Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-26 / 145. szám
ív It j% e legyen egyik se, másik se; legyen Szabadság. Ez mindenkor szent. A termelőszövetkezetek a maihoz mérten sok. kai kisebb területen ugyan; de már az ellenforradalom előtt is termelési program szerint dolgoztak. Ez alól nem volt kivétel a dunaköm- lődi Szabadság Tsz sem. Az más kérdés, hogy az akkori elképzelések közül legtöbb csak a hatvanas években valósult meg. Mindenesetre tény, az erők koncentrálásában rejlő lehetőségeket az első néhány közös esztendő után a tapasztalatok birtokában már mi sem vitattuk. Míg 1949 nyarán kézzel-lábbal tiltakoztunk az egyesülés ellen; mindegyik csoport külön csinálta a maga közös gazdaságát, két évre rá, már másként gondolkodtunk, Nodehát egyébként sem voltunk egymástól elzárva, hisz a közlekedés számtalan ponton létezett, hogy mást ne mondjak a két termelőszövetkezet kommunistái a községi pártszervezethez tartoztak. Együtt éltünk szervezetileg. Ez nagyon lényeges összekötő kapocs, azzal járt, hogy mi ismertük a Vörös Csillag Tsz belső életét, ők ismerték a Béke Tsz belső életét. Elvtársi módon javaslatokat is tettünk egymásnak. Gyakran fordult elő, hogy a vezetőség felkerekedett és elballagott a Vörös Csillag Tsz-be, annak akkor Kossuth utca 116-os számú házban volt a székhelye. Régebben, a felszabadulás előtt Pő utcának, majd Kossuth utcának, azután Sztálin "utcának hívták, és most Béke utca a neve. Ez az ismétlődő névváltozás egy kicsit az országban végbement társadalmi változásokat is tükrözi.- Az egyesülés nem volt nehéz. Ä vele járó hivatalos aktust szinte gépiesen csináltuk, az új vezetőséget az arányok megtartásával választották a tagok. Arra nagyon vigyáztunk: egyformán képviselje magát mind a két tsz. Elgondolhatják, hogy majdhogy nem dekányi pontossággal egyenlítettük a mérleget, minthogy abban az időben az arányok megtartása más szempontból is fontos volt. Nők, fiatalok, párttagok, párton- kívüliek, középparasztok, agrárproletárok mindegyikének megvolt a maga százalékos része a vezetésben. Hát ennek akkor így kellett lenni. Mélységesen egyetértek vele, mert így kívánta az akkori helyzet. Hol volt még akkor az egységes paraszti osztály ? ! Az ami, immár ezekben az években nálunk Dunakömlődön is létező valóság. Ma már nem lehet, és nincs is értelme aszerint mérlegelni, hogy ki képviseli a közép- parasztságot, az agrárproletárt és így tovább. Most mellékesen, csupán a kuriózum kedvéért említem meg, ha már erről beszélek, hogy az első tanácsválasztáskor — még az egyesülés előtt — mindegyik tsz-nek megvolt a maga elnökjelöltje, és ugyancsak az előbb említett szempontok szerint. Az egyesült tsz a maga nyolcszáz holdjával a környék legnagyobb mezőgazdasági üzeme lett egy csapásra. Csupán a névadás okozott gondot. Voltak akik azt mondták, legyen Béke-Vörös Csillag, mások úgy vélekedtek Rákosi Mátyásról kereszteljék el, még mások azon az állásponton voltak, hogy hasznos lenne Sztálinról elnevezni a közös gazdaságot. Végül a kollektív bölcsesség azt mondta, hogy ne legyen se egyik, se másik, legyen Szabadság. Ez mindenkor szent. A gazdák tapsoltak. Hornok Jolánka (Petrik Ferencnél alapítója volt a termelőszövetkezetnek, most könyvelő. Ez már történelem í O Uhrin Vendel tsz-elnök a kezdés és a folytatás éveiről Ezerkilencszázötvenegy februárja. Nagyon -messzi van ez.3. dátum. Az egyesülés másnapján nagy ambícióval kezdtük meg az építkezést. Jó, jó, de senki ne gondoljon valami mai méretű építkezésre. Az ezermesterek irányításával megnagyobbítottuk a kocsiszínt, amit korábban a Vörös Csillag Tsz tagjai kezdtek építeni. A birkáknak nyomban hodályt készítettünk. Mester voltam én is, de mester volt ott mindenki. Varga Vince bácsi, Hunya Máté bácsi, Nagy Sándor bácsi megmagyarázta, kinek mi a dolga, aztán csináltuk. Ök amolyan fúró-faragó emberek voltak. Semmilyen szerszám nem esett ki a kezükből, mindenhez értettek. Sajnos nem él már egyikőjük sem. Az alapító tagok közül az elmúlt húsz év során sokan eltávoztak közülünk. Mély megille- tődéssel gondolok az elhunyt tagtársakra, akik bizony kevés keresettel és nagy becsülettel helytálltak, mégsem élhették meg ezt a jobb világot. Szinte mindegyikőjük végtisztességén részt vettem. Elszorult a torkom, mert eszembe jutott hétköznapi tetteik sokasága, s nehéz belenyugodahbn a fájdStfnas érzésbe, hogy egyik társunS nincs többé. Halmos István, Kovács Illés, Kurilla József, idős Kulik Lajos, Bella Lajos, ifjú Hornok Pál, idős Homok Pál mind elmentek. Kulik János bácsi és Kurilla Józsi bácsi voltak a termelőszövetkezetünk első halottak Dehát a munkás hétköznapok feledtetik a gyászt. Az életnek az a rendje, hogy tevékenykedjünk, munkálkodjunk, ötvenegytől körülöttünk a környező községekben erősödött, terebélyesedett a termelőszövetkezeti mozgalom. Megnyugtató, jó érzés volt tudni, hogy termelőszö-: vetkezet van a közeli Andráspusztán, Dunaföld- váron, Németkéren, Pakson és ha jól emlékszem már Madocsán is volt. A környező községekben levő termelőszövetkezetekben nem fordultunk meg, mégis megnyugtató érzés volt tudni, hogy ott is vannak hozzánk hasonlóan gondolkodó emberek. Bátrabbak lettünk. Pedig nehéz esztendők következtek. Nincs értelme elhallgatni, hogy 1852 nyarán pokoli rosszul fizetett a gabona. Mitévők legyünk? Eleget tettünk a beszolgáltatási kötelezettségnek, majd a többit kiosztottuk a tagok-? nak. Enni kell, a fejadagnak meg kell lenni, Korgő gyomorral nem dolgozhatnak az emberek. Azután elérkezett a szántás, a vetés ideje. Ve tőmag viszont nincs egyetlen szem sem. Mit vessünk? Bukfencet? Jött föntről az instrukció, hogy a tagok fejadagjából vissza kell kérni ,a vetőmagot Megmagyarázták az elvtársak, hogy ha most nem tesszük a földbe a magot, akkor jövőre semmi nem lesz. Akkor a következő évben még annyit sem aratunk, mint most. Ezt az érvelést el kellett fogadni, és el is fogadtuk, de elképzelhető az a gyötrelem, amely a visszagyűjtéssel járt együtt. Ha nem lettek volna mel-' lettem az áldozatkész párttagok és pártonkrvüli- ek, nem is tudom mihez kezdjünk. Bizony előállott egy olyan helyzet, hogy némelyik tsz-tag saját akaratából a saját padlását söpörte le. Abban az időben Polányi József elvtárs volt a párttitkár, de már nem él ő sem. Annyit mondanák még, hogy a vetőmagot sikerült összeszedni, a vetéstervet teljesítettük és egy esztendő múlva mintha még a természet is meg akarta volna hálálni a tagok önfeláldozását, mivel bő termés volt. A szűk esztendők bizony azzal Jártak, hogy szorítani kellett a nadrágszíjon. Nem volt idilli a kibontakozás. De mi azért nem láttuk sötétnek, vagy bizonytalannak a jövőt. Mind nagyobb gondot fordítottunk a szervezettségre, a munka- fegyelem megszilárdítására, a közösségi élet normáinak betartására. Más szóval a tódat formálására. Kezdetben egy munkanap egy munkaegység volt, a teljesítmény szinte alig számított. Az ötvenes évek első felében az egyenlős- dinek végét vetettünk. Mielőtt a munkaegységet bárkinek jóváírtuk, megnéztük, van-e mögötte teljesítmény. A tagok többsége ezt helyeselte, sőt támogatta a vezetőséget. Néhányan viszont nehezen akartak belenyugodni az új helyzetbe.' Nem akarom nevén nevezni szegény öreget, aki munkaügyi vitájával a megyéhez fordult. Előre tudtuk, nem adhatnak neki igazat, mert nincs igaza. Kijött a megyétől egy elvtárs, sajnálkozott a dolgokon és végül kénytelen volt ezzel az idős tagtársunkkal közölni: szabályosan járt el a vezetőség. Az öreg csak káromkodott, méltatlankodott és a megyei kiküldöttnek kerek-perec megmondta: maga is ugyanolyan kutya, mint a többiek. (Folytatjuk* PÁLKOVÁCS JENŐ Elégtelen együttműködés A kölesek termelőszövetkezet és a hatóságok között beállt az ellenségeskedés, s előre senki nem tudja megmondani, hogy mikor ér véget. Nem fordulna elő — mondja Rubodd Ödön, a megyei tanács vb. mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztálya csoportvezetője — ha jobb. volna a mezőgazdasági üzemek és a hatóságok között az együttműködés. S valóban helytálló a csoportvezető megállapítása, mert egy-egy közös gazdaság vagy felületesen olvassa át a tevékenységi kör hővítése előtt az érvényben lévő rendeleteket, vagy pedig egyszerűen méltóságán alulinak tartja konzultálni a hatóságokkal. Most arról van szó, hogy a kölesdi tsz tejfeldolgozó üzeme elkészült, de működését egészségügyi okok miatt nem engedélyezik. A hatóságok képviselői a gyakran ismétlődő ételmérgezésekre hivatkoznak, s azt mondják: a termelőszövetkezet vezetőinek tesznek jót azzal, ha megtiltják a tejüzem működtetését. Aisz vezetői viszont fellebbeznek, és azt hangoztatják, az élelmiszer-feldolgozó tevékenység bővítését éppen a túlzásba vitt hatósági szigor akadályozza, nincs értelme tehát erőlködni, új dolgokat produkálni. A hatóságok és a gazdasági egységek szembenállása nem új jelenség, de most a reform bevezetése óta mintha éleződne. A termelőszövetkezetek elnökei. vezetői a szokottnál is gyakrabban emlegetik a bürokratákat, mint a jó kezdeményezések megölőit, a hivatalnokok meg körülbástyázzák magukat a piros és kék ceruzával aláhúzott közlönyökkel és kijelentik: ami le van írva, abból ngm engedhetnek. Az elfogulaltlan megfigyelő amíg nem tájékozódik kellőképpen, hol a hatóságnak, hol meg a gazdasági egységnek ad igazat. Majd egy idő után belátja, hogy legtöbbször nincs igaza, sem a hatóságnak, sem a gazdasági egységnek, s erről többnyire nem á rendelet, vagy a kezdeményezőkészség .tehet, hanem a háborúskodó felek konzervatívizmusa, sőt arisztokratizmusa. Szemére vetik most a kölesdi tsz-nek, hogy nem kereste az együttműködést, nem kért tanácsot a szóban forgó létesítmény „megvalósítása” előtt. Ebben az esetben elkerülhették volna a kudarcot. S végeredményben a termelő- szövetkezetre vonatkozó bírálat jogos. Annál is inkább, mert egy alapjában véve hasznos, minden szempontból támogatást igénylő kezdeményezésről, sőt a kölesdi közös gazdaság esetében kezdeményezéssorozatról, van szó, de a rendeletek mindenképi)e*) érvényesek még rájuk is. Csakhogy felvetődik nyomban még egy gondolat: ha egyszer népgazdasági érdek a mezőgazdasági üzemekben az élelmiszer-feldolgozó tevékenység bővítése, akkor ettől az érdektől indíttatva miért nem kezdeményezik az együttműködést a hatóságok is? Miért várják meg azt az időpontot, amikor már kész tények elé lehet csak állítani a termelőszövetkezetet? Hihető, hogy a hatóság járási szinten kizárólag akkor szerez tudomást egy tsz vállalkozásáról, amikor az már befejeződik? Nem hihető. Csupán ott a hiba, és azért kerül zsákutcába sok-sok nagyszerű elképzelés, mert ma még a tsz is, de a hatóság is rangon alulinak tartja kezdeményezni az együttműködést. Ami Kölesden most sok gondot és bosszúságot okoz, annak ez a legfőbb tanulsága. — ir —
