Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-15 / 109. szám
I Tanulni, tanulás nélkül Pedagógusok országos tanácskozása Jegyzetek a vizuális ismeretterjesztésről M ert a festészetnek nincs szüksége különféle nyelvek tolmácsolására, mint az irodalomnak, és könnyen megérteti magát az emberekkel, akárcsak a természet által létrehozott dolgok' — írta hajdan a reneszánsz zseniális alkotója, Leonardo da Vinci, és — művészeti nevelésről szólván —, rá szívesen hivatkoznak azok is, akik soha nem olvasták az idézetet. Azt már sokkal kevesebben emlegetik, hogy ugyanez a Leonardo mégis kódex-oldalakat írt és rajzolt tele a fes-, tészet elméletéről, hosszú fejezetekben foglalta össze nézeteit „A Csillogásról”, Árnyékról és Fényről”}' sőt arról, „Hogyan lehet felismerni a jó festményt, s milyennek kell lennie, hogy jó legyen?” — és bár könyvét elsősorban festőknek szánta, bőségesen okultak belőle már akkor is azok, akik nem csinálják, csak csodálják a festészetet. Évszázadokkal ezelőtt Leonardo is részt vett a maga módján abban a tevékenységben, amit ma úgy hívunk: művészeti ismeretterjesztés. Nem túl szép, nem is túlságosan népszerű kifejezés, jó néhány embert — szerkesztőségbe érkezett levelek, telefonok, szóban elmondott hosszan kod ások bizonyítják, — egyenesen ingerel. „Amit magyarázni kell, az már nem művészet” — gyakorta így szól a bosszús ítélet és menynyire igazságtalan — any- nyira érthető is ez a kifaka- dás. Üzemben, szántóföldön, íróasztal mellett eltöltött műszakok után arra talán még kapható az ember, hogy olykor elmenjen egy kiállításra, múzeumba, megnézzen egy tv - műsort valamilyen művészeti alkotásról. De, hogy még utána (vagy előtte) „magyarázatokat” hallgasson, mert csak így érti igazán a látottakat—, akkor inkább a művészet sem kell. Pedig a hozzáértésnek nem mindig ez az ára, a kifejezésben : „művészeti ismeretterjesztés” sokkal barátságosabb és hangulatosabb dolgok is rejlenek annál — a sokak számára nyomasztó — elképzelésnél, hogy zárt terembe ülve hallgassuk egy ember több órás magyarázatát, vagy Ma napi fáradságos munka után, nehezen emészthető könyvekből „bevágjuk” a művészetet |aradjunk mindjárt a könyveknél. Ezekből is több féle van, és a képző- művészeti kötetek közül a legbarátságosabbak a különböző albumok, reprodukciós gyűjtemények. Barátságosak, mert nem szöveggel, sokszor nehéz, idegen szavakkal és szakkifejezésekkel telt szövegekkel akarnak elsősorban hatni,"hanem a látvány szépségével, reprodukált, sokszorosított remekművek közvetlen szavával. és tapasztalatcseréje És van még. egyr előnye az .. albumnak: otthon. van.: Csak íjj le kell emelni a polcról, 'csak el kell hozni a könyvtárból, vagy az üzletből, s mindenféle kényelmetlenség nélkül a világ legrangosabb alkotásaival ismerkedhet az ember. Van hátránya is: elég drága. A közkönyvtárak albumválasztéka mellett azonban még egy ajánlata van a „barátságos ismeretterjesztésnek”: a reprodukció. Ezek, a darabonként és szinte fillérekért vásárolható, mind jobb minőségű, színes nyomatok igazán bárki számára elérhetők, s ugyanazt nyújtják „részletre”, mint a drágább kötetek. Mert a papírra nyomott reprodukció mellett mind több a híve a „celluloidra nyomott reprodukciónak” is, és az utóbbi esztendőkben, hónapokban mind több az olyan dia is, amely méltó egy művészeti gyűjtemény összeállításához. És a reprodukcióknál hatásosabbak is. A művészi dia tulajdonosa eredeti méretben vetítheti szobája falára az egyetemes művészet remekeit, az igazi illúziónak határt csak a vászon, a szoba nagysága szab. Esetleg a diapozi- tívok választéka és minősége. Ezen a téren mostanában, ha nem is elég sok változás történt —, a minőségben, meny- nyiségben javuló hazai gyártás máris sok műértöt nevel, saját otthonában. L átni, nézni, megfigyelni — ez a leonardói elv nem változott, ha a festészet— szobrászat nagyon sokat is változott Leonardo óta. A modern művészet „érthetetlenül” idegen alkotásaira különösen érvényes ez a „használati utasítás”. Hiszen amit másodszor, harmadszor látunk, az már nem bosszantóan szokatlan, és tizedszerre talán már az ismerősnek, (ha nem is a teljesen megismertnek) szóló természeteséggel fogadjuk, talán bosszantóból kedvelt ismerőssé is válik. Az album, a reprodukció, a diapozitív és a diafilm e sűrűsödő — barátságosabbá váló találkozásokat segíti elő — barátságos környezetben, otthon. Ezt teszi új társuk, a' televízió is. Még mindig nem a tv tudatos ismeretterjesztő előadásaira, művészettörténeti filmjeire gondolunk! Csak a tvrhíradók né- ' hárfy- petényi ^„kiállítás előze- V feáekó”? vagy nagy mtizeüV* mokról készült filmekre, amelyekhez ugyan van magyarázat, de a lényeg a képernyőn van szöveg nélkül: a látvány. A műalkotás látványa persze a legkitűnőbb reprodukciónál, diánál, a legszellemesebben fényképezett tv-műsornál is tökéletesebb, ha természe-. tes: ha magát a művet látjuk. Kiállításra járni, múzeumban ismerkedni — még mindig magyarázat nélkül! —■ ez ugyancsak hasznos ismeretterjesztés. Nem kell hozzá okvetlenül vezető, katalógus sem, csak érdeklődő szem, szépet kereső figyelem. És persze, múzeum, kiállítás. Í gy áll a dolog a művészeti ismeretterjesztés, „fárasztóbb” formáival is. Most a barátságos, otthoni, kényelmes formák, mind bevezetői, kiegészítői ezeknek, amelyekről most nem beszéltünk. Ha úgy tetszik, lépcsőfokok. Hiszen, aki megtanulta szeretni a művészetet kiállításon, diafilmen, vagy akár otthon díványon heverve, lapozgatás közben, ha igazán rájött arra, hogyan lehet „tanulás nélkül tanulni” — előbb-utóbb nem elégszik meg ennyivel. Nincs kizárva, hogy egyszercsak magától érdeklődni kezd a tv magyarázó műsorai, a művelődési házak hosz- szabb előadásai, tárlatvezetések kollektív magyarázatai — e „fárasztó” ismeretterjesztő formák — iránt. És ráébred, hogy nem is olyan fárasztóak. Kedden, szerdán országos tanácskozás színhelye volt Szek- szárd és Tolna megye. Az iskolákban a mezőgazdasági gyakorlati oktatás szakfelügyeletét ellátó szakemberek jöttek el az ország minden részéből. Ennek az országos tanácskozásnak az volt az előzménye, hogy Molnár Imre, dunaszent- györgyi nevelő, megyei szak- felügyelő nagy sikerű előadást tartott az Országos Pedagógiai Intézetben. Ennek az előadásnak a nyomán határozta él az OPI-a-Tolna " megyei tapasztalatcserét. györgyi általános iskola gyakorlókertjét keresték feL Este Szekszárdon folytatódott a tanácskozás, amelyen Bogáti András, a Pécsi Pedagógiai Főiskola adjunktusa tartott előadást a kisállattenyésztés nevelő szerepérőL Szerdán a bonyhádi politechnikai műhelybe látogattak el a vendégek, ahol a mezőgazdasági gyakorlati oktatást tanulmányozták. Ezután a küldöttség Sióagárdra rándult át, ahol megtekintette az iskola méző- gazdasági gyakorlókertjét. ‘ , A résztvevők rendkívül elégedettek voltak a látottakkal. Különösen a madocsai és a dunaszentgyörgyi gyakorlókért nyerte el tetszésüket. Több kérdésben parázs vitákra került sor. A vita során a résztvevők nemcsak szakági, de ne-, velési problémákat is felvetettek. A vita eredményeként megállapítható, hogy a mező- gazdasági gyakorlati képzés — : tekintve hazánk mezőgazdasági jellegét —, fontos alapozó tantárgy nemzetgazdasági szempontból is. Az eddigi eredmények — amelyben megyénk élenjár —1 a szaktárgy- gyal foglalkozó nevelők lelke-' sedéséből és áldozatkészségéből fakadnak. Az eredményeket azonban csak úgy lehet fokozni, ha a szaktárgy a tanterven belül megfelelő rangú helyet kap, és a pedagógusokat nemcsak a lelkesedés, de az anyagi és erkölcsi megbecsülés is ösztönözni fogja. Figyelő Lépésről lépésre R. Gy. Keserű szájízzel hagyta el a regölyi Népakarat Tsz elnöke a tervtárgyaló közgyűlés színhelyét, mert o gazdák ebben a negyvenötmillió forint bruttó termelési értéket produkáló üzemben szinte kizárólag a vezetők fizetésével foglalkoztak. Áz egyik szövetkezeti gazda javaslatára még a napirendi pontok sorrendjét is megváltoztatták olyképpen, hogy a mindennél előbbre való termelési terv szorult napirendként az utolsó helyre és a vezetők javadalmazása került az első helyre. Olyan látszata van a dolognak, mintha a regölyi Népakarat Tsz- ben a gazdák egy része soknak tartaná a vezetők fizetését, mintha az elnök, a szakvezetőkkel Negyven KISZ-fiatal ajándéka a kék Nysa Szinte menetrendszerűen járja néhány hét óta Szek- szárd utcáit a kék Nysa autó. Reggel hót után indul a Bezerédj utcai óvodából, a reggelit hordja szét a napközikbe. Kilenc után a tízórait, majd délben az ebédet, délután pedig az uzsonnát. Vannak aztán rendkívüli fuvarok is, amikor a piacra, vagy a FÜSZÉRT-hez megy „nyersanyagért”, megfordul az iskoláknál is. Ä kocsinak legjobban Máté Ferenc anyagbeszerző örül, aki korábban triciklivel, vagy motorral „fuvarozott”, de most már gépkocsivezetői jogosítvány lapul a zsebében. Akkor tette le a vizsgát, amikor közölték vele, hogy autót kap, mert a Vasipari Vállalat autójavító üzemének fiatal szakmunkásai és ipari tanulói felújítják a Nysát. Azt a Nysa kocsit, amit kiselejteztek a Tejipari Vállalatnál és könyv- jóváírással átadtak a városi tanács művelődési osztályá— Magunk nem tudtunk volna mit kezdeni a kocsival — mondja Bodrogi István, a művelődési osztály gazdasági felügyelője, sem autóvásárlásra. sem javításra nem volt pénzünk. Így hát nagyon jól jött az autójavító fiataljainak segítsége, akik vállalták, hogy társadalmi munkával felújítják a kocsit. Számlát csak a felhasznált alkatrészekért adnak. — A társadalmi munka nálunk nem újság — így Szakállas Mihály, a Vasipari Vállalat KISZ-titkára. — Benne van az akcióprogramunkban is a társadalmi munka A művelődési osztály kérése egyenesem kapóra jött: Ebbe aztán mindenki besegíthet, az autószerelők, a rugókovácsok, az autóvillamosságiak, a karosszérialakatosok, fényezők. Megcsináltuk a szelepcsiszolást, kicseréltük a kocsi teljes villamosvezeték-rendsze- rét, az első futóműt, kiegyengettük a karosszéria horpadásait, rendbehoztuk az ajtókat, végül a fényezőktől megkapta a kocsi a szép kék színt. Még a vizsgára is elkísértük és amikor megkapta a rendszámot, átadtuk a művelődési osztálynak. , — Hányán vettek részt a munkában? — Valamennyien, az autójavító üzem fiataljai. Legalább negyvenen. Mindenkinek akadt dolga a kocsin, csak a számlálóknak kevesebb a szoiizwMaamiiimMmtt!! > kásosnál. Az anyagot számlázták, a munkabért nem. — így nem is tudják, menynyit ért a munkájuk? — Azt azért kiszámítottuk. Öt és félezer forint. Csak ezt nem fizeti ki senki, ez az összeg a KISZ-szervezet „számlájára” kerül, ahol nyilvántartjuk, mennyi társadalmi munkát végeznek a vállalat fiataljai. í» • • • • • • . . 1 nem dolgozna meg a keresetéért. Az üzem fejlődése szerencsére mást mutat. Azt mutatja, hogy az irányító munka a tagok szorgalmával párosulva évről évrejákeresen gyarapítja a közös vagyont, s növeli C tagok közösből származó jövedelmét. Lépésről lépésre, de előre mennek. Igazán érdemes lett volna nagyobb figyelmet szentelni a tervtárgyaló közgyűlésen az idei elképzeléseknek. Nagy jelentőségű változás következik be a kukoricatermesztésben. A re- gölyi Népakarat Tsz a szaká- lyi közös gazdasággal kooperálva komplex sertéstelepet, épít. Jövőre megsokszorozódik tehát az üzem abraktakar- mány igénye. Mindezt szem előtt tartva a közös gazda? ságban az idén már 600 holdon termesztik az intenzív kukoricafajtákat, a tavalyá 25Í holddal szemben. Minden vonatkozásban a törődés, á közösség érdekeinek szem előtt tartása jut kifejezésre az idei termelési tervben. További intézkedéseked tesznek a szakvezetők a foglalkoztatottsági gondok enyhítésére. Tavaly például 65 holdas kertészete volt az üzemnek. Az idén 105 holdra bővül a kertészet. Kór hogy a szövetkezeti gazdák nem mutattak kellő érdeklődést akkor, amikor az idei termelési program szerepelt 'a közgyűlésen. Állítólag o kisgyűlésen aktívabbak voltak. Ennek ellenére csak furcsállni lehet, hogy egy bölcs közösség helybenhagyja azt a szélsősénes javaslatot, amely szerint fontosabb és előbbre való a vezetők fizetésével foglalkozni, mint a 45 millió forint bruttó termelési értéket kitevő éves termeié» programmal. Népújság 3 1969. májas 15.
