek. Nos, ez jeleni a tömegtermelést még akkor is, ha ennek a két embernek szál­lításkor mások iá segítenek, még akkor is, ha bedolgoznak ide a rakodómunkások és a traktorosok. A szomszéd „vár­ban” Haraszti András és Ker­tész György hasonló termelé­kenységgel dolgozik. Szeretném tudni, honnét ke­rültek ide, m; volt eredetileg a foglalkozásuk? A 49 éves Réti Miklós eredeti foglalko­zása molnár. Tizenöt évig dol­gozott malomban, utána ts- karmányos lett a termelőszö­vetkezetben, majd kacsagon- dozó a KolesZár-öbölben. A 40 éves Haraszti András tu­lajdonképpen kovácsmester, Kertész Györev és Antal Ist­ván mindig földművesek vol­tak. és soha nem gondolták volna, hogy egykor majd ka­csát gondoznak, naö1'ban. El­mondják, megszerették ezt a munkát, elsősorban a kereset miatt. Teljesítménybérben dolgoznák, Réti Miklós jöve­delme van olyan hónap, ami­kor öt. öt és fél ezer forint. A munkaidő reggel négykor kezdődik, és este hétkor fe­jeződik be. Csupán a kuriózum kedvé­ért kérdeztem meg tőlük, sze­retik-e a kacsahúst? Réti Miklós elfordította a fejét. — Én még .ezekből nem ettem. — mondta, s némi mégv«tés*‘érz?>dÖfl a mnftjá- h*É»y' ■'*»• «*■ -'**■* Húszvaloháti y ezer kacsa úszik a vízen. A szem hamar megszokta és őszintén szólva, nem is látszik soknak. A harmadik vízikarám üres A2 önetetőkét tisztára sikál­ták holnap várják az előne- vélőből a friss szállítmányt. Réti Miklós elkísér egészen a földútig. „Jövőre egymillió pe­csenyekacsát termelünk”. — mondja minden ünnepélyes­ség nélkül. Egymilliót! Mi ez, egy tar­talékos molnárnak? SZEKULITY PÉTER Illést (ártott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Tegnap délelőtt dr. Vigh ba József, a GELKA Központ Dezső vb-elnökhelyettes veze­tésével ülést tartott a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága.. Az ülésen részt vett Tolnai Ferenc, az M3ZMP Tolna megyei Bizottságának titkára és dr. Vágó László, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának munkatársa. Az első napirendi pont elő­adója dr. Vigh Dezső volt. Az ülés résztvevői megtárgyalták a Magyar Forradalmi Munkás^ Paraszt Kormány által kiadott, a lakosság ipari, kereskedel­mi és áruszállítási szolgálta­tások fejlesztésére vonatkozó irányelveket. A téma megvi­tatásán részt vett Pagánv Ist­ván, az OKISZ, Szolgáltatási Főosztály vezetője és dr. Bá­tanácsadója. Az irányelvek­kel kapcsolatban sok hasznos javaslat hangzott el, amelye­ket a vb. által megbízott il­letékesek kidolgozva terjesz­tenek a Minisztertanács Ta­nácsszervek Osztályára. Ezután a szociális gondo­zás helyzete a megyében, az öregek napközi otthonai cím­mel dr. Horváth Jenő egész­ségügyi osztályvezető terjesz­tet beszámolót a vb elé. E téma megbeszélésén részt vett dr. Kovács Károly, a megyei tanács egészségügyi és szociál­politikai állandó bizottságá­nak tikára. A vb-ülés különböző beje­lentések elfogadása után ért véget. Közéletünk A Bonyhádi Járási Tanács 1909. július 9-én tártotta ülé­sét. Első napirendi pontként a járás egészségügyi helyze­téről számolt be Reichert Ödön vb-titkár. Meg elége- déssel állapította meg. hogy a területi betegellátásban ja­vulás mutatkozik. A körzeti orvosok gárdáját sikerült fia­tal, jól képzett erőkkel fel­frissíteni. Megoldódott a kör­zetek jobb ellátása is az át­szervezés révén. Problémák mutatkoznak ■ azonban- a kör­zeti orvosi rendelők fenntar­tásában. Ezért a tanácsülés felhívta a vb figyelmét, hogy a lehetőség szerint tegyék egyöntetűvé a: rendelők íenn­egyontetuve a: r taHásdl: ír, A/*.­legkorszerűbb lehetőségeket. Ezután dr. Kovács János já­rási vezető ügyész, a járás törvényességi helyzetéről be­szélt. Kiemelte az utóbbi két- három év fontos gazdasági és társadalmi változásait, s en­nek fényében világított rá a jogalkotást és jogalkalmazást alakító tényezőkre. Igen fon­tos feladatként jelölte meg az alkoholizmus elleni küzdel­met. Ugyanezen a napon a vég­rehajtó bizottság is ülést tar­tott, ahol megtárgyalta Kéty községi tanács testületi mun­kájáról, az állandó bizottság és a tanácstagok választókerületi tevékenységéről elkészített je­lentést. Dúsíffák az íregi zöidfutószaiagot Továbbfejlesztik a már or­szágszerte elismert és terjedő irégsZenieseitömegtakarmány- tetmesztési rendszert. * Dr. Vincze Láséló, az intézet fő­munkatársa arról tájékozta­tott bennünket, hogy a na­pokban az Országos Terv­hivatalban országos tanács­kozás folyt a takarmányter­mesztés és., elsősorban a fe­hérjetakarmányok termeszté­Javítás a helyszínen legfrisebb felmérések szerint eddig a termőterületnek hoz­závetőleg 10 százalékát arat­ták le. A gabona idén igen. erős szárú, és helyenként megdőlt. Különösen a Fertődi 239-es és a Bánkúti fajta feküdt le az elmúlt hetek viharai idején, de sok helyen erre a sorsra jutottak a francia búzák is. Az esőzések következtében erős gyomosodási folyamat indult meg, mindebből arra lehet következtetni, hogy a gazda­ságok idén nehéz aratás előtt állnak. Az - eddig betakarított gabona minősége általában a szabvány körül alakult. A bölcskei Rákóczi Termelőszövetkezet vezetői jól tudják, milyen nagy gondot okoz, ha a gépek javítás miatt kiesnek a termelésből. Ezért született olyan elhatározás, hogy az egyik Garant tehergépkocsijukat — az aratás idejére — műhelykocsivá alakítják át. Vasárnap a 135 holdas búzatáblán 7 kombájn dol­gozott, és amikor felvételünk készült, éppen kettőn is akadt ki­sebb javítanivaló. A tsz szakemberei néhány perc alatt kijaví­tottak a hibákat és így nem volt fennakadás a munkában. sének hazai erőforrásból való továbbfejlesztésére. — Ez a kérdés annál in­kább sürgőssé es fontossá vált, mert a szakemberek égi része az „ipari jellegű’ szarvasmarhatartó telepek lé­tesítésével látja /biztosítható■ nak e fontos üzemág jövőjé­nek és gazdaságosságának ai eddigieknél kedvezőbbé téte­lét — közölte dr. Vinczt László, majd így folytatta: — A tanácskozáson érvény­re jutott az a nézet, hogy c nagy költséggel megépítendő modern tehenészeti és szarvas­marha-hizlaló telepeken nem­csak az egy állatra jutó be­ruházás, illetve annak amor­tizációja lesz magasabb, ha nem végeredményben a na­gyobb technikai tudást igény­lő kezelés, üzemeltetés és c járulékos beruházások össze gei is tetemesen megemelik c végtermékre jutó költségeket amiket lényegesen olcsóbbc lehet tenni a tömegtakarmá­nyokat /fogyasztó állatok ese­tében: ez az összköltségek na­gyobbik felét kitevő takarmá­nyozási költségek csökkenté se lehet. Ebben lehet nagi szerepe a továbbfejlesztet íregi takarmányozási rend szernek. A mai, eddig elér eredmények . arra serkentil az intézet munkatársait, hogj újabb takarmánykeverék-féléi kombinációival ne csak meg nyújtsák a zöldtakarmány etetési szezont, még korább tavasztól még későbbi őszig hanem ugyanakkor fehérjé­ben még dúsabbá és változa­tosabbá tegyék ezt, a már or­szágosan ismert zöldfutószala­got. (-só)

Next

/
Oldalképek
Tartalom