Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
A párt vb tárgyalta... Nemzetiségiek a tamási járásban Pedagógusok H agyomány már, hogy június első vasárnapján a pedagógusokat ünnepeljük. Ma is azokat köszöntjük akik az ország lakosságának több mint egytizedét kitevő tanuló, ifjúságot nevelik, akiknek keze alatt formálódik a legértékesebb anyag, az ember. Érthető hát, ha munkájukat az egész társadalom figyelemmel kíséri, s nagyra értékeli. Az egymást követő tanévek csak a külső szemlélők számára. egyformák, valójában azonban minden esztendő új, az előzőktől eltérő. Szerencsére a most záruló iskolaév sikeresnek mondható, hiszen a tapasztalatok szerint mind körülményeiben, mind pedig tartalmában jobb, gazdagabb lett a tavalyinál, vagy a tavaly- előttinél. Különösen sokat javult a helyzet az általános iskolákban, ahol a reform régebbi befejezése következtében már némi, jó értelemben vett rutinra is szert tehettek a pedagógusok. Lecsitul óban volt a nagy demográfiai hullám, kevesebben jártak egy-ezy osztályba^ s ezért több idő jutott a diákokkal való egyéni törődésre. Javultak valamicskét a tárgs^i feltételek is: az anyagi lehetőségekhez mérten korszerűsödtek a szertárak, szaporodtak az audiovizuális oktatási eszközök, s néhol még tantermek is felszabadultak napközis szobának, ifjúsági klubnak, vagy szakköri helyiségnek. S mindezek következtében általában nyugodtabbá vált az iskolák légköre, kevésbé idegesek, zaklatottak a tanárok. Az idén a gyerekek mintha jobban élhettek volna az életkoruknak megfelelően, nagyobb volt a megértés a türelem a pedagógusok részéről, határozottabban különbséget tudtak tenni a jelentéktelen és a nagyobb rendbontások között, nem vettek minden gyerekc.sínyt személyes sértésnek. Röviden? sokat javult ebben az esztendőben a nevelői magatartás. S ebből legalább két tanulság mindenképpen kézenfekvő. Egyik; az, hogy a nyugodt, rendezett körülményeket talán minden más- mimkánál jobban igényli a nevelői tevékenység. Másik: egyértelműen ki kell mondani, — az idei tanév is bizonyította — hogy az idősebb pedagógus- generáció a szocialista nevelés híve és avatott alkalmazója lett, s a felszabadulás után oki eve! et szerzett fi atal abb nemzedék pedig szakmailag már beérett. n következő években a középiskolai reform teljes befejezése lesz az egyik legnagyobb feladat. Különösen a szakközépiskolák átalakítása jelent nagy munkát, hiszen itt még az új, korszerűbb tantervek kiadásánál tartanak, S aztán a keretek egy időre nem módosulnak. Persze, mindig változ- niok, fejlődniök kell az oktatói és nevelői munka módszereinek. Hiszen éppen az a szép, s egyben nehéz is a pedagógusi tevékenységben, hogy az évenként változó gyerekanyag, a fejlődő társadalmi környezet és életkörülmények hatása, mindig új nevelési szituációk adódnak, amelyek a jobbra törekvés belső kényszerével párosulva védelmet nyújtanak a sablonok ellen. E zeket a szituációkat felismerni, hozzájuk módszerekben és eszközökben alkalmazkodni nem könnyű feladat, s ezért állandó nevelői készenlétet, szellemi frisseséget igényelnek. Mit kívánhatnánk hát jobbat a nevelőknek most a pedagógusnapon, mint sikeres tanévzárást, s kellemes pihenést, az egész éves hasznos munka után. T. L. Jubileum Tamásiban Megalakulásának huszadik évfordulóját ünnepelte tegnap délelőtt a tamási müveié'dési házban a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett Vörös Szikra Termelőszövetkezet. A jubiláló tsz-tagok között megjelent Somogyi Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Somi Bemjamin, az MSZMP megyei bizottságának titkára, dr. Prant- ner József államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Pal- kovics István alezredes, a munkásőrség megyei parancsnoka. Szőke Antal országgyűlési képviselő, a Közúti Gépelíátó Vállalat igazgatója, valamint a járás párt- és államhatalmi szerveinek vezetői. Péti János, a tsz Szocialista mun. ka hőse címmel kitüntetett elnöke, országgyűlési képviselő emlékezett meg ezután az elmúlt húsz év küzdelmeiről, e-eáe-ényeiről. Beszéde után tizenkilenc tagnak adták át a Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést, és a jutalmat. Kellő tapintattal és differenciáltan, a nemzetiségi kisebbség fokozottabb érzékenységére figyelemmel, a napjainkban is aktuális lenini intelmeket szem előtt tartva tanácskozott a németajkú nemzetiségiek helyzetéről az MSZMP Tamási Járási Végrehajtó Bizottsága. Célja szerint, képét akart alkotni a választott,! testület arról, miként érvényesül a járásban a párt nemzetiségi politikája. Előző ismereteik birtokában tudták ugyan, hogy különösebb intézkedésekre nincs szükség (hisz’ figyelemmel kísérték korábban is), s a nemzetiségi lakosok sem támasztottak jogaik hiányáról árulkodó igényt, azonban a nemzetiségi községekkel bíró járás politikai testületét már a járás lakosságának összetétele is tüzetesebb politikai számvetésre, elemzésre késztette. A tamási járás huszonnyolc községének harmadát érinti e jelentős téma. A párt-végrehajtó bizottság tagjai az előkészületek folyamán és korábban szerzett személyes tapasztalataik, valamint az írásos előterjesztés alapján az MSZMP Politikai Bizottsága 1958-as határozatának szellemében vizsgálták meg a-járás nemzetiségi polgárainak helyzetét, közérzetét, beilleszkedését és tevékenységét. Huszonöt év változásaiból... Becslési adatoknak tekinthetők csupán a községi bontásban maglévő számok, éppen ezért nem alkalmasak túlzott következtetések levonására viszont mégiscsak jó támpontul szolgálnak. Az 1941-es esztendőben a lakosságnak közel 21 százaléka tartozott a németajkúnk közé, (számuk akkor 12 732 fő volt), 1968-ra százalékosan 6.5 százalékra számszerint 3196-ra csökkent a járásban a megoszlásuk. Figyelemre méltó viszont a koncentráltság, mely szerint a német- és magyarlakta tíz községben németnyelvű a lakosság harmada. Ma a nemzetiségi népesség Gyönk községben a legnagyobb, ahol 978 németnyelvű lakos él, követi Pári, ahol közéi annyian, a mai lakosság 85 százaléka tartozik hozzájuk. Százalékos arányuk szerint Udvariban vannak a legkevesebben (10 százaléknyi), valójában viszont Keszőhideg- kút „vezet” a 73 főnyi, legkisebb létszámmal. A nagymérvű csökkenés 1945-ben következett be, amikor a nemzetközi megállapodáshoz híven, a németajkú lakosok egy részét — főként a Volksbund tagjait, s a magukat korábban „Nagy Németországhoz” tartozónak vallókat — kitelepítették. Később minimális mértékben tapasztaltak visszatelepülést és visszaszivárgást Pári, Tolna- némedi és Keszőhidegkút községben. Megváltozott a kereken tíz községben élő nemzetiségi lakosság helyzete, életmódja és felfogása a felszabadulás óta. Hozzájárult ehhez az itt élő magyarokkal azonos, pozitív változások sokasága is. A nemzetiség osztályrétegeződé- si, illetve osztályszerkezeti változásai nagyjából megfelelnek a magyarok helyzetét befolyásoló változásoknak. Akik egyénileg dolgoztak, most teljes jogú tsz-tagok, a régebbi németajkú kisiparosok többsége ma is szakmájában dolgozik. Utóbbiak főként Diósberényben, Szakadá- ton találhatók, s mint kőművesek, a megye építőipari vállalatainál helyezkedtek el. Némi eltérés mutatkozik az értelmiségi dolgozókat illetően amely más képet ad a felszabadulás előttihez és a többiekhez viszonyítva. Ma mintegy harminc-harmincöt százaléknyi a németajkú lakosságból kikerült értemisé- giek aránya. Ennek magyarázatát a vb. az alábbiakban jelölte meg: A felszabadulás a nemzeti kisebbségnek kettős felszabadulást hozott, • s ez még inkább ösztönözte őket a tafvábbtanulási lehetőségek kihasználására. - Kedvezően hatott számukra, hogy a nemzetiségi községekben korábban divatos „egyke” anyagilag javította, s ma is hozzájárul a továbbtaníttatás terheinek. költségeinek vállalni tudásához. Segítette őket az a felismerés is, mely szerint . a boldogulás útja nem a „szerzésben”, a fölvásárlásban, a halmozásban, hanem a tanulással szerzett tudásban rejlik. Asszimilálódás A szó jelentése szerint „egy nép összeolvadása egy másikkal oly módon, hogy az egyik nép átveszi a másik nyelvét, szokásait”. Megindult az asszimilálódás folyamata, s ez ma is tart. Megfigyelhető minden nemzetiségi községben a németajkú lakosság hasonulása az ott élő magyarokhoz, s azonosulása. Ez a folyamat objektíve adott, megvan, egészséges és természetes. Döntő kihatással van a tíz községben tapasztalt asszimilálódás- ra, hogy magyart, németajkút egy mércével mérnek, ki mit ér, kimutatják az egyéni boldogulást is magában foglaló közösségi munka mértékével, összeházasodások, komasá- gok, életre szóló jó barátságok szövődése, kötődések, számtalan jele a szoros együttélésnek. Az asszimilációs folyamatot intézkedés nem gyorsítja, törvény, vagy annak félremagyarázása nem sürgeti, sehol nem tapasztaltunk erőltetett magyarosítás! törekvést, vagy ■ nemzetiségi érzületet sértő vitát — hangzott el a vb-ülé- sen. ’ Mint mindenütt, ahol emberek dolgoznak és élnek, adódnak sértések az egyéni összeütközések során, azonban ezek nem nacionalista jellegűek ilyen élt nem kapnak a viták. Némi szerepet játszhatnak a németajkú lakosság összeolvadásában a múlt emlékei, azonban nem ez a döntő. Az azonosulás az élet, a munka, az együttélés állandó és természetes folyamatában következett be és így jött létre. Érdekes megfigyelés, hogy számtalan jelét adják törekvésüknek, nem egyszer maguk a nemzetiségiek sürgetik, ők siettetnék ezt a folyamatot, azok akik magukat magyarnak tartják, igyekeznek úgy is viselkedni, gyermekeiket ennek szellemében nevelik. Élhetnek és részben élnek jogaikkal a nemzetiségi lakosok, mivel a járásban betartják és betartatják a jogaikat biztosító törvényt. Bejegyzik az anyakönyvezésnél a kívánt, hagyományos nevet. Néhány köz- ségbep nemzetiségi találkozókat tartottak a Hazafias Népfront kezdeményezésére, Sza- kadáton néhány német nyelvű újságot hozatnak, Pártban az ebbéli tevékenység kimerül a német nyelvű naptárak beszerzésében és eladásában. Ápolják, tartják a korábban kitelepült rokonokkal a kapcsolatot, kölcsönösen látogatják egymást. Ezzel kapcsolatban többen szóvá tették az alábbit: bár a vendéget fogadók is kritikailag ítélik meg az NSZK-ból érkező egyik-másik rokon kérkedését, s szerénytelenségét és fakulóban a nyugati nimbusz fénye, esetenként politikailag zavartkeltő az onnan érkező vendég tőlünk idegen, eszmeileg káros beállítottsága. Ezzel számolnak. Sorvadásnak indult, a többihez hasonlóan a németség köreiben is a hagyományos népviselet, a régi öltözéket csupán az idősebb korosztály hordja. Nem zavartalan a nyelvi kultúra továbbfejlesztése sem, mivel sajnálatosan csekély, csökkenő fiataljaik között az érdeklődés. A köznapi munka során szinte kizárólag magyarul beszélnek, többnyire még egymás közt is. Német nyelven a családban, ott is főként a magyar nyelvet gyengébben beszélő idősebb korosztálybeliek szólnak. Gyakori, hogy a nagyanyó német nyelven beszél, az unoka pedig magyarul felel. Örvendetesnek csupán a gyönki gimnázium német nyelvű oktatása tekinthető, az általános iskolák közül csak Diósberényben, Páriban, Szakadáton folyik úgynevezett csatlakozó nyelvi oktatás, a többi helyen rendelkezésre állna ugyan a tanerő, de érdektelenség miatt nincs német nyelvtanítás. A vita végeztével egy valamiben döntött, megállapodott a vb: a szükséges feltételek további biztosítása mellett, változtatni kívánnak, a nemzetiségi lakosság körében erőteljesebben kell szorgalmazni a német nyelvoktatást. Érdemeik szerint Megértik egymást a tamási járásban a magyarok és a né- metajkúak. A járásnál máskor nem szokták külön számon tartani, de ez alkalomból megtették, külön számba- vették. A szorgalmukról közismert, munkaszerető kétkezi dolgozók többségének mai helytálr lása közismert, németek és magyarok együtt tevékenykednek a járás politikai, ideológiai életében -is. A közös érdekben azonosulás és hasonulás igen értékes jelei, hogy a többiekkel együtt, minden szinten és munkaterületen megtalálhatók a cselekvő munkával kiemelkedő, közéleti nemzetiségi vezetők. Párttitkárok Szakadáton, Diósberényben és Belecs- kán, termelőszövetkezeti elnökök Györtkön és Páriban, tanácselnökök Diósberényben és Varsádon. Magasabb szintű iskolázottságukból adódik, hogy sok műszaki, gazdasági vezető kerül ki soraikból. A köz- tisztelet, megbecsülésük növeli agilitásukat és önbizalmukat. Többszörösen beigazolódott róluk, hogy nem húzódK eresem a szavakat, de hasztalan, az __ alkotás nagyságáról szebben és meg- . győzőbben beszélnek a fejlődés méreteit jelző számok, a roppant erejű tények. A vállalatok termelése az elir£ílt két évtized alatt megháromszorozódott és a haza arculatát, megváltoztató új városok, ipari központok, új gyárak, iskolák, szociális és kulturális intézmények, mezőgazdasági épületek, I hidak és utak sokaságával! egyidejűleg csaknem egymilliói! lakást készítettek el építőink;1 Háromszáz milliárd forintra becsülik az építők nehéz és. fáradtságos munkájának értékét, melynek végzése köbben jnegizmosodott és iparosodott a sok nemes és nagymultú szak- . mát egyesítő építőipar, s vele változott, gazdagodott építőink élete, munkakörülménye is. Az előregyártott elemek, a házgyárak, a gépek korszaka ez, amelyben már nem ismer önmagára a 20 év előtti épí- tőmunkás sem, más a maga és a szakma igénye, mást várunk tőle mi is. Ezek tények. Tények még akkor is, ha az évek során. ; nem egyszer sürgettük és olykor el is marasztaltuk építőinket, többet és jobbat várva' tőlük, hogy a lakosság, a népgazdaság megnövekedett ígé- nyei szerint cselekedjenek. S ha a fáradozásaikat nem is koronázta mindig és mindenben teljes siker, ők értettek .a szóból és a gondokat viselve sók jogos kérés, bírálat megfogah't. és magasabb szintet ért el az állványok alatt csakúgy, mini a tervezőirodákban, vagy építőanyagipari üzemekben. E zen a mai napon nemcsak megyénkben, hanem országszerte emlékeznek az építőkre. Méltán ünnepelhetünk, hiszen az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók tevékeny munkájukkal eredményesen hozzájárultak az ország építéséhez. Nincsen olyan község, város, ahol a tervezők, építők alkotásaival ne találkoznánk. Az építőmunkások jelentős, nagy sikerekkel büszkélkedhetnek. Ünnepi gyűléseken, baráti beszélgetéseken emlékez-, ; nek a múltra és á jelehnagy eseményeire« A felszabadulás előtti nehéz. évekre, a tömeges muné kanélküliség nehéz időszakára, már csak az öregek emlékez-;! nek. Szocialista társadalmi ' rendszerünk megbecsüli az építőmunkásokat. Kifejezésre jut ez az erkölcsi megbecsülés számos megnyilvánulásban, a jó kereseti lehetőségeket biztosító bérrendszerben és a béreo kívüli juttatásokban is. Az új mechanizmus nagyobb önállóságot biztosít, de nagyobb felelősségérzetet is követel a munka minden területén. Minden év júniusában egy nap az építőké. Megyénk építőipari ágazatában foglalkoztatott dolgozói az elmúlt évhez . hasonlóan az idén is az építőipari ünnepséget a festői környezetű Duna-parton, Dom- boriban rendezik meg, mintegy ötezer fő részvételével, S zeretettel és elismeréssel gondolunk építőmunkásainkra a hagyoifrányós építők napja alkalmából,' azt várja, hogy az ünnepi esemény újabb lendületet ad a megye és az egész ország fejlődését érintő építőipari feladatok ellátásához, a gondok vállalásához, enyhítéséhez. Erőt, egészséget, további jó munkát építő szaktársak! PASZLER JÓZSEF, a Tervező Vállalat;. « igazgatója nak félre amikor tenni kell, legjobb tudásuk szerint vég-., zik a szocialista társadalmat erősítő közösségi munkát. A járásban élő németajkú lakosság elismeri, tudja, hogy a szocialista Magyarországon biztosított a nyűgöt jelené es jövője, elfogadja a párt és a kormány politikáját, kész érté küzdeni, harcolni. Sem lebecsülni, sem túlbecsülni nem szabad a nemzeti-r ségi kérdést, a helyes politikát továbbra is alkalmazni kell, a feltételek biztosításával együtt. Nemzetiségi mivoltukkal nem kérkednek, de kisebbségi, hátrányos megkülönböztetésre valló panaszaik sincsenek. Boldogulnak mint a többi, s munkájuk, érdemeik, szerint kapnak elismerést. SOMI BENJÁMINNÁ
