Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-28 / 120. szám
Legyen a példakép Felsőnána Mint bizonyára tudjátok, a megyében hulladékgyűjtési verseny folyik. Az élen a felsőnánai úttörők állnak. Ezért látogattam el az iskolájukba. Nagyon kedvesen fogadtak. Arcukról öröm sugárzott. Egy tanterembe mentünk, ahol a tanulók körülvettek és szinte egyszerre feleltek kérdéseimre. — Hogyan szervezitek meg a hulladékgyűjtést? — Délutánonként, sőt még reggelenként is egy-egy osztály megy el vasat gyűjteni. Iskolánk eddig 170 mázsa vasat gyűjtött — hangzott a válasz egy ötödikes kislány ajkáról. Vasat mindenhol lehet találni. Ti honnan gyűjtöttetek össze a 170 mázsát? — Kocsival jártuk a környéket és legtöbbet Murgáról, Rudolf-majorból, s a tsz-ből hoztuk. El kell még mondanom, hogy a felsőnánai tsz nagyon sokat segít nekünk, mert látják, milyen szorgalmasak az. úttörők. Amellett, hogy kaptunk tőlük vasat, még járművet is adtak a szállításhoz — felelte Bíró Irén nyolcadik osztályos tanuló. — Bizonyára nálatok is kezdetben csak egy osztály gyűjtött vasat. Kik kezdték el a gyűjtést és melyik osztály most az első? — A hatodik osztály kezdte és jelenleg a hetedikesek állnak az élen. — Ahogy látom, az osztályok között verseny folyik. Hány tanulója van az iskolátoknak? — Iskolánknak ISO tanulója van. ebből 120 felsőtagozatos, 40 pedig kisdobos. Ök, bár kevesen vannak, de mégis szorgalmasak. — A gyűjtött vasért valószínűleg nagy összeget kaptatok. Mire használjátok ezt majd fel? — Mivel minden osztály külön gyűjtötte a vasat, a pénzt is külön, más-más célra használja fel. Mi nyolcadikosok a nyáron kirándulni megyünk. Megnézzük Pécs, Siklós és Harkány nevezetességeit — felelte Erős Irén. Pajtások! Ne irigyeljétek a nánai úttörőket, fogjatok inkább ti is hozzá a vasgyűjtéshez, még nem késő. Ha szorgalmasak és ügyesek lesztek, jutalmatok nem marad el, s a szünidőben ti is megismerkedhettek hazánk szebbnél szebb tájaival. Kövessétek a felsőnánai úttörők példáját! Jó munkát és sok sikert kívánok minden vasgyűjtő úttörőnek! Pancza Ibolya úttörőri porter „Pajtások! Tegnap este elhangzott a riadóparancs és azóta Magyarország minden úttörőcsapata harci készültségben van. Ezekben az órákban országszerte, milliónyi magyar úttörő válik jelképesen az első magyar proletárdiktatúra Vörös Hadseregének katonájává. Békés életünk körülményei között tesztek tanúságot arról, hogy a drága történelmi örökség, a Magyar Tanácsköztársaság emlékének hűséges őrzői és a hős Vörös Hadsereg katonáinak méltó utódai vagytok.” Ezzel a felhívással kezdődött szombaton reggel az R 19—69 akció. A pajtások esténként izgatottan nézték a televíziót, figyelték a rádió műsorát, végre pénteken elhangzóit a riadóparancs. Az őrsök kijelölt helyen gyülekeztek — többnyire az iskolában — s itt a csapatvezető borítékokat adott ki az őrsvezetőknek. Ezek a menetleveleket tartalmazták a másnapi akadályversenyhez. Szombaton, miután felesküdtek a Vörös Hadsereg katonáinak, alapos elméleti és gyakorlati képzésben vettek részt. Megküzdőitek a természet akadályaival és tanúbizonyságot tettek céllövőtudásukról is. Az utolsó állomásra egy útközben elrejtett levél megfejtését kellett elvinniök. Másnap úttörő- és kisdobosavatással egybekötött gyermeknapot tartottak az iskolákban. Az avatás után színes program várta a pajtásokat a megye minden oktatási intézményében. A Tenkes alján Verőfényes nyári reggelen száguldott az isútóbusz a hatos műúton, vidám kisdobos csapattal végcélja; Baranya megye déli csücske felé. A szekszárdi III. számú iskola 4. b. osztálya kirándult Siklósra. A Tolna— baranyai tájban gyönyörködve, a sok élményben gazdag út után Harkányfürdőn volt az első pihenő. A program: séta, lán- gosevés, képeslapírás az otthoniaknak. Miután felfrissültünk, beszálltunk a buszba. Indulás! Irány a végcél, Siklós vára! A várorom már feltűnik a távolban. Megérkeztünk! A vár felvonóhídján át sétáltunk be a történelmi falak közé. Várbörtön, kínzókamra, deres, rabbilincs — mindez nekünk már csak történelem. Az épület egy másik részében a bolgár—magyar hadtörténeti kiállítást, majd a mai magyar keramikus művészek kiállítását láthattuk. Kirándulásunk nem lett volna teljes, ha nem mászhattunk volna fel a bástyákra. Onnan bámultuk a Tenkes hegyet, a hős kapitány búvóhelyét. Mi is a vitézei sorába képzeltük magunkat. Ezután letáboroztunk, jóízűen falaíoztunk, majd harci játék következett a vár tövében. Az izgalmas játék, után megtekintettük a község nevezetes műemlékeit, rövid fagylaltozás közbeiktatásával. Úgy eltelt az idő, hogy észre sem vettük. Elhelyezkedtünk a buszban, s vidám énekszó mellett hazafelé indultunk. Elbúcsúztunk a baranyai tájtól, s örömmel üdvözöltük az út mellett látható Tolna megye tábláját. REJTVÉNY Ki tud többet a sportról? VÍZSZINTES; L Neves labdarúgó. 10. Nagyságos leánynév. 11. Indulatszó. 12. Parányi állam; San... 13. Feszültségregisztráló állomás, rövidítve. 14. Délafrikai Világcsúcstartó úszónő. 15. Belül létezik. 19. Amerikai olimpiai bajnok úszónő. 20. Mássalhangzó, ahogy a papagáj ejti. 21. Tej alapanyag. 23. Többes számú személyes névmás. 25. Tolna _ megyei Népújság. 27. Fájdalom. 28. Becézett férfinév. 30. Fehérnemű. 32. Tibi hang nélkül. 33. Paripanév. 34. Idegen hangzású női név. FÜGGŐLEGES; 1. Robbanás hangja. 2. Erika becézve. 3. N. I. R. 4. Papírra vet-e? — visszafelé. 5. Kilencszeres olimpiai bajnok, az atlétika királya. Nemzete és neve. 6. Magyar labdarúgó- klub. 7. Határozórag. 8. Narancsos csemege. 9. Angol labdarúgó, csatár, személynevének kezdőbetűjével. 13. Vízben ha- láloznak el. 14. Minőségi ellenőr. 15. Igekötő. 16. Patakja. 17. Nigériát (!) mássalhangzói. 18. Ejsik egyik fele! 19. Sakkfigura. 22. Az érvek kicserélése. 24. Női név. 26. Azonos mássalhangzók. 29. Módosított ré. 31. Dátumrag — fordítva. Beküldendők a kiemelt sorok. Határidő: június 4. Május 14-i számunk helyes megfejtése: Vízszintes 1. Vörösmarty, 19. Fodor, Ady. Függ. 5. Szép Ernőt, 9. Ybl Miklós. Könyvjutalmat nyertek: Taba Zsuzsanna, Miskolc, Kiss Szilvia, Szekszérd és ifj. Portás JáhoS, Dombóvár. TUDOD-E? Igen különös állat az orrszarvú, vagy más néven rino- cerosz. Nagyon szereti a magányt, sokat csatangol egyedül. Egyetlen szarva van, .az is az orrán helyezkedik el. A kelet-indiai fajtája pedig a világ legvastagabb bőrű állata. ▼ ! ♦ : ♦ ♦ : ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ 4 ♦ ♦ : — Es mikor jött haza? — Későn, nem emlékszem pontosan. — Mennyi időt töltött az üzletekben? — Körülbelül nyolcig járkálhattam. — Milyen üzletekben fordult meg, ha nem vagyok indiszkrét? — A Marina téri áruházban, az Oktyábr és Kolhoznaja utcai bizományiban és még néhány helyen. Vettem egy retikült a feleségemnek. Tyihonov elkérte tőle az elegáns, fekete táskát. Hátradőlt foteljében: — Ön kellemes beszélgetőpartner. — Miért? — Kozak hangja óvatossá vált. — Azért, mert az ön elbeszélése egy régi, de szörnyen mulatságos anekdotát juttatott eszembe. Megengedi, hogy elmondjam? — Szívességet tenne. — Kozak bizonytalan mozdulattal tárta szét a karját. — Hazatér egy ember a nyári szabadságáról, és meséli a barátainak: „Ahogy megérkeztem Kiszlovodszkba, egyből kisétáltam a tengerhez és megfürödtem." „Bocsáss meg, — figyelmeztetik a barátai —, de hiszen Kiszlovodszknál nincs tenger!” „Honnan tudhattam volna, hogy nincs? — feleli. Ha tudom, bizonyára nem fürdőm meg!” Jó, nem? — Jó — bólintott Kozak. — De mi köze van ennek __ — Mi köze? — Stasz el leapt» Kozak feszült pillantását. — Csak annyi, hogy ön bizonyára nem tudta: hétfőn zárva tartanak Moszkvában az iparciklküzletek. Ha tudta volna, nem veszi meg a táskát így van? Ez gól volt. Kozak még a futkározást is abbahagyta. A szoba közepén állt, elegáns nyakkendőjének csücskével törölgette a szája szélét. Tyi- horíov nyugalommal lóbálta kezében a retikült. Kozak elhatározta, hogy a pálya közepére penderíti a labdát, újrakezdéshez. — Bocsásson meg, úgy látszik, eltévesztettem a napot. Hát persze, kedden vettem a táskát! — És vendégségbe is kedden ment? Kozak zavarba jött egy pillanatra: — Nem... Vendégségben hétfőn voltam. — Ha szabad kérdeznem: kinél? Hol? — Sztasz elővette a zsebnoteszét. — Aljosinéknál. A délnyugati városrészben. — Van télefonjuk? — Nincs, de rövidesen kapnak. — Mikor ért oda és meddig maradt? — Hatra már ott voltam. Későn jöttem el. — A barátai minden bizonnyal megerősíthetik, hogy az egész estét náluk töltötte? Kozákon erőt vett az idegesség. Lehetetlenségig megfeszítette a nyakkendőcsomóját, csak akkor lazította meg, amikor már-már fuldokolni kezdett. Ingén kigombolta a legfelső gombot, majd újra megrántotta nyakkendőjét, — Tönkreteszi a vadonatúj nyakkendőjét — figyelmeztette Tyihonov. — Szóval? — Becsületszavamat adom rá, hogy egész este ott voltam, de nagyon nem szeretném, ha náluk ellenőrizné ezt a tényt. Tyihonov csodálkozva vonta fel szemöldökét: — És miért? — Maga intelligens ember! Megértheti, hogy vannak dolgok, amiket az emberek félreértenek. Az ön jövetelét helytelenül is értelmezhetik. Gondolja el, hogyan vélekednének rólam ezek az egyszerű, jámbor nyárspolgárok, ha a bűnügyi rendőrség érdeklődne felőlem. Nem olyan egyszerű ez! A bűnügyi rendőrség! Gondolkozzék! Hogyan hangzik ez? — Büszkén — felelte komoran Tyihonov. — Az érvei elégtelenek. Annál is inkább, mert becsületes embernek nincs mit tartania attól, ha a törvény nevében kérdezősködnek felőle. Ezért velem kell jönnie Aljosinékhoz. — De hiszen ez lehetetlen! — kiáltotta kétségbeesetten Kozak. — Egyáltalán nem lehetetlen. Nagyon is lehetséges. Higgye el nekem. — Értse meg. arról van szó, hogy Aljosin nincs otthon. — Nincs? Hát hol van? — Kiküldetésben — válaszolta elhaló hangon Kozak. — Hát akkor hol járt hétfőn este? — Már mondtam. Aljosinéknál. — Értem. — Tyihonov türelmetlenül dobolt a karosszék karfáján. — Miért nem fogalmaz pontosabban? Aljosinnónál járt és nem Aljosinéknál ! — Aljosinnónál — sóhajtott beletörődőén Kozak. (Folytatjuk.)
