Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-15 / 109. szám
»»♦♦»»♦♦♦♦»♦a ♦♦*♦♦♦•***♦** * ma gánüővben | a ; Kauai Ferenc — Szóval azt mondod, Gyemidov busza utolérte Gavrilenkóót? Igen? — Igen — erősíti meg komoran Sztasz. — Gav- rilenko késett az épülő aluljárónál. — És aztán? — Szóval, a Nyakigláb leugrott Gyemidov buszáról és átszállt az előzőre, Gavrilenkóhoz. így történt. Gyemidov egyből felismerte, mást azonban nem tehetett. . r> — És te hol voltál ? Sztasz Szaveljevre emelte tekintetét: Szaveljev ártatlanul, és szemmel láthatóan álmosan ült a díványon. — Elhúzódott egy kissé a dolog a bűnügyi szakértővel — mondta Tyihonov. Szaveljev felfigyelt, megrázta rozsdaszínű üstökét: — Én mentem ki helyette, alezredes elvtárs. Ott voltam a megállónál. Nem tudhattam, hogy a' Nyakigláb Gávrilenkóhoz szállt át. — Hát persze — húzta gúnyosan a szót Sara- pov. — Nem tartotta be az ígéretét, ugye? — Milyen ígéretét? — értetlenkedett Szaveljev. — Hogy kizárólag a 20 óra 37-es járatot veszi igénybe... Szaveljev arcát nehéz, bronzszínű pír öntötte el. Jobb lett volna hallgatni... Sztasz az orra alatt dünnyögött, az ujjait tanulmányozta, végül megszólalt. — Nem tűnik el. Ma nem volt szerencsénk. Holnap elcsípjük. — Ne mondd! — csodálkozott Sarapov. — Azt mondod, holnap elcsípjük? Vagy holnapután, igaz? Vagy egy hét múlva? — Leplezetlenül haragossá vált a hangja: — A címet tudjátok? — Milyen címet? — kérdezte Tyihonov és Szaveljev egyszerre. — A helyőrségi fogdáét. — Mellesleg, szívesen eltöltenék ott egy nyugodt hetecskét — mondta Sztasz epésen. — Pihenni szeretnél? A munkádat már elvégezted? — Azt mondtam, elcsípjük, tehát elcsípjük. — Nono! — csóválta a fejét Sarapov. Az ügyeletes lépett az irodába. — Vlagyimir Ivanics, telefontávirat Leningrád- ból, Tyihonov címére. Sztasz felkelt a díványról, az ügyeleteshez lépett, elvette a táviratot. — Pankova valóban Leningrádban volt — mondta csodálkozva. — Az édesanyja krónikus beteg. Pankova felszállt a moszkvai vonatra... Sarapov gondolkodott, majd így szólt: — Várd meg a pályaudvaron, és hozd ide. — Elhallgatott, majd így folytatta: — Gondolom, lesz mit mesélnie. De ne törj ajtóstól a házba. Beszélgess vele az életéről... A Nyakiglábat pedig holnap kerítsd elő... — Hát... — Semmi hát. Kerítsd elő és pont. Tyihonov mége gyszer figyelmesen áttanulmányozta a telefontáviratot, majd pillantása a bepárásodott ablakon pihent meg: — Kilenc óra áll rendelkezésünkre, Szaveljev. — Mihez? — A Nyakigláb kézre kerítéséhez. — Tréfálsz?-- Eszembe sincs. Van otthon telefonod? — Nincs. — Akkor küldj valakit a feleségedhez. Figyelmeztesd, hogy csak holnap mész haza. — Sztasz papírlapot vett elő az íróasztal fiókjából, számoszlopot írt a papírra, majd elgondolkozva Szaveljevre pillantott, aki elbóbiskolt a széken. — Sztasz, hallod-e! Nagyon éhes vagyok. , — Együttérzésem. Én is. — Lemehetnénk a büfébe, könnyebb lesz utána a munka. Tyihonov órájára nézett. — öt perccel múlt negyed tizenegy. Éjszaka nincs büfé. — Ezt jól kitalálták — dünnyögte elégedetlenül Szaveljev. — Ne feledd: az éjszakai élet a bűnözés melegágya! — vont vállat Sztasz. — Ami engem illet, gyilkolni tudnék az éhségtől. Képzelj el magad elé egy hatalmas nyársat rablópecsenyével. Utána egy üveg vörös bort... — Ne folytasd! Tyihonov előhalászott a zsebéből egy rubelt és némi aprópénzt: — Vedd a sapkád és szaladj, a Gorkij utcán nyitva van a Csemege. Végy valami jót. Addig én előkészítem a munkát. Szaveljev szemmel láthatóan nem égett a vágytól, hogy útnak eredjen a farkasordító hidegben, de ahhoz sem volt túl nagy kedve, hogy étlen- szomjan üljön egész éjszaka.- (Folytatjuk) ♦ ♦ 1 ■ £4% Korunk Tények és tanulságok Automatizált A fülsértőén recsegő, alig néháriy napja vásárolt mosógépet a tulajdonos beszállította a szervizbe. A szerelők, a zaj hallatán, azonnal tudták, mi a hiba. Dörzspapírt dugtak a műanyagból öntött keverőtárcsa mögé, néhányszor megforgatták a motort, s a zaj megszűnt. A zaj oka: öntés után a tárcsáról nem tisztították le az ún. sorját. Ez karcolja a lemezt, ez adja a csikorgó hangot. Idő veszett el, szállítóeszközt vettek igénybe, adminisztrálni kellett — mindezt egy apró, gyári mulasztás miatt. Az elmúlt hetekben, amikor lapunk is, akárcsak többi megyei laptársunk. a háztartási eszközök és készülékek piacának problémáit vizsgálta, sok hasonló panasznak adhattunk hangot. Nem elég gyártani Napjaink háztartásában döntő szerepe van a gépeknek. Az ipari termelés adatai imponálóak. 1968-ban 167 ezer mosógépet. 91 ezer centrifugát, 154 ezer hűtőszekrényt, 64 ezer porszívót. 35 ' ezer padlókefélő gépet gyártottak hazánkban. 1969. első negyedévében a többi között 36 ezer mosógép, 49 ezer hűtőszekT A Sárköz-Völgységi Vízi- társulat Bonyhád, Somogyi u. 1. Tel.: 19. felvesz kotrómestereket, nehézgépszerelőket és gépészmérnököt Tolna megyei állandó munkahelyre. • (104) bosszúságaink rény, 23 ezer centrifuga készült el. Ahogy mondani szokták: gyártani nem elég. El is kell adni, amit termeitek. A kereskedelmi forgalomra nem lehet panasz. Az ún. vegyes iparcikkek forgalma a múlt évben 35,6 milliárd forint volt, két és fél milliárddal több. mint 1967-ben. 1969. első negyedében sem mérséklődött a vásárlói érdeklődés, hiszen például márciusban nagyobb volt a forgalom ezekből a cikkekből, mint 1968 bármely hónapjában! Gyártani s eladni sem elég azonban. Jó minőségű terméket kell — kellene — eladni, s megteremteni a műszaki cikkeknél, a gépeknél elengedhetetlen javítás, karbantartás feltételeit. Sajnos, annak ellenére, hogy az elmúlt években sok minden történt — bővítették a GELKA-hálóza- tot, felvevőhelyek sokaságát létesítették, rendelet látott napvilágot a javítások határidejéről, a cserekészülékek kiadásának kötelezettségéről stb. — napjainkban sem megnyugtató a helyzet. Ma már — eltérően a korábbi évektől — elsősorban nem az a kérdés, hol lehet megjavíttatni valamelyik háztartási gépet, hanem hogy mikorra javítják meg, s hogy megjavíthatják-e egyáltalán, lesz-e alkatrész hozzá. A hűtőszekrények agg- regátjainak krónikus hiánya, a hőszabályozó, importból származó vasalók fűtőbetétjeinek pótolhatatlansága, a kávéfőző-alkatrészek utáni futkosás, mint példa, sajnos, nem egyedülálló. A háztartási gépek gyártásának számszerű növekedésével nem tartott lépést sem az alkatrészgyártás, sem a javítóhálózat. Ez tény. Tény azonban az is, hogy a kereskedelem túl megértőén fogadja a gyári mulasztásokat. Átveszi a hibás, már a vevő előtti kipróbáláskor csődöt mondó gépet, forgalomba hoz olyan árukat, amelyek alkatrész-utánpótlásáról semmiféle biztosítéka nincsen — sok esetben importárú is így kerül forgalomba, — tehát az ipar , vétkeit áthárítja a fogyasztóra. Ez pedig nem korrekt magatartás. A vevőnek védelem kell, s ezt a védelmet elsősorban a kereskedelem adhatja meg. Bábák kerestetnek 1969. március végén több, mint 11 milliárd forint értékű vegyes iparcikk volt a kereskedelem pultjain. Mégis-, e tekintélyes árutömeg ellenére sok esetben nem hogy a gyermek körül lenne baj, hanem még — bábák sincsenek. Rengeteg olyan, ún. apró cikk van. melyek a háztartásban nélkülözhetetlenek, de amelyek gyártásával nem foglalkozik senki. A burgonyahámozótói a kenyérvágó késen át a műanyag faliakasztóig, ezerféle apró, ötletes termékre lenne szükség, ám ezeket csak képes lapok hasábjain, a televízió híradójában, vagy — bemutatókon láthatjuk. Az üzletekben nem, vagy csak elvétve. A vevő ilyen esetekben bosszankodik, mert furcsának tartja a merevséget, az üzleti szellem hiányát, hiszen szabad árformába tartozó termékek ezek, s ha néhány magánkisiparosnak megéri az előállításuk, a nagy tömeget produkálni képes tanácsi vagy állami iparnak miért ne érné meg? A vevő az előbbi esetben még csak bosszankodott, de már értetlenül áll, ha nem kap szöget — márpedig igen sűrűn nem -kap —, s egyenesen dühöng, amikor arról értesül, hogy a gyártómű termelne elegendő alkatrészt, de a kereskedelem nem rendel. Mint például az AUTOFÉM kávéfőzők esetében. .. A példák száma tetszés szerint növelhető, hiszen mindenki napról napra vásárol valamit a háztartáshoz, s éppen ezért napról napra azt is tapasztalhatja, hogy szinte automatizálta az ipar és a kereskedelem azokat a bosszúságokat, melyek évek óta borzolják a vevők idegeit. Mert vajon érthető-e, miért csak készletként árusítják az import, rozsdamentes evőeszközöket, hatszemélyes készletet vásároltatva meg a két- vagy háromtagú családdal is? Érthető-e, hogy porcelán áruból hol csak herendi készletet, hol meg ízléstelen ' ócskaságokat kapni? Érthető, menthető-e, hogy tucatjával hordják garanciális javításra a Baby kávéőrlőket, hogy az alumínium edények műanyag füle az erősebb meleg hatására elporlik, hogy — a patront most ne is említsük — hol szúrótű, hol tömítőgyűrű nincs az autoszifo- nokhoz? Ezek a jól és fáradhatatlanul működő, vásárlóbosszantó „automaták” bizonyítják, hogy minden erőfeszítés ellenére sincs igazi gazdája a fogyasztási cikkek e szférájának, hogy nem sikerült megteremteni a szervezeti összhangot, az Igények, a kereskedelmi kínálat s az ipari alkalmazkodás között. Csináld magad — de miyel ? A barkács-mozgalom. vagy ahogy hétköznapian nevezik, a csináld magad időtöltés is, de: kényszerű alkalmazkodás is. Más híján az ügyesebb kezű ember elvégezné a lakásban. a ház körül az apróbb javításokat, ha: kapna anyagot, s eszközöket hozzá. A mosógép ékszíjának cseréje, az ajtózár törött rugójának pótlása, a lötyögő székláb, a rosszul záró ablak helyrepo- f ozása nem igényel különösebb szakértelmet. Ám há- zunktáján hiába ezermesterkednénk, ha az üzletekben szerszámot, szöget, fúrót. ru„ gót, gyalukést keresve újra és újra azt felelik': nincsen, nem tudjuk, mikor lesz. A háztartások korszerűsége, a sokat emlegetett környezeti kultúra fejlődése ma már nem csupán óhaj, hanem egyre reálisabb valóság. A városokban éppúgy, mint a falvakban igényesebbek lettek az emberek, nemcsak gépeket akarnak, hanem működő gépeket. nemcsak díszként szolgáló eszközöket, hanem olyanokat. amiket használni is lehet. Környezetünkben is tükröződik a változó világ, nemcsak gondolkozásunkban. A fakanállal valaha a lányokat ijeszgették a búcsúban. Ma az ételt kevernék vele. Ha lenne. .. Persze, túlzás. Am a példában rejlő mondandót tekintve, nem az. KS. FIGYELEM! FIGYELEM.' Lányok! Asszonyok! Nagyszerű munkalehetőség! Igen magas kereset! Egyedülálló juttatások! Ultramodern, légkondicionált üzemrészben nagy felvételek! 44 órás munkahét, 750,— Ft-os ingyenes textiljuttatás, bejáróknak útiköltségtérítés, a betanítás ideje alatt ingyenes ebéd, belépéskor ingyenes munkaruha, jól felszerelt bölcsőde és napközi otthon. Jelentkezhet minden 16. életévét betöltött asszony és lány. Jelentkezés: Tolna, Selyemgyár, Munkaügyi Osztály. (225) A Szekszárdi Szakály Testvérek Építőipari KISZ felvételt hirdet az alábbi szakmákra. Kőműves, asztalos, víz-, villanyszerelő segédmunkásokat, szövőnőket, fiatalokat szövőtanulónak, építőipari és szakipari szakmákra ipari tanulókat szerződtetünk, az 1969—70-es tanévre. Jelentkezés: Szekszárd, Rákóczi u. 15. sz. alatt. (232)
