Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-26 / 145. szám

,,440 április 3. Délután Maksziminosznál jár­tam. Egy kis rabszolgát találtam nála. Ember­telenül kínozták. Magomhoz váltottam. A neve Zeta.'* * ' Igen, Zéta fiam. Ezt irtom' & naplómba. Ma éppen nyolc* esztendeje. Nem is gondoltam ak­kor. micsoda kincsre találok Maksziminosznál. ^Ma/d söpröget, bevásárol, rendben tartja a ruháimat " így terveztem Ritka az olyan eleven eszű ern- bei/miftt te vagy1 Húsz éves ko­rodra tudsz latinul, görögül, jár­tas vogy a tudomány minden­fele ágazataiban. Kiérdemelted vele a bccsülésemet. Es mert igaz jellemű ember is vagy, meg is szerettelek. ízért elhatároz­tam. hogy felszabadítalak. Má­tól kezdve a magad ura vagy O. jó uram, hisz csa< neke<^ •. köszönhetem, hogy. világossága van a! értelmemnek. Te tanítot­tál, te neveltél Ne küldj hót el magodtól ( > j, no, hát ilyen bolond ember vagy te? Néhány nappal később pompás öltözetű hun urak érkeznek Konstantinápolyba. Attila követei­GÁRDONYhQEZf EMBER :prVgéí./v^fe*iÖV"Ct;%ÓR:VÁfH.^ÍBd*. KORCSMÁROS PÁL ’0*í ' - ■ . ­Natalie IFashing ionból Mrs. Natalie D. Spingarn Washingtonban él. Ujságírónő. Fiatal, kedves és nagyon ha­tározott. Évek óta a HEW cí­mű egészségüggyel, oktatás­sal és közjóléttel foglalkozó lapnál dolgozik. A lap most a republikánus párt befolyása alá került. Natalie, aki de­mokrata pártinak vallja ma­gát, otthagyta az újságot, ott az állását — Nem kellett volna elmen­nem, de így találtam jónak — mondja. — És mit csinál most? —■ Ezután is újságíró ma­radok. Szabadúszó. Jelent már meg egy könyvem a tee- nagerek problémáiról, a fia­talság neveléséről, egészség- ügyi felvilágosításról és mint pályát, ismertettem benne az egészségügyi munkaalkalma­kat. Érdekel minden, ami az ifjúsággal kapcsolatos. Ho­gyan élnek, milyen körülmé­nyek között a metropolisok­ban, a vidéki városokban, és a nyomornegyedekben. Sok szociológiai jellegű elemző írásom látott már napvilágot e témákról. Továbbra is ezek­kel a kérdésekkel foglalkozom majd. Cikkeket, könyvet írok. — Mielőtt azonban újabb munkához látnék, szabadság­ra jöttem. Szerveztek nálunk egy kelet-európai tanulmány­utat. Mert még nem jártam itt, de sokat hallottam a szo­cialista országokról, én is je­lentkeztem. Szovjetunió, Bulgária, Len­gyelország, Csehszlovákia, Ro­mánia és Jugoszlávia után ér­kezett hazánkba Mrs. Natalie D. Spingam, 77 társnőjével együtt. Van köztük közgaz­dasági újságíró, külföldi tu­dósító, de legtöbbjük az ok­tatás- és egészségüggyel fog­lalkozik. Ezért jártak egyebek közt a Szovjetunió jó néhány isko­lájában, ezért néztek meg lengyelországi óvodákat, nap­közi otthonokat. És ezért kér­dezik nálunk, tőlünk, hány gyerek „divat” a magyar csa­ládban? Van-e gyógypedagó­giai intézményünk? Sok-e vagy kevés az iskola, a tanár, a kórház, az orvos? Mit je­lent nálunk az oktatási re­form? Magyarországról sokat tud­nak. Mielőtt útnak indultak, fogadást adott tiszteletükré Washingtonban a magyar nagykövetség. Megkóstoltatták velük a magyar barackot, a tokajit. Néhány mondatban vázolták hazánk politikai éle­tét, gazdasági reformját. Kulturális és idegenforgalmi nevezetességeinkre is felhív­ták figyelmüket. — Magyarország nagyon ér. dekes — mondja Natalie — és azt hiszem, vannak közös gondjaink az ifjúság nevelé­sét illetően. Láttam itt is szél­sőségesen öltözött, őrjöngve táncoló fiúkat, lányokat. Ná­lunk pszichológusok, szocio­lógusok egész serege gyűjti az adatokat, a fiatalokról, a családi életről, a gyerekneve­lésről, az orvosi ellátottságról, vagy például az egy főre jutó szappanfogyasztásról. Renge­teg adat áll rendelkezésünkre — csak fel kell dolgozni, kö­vetkeztetni, a tényeket össze­függésben látni. Sajnálja, hogy nem látha­tott nálunk falusi, tanyai is­kolát, mivel a csoport éppen csak átutazott Magyarorszá­gon. Még megígérteti velem; hogy küldök neki Magyaror­szág oktatási, egészségügyi helyzetéről szóló cikkeket, ta­nulmányokat. Cserébe postá­ra ad egyet a könyvéből. hát­ha találok benne itt is hasz­nosítható gondolatot. KÁD^ÁR MÁRTA 4 csirke az oka? Lincoln, Anglia, — Alán Long vegyésznek az a véle­ménye, hogy a férfiak az évek folyamán tönkretehetik nemi életüket, ha csirkét esznek. A baromfit mesterséges női hor­monnal oltják be, mely vissza­tartja nemi fejlődésüket és et­től húsosabbak lesznek. Ennek ugyanolyan hatása lehet a férfiakra, ha csirkét esznek. Még a legkisebb adagolásban is, az évek folyamán ennek a hormonnak káros hatása le­het. „Lehet, hogy ez hosszú évek múltán eunuchokká vál­toztatja a férfiakat.’’ —■ mondotta a vegyész. I ♦ I THIERY ÁRPÁD: AZOK A SZÉP NAPOK... Hajnal maga előtt'látta a dandárparancsnok­nál lezajlott jelenetet, amikor felelősséget vál­lalt a huszonöt bányászért, és amikor csak az érzelmeire hallgatott. Wolf Antalt még azok­ból az időkből ismerte, amikor hazajött a hadi­fogságból, és megjelent nála a pártirodában. Azt mondta: A bánya engem inkább kiküldött a frontra, csakhogy megszabaduljanak tőlem. Pedig hiányzott a munkaerő. De, tévedtek, mert íme, hazajöttem, és az orosz fogságban mindent kitanultam, amit egy proletárnak a forradalomról tudnia kell. Most aztán kétsze­resen akarok dolgozni, hogy behozzam azt, ami elmaradt. Hajnal az üres bögrét letette az asztalra. — Pedig jó volna, ha el tudnád mondani, hogy miért nem sajnálod Molnár Gyulát. Wolf, aki szándékosan nem akarta az ivást előbb befejezni, mint Hajnal, gyorsan lenyelte az utolsó kortyot és a bögréjét a másik mellé helyézte az asztalra. — Minek kell az? — kérdezte. — Az ajtóra kiírtátok, hogy a forradalom agitátorai vagytok. Jó, elfogadom. Dehát agi­tálni tudni is kell. Nem mindegy, hogy mit mondunk az embereknek. — Valóban — bólintott Wolf, mert észrevette, hogy Hajnal kérdőn néz rá. — Különösen fontos, hogy az új vöröskato­náknak mit mondunk — folytatta Hajnal. — Idejönnek a volt hadifoglyok, a bányászok, a földriélküli parasztok, és azt látják, hogy a parancsnoki karban régi tisztek is vannak. Igen, vannak. Hogy mi él ezeknek a régi em­bereknek a szívében? Az egyiknek nyilván hűség, a másiknak pedig hamisság. De, szükség van rájuk. A faluról jött katonáink azonban, mielőtt eljöttek hazulról, azt látták, hogy a földbirtokos sok helyen ottmaradt a saját gaz­daságában, mint termelési biztos. Nyilván arra spekulálnak, hogy egyszer majd újra a saját gazdaságuk urai lesznek. De ezek közt, meg a proletárhatalomra fölesküdött régi tisztek közt azért mégiscsak van valami különbség! Ez nem egy és ugyanaz. Ezt a különbséget pedig az embereknek meg kell magyarázni. Azt is meg kell nekik magyarázni, hogy miért tartjuk nyit­va a szemünket a vöröskatonák között is. Azért, mert mindenféle ember van köztük. Hajnalnak megint megfájdult a szeme, és le­vette a szemüvegét. Wolf ránézett és azt gon­dolta elcsodálkozva: szemüveg nélkül egész beesettnek látszik az arca... — Nos. miért volna jó, ha szavakkal is ki tudod fejezni az érzéseidet? — kérdezte Hajnal a szemét dörzsölgetve. — Azért, mert beosztot­talak a politikai előadók közé? — Engem? — kérdezte Wolf meghökkenve. — Téged. Hajnal elvette az asztalról a beosztást, ame- lyen két napja dolgozott. Az ujja lassan haladt fentről lefelé, majd Wolf nevénél megállt. Itt van a neved a listán. Előadást fogsz tartani a hatodik munkásőrszázadnál. — Én?... — kérdezte Wolf fáradt hangon..— Ezt nem kellett volna. Nem tudok én mit mon­dani azoknak az embereknek. Semmivel se tu­dók többet mondani, mint amennyit ők is tud- nak. — Dehogynem!... Hisz tele van a fejed olyan dolgokkal, amiket el kell mondani. Beszélj például arról, hogy miért jött el a Tanácsköz­társaság? Mondd el azt, amit nekem mondtál el a pécsi pártirodában, amikor megjöttél a fogságból... Mondd el, hogy az őszirózsás for­radalom megdöntötte ugyan a nagytőkések és a földesurak politikai hatalmát, törvénybe ik­tatták a demokratikus választójogokat, de a proletárhatalom tűzte ki a tényleges választást. A háború befejeződött, de a polgári kormány nem bírta fölszámolni a népnyomort és a munkanélküliséget. Az emberek már annyira éhesek voltak, hogy megették a macskákat. Az újságok is írtak róla, hogy a piacokon föl­szalagozott macskákat árultak. . . Aztán egy másik alkalommal majd arról beszélsz, hogy mit is jelent ennek a népnek a Tanácsköztár­saság? Mit fogunk mi csinálni, ha majd rend­be jönnek a dolgaink? Derengett már. Az épületek körvonalai fokozatosan kiemel­kedtek az éjszakából. Hajnal még mindig be­szélt, elmerülve a gondolataiba, csak beszélt, kiszáradó torokkal, kissé már rendszertelenül. Woffot pedig — a falon függő Marx-portré alatt, amely az iroda egyetlen dísze volt —, már egy órája elnyomta a fáradtság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom